Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-05 / 1. szám
2. BALATON VIDÉK 1902. január 5. állott fogyatkozást uj tagak gyűjtése és felvétele által pótolni, ugy hogy egyesületünknek a második évben összesen 50f) tagja volt, kik közül 75 alapító, 430 pedig rendes tag. Kétségtelenül szép szám, a melylyel kevés egyesület dicsekedhetik ; de tekintve a mindinkább fokozodó tevékenységünkkel arányban növekedő kiadásokat és tekintve a tagsági díj csekély voltát, kívánatos volna, ha t. tagtársaink önmaguk is minél szélesebb körben propagálnák a szép eszmét és önmaguk is gyüjtenének es pedig minél több tagot a kibontott zászló alá! Az óljenzéssel fogadott titkári jelentés, mint az egyesület második évének története, az 1902. év folyamén kiadandó s minden egyesületi tagnak díjmentesen megküldendő első Évkönyvben egész terjenelmébeii közzé fog tétetni. A tárgysorozat második pontját az egyesületi második év pénztári számadásainak s vagyonkimuta tásnak előterjesztése s a mult közgyűlés által ezek megvizsgálására kiküldött számvizgáló bizottság jelentése képezte. A 2208 korona forgalmat mutató számadások szel int az egyesület bevélelét képezte : 53 korona pénztári maradvány, 800 korona alapítványi befizetés, 147 korona alapítványi kamat, 764 koronaj] tagdij, 34 korona tagdíjhátralék, 400 korona államsegély és 10 korona adomány. Kiadtak : házbérre 183, muzeumi bútorokra 300. muzeumi tárgyak vételére 43, régészeti ásatásokra 491, vegyesekre 371 koronát, továbbá takaiékpénztárilag tőkésítették a befizetett 800 korona alapítványi bevételt s így a mérleg 20 korona pénztári maradváryt mutat fel. A vagyonkimutatás 6861 korona összeget tüntet elő. — Örvendetes tudomásul szolgált s Lein maim Ferenc egyesületi pénztáosuak, a Hoffmann Miksa, Puly János ós Reischl Imre tagokból álló számvizsgáló bizottság jelentése s javaslata alapján, a közgyűlés a felmentvényt megadta. Elfogadta ezután a közgyűlés az igazgatóválasztmány által előterjesztett egyesületi harmadik évi költségvetést, a melj' a befizetendő s tőkésítendő alapitványi össegektől eltekintve 2060 korona előirányzott bevétel mellett 2000 korona kiadást mutat, vagyis a lefolyt évi bevétolek s kiadásoknak nagyobbára megfelelő tételekből áll. Ezzel kapcsolatban az erre vonatkozó számadások megvizsgálására Hoffmann Miksa, Puly János és Reischl Vencel tagokat küldte ki a közgyűlés. A tárgysorozat kimerítésével az elnök megköszönte a tagok élénk érdeklődését s kérve ügy buzgalmukat ezutánra is, a közgyűlést éljenzés mellett berekesztette. A Dalkör hangversenye. 1901. december Bl. Az éneknek van-e oly nagy hatalma, vagy pedig annak a nemes célnak, a melyet derék iparosaink maguk elé tűztek, midőn dalkört létesítettek a maguk körében, hogy mai föllépésökkel oly nagy bizalomnak lehettek tanúi ? Azt hisszük, mind a kettőnek és oroszlánrészben egy harmadik körülménynek is. Hogy maga az ének mily nagy hatalom, azt talán fölösleges itt fejtegetnünk, ott a müveltségtörténelem és itt a mindennapi tapasztalat. Az ének hat az egyes emberre, a mint, már mindenki tapasztalhatta és hat mindnyájunkra, a mint azt ma is tapasztalhattuk, a kik a Dalkör elvezetes előaaasat meghallgatni el nem mulasztottuk. Hat az ember kedélyére és egész valójára, sőt az ember egész gondolkozásmódját is megváltoztatja ; szivét nemesíti és lelkét a szépség, a szeiidseg es a nemes'dolgok iránt fogékonnyá teszi, ö iia munka után édes a nyugalom, ugy kétsze' e s.® , J f^es a 2-> ha azt a hozzánk hasonlóan gonao.koc ok, nemeslelküek társaságában, az énekben elvezzük. Bizonyára ez lebegett iparosaink szeme eiott akkor, midőn szivöket, lelkökefc nemesíteni akarván, dalkört létesítettek és ez lebeg szemök eiott mindig, valahányszor nyilvános föllépésök^ 6 " eme s törekvésükről bizonyságot akarnak tenm A mai koncerten hozzájárult még a tiszteiét kegyeletes lerovása is, a mennyiben a jövedelemnek felét b. e. karnagy uknak, Molnár Jánosnak síremlékére fordítják. Ily nemes célt, ily nemes törekvést nemcsak hogy közönbösen nem szabad néznünk, hanem azt tőlünk telhetőleg pártolnunk is kell. S a közönség a mai estén impozáns számban való megjelenésivel pártolásáról fényes tanúságét tett. Mennyivel jobban érzi magét az ember, ha a kasztrendszer ferde kinövései helyett azt a gyönyörű harmóniát látja a társadalom terén, a mely a mai koncerten oly szépen megnyilatkozott s a melynek alapja az az igazi értelemben vett demokratia, a melyet sokszor hangoztatunk ugyan, de vajmi kevésszer juttatjuk érvényre. A terem zsúfolásig megtelt válogatott közönséggel, nem volt parányi hely, a mely nem lett. volna elfoglalva ; az intelligencia minden rétege csak ugy volt képviselve, mint az iparos osztály. A Dalkör ugy erkölcsi, mint az anyagi sikerrel meg lehet elégedve. S ezt nemes céljának, továbbá derék elnökének, Lakatos Vince dr.-nak köszönheti, a ki fáradtságot nem ismerő buzgósággal járt el a programm összeállításában és oroszlánrészben köszönheti a derék és odaadó műkedvelő hölgyeknek és uraknak, a kik egy csapással az egész keszthelyi közönséget meghódították. Az elnök igen ügyesen válogatta meg a programm egyes számait, törekvése oda irányult, hogy szerepvállalásra az intelligentiát is megnyerje ; s törekvését siker koronázta, mert a műkedvelő hölgyek és urak a nemes cél érdekében a legnagyobb készséggel vállalkoztak szerepökre, a melyet azután teljes sikerrel be is töltöttek. A hangverseny Eckhardt Antal Népdalegyvelegével kezdődött, a melyet a Dalkör szépen, összhangzóan és érzéssel adott elő. Majd Novákovics Matild k. a. szavalta el Endrődi Sándor „Czelli bucsu" c. legendáját. Már megjelenésével is a néző kuzönség tetszését vonta magára. Antik stilu görög ruhájával, melyet a klasszikus görög hölgy sem tudott volna jobban megválogatni s a mely szép görög arcvonásaihoz teljesen odaillétt, valamint a Gratiák frisurájával oly hatást tett a nézőre, akárcsak egy klassikus korbeli görög istennő jelent volna meg a színpadon. Annál nagyobb volt tehát a taps és az éljen, midőn a legenda meghatóbb lészeit mélyen átérezve egész könnyedén és szabatosan adta elő a különben nehéz költeményt. Érthető kíváncsisággal nézott ezulán mindenki a biirok nemzeti himnusza elé, a melyet a Dalkör adott elő. Itt a búrok iránt érzett sympathiát juttatták érvényre a Dalkör tagjai és a közönség egyaránt, a Dalkör tagjai ugyanis teljes lelkesedéssel és érzéssel énekeltek, a mire a közönség zajos tapssal és éljennel válaszolt. Az est sikeréhez hozzájárult azután Zefferovits János járásbirósági aljegyző és Gyarmathy Miklós joghallgató urak szép összhangzó játéka, a Sultán Románca, kisbógón zongorakísérettel. A hallgató közönség ujrázására a műkedvelő urak szép magj'ar darabokkal szereztek újra általános tