Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

> 1902. február 16. BALATONVIDÉKEK és osztatlan társadalomnak ünnepelnie az olyan férfin emlékét, ki egy küzdelmes élet minden napját a tisztes munkában töltötte el s e példás munkásság összes anyagi vívmányát, és erkö'csi sikerét az egész társadalom szolgálatára aján­lotta fel. Nézzük csak alapitványait ! mert nem csak a szám, hanem főképen a szándék, melylyel a jótékonyság és közművelődés oltárán áldozott a boldogult, — sok tanulságot tár elénk, sok eszmólődésre ad anyagot, és alkalmat. Az önálló iparosok segélyezésére 45610 K. 54 f. A kórház részére 6380 K. — f. és a közs. elemi iskola részére . 61180 K. — f-t adományozott Unterberger. Nem tekint,Vc a szegényeknek tett, alapít­ványt, első sorban is az ötlik figyelő szeuiüukbe, hogy a legnagyobb tétellel az önálló iparosok szerepelnek ; mily eklatáns bizonyság ez egy kiváló értehniségü iparostól arról, hogy a ma­gyar kisipar csak tengődik s egyre-másra a tár­sadalom jóvoltára, párroló és segitő kezére szo­rul. Az országos kormány s a társadalom egyes jobb lelkei csak legújabban gondoltak arra, hogy a veszendőnek indult magyar kisipar ezer baján szövetkezeti és magán uton segítsenek ; s íme, a tapasztalt, iparos már évekkel ezelőtt, belelátott az iparososztály sorsába é». saját verejtékes mun­kája árán igyekezett, — legalább tehetsége sze­rint, — sebeire irt cseppegtetni. A kórházra is szép alapítványt tett Unter­berger. Talán maga is átélt, de másokon bizo­nyara kelleténél többször tapasztalta, hány eset­ben teszi tönkre — gyakran önhibáján kívül — az iparost egy-egy betegség, főleg ha huzamo­mosabb ideig tart. S tönkre teszi anyagilag és erkölcsileg. Ma már — hála Istennek ! - - e téren sokat tesznek a betegsegélyzők s a kath. legényegyletek. Végül az elemi iskolára is gondolt nagy­nevű alapítónk, illetőleg az elemi iskola szegény, kőnyvetleu, ruhátlan tanulóira, kikben ma is még sok leendő derék iparos kallódik el időnap előtt. De meg különben is tagadhatatlanul egyik leg­nagyobb fogyatékossága a magyar iparosvilág­nak, hogy a nyugati országok iparososztályai mellett nemcsak szakképzettségben, hanem ál­talános tudásban és műveltségben is hát.rma­rad. Tisztelet a kivételeknek, ám sajnos, e te­tekintetbeu bizony ma is még csak kivételekről beszélhetünk. Talán ilyen gondolatok késztelték TJnterbergert is, midőn bőkezű alapitványai­ból az iskolának is juttatott. . . Mindezt, azonban C3ak azért emiitjük fel, hogy még egyrészt annál őszintébb s melegebb hálával ünnepeljük Unterberger Ferenc emlékét, addig másrészt sürgetőleg óhajtsunk a régi Uu­terberger-estók felújítását, mint a melyeknek keretében a hálás kegyelet és emlékezés mellett az ilyen és hasonló gondolatok, tervek, eszmél­kedések megbeszélése, megvitatása leginkább he­lyén való volna. S akkor mielőbb gyümölcsöző akciók vált­ják fel a meddő panaszt ; iparosaink egyetértve és egységes tervvel indulnak uj küzdelemre s újra el fogják foglalni közbecsülésben és vagyoni jólétben azt, a helyet, melyet egykor a tisztes céhek idejében, a maguk javára s a nemzet jó­voltára birtak. És az iparososztály kiváló alakjának, Un­terberger Ferencnek, emléktáblája nemcsak a há­lás kegyeletnek, hanem az iparosok boldogulá­sának is fémes bizonysága lesz. A keszthelyi társadalmat, pedig még egy­szer is felkérjük, hogy társadalmunk egy kiváló rétegének, a keszthelyi iparosoknak, e szép ün­nepén minél sűrűbben s minél több érdeklődés­sel részt venni szíveskedjenek. Mert ra ki a saját hivatása körében egész ember volt ; mert a ki szívvel-lélekkel csak a hazáért, élt, városunk ja­vára