Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

1902. szeptember 14. — 1 teljesen mellékes ; az azonban bizonyos, hogy a terv és a költségvetés alapján kiíratott az épí­tési pályázat és az árlejtés meg is tartatott. Laskay Emil építész és vállalkozó ajánlata, mint legelőnyösebb a többi ajánlattevő között, fogadta'ott el De Laskayval az építési szerződés meg­kötésére már nem került a sor, mert — ugy vagyunk értesülve, — az elfogadott költség­vetésbe becsúszott egy pirostentás igazítás, a mely kőfal helyet téglafalat kivánt építeni. Az •g3'ség-ár azonban kiigazitatlanul maradt. Azt, tudja mindenki, hogy téglafalat a kó­lái egységáráért ezen a vidéken építeni nc.m lehet. A piros tentás bejegyzés tehát, azt ered­ményezte, hogy Laskayval az épitési szerző­dést megkötni nem lehetett, mert nem volt hajlandó téglafalat emelni a kőfal egységárai szerint. A képviselőtestület tehát újra tárgyalván az ügyet, Laskaynak az általa letétbe helyezett bánatpénz kiadatását nem engedélyezte, hanem az építésre uj pályázatot, — most már a piros­tentás bejegyzés szerint — hirdetett. A másod­ízben megtartott tárgyaláson az építést Lázár József kapta meg, a kinek azonban az építésre jogosultsága nincs. A szeptember 6-án tartott képviselőtestü­let ismét tárgyalta ezt az ügyet és ezen Szabó Pál ügyvéd kifogásolta, hogy az építést Lázár József kapta meg, a ki az építésre jogosítva nincs ; és azután kijelentette még, hogy ha a képviselőtestület mégis Lázár Józsefnek adná az építést, a határozatot megfellebbezi. A kép­viselőtestület ezután Beck Sándor indítványára •lhatározta, hogy nem épít és a bánatpénzeket visszaadja. + * * Ezúttal tehát épités nem lesz; költség­emelkedés sem. Az 5000 koronát meghaladó toldás költségek miként való beszerzése sem ad gondot. De nem is az érdekel bennünket, hogy fize­tünk-e vagy nem. Az sem, hogy toldják-e a tanácsházat vagy sem. Azon még kevésbé tű­nődünk, hogy az építést valóságos szükség kí­vánja-e vagy csak képzelt. Azt sem keressük, hogy miért igazíttatott ki a terv ; azt se, hogy milyen városi érdek kívánta ezt. Nem keressük, mert ez a képviselőtestület körébe tartozik ós nem szeretnénk olyanoknak feltűnni, mint a kik a képviselőtestület ügyeibe avatkoznak. Azt azonban már szeretnők tudni — •s nagyon érdekel is bennünket, — hogy vájjon szükség van-e arra, heg)' ily kuriózumnak is beillő eljárással szolgáljanak egy városi köz­ügyet azok, akiket a városi ügyek élére a pol­gártársak bizalma és tisztelete emelt? 13ALATONV1DUK Megyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 9-én tartotta rendes ószi közgyűlését, melynek lefolyását rö­viden a következőkben közöljük : A főispán megnyitván a gyűlést követke­zett a tárgysorban kitűzött tárgyak letárgyalása. Élénkséget okozott a költségvetés tárgyasa al­kalmával a főszolgabírók lakbérének rendezése kérdése. A költségelőirányzat 1903. évre elfo­gadtatott és beune már a zalaegerszegi, készt helyi és a tapolcai járás hivatalos helyiségek bérletére 700—700 korona fel is vétetett; va­lamint a löt bi járásokban a szolgabírói hivata­los helyiségek kérdésének végleges rendelésére 2000 korona előirányoztatot már most és az al­ispán felhivatott, hogy ez illető főbírókkal ez irányban tárgyaljon. A vármegyei közp., közig, és árvaszéki segédszemélyzet kérvénye lakbérük rendezése iránt elég kedvezően intéztetett el, a mennyiben a közgyűlés felterjesztést tett a belügyminis­teriumba, hogy nevezetteknek lakbérét ugyan­azon rangosztályban levő állami segédszemélyzet lakbéréhez, hasonlóan állami dotátióból kiegé­szítse. Koller István indítványára továbbá