Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

á 1902. szeptember 28. •ill&invilágitással a szagát, az iszsp párolgását enyhíteni, vagy talán el is tüntetni lehet. — Abból az évi 4000 koronából pedig talán azt is meg lehetne csinálni. A villámosviláci'ás ügye ugy tíinik fel nekünk, hogy a városfejlesztők tervezetei nincsenek a realitás körében. Elfelejtik, ugy tetszik, azt, hogy a városi közönség érdekei védelmének tartoznak azzal, hogy egyesek különben tinzteletreméltó eszméinek propagálása helyett, az ceerek, a kis emberek vagyoni érdekeit kellene szem előtt tartamok. Elfelejtik talán, hogy az adózó képességűek nem a luxus szolgálatra leendő kihasználásban kell kimerülni, hauem az adózóképességet csak akkor szabad még a legszükségesebb alkotásoknál is igénybe venni, ha az egyének megélhetése ós vagyongyűjtése elé akadályokat nem gö-dit,. De ily értelemben figyelve az adózó közönséget, kétszer is meggondolandónak tartjuk azt, hogy a sok, kis adózó polgár verejtékes munkájával keresett fillérek használtassanak fel a féuyüzésszámba menő világításra akkor, a mikor az egészségnek és az Utcákou jártatás biztosságának n gyalogjárókban kiáltó hiányait., a csatornákban az ázsiai állapotokat ós a többit naponkint tapasztalhatjuk. A magyar gazdák győzelme. A nap heve aláhanyatlott. A forróság leperzselte fű uj sarjakat fakaszt. Az ősz derekán járunk és ez az ősz a magyar gazdáknak két nagy diadalt hozott. Ez a két diadal előreláthatólag érezlietó lesz hosszú időn keresztül, mert együtt vau az anyagi és az erkölcsi győzelme a magyar gazdaközönségnek. Az anyagi diadal, a jó termés; az erkölcsi ; a három gazdasági kiállítás, mely egymásután Verseczen, Lovrinán ós Pozsonyban rendeztetett. Az anyagi diadal, az anyagi győzelem abban nyilatkozik, hogy az a magyar vérrel öntözött föld eg} évtized óta nem hálálta meg oly busásan a gazda munkáját, mint az idén. A gabona termés ugy mennyiség, valamint minőség tekintetében felülmulta a várakozást. Igaz ugyan, hogy egyes vidékeken a kedvezőtlen időjárási viszonyok folytán nem volt j elsőrangú az aratási eredmény de ezek a vidékek, hála Isten, kivételek. De még özeken a vidékeken sem volt rossz a termés sehol és el lehet mondani, hogy az Isten lapáttal szórta áldását. Azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy a jó termés kedvező hatással volna az ország minden viszonyéra. Azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy a zsellértől a baukdirektorig, a falusi aszta'oslól a budapesti gyárosig mindenki közszeretettel élvezi a jó termés eredményeit. Igaz lehet! Azt sem tagadjuk, hogy ezt a természetes állapotot a gazda és a földbirtokos is •rzi és az a közönség, mely annyi esztendőn keresztül sanyargott az általános gazdasági depressió ós a gyenge termés nyomása alatt, ma könnyebben lélegzik és tágabb tüdővel reménykedik. Azt is elismerjük, hogy a sötétebb látású közgazdászok a depressió folytán már az ipar, a kereskedelem pusztulásáról is beszéltek, de az is beigazolódott, hogy mindazok, a kik e jó esztendő termése által, mintegy varázsütésre eloszlani látták a közgazdasági válságot, alaposan csalódtak, mert az eladásra álló összes készletek után a gabonából alig fogja lényegesen nagyobb jövedelem ütni a gazda markát, a mostani alacsony gabonaárak mellett, mint az előző években. A kedvező helyzetet csupán az árak emelkedéséből lehet várni. Mindezek azonban nem a gazdák szorgalmán múlnak, hanem más magasabb rendű tényezőkön ós ezért örömmel számolunk be a magyar gazdák anyagi győzelméről. De az a másik, az az erkölcsi győzelem bennünket inkább érdekel, mert abban' kifejejezéare jutott nemcsak a magyar anyaföld ereje és gazdasága, hanem a magyar földbirtokos, a magyar gazdaosztály értelmi ereje, hazaszeretete is. Azok a kiállítások és különösen a pozsonyi és az eí. el egyidőben tartott gazda kongreszszus nemcsak annak szolgáltatták bizonyságát, hogy mennyire haladt a gazdaközönsóg a modern földmüvelés mesterségének elsajátításában, a tudomáii3'os eredmények felhasználása és alkalmazásában, a marha, ló, sertés, baromfitenyésztésben, vagy az általános gazdálkodásban, hanem abbin is, hogy a magyar gazdák önérzete, a mely még nem halt meg, a mely csak aludt, a mely csak szunnyadott, az most kezd ismét éledni. Ezt következtetjük legalább azokból a kijelentésekből, a melyek a kiállítás megnyitása alkalmával elhangzottak és a melyek a magyar föld felé terelik az érdeklődést ós azokban, hogy a magyar föld birtokosa, a magyar gazdaosztály: gerince a magyar társadalomnak ós a magyar közgazdaságnak egyaránt. De vájjon lehetne-e az másként? Vájjon a jelen körülmények között találhatnánk-e má3 geiincet, mint azt, a mely szent István óta szolgálta a magyar haza épületében a mestergerenda hivatását ? Nem. Más gerince nem volt e hazának ós nem is lesz soha. S ha ez a gazdaközönsóg, ha ez a mestergerenda, mely felfelé századokon át hordozta az állami élet súlyát ós lefelé védelmet adott a befogadott idegennek, ha ez a társadalmi gerinc a szú őrlése, a közöny következtében felmondja a szolgálatott, ha ezen mestergerendához kötött eleven keresztény erkölcs kipusztul és helyét, a magyar anyafőid szeretetét ós tiszteletét, a régi magyar egyszerűséget a nemzetietlenség és a tobzódás utáni vágy, a munka kei ülése, a meggazdagodásra lelkiismeretlen eszközök használása ós az uzsora sokféle formájának a szabad alkalmazása foglalja el, szóval, — ha megszűnik az a magyar becsületesség, a mely még az ellenségeivel szemben is a nagylelkűség fegyvereit használta, a keresztény szeretetet: akkor ez a haza, többé már nem lesz magyar. A magyar gazdaközönség tehát levonhatja a konsekveuciákat abból az anyagi és abból az erkölcsi diadalból, melyet ez az ősz hozott a számára. Ez a konsekventia pedig abban osucsoscdik ki, hogy óvakodjék a tulkapásoktól, tartózkodjék a túlzóktól, a kik más gHzdasági ágak ellen törnek; de rettenthetetlen bátorsággal haladjon azon uton, a melyen eléri a jólétet, megelégedettségnek azt H fokát, a mely különleges intézkedések nélkül is megsaünteti a magyar föld miseriáit ás első sorban a kivándorlást. Dolgozzék önzetlen lélekkel a magyar földmivelő nép javára a hagyományos testvéri szeretet nevében. Kossuth-ünnep Keszthelyen. Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját Keszthely városa f. hó 2l-ón, mult vasárnap ülte meg. Az ünnep lefolyása méltó volt városunk hazafias közönségéhez. A város ünnepén a nagy naphoz méltó rend uralkodott mindenütt. A varos ünnepi diszt öltött ; a gazdagon feli obogózott utcák kora reggel benépesültek a város és környék ünneplő közönségótól. Reggel 6 órakor mozsár lövések hirdették az ünnepély kezdetét. A váron utcáin felhangzott zene édeskés hangjai az ablakhoz csalogatták az ébredezőket. 8 órakor már élénkülni kezdett a Kossuth Lajos-utca. Ünnepi ruhában öltözött közönség hullámzott mindenütt. 10 órakor bezárták az üzleteket, csupán a feldiszitett kirakatok maradtak nyitva, mindenütt Kossuth Lajos arcképe volt látható. Az ünnepély programmjának fénypontját a városi képviselőtestület disz közgyűlése • a • Koronát szálló erkélyén tartott ünnepi szónoklat képezte, melyet Lakatos Vince dr. főgymn. tanár intézett a nagyközönséghez. A disz közgyűlés 11 órakor vette kezdetét, melyen a város képviselőtestülete ós diszes közönség vett részt. Jelen voltak a 48-as aggharcosok is. A disz gyűlést .Nagy István városbíró nyitotta meg és felkérte Schwartz Zsigmond dr. ügyvédet az ünnepi beszéd elmondására. A szónok hazafias beszédben méltatta Kossuth Lajos érdemeit Majd a. jelenlevő 48-as honvédeket üdvözölte. A beszéd befejeztével indítványozta, hogy a város Kossuth Lajos érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg, a mit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel el is fogadott. A közgyűlés befejezése után a több ezerre MÖNO közöi ise