munkált; mert a ki a felebaráti r.zeretet, és közművelődés oltárára áldozta egész élete mun­káját es vagyonát : az az egész város lakossá­gának, édes mindaunyiunki ak hálájára ós tisz­teletére méltán érdemes. Legyen tehát ez az ünnep mindnyájunk ünnepe ; egy szívvel, egy ajakkal kérjük a Gond­viselést, hogy sok olyan férfim adjon nekünk minden téren, mint, a minő volt Unterberger Ferenc. Törvényhatósági bizottsági közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Jankovich László dr. főispán elnöklete alatt f. hó 10-éu tartotta rendes évnegyedes közgyű­lését. Főispán a szokott időben az elég szép számban megjelent bizottsági tagok üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitván, bejelenti, hogy Sólyom}' Tivadar szolgabírót tb. főszolgabíróvá nevezte ki. Az alispáni jelentés nyomán Koller István bizottsági tag felszóltálván, hogy sajná­lattal vett tudomást a fennálló tetemes összegű adó és egyéb hátralékokról s inditváuj'ozza, hogy a vármegye alispánja utasittassék, misze­rint a behajtható hátralékok erélyes behajtása s a behajthatlanok törlése iránt a szükséges in­tézkedéseket tegye meg. Ezen felszóllalásra el­sőben is Csertán Károly alispán szolgált felvi­lágosítással olyatén, hogy ő eddig is megtett minden lehetőt a há'ralékok apasztására ; de viszont figyelemmel volt a méltányosságokra is s egyben igéri, hogy mihelyt az állami adók olykép rendeztetnek, hogy a behajthatók behaj­tatnak s a behajtatlauok leiratnak, ö is megfogja tenni a megyei pótadók leírására nézve a szük­séges intézkedéseket. Ezután Odor Géza pónz­ügyigazgató is indíttatva érezvén magát ezen tárgyához hozzá szólui s kijelentvén, hogy husz tos, de nyugodtan komoly vonásokat öltött. Majd odafordult kísérőjéhez ós különös, rezig­nációt, viszhangzó hangon szólt hozzá: — Lucidum. — Menjünk a vendégszobába, — felelte kísérője. Ö nagymóltósága a kis fiúval valószí­nűleg itt lesz már. — És elmentek. Nem értettem az egész jelenetet. Ez az ember most bolondult meg igazán. S hogyan ment el tőlem. Kezet nyújtott szótlanul, — szemében könnyet láttam csillogni. >Lucidum.« Ezt valószínűleg ugy értette, hogy az ón elméletem igazsága teljesen világos előtte. De hát akkor mit jelent ez a távozási jelenet és kisérője felelete ? ! * Eddig csak sejtettem, de ma a legtelje­sebb bizonyossággal meggyőződtem, hogy az én tudós barátom tóuyleg elmebeteg. Ma me­gint eljött hozzám és mintha semmi különös nem történt volna vele, a régi élénkséggel vi­tatkozott velem elméletünkről. Kezébe vette a mintámat ós töviről-he­gyire vizsgálta. A^tán a másik kezébe vette a másik mintát és ugy nézegette melyik a köny­nyebb. Egyszerre halk roppanás — éa mintáim ö«»zetörve hullottak ki kezéből. Szeméből őrültség tüze villámlott felém. Neki rohantam, hogy leüssem gaztettéért.. Torkon ragadtam ós kezem szorítása alatt kó­külni-zőldülni kezdett az arca, már a nyelvét is őlt.őgette. Kisérője igyekezett lefejteni ke­zeimet a gazember nyakáról, de ón nem en­gedtem. A század legnagyobb vivmáuyáuak gyilkosát, meg kellett fenyítenem. Meg is fojtottak volea, ha több alkalma­zott be nem rohan ós ki nem veszi kezeim kö­zül a nyomorultat. Aztán — óh keserű szatí­rája a sorsnak — engem is ugyanolyan zub­bonyba hoztak egy szempillantás alatt, a minő­ben öt láttam a múltkor. Én akkor nevettem rajta ; de ő most nem nevethetett rajtam, mert ájultan cipelték ki őt a szolgák. Irtózatos dühbe voltam. Tomboltam, tör­tem-zuztam volna, ha az az átkozott zubbony be nem köt, teljes tehetetlenségre kárhoztatva engem. Félnap múlva vették le rólam. Körülbelül egy hét mult el amaz esemény óta. Persze azt a