ha­táiozatilag kimondotta a közgyűlés, hogy az alispán — az előbbi határozattól eltekintve ad­dig is, mig az eredményre vezet, kutasson, ke­ressen alap után, amiből fedezhetők lennének a kért lakbér felemelések (Hát több uós al­jegyző mit szóljon, hogy nékik is csak 200 frt lakbérük van, holott Egerszegen 200 frton lak­ható lakást — általánosan tudva van — kapui nem lehet ? Szerk.) Rendszeresittetett egy ügyészi állás a fő­ügyész mellé 1-100 frt. fizetés és 300 frt lak­bérrel. Láng Lajos uj kereskedelmi miniszter — értesítette a vármegyét kineveztetéséröl, mire a vármegye közönsége üdvözlő felíratott küldött. Perlakou a főbírói hivatali helyiség mel­lett közvetlen elterülő épület ós tartozéka, moly a vármegye tulajdonát képezte, eladatik, a vár­megye közgyűlése a folyó vételárnak a törzs­vagyonhoz leendő csatolását mondotta ki. Az 1902. III. tjvk. érteimóban egyesítendő pénztárak és számvevőségek elhelyezése tár­gyában júniusban tartatott me« a helyszíni szemle, a mely alkalommal a pénzügyminis­terium kiküldötte Baróti Ede min. oszt. taná­csos és Odor Géza pénzügyigazgató és a vár­megye alispánja látva a miu. kiküldött által előadott helyzetet, utólagos jóváhagyás remé­nyében a kényszerhelyzet miatt belement abba, hogy ideiglenesen az adóhivatal, melyben a megyei pénztárak is beolvasztatnak, az árva­széki és házipóuztári helyiségekbe helyeztesse­nek el. A vármegye közönsége az ezen meg­állapodásról felvett jzőkönyvhöz változatlanul __ 3 nem járult hozzá ; hanem kimondotta határo­zatilag — kiindulván abból az elvből, hogy ezentúl állami hivatal lesz a házipénztár, meg az árvaszéki pénztár is, az állam tartozik azok elhelyezéséről gondoskodni — hogy : csakis egy esztendőre adja át a min. kiküldött által m®g. jelölt helyiségeket, mert a hely a megyének is kell, padlásra ugyanis nem teheti saját hivata­lát; másodszor 1000 kor. évi bért kiváu ; 3. Az összes szükséges átalakitásokat a kin«8tár fogja fedezni. Hogy miként oldódik meg e kérdés, nem tudható. A pénzügyminiszter aligha fog bele menni. A megüresedett két 400 koronás milleniumi ösztöndíjat a vármegye Briglenics Kálmán za­laegerszegi főgymn. tanulónak és Imrey Sándor nagykanizsai főgymnáziumi tanulónak adomá­nyozta. Elfogadtatott az árvaszéki elnöknek as árvaszéki nyilvántartói állás szervezése iránti előterjesztése is kisebb csatározás után. Ezek után következett az egyes községe­ket érdeklő ügyek tárgyalása. Itt megemlítjük, hogy Keszthely község képviselőtestületének a községi adóügyi jegyző fizetésének felemelás* tárgyában hozott határozata jóváhagyást nyert, valamint Keszthely-polgárváros, Cserszegtomaj és Felsőzsid községeknek határozatai is, mely­ben kimondották nevezett községek, hogy a gazdasági cseléd is munkás segélypénztárnál bizonyos számú, arra érdemes tagért a község pénztár kifizeti a tagsági dijakat. Jóváhagyást nyert továbbá Cserszegtomaj, alsópáhoki kör­höz tartozó községeknek a fogyasztási adó ke­zelési jutalék hovaforditósa tárgyában hozott határozatuk is. Csáktornya község kérvénye folytán a vár­megye közönsége kérelmet intézett a zágrábi érsekhez, hogy a templompénzek bevonása tár­gyában kiadott rendelete miatt, különösen Mu­raköz népénél, a hol sok pénz kölcsönkóp a kisgazdáknál van elhelyezve — a bevonás miatt beálló anyagi tönk elhárítása iránt valami mó­dot és eszközt megtalálni kegyeskedjék. A vármegye az egyes törvényhatóságok átiratait tudomásul vette. Budapest székes fővárosnak a Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulója alkalmával rendezendő ünnepélyére a meghívást a vármegye Csertán alispán