Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

> 1902. február 16. BALATONVIDÉKEK és osztatlan társadalomnak ünnepelnie az olyan férfin emlékét, ki egy küzdelmes élet minden napját a tisztes munkában töltötte el s e példás munkásság összes anyagi vívmányát, és erkö'csi sikerét az egész társadalom szolgálatára ajánlotta fel. Nézzük csak alapitványait ! mert nem csak a szám, hanem főképen a szándék, melylyel a jótékonyság és közművelődés oltárán áldozott a boldogult, — sok tanulságot tár elénk, sok eszmólődésre ad anyagot, és alkalmat. Az önálló iparosok segélyezésére 45610 K. 54 f. A kórház részére 6380 K. — f. és a közs. elemi iskola részére . 61180 K. — f-t adományozott Unterberger. Nem tekint,Vc a szegényeknek tett, alapítványt, első sorban is az ötlik figyelő szeuiüukbe, hogy a legnagyobb tétellel az önálló iparosok szerepelnek ; mily eklatáns bizonyság ez egy kiváló értehniségü iparostól arról, hogy a magyar kisipar csak tengődik s egyre-másra a társadalom jóvoltára, párroló és segitő kezére szorul. Az országos kormány s a társadalom egyes jobb lelkei csak legújabban gondoltak arra, hogy a veszendőnek indult magyar kisipar ezer baján szövetkezeti és magán uton segítsenek ; s íme, a tapasztalt, iparos már évekkel ezelőtt, belelátott az iparososztály sorsába é». saját verejtékes munkája árán igyekezett, — legalább tehetsége szerint, — sebeire irt cseppegtetni. A kórházra is szép alapítványt tett Unterberger. Talán maga is átélt, de másokon bizonyara kelleténél többször tapasztalta, hány esetben teszi tönkre — gyakran önhibáján kívül — az iparost egy-egy betegség, főleg ha huzamomosabb ideig tart. S tönkre teszi anyagilag és erkölcsileg. Ma már — hála Istennek ! - - e téren sokat tesznek a betegsegélyzők s a kath. legényegyletek. Végül az elemi iskolára is gondolt nagynevű alapítónk, illetőleg az elemi iskola szegény, kőnyvetleu, ruhátlan tanulóira, kikben ma is még sok leendő derék iparos kallódik el időnap előtt. De meg különben is tagadhatatlanul egyik legnagyobb fogyatékossága a magyar iparosvilágnak, hogy a nyugati országok iparososztályai mellett nemcsak szakképzettségben, hanem általános tudásban és műveltségben is hát.rmarad. Tisztelet a kivételeknek, ám sajnos, e tetekintetbeu bizony ma is még csak kivételekről beszélhetünk. Talán ilyen gondolatok késztelték TJnterbergert is, midőn bőkezű alapitványaiból az iskolának is juttatott. . . Mindezt, azonban C3ak azért emiitjük fel, hogy még egyrészt annál őszintébb s melegebb hálával ünnepeljük Unterberger Ferenc emlékét, addig másrészt sürgetőleg óhajtsunk a régi Uuterberger-estók felújítását, mint a melyeknek keretében a hálás kegyelet és emlékezés mellett az ilyen és hasonló gondolatok, tervek, eszmélkedések megbeszélése, megvitatása leginkább helyén való volna. S akkor mielőbb gyümölcsöző akciók váltják fel a meddő panaszt ; iparosaink egyetértve és egységes tervvel indulnak uj küzdelemre s újra el fogják foglalni közbecsülésben és vagyoni jólétben azt, a helyet, melyet egykor a tisztes céhek idejében, a maguk javára s a nemzet jóvoltára birtak. És az iparososztály kiváló alakjának, Unterberger Ferencnek, emléktáblája nemcsak a hálás kegyeletnek, hanem az iparosok boldogulásának is fémes bizonysága lesz. A keszthelyi társadalmat, pedig még egyszer is felkérjük, hogy társadalmunk egy kiváló rétegének, a keszthelyi iparosoknak, e szép ünnepén minél sűrűbben s minél több érdeklődéssel részt venni szíveskedjenek. Mert