szemtelen őrültet azóta nem engedik hozzám, se engem hozzá. Türelmesen hozzáfogtam mintám újra készitósóhez. Bosszúsan vettem észre, hogy egy ezüst gyürü hiányzik a géphez. Beosöngettem az inasomat. De sokáig jön : talán a feleségem küldte vala­hová. Addig nem dolgozhatom ; hát ezalatt irom a naplómat : . éves mulasztásokat egyhamar pőtolni lehetetlen, hanem igenis oda fog törekedni, hogy a vár­megye pénzügyi viszonyait a méltányossági el­vek kellő figyelembe vételével az alispánnal karöltve olykép fogja idővel rendezni, hogy azt a vármegye közönsége megnyugvással fogja fo­gadni ; de egyben Koller István azon szavaira, „hogy mig nálunk százezrekre megy a hátralé­kok száma, akkor a szomszédos Somogyvárme­gyében túlfizetésekkel dicsekedketnek'', meg­jegyzi. hogy vármegyénk a mai nehéz gazda­sági viszonyok mellett vajmi nehezen fog ha­sonló viszonyok közé juthatni. Ezek után ugyan­csak Koller István indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy utasittassék az alispán és ál­lamépitészeti hivatal, hogy a fedanyag felhasz­nálásánál azon szigorú elvhez alkalmazkodjék, hogy az első renclü utak járhatóvá tétele után a fedanyag a másodrendű utakra fordit.tassék sa felesleges, úgymond luxus építkezésektől az út­alap megkíméltessék. Következvén a. nyugdíjazás folytán ürese­désbe jött vármegyei főpénztírnoki, esetleg az alpénztárnoki állásoknak választás utján való betöltése. Heiteleudy Ferenc ezen tárgynál in­dítványozza, — miszerint tekintettel arra, hogy a vármegyei pénztárak és számvevőségek álla­mosítására vonatkozó törvényjavaslat az ország­gyűlés mindkét háza által már elfogadtatott s ezen törvény már a napokban szentesítve is lón hogy az üresedésben levő főpénztárnoki ál­lás a törvény életbe léptéig helyettesítéssel töl­tessék be : a közgyűlés ezen indítvány egyhangú elfogadásával annak értelmében határozott. A tárgysorozat rendjén következvén ugyan­csak Hertelendy Ferencnek az olasz borvám klauzula eltörlése tárgyában beadott indítvá­nya, melyet a közgyűlés elfogadván s az ország­gyűléshez feliratot intéz. A dunántuli h. é. vasutak zalavármegyei vonalán folyó évi május 1-től kezdve életbelép­tetendő menetrendek célszerűbb ,berendezése kérdéséhez hozzá szóltak Haudek Ágoston, dr., Hertelendy Ferenc és Hajós Mihály bizottsági tagok s a közgyűlés elhatározta, hogy a keres­kedelemügyi miniszterhez felterjesztést intéz. A vármegyei telephon létesítése kérdésé­ben bemutatott küldöttségi jelentés felett a köz­gyűlés napirendre tért. A megyei tiszti ügyészi állások szervezése tárgyában a közgyűlés ismét akként határozott, hogy egy alügyészi állást szervez s illetményeit a kormánytól kéri. Megalkotta a közgyűlés építkezési Szabály­rendeletét is. A vármegyei központi segéd és kezelő tisztviselők lakbér rendezése iránti kérvényét a közgyűlés a szeptemberi közgyűlés elé terjeszti. A Zalaegerszegen működő egyenesadó fel­szólamlási bizottságba Csillagh Gyula ós Hácky Nini, micsoda szobában vagyok ? Ez nem az én szobám. A bútorzat ugyanaz, de a szoba alakja s a külvilág más. Ez nem Budapest, . . . Istenem, hol vagyok ? Kitekintek az abla­kon. Szép kert van a ház körül. Ez nem az ón házam. Oh . . . . . . Most jut eszembe valami. Én beteg vagyok s elutaztam Budapestről fürdőzni. Valószínűleg ezen a fürdőn vagyok. De hát miért veszem észre csak most ? Talán önkívületi állapotban voltam?.. Léptekeket hallok . • . Ez nem az inasom lépése. Különös , . . nagyon különös. . . Talán őrültek házában vagyok? Hogyan orditoz valaki fölöttem !.. . Megkérdezem attól, a ki bejön. Istenem.... még megőrülök .... Bodrogközi.

Next

/
Thumbnails
Contents