indítványára el­fogadta és a vármegyei alispán vezetése alatt és Bosnyák Géza, Bogyay János, Nagy László, Eitner Zsigmond, Csertán László tagokból álló küldöttség fogja Zalavármegyét képviselni az ünnepélyen. Kossuth sírjára a megye díszes koszorút helyez. Elfogadtatott Horvát Vince ós Udvardy Vince indítványa, melyben Zalaegerszegtől Ba­zitén, Nagylengyelen keresztül, Tárnokig és lett a szót, mintha nem értette volna. Fütyülve to­vább haladt, mintha végét sem akarná adui a nótának, a mibe belekapott. Gyuri ! pergett újra a szó az öreg szájá­ból. Valami madárféle ijedten kapta fel fejét, neszelve. A legény csak tovább ment, suhogós nádbot, volt a kezében, azzal vagdosta csizmája szárát. — Gyuri! Állj meg csak egy szóra! A legény megállt ; megfordu't, rá nézett az öregre, kinek félrebillent kalapja alól kilo­bogó őszbe vegyült hajával játszott a kósza szellő. — Mit, kíván tőlem ? Csak úgy foghegyről dobta oda a legény a szót. — Gyuri, hát nem ösniersz ? — De ismerem kegyelmedet! — Hát nem állsz velem szóbi, Gyuri ? A legény végig nézett az öregen. -— Beszéljen ! Az ifjú öreg Cseri Jáuos csontos markával megnyomta a fokos fejét s mintha sir mélyéből jönne, olyan bánatosan rezgett minden szava: — Hát nincs Istened ? vagy nem érted meg a szót ? Elhagytad a feleséged, az én gyönge lányom, meg a kis fiadat ? Hát nem féled az Istent? . . . Sokáig elnéztem, eltűrtem, majd keresek ón nekik ezután is, de hogy meggyaláz­zál, azt nem tűröm el. . . . Add viszsza. a be­csületemet, Gyuri ... A böcsületünket, ! . . . . Az öreg pillanatra elhallgatott, dolmánya ujjával végig tőrölte homlokát, melyen kivert a gyöngjözö veritek, aztán folytatta: Mint, a tolvaj, ugy lesek rád. Pedig te vagy a tolvaj, mivel az üdvösségünket raboltad el . . . Jól van. . . Most már nem is akarom, hogy vissza gyere hozzánk, az asszony ugy sem szívelhetne ; de azt megkövetelem, hogy a Ko­vács Julishoz ne menj vissza ! .... A legényt untatta a beszéd, fütyörészve nézett keresztül az öregen aztán mintha bos>".antani akarná lökt«-j oda a szót : — No hát visszamegyek azért is! — No hát nem mégy vissza! ! . . Mintha a villám vágna végig az égen, ugy megvillant az öreg kezében a fokos, süvített, eg3'et a leve­gőben, aztán lecsapott . . . Az a hetyke legény megrengett, szédült, keringett aztán lefordult az útról, az iratos gyöpön tajtékot túrt. a kibugy­gyaut, vér. . . . Az öreg megállt; gyökeiet vert, a két lába, csak bámult. . . Aztán eldobta a fokost, odarontott a vo­nagló legényhez, letérdelt melléje, nézte azt a n^gy ürességet, csapása nyomát, majd meg köl­tögetni kezdte: — No kelj fel Gyuri ! . . Gyere fiam mi­hozzánk haza ! De a legény alig tudott mozdulni már, csak nyögött, nyöszörgött : — Hagyjon már engöm édesapám. Nagyon megtalált kend ütni; meg is halok ón mindjárt! Csak menjen kend innen; nagy bajba hozott engem is magát is. Megemelte fejét az öreg, melyből lassan szivárgott a vér: — Kelj fel no ! Ne bolondozz no ! Hiszen nem akartalak ennyire! Begyógyul ez még ! No gyere fiam! Csak megrándult egyet a legény, nagyot fujt, sóhajtott, tápra nyitott szemét az­tán lezárta és nem nyitóita fel többet. Az ifjú öreg Cseri Jáuos szeméből meg­eredtek a könnyek. Sirt, pedig soha sem tette azelőtt. — Egy öszs?emarok földet kapart fel, végig szórta hosszában a legényen, mialatt zokogva nyögte a szavakat : — /I böcsület! JI böcsület ! , . . W A pozsonyi II. Mezőgazdasági orsz. kiállítási sorsjegyek 50 fill.-ért kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében. Tőnveremén? 60.000 korona érték. Húzás 1902- szept. 21-én.

Next

/
Thumbnails
Contents