ö ÍIZ öiög- honvédekkel együtt gyülekezett a »Koroua« szálló előtt. Az •Iparosok Dalkőre* nagy áhítattal énekelte el a Szózatot, a mit a nagyszámú közönség leemelt kalappal hallgatott ineg. Az utolsó akkordok elh angzása utau Lakatos Vince dr. főgymn. tanár lépett az erkélj re. Az egész közönség csendben, áhítattal hallgatta a költői szárnyalású, emelkedett hazafias beszédet. A szóuok lelkes, szívhez szóló hangon vázolta Kossuth Lajos működését ós ékes szavakkal ecsetelte az epochalis működésót, a haza szabadságáért vivott küzdelmeit. Tanukul szólitva a jelenlevő agg honvédeket, a kiket a közönség kalaplengetés között mególjenzett. A nagyhatású beszéd mély benyomást tett a hallgatóságra, mely Kossuthot ós a szónokot éltetve, példás rendben oszlott szét. Délben a város megvendégelte az agg honvédeket a városházi vendéglőben. Délután Va B óra felé a közönség érdeklődése a Balatonfürdő előtti korzóra iráuyult, hol Bizi Sándor bandája mulattatta a sétáló közönséget. A szép időjárás és az ünneplő kedv igen nagy közönséget vonzott le a szép Balaton partra. A zenét időszakonkint felváltotta a •Keszthelyi Ipmosok Dalköre« által előadott egy-egy hazafias dal. Az esti hűvös idő miatt a közönség 6 óra körül oszladozui kezdett, hogy a kivilágításban s az ünuepély programmjának esti részében gyönyörködjók. Hét órakor fónyárbau úszott Keszthely városa. Szebbnél-szebb szőnyegek, transpareutek, virágok és Kossuth Lajos feldiszitett képei voltak láttiatók kirakatokban és ablakokban. Este 1/

t 8 óra felé iparos- és kereskedő ifjak égő fáklyával végig vonultak a Kossuth Lajos-, Széchényi- és Deák Ferenc-utcákon s 8 ótára megérkeztek a »Korona« szálló elé. A köiönsóg ezrével hullámzott az utcákon. A »Korona« előtti ünnepséget a Dalkör nyitotta meg a Kossuth himnuszszal. Az ének elhangzása után Nagy Jenő szavalta el nagy hatással Rákosi Viktor »Fohász« cimü imáját. A közönség meghatottsággal hallgatta az áhitatszerü szavalatot. Ezután a Dalkör énekelte a »Tavasz elmult« cimű dalt, a melybe a közönség is belevegyült énekével. A zenekar a Hymnust játszotta. Az ünneplő közönség végűi a Rákóczy induló akkordjai mellett lelkes hangulatban oszlott szét. A szép és kegyeletes ünnep az „Iparosok Dalköre" által rendezett táncmulatsággal végződött. A „Korona" szálló nyári terme ez alkalomra szépen fel volt diszitve. A jó kedvvel táncoló ifjúságot s a mulató közönséget kellemesen szórakoztatták a Dalkör által előadőtt hazafias dalok. A táncmulatságnak csak a hajnal vetett végett. Derék iparosainknak s a Dalkör tagjainak elismerésre méltő törekvése, a melylyel ünnepségünk sikerét, dalaikkal elősegíteni törekedtek csak dicséretükre válik. Elismerés illeti a rendezőséget is az uralkodó példás rend fentartása körül kifejtett fáradozásaiért. De méltó elismerés illeti magát az ünneplő közönséget is az ünnepély móltóságához illó komoly és igazán ünnepies magatartásáért. Áltálában a hazafiság sugalta lelkesedós sugárzott az arcokon visszn, mit a nagy nap kegyelete oltott be miud«n igaz magyar szírébe. Egküdfcszéki fcái'gplas Zalaegerszegen. (1902. szept. 22—25.) Első nap. Erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettével vádolt Kitai Sándor bűnügyében Ítélkezett a zalaegerszegi esküdtbíróság. Folyó évi április hó JO-áu vasárnap délelőtt történt, hogy Kitai Sándor ós Hoffmann János gyepükajáni legények Káptalanfára mentek istentiszteletre s ott misét is hallgattak. Elunták azonban magukat ós jobb szórakozás kedvéért betértek a csárdásba egy-két