Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

VI. é/í;)!yam. Keszthely, 1902. február 16. 7. szám. Segítsetek! Ne bigyjétek, hogy csak a »nép«, a kapát, kaszát forgató »nép« indult meg. Ne liigyjétek, hogy a nemzet jobbjai öszszetett kézzel" nézik az éltető vér, a termelő erő kevesbedését e bazában. Ne bigyjétek, hogy ölbe tett karokkal nézik, hogy a magyar kivándorlókat mint nyeli el Slavonia, legtöbbjét Amerika ! Megindult a haza szine-java, hogy gátat vessen a kivándorlás útjába. Megindult a mozgalom, a melynek nyomában jólét fakad, ha lesz erős akarat, okosság, belátás követni a tanácsokat; jólét fakad, ha megszűnik a magyarság legnagyobb ellensége, mely sokszor fajának becsületes törekvése iránt érzett kételkedésében nyilatkozott meg. A > Magyar Gazdaszövetség* megmozdult. Életének első leheletét ide érezzük. Szavát halljuk. Törekvését becsüljük. Mert : a gazdatársadalom szervezését, a kisgazdáknak a társadalmi működés körébe vonását vallja magáénak. Hiszen nyilvánvaló, bogy életrevaló és egységes gazdaközvéleménvt teremteni, a gazdák kivánságainak nyomatékot szerezni csak ugy leher, ha a kisgazdák is tömörülnek és min/ hatalmas és tekintélyes szerrezet köretelik jo/jos kívánságaik keresztülvitelét. Es a magyar föld népe egyenesen rá szorul a védelemre. O az, mely az államlejlődés múltjában érintetlen volt. Nem azt akarjuk mondani, mintha iskolát a lehetőség határai szerint nem építettek volna a számára, a hol nem volt ; nem azt, mintha a boldogi tás reményében nem építettek volna vicinálisokat nagy nyereségért, nem azt, bogv felszabadulása után nem hagyatott volna önmagára, hogy próbája legyen önmagának : hanem inkább azt, bogy ha voltak is egj^esek, a kik a nép ajával-bajával törődtek, azok is, ugy tetszik, csak azért cselekedtek, hogy a közgazdasági ügyek körül szerzett bokros érdemeik minél hamarább elismertessenek. De nagj'un is kevesek azok, a kik önzetlen lélekkel, buzduló szivvei állottak a paraszt mellé, hogy bajában segítsék, gazdálkodásában vezették volna. Tanácsadó sok volt. Választások idején még több. Nagyon kevesek azonban azok. a kik megtörni igyekeztek konservativ természetét nem az apáiktól öröklött keresztény erkölcseikben, hanem gazdálkodásuk gyakorlatában. Tekintsetek körül azokon a vidékeken is, a melyek raagy idők óta középpontjai a gazdasági oktatásnak és hasonlítsátok össze a jelent a múlttal és adjatok feleletet, hogy a gazdasági tudományok — hisz közös kincs az minden gazdálkodóra — miért nem törtek utat, még csak a gyümölcstenyésztésben sem ? Azért, mert nem volt őrtálló, a ki, a kitartás mezében kisérte volna a íöld népét munkájában. Csuda-e tehát, hogy szaporodásával A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Jött egy leány. — Prologut verses könyvemhez. — Elétek áll — türelmes emberek — Egy hosszú, halvány, bús gyerek És álmodón, susogva mondja el, Mit rejteget egy horpadó kebel? Mesél majd néktek boldog álmirul, S az arca lassan lázassá pirul . . . Őst volt. És fáztak mind az emberek, Az utcán kóborolt a bús gyerek. . . Az idea szine szörnyen megfakult, Csupán az ákácok virága hullt. . . A sápadtképü, hosszú bús gyerek Csak lesie míg a sok virág pereg . . . . . M jött egy leány. . . Jött egy leány. Ruhája, lelke tiszta, mint a hó, Szeme sötét, ábrándos és bohó. Míg lassan-lassan elszunnyad a nyár, A két gyerek már egymásra talál. Regényük oly rövid, olyan kevés, Egyetlen csókból állott az egész . . . S utánna most is annyi könny pereg S fakad utánna sok-sok balga dal', De mégis a koránöreg gyerek Boldog, mivel volt <5 is fiatal. . . Elétek áll — türelmes emberek — Egy hosszú, halvány, bús gyerek És álmodón susogva mondja el Mit rejteget egy horpadó kebel ? És míg lemond dalában boldog álmirul, Arcán a rózsa lassan elvirul. Qóbel fötltt. Egy beteg ember naplójából. Hosszú vitatkozás után családom rávett, hogy utazzam el megrongált egészségem helyreállítása végett fürdőre. Nem szívesen, de végre engedtem a« rábeszélésnek, már csak azért is, hogy egy igen különös és engem szerfölött bosszantó körülménytől megszabaduljak. Ugyanis feleségem ós általában családom, mind olyan szánakozó ós szomorú hangon beszólt velem egy idő óta, mint a hogyan az őrültekkel szokás bánni. De hát utóvégreis, ón nem vagyok őrült, csak beteges ember. Es ezt a kellemetlen jelenséget éppen csak azóta kezdtem tapasztalni, mióta találmányomnak, a .perpetuum mobilé«-vel foglalkozom. Ssóval engedtem rábeszélésüknek, főképen azért, hogy ettől a borzasztó bánásmódtól megszabaduljak ; mert remélem, hogy ha majd visszaterek a fürdőből, nem lesz részem benne, a betegségem is elmúlik s én sem leszek oly ideges. Tegnap érkeztem meg ide. Kedves költői vidék. Az intézet is igen barátságos. Az igazgató, az orvos, a személyzet rendkívül előzékeny egytől-egyig. Hanem a többi vendégek. No, Istenem, ennyi bolond embert ritkán lattam rakáson. Valóságos bolondok háza ez. Ha nem