ra ki a saját hivatása körében egész ember volt ; mert a ki szívvel-lélekkel csak a hazáért, élt, városunk javára munkált; mert a ki a felebaráti r.zeretet, és közművelődés oltárára áldozta egész élete munkáját es vagyonát : az az egész város lakosságának, édes mindaunyiunki ak hálájára ós tiszteletére méltán érdemes. Legyen tehát ez az ünnep mindnyájunk ünnepe ; egy szívvel, egy ajakkal kérjük a Gondviselést, hogy sok olyan férfim adjon nekünk minden téren, mint, a minő volt Unterberger Ferenc. Törvényhatósági bizottsági közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Jankovich László dr. főispán elnöklete alatt f. hó 10-éu tartotta rendes évnegyedes közgyűlését. Főispán a szokott időben az elég szép számban megjelent bizottsági tagok üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitván, bejelenti, hogy Sólyom}' Tivadar szolgabírót tb. főszolgabíróvá nevezte ki. Az alispáni jelentés nyomán Koller István bizottsági tag felszóltálván, hogy sajnálattal vett tudomást a fennálló tetemes összegű adó és egyéb hátralékokról s inditváuj'ozza, hogy a vármegye alispánja utasittassék, miszerint a behajtható hátralékok erélyes behajtása s a behajthatlanok törlése iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ezen felszóllalásra elsőben is Csertán Károly alispán szolgált felvilágosítással olyatén, hogy ő eddig is megtett minden lehetőt a há'ralékok apasztására ; de viszont figyelemmel volt a méltányosságokra is s egyben igéri, hogy mihelyt az állami adók olykép rendeztetnek, hogy a behajthatók behajtatnak s a behajtatlauok leiratnak, ö is megfogja tenni a megyei pótadók leírására nézve a szükséges intézkedéseket. Ezután Odor Géza pónzügyigazgató is indíttatva érezvén magát ezen tárgyához hozzá szólui s kijelentvén, hogy husz tos, de nyugodtan komoly vonásokat öltött. Majd odafordult kísérőjéhez ós különös, rezignációt, viszhangzó hangon szólt hozzá: — Lucidum. — Menjünk a vendégszobába, — felelte kísérője. Ö nagymóltósága a kis fiúval valószínűleg itt lesz már. — És elmentek. Nem értettem az egész jelenetet. Ez az ember most bolondult meg igazán. S hogyan ment el tőlem. Kezet nyújtott szótlanul, — szemében könnyet láttam csillogni. >Lucidum.« Ezt valószínűleg ugy értette, hogy az ón elméletem igazsága teljesen világos előtte. De hát akkor mit jelent ez a távozási jelenet és kisérője felelete ? ! * Eddig csak sejtettem, de ma a legteljesebb bizonyossággal meggyőződtem, hogy az én tudós barátom tóuyleg elmebeteg. Ma megint eljött hozzám és mintha semmi különös nem történt volna vele, a régi élénkséggel vitatkozott velem elméletünkről. Kezébe vette a mintámat ós töviről-hegyire vizsgálta. A^tán a másik kezébe vette a másik mintát és ugy nézegette melyik a könynyebb. Egyszerre halk roppanás — éa mintáim ö«»zetörve hullottak ki kezéből. Szeméből őrültség tüze villámlott felém. Neki rohantam, hogy leüssem gaztettéért.. Torkon ragadtam ós kezem szorítása alatt kókülni-zőldülni kezdett az arca, már a nyelvét is őlt.őgette. Kisérője igyekezett lefejteni kezeimet a gazember nyakáról, de ón nem engedtem. A század legnagyobb vivmáuyáuak gyilkosát, meg kellett fenyítenem. Meg is fojtottak volea, ha több alkalmazott be nem rohan ós ki nem veszi kezeim közül a nyomorultat. Aztán — óh keserű szatírája a sorsnak — engem is ugyanolyan zubbonyba hoztak egy szempillantás alatt, a minőben öt láttam a múltkor. Én akkor nevettem rajta ; de ő most nem nevethetett rajtam, mert ájultan cipelték ki őt a szolgák. Irtózatos dühbe voltam. Tomboltam, törtem-zuztam volna, ha az az átkozott zubbony be nem köt, teljes tehetetlenségre kárhoztatva engem. Félnap múlva vették le rólam. Körülbelül egy hét mult el amaz esemény óta. Persze azt a szemtelen őrültet azóta nem engedik hozzám, se engem hozzá. Türelmesen hozzáfogtam mintám újra készitósóhez. Bosszúsan vettem észre, hogy egy ezüst gyürü hiányzik a géphez. Beosöngettem az inasomat. De sokáig jön : talán a feleségem küldte valahová. Addig nem dolgozhatom ; hát ezalatt irom a naplómat : . éves mulasztásokat egyhamar pőtolni lehetetlen, hanem igenis oda fog törekedni, hogy a vármegye pénzügyi viszonyait a méltányossági elvek kellő figyelembe vételével az alispánnal karöltve olykép fogja idővel rendezni, hogy azt a vármegye közönsége megnyugvással fogja fogadni ; de egyben Koller István azon szavaira, „hogy mig nálunk százezrekre megy a hátralékok száma, akkor a szomszédos Somogyvármegyében túlfizetésekkel dicsekedketnek'', megjegyzi. hogy vármegyénk a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett vajmi nehezen fog hasonló viszonyok közé juthatni. Ezek után ugyancsak Koller István indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy utasittassék az alispán és államépitészeti hivatal, hogy a fedanyag felhasználásánál azon szigorú elvhez alkalmazkodjék, hogy az első renclü utak járhatóvá tétele után a fedanyag a másodrendű utakra fordit.tassék sa felesleges, úgymond luxus építkezésektől az útalap megkíméltessék. Következvén a. nyugdíjazás folytán üresedésbe jött vármegyei főpénztírnoki, esetleg az alpénztárnoki állásoknak választás utján való betöltése. Heiteleudy Ferenc ezen tárgynál indítványozza, — miszerint tekintettel arra, hogy a vármegyei pénztárak és számvevőségek államosítására vonatkozó törvényjavaslat az országgyűlés mindkét háza által már elfogadtatott s ezen törvény már a napokban szentesítve is lón hogy az üresedésben levő főpénztárnoki állás a törvény életbe léptéig helyettesítéssel töltessék be : a közgyűlés ezen indítvány egyhangú elfogadásával annak értelmében határozott. A tárgysorozat rendjén következvén ugyancsak Hertelendy Ferencnek az olasz borvám klauzula eltörlése tárgyában beadott indítványa, melyet a közgyűlés elfogadván s az országgyűléshez feliratot intéz. A dunántuli h. é. vasutak zalavármegyei vonalán folyó évi május 1-től kezdve életbeléptetendő menetrendek célszerűbb ,berendezése kérdéséhez hozzá szóltak Haudek Ágoston, dr., Hertelendy Ferenc és Hajós Mihály bizottsági tagok s a közgyűlés elhatározta, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztést intéz. A vármegyei telephon létesítése kérdésében bemutatott küldöttségi jelentés felett a közgyűlés napirendre tért. A megyei tiszti ügyészi állások szervezése tárgyában a közgyűlés ismét akként határozott, hogy egy alügyészi állást szervez s illetményeit a kormánytól kéri. Megalkotta a közgyűlés építkezési Szabályrendeletét is. A vármegyei központi segéd és kezelő tisztviselők lakbér rendezése iránti kérvényét a közgyűlés a szeptemberi közgyűlés elé terjeszti. A Zalaegerszegen működő egyenesadó felszólamlási bizottságba Csillagh Gyula ós Hácky Nini, micsoda szobában vagyok ? Ez nem az én szobám. A bútorzat ugyanaz, de a szoba alakja s a külvilág más. Ez nem Budapest, . . . Istenem, hol vagyok ? Kitekintek az ablakon. Szép kert van a ház körül. Ez nem az ón házam. Oh . . . . . . Most jut eszembe valami. Én beteg vagyok s elutaztam Budapestről fürdőzni. Valószínűleg ezen a fürdőn vagyok. De hát miért veszem észre csak most ? Talán önkívületi állapotban voltam?.. Léptekeket hallok . • . Ez nem az inasom lépése. Különös , . . nagyon különös. . . Talán őrültek házában vagyok? Hogyan orditoz valaki fölöttem !.. . Megkérdezem attól, a ki bejön. Istenem.... még megőrülök .... Bodrogközi.