Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

VI. é/í;)!yam. Keszthely, 1902. február 16. 7. szám. Segítsetek! Ne bigyjétek, hogy csak a »nép«, a kapát, kaszát forgató »nép« indult meg. Ne liigyjétek, hogy a nemzet jobbjai ösz­szetett kézzel" nézik az éltető vér, a ter­melő erő kevesbedését e bazában. Ne bigyjétek, hogy ölbe tett karokkal nézik, hogy a magyar kivándorlókat mint nyeli el Slavonia, legtöbbjét Amerika ! Meg­indult a haza szine-java, hogy gátat ves­sen a kivándorlás útjába. Megindult a mozgalom, a melynek nyomában jólét fakad, ha lesz erős akarat, okosság, be­látás követni a tanácsokat; jólét fakad, ha megszűnik a magyarság legnagyobb ellensége, mely sokszor fajának becsüle­tes törekvése iránt érzett kételkedésében nyilatkozott meg. A > Magyar Gazdaszövetség* meg­mozdult. Életének első leheletét ide érez­zük. Szavát halljuk. Törekvését becsül­jük. Mert : a gazdatársadalom szervezé­sét, a kisgazdáknak a társadalmi műkö­dés körébe vonását vallja magáénak. Hiszen nyilvánvaló, bogy életrevaló és egységes gazdaközvéleménvt teremteni, a gazdák kivánságainak nyomatékot sze­rezni csak ugy leher, ha a kisgazdák is tömörülnek és min/ hatalmas és tekintélyes szerrezet köretelik jo/jos kívánságaik keresztül­vitelét. Es a magyar föld népe egyenesen rá szorul a védelemre. O az, mely az államlejlődés múltjában érintetlen volt. Nem azt akarjuk mondani, mintha isko­lát a lehetőség határai szerint nem épí­tettek volna a számára, a hol nem volt ; nem azt, mintha a boldogi tás reményé­ben nem építettek volna vicinálisokat nagy nyereségért, nem azt, bogv felsza­badulása után nem hagyatott volna ön­magára, hogy próbája legyen önmagá­nak : hanem inkább azt, bogy ha voltak is egj^esek, a kik a nép ajával-bajával törődtek, azok is, ugy tetszik, csak azért cselekedtek, hogy a közgazdasági ügyek körül szerzett bokros érdemeik minél hamarább elismertessenek. De nagj'un is kevesek azok, a kik önzetlen lélekkel, buzduló szivvei állottak a paraszt mellé, hogy bajában segítsék, gazdálkodásában vezették volna. Tanácsadó sok volt. Vá­lasztások idején még több. Nagyon ke­vesek azonban azok. a kik megtörni igye­keztek konservativ természetét nem az apáiktól öröklött keresztény erkölcseik­ben, hanem gazdálkodásuk gyakorlatá­ban. Tekintsetek körül azokon a vidéke­ken is, a melyek raagy idők óta közép­pontjai a gazdasági oktatásnak és ha­sonlítsátok össze a jelent a múlttal és adjatok feleletet, hogy a gazdasági tu­dományok — hisz közös kincs az min­den gazdálkodóra — miért nem törtek utat, még csak a gyümölcstenyésztés­ben sem ? Azért, mert nem volt őrtálló, a ki, a kitartás mezében kisérte volna a íöld népét munkájában. Csuda-e tehát, hogy szaporodásával A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Jött egy leány. — Prologut verses könyvemhez. — Elétek áll — türelmes emberek — Egy hosszú, halvány, bús gyerek És álmodón, susogva mondja el, Mit rejteget egy horpadó kebel? Mesél majd néktek boldog álmirul, S az arca lassan lázassá pirul . . . Őst volt. És fáztak mind az emberek, Az utcán kóborolt a bús gyerek. . . Az idea szine szörnyen megfakult, Csupán az ákácok virága hullt. . . A sápadtképü, hosszú bús gyerek Csak lesie míg a sok virág pereg . . . . . M jött egy leány. . . Jött egy leány. Ruhája, lelke tiszta, mint a hó, Szeme sötét, ábrándos és bohó. Míg lassan-lassan elszunnyad a nyár, A két gyerek már egymásra talál. Regényük oly rövid, olyan kevés, Egyetlen csókból állott az egész . . . S utánna most is annyi könny pereg S fakad utánna sok-sok balga dal', De mégis a koránöreg gyerek Boldog, mivel volt <5 is fiatal. . . Elétek áll — türelmes emberek — Egy hosszú, halvány, bús gyerek És álmodón susogva mondja el Mit rejteget egy horpadó kebel ? És míg lemond dalában boldog álmirul, Arcán a rózsa lassan elvirul. Qóbel fötltt. Egy beteg ember naplójából. Hosszú vitatkozás után családom rávett, hogy utazzam el megrongált egészségem hely­reállítása végett fürdőre. Nem szívesen, de végre engedtem a« rábeszélésnek, már csak azért is, hogy egy igen különös és engem szerfölött bosszantó körülménytől megszabadul­jak. Ugyanis feleségem ós általában családom, mind olyan szánakozó ós szomorú hangon be­szólt velem egy idő óta, mint a hogyan az őrültekkel szokás bánni. De hát utóvégreis, ón nem vagyok őrült, csak beteges ember. Es ezt a kellemetlen jelenséget éppen csak azóta kezd­tem tapasztalni, mióta találmányomnak, a .perpetuum mobilé«-vel foglalkozom. Ssóval engedtem rábeszélésüknek, főképen azért, hogy ettől a borzasztó bánásmódtól meg­szabaduljak ; mert remélem, hogy ha majd visszaterek a fürdőből, nem lesz részem benne, a betegségem is elmúlik s én sem leszek oly ideges. Tegnap érkeztem meg ide. Kedves költői vidék. Az intézet is igen barátságos. Az igaz­gató, az orvos, a személyzet rendkívül előzé­keny egytől-egyig. Hanem a többi vendégek. No, Istenem, ennyi bolond embert ritkán lattam rakáson. Valóságos bolondok háza ez. Ha nem

Next

/
Thumbnails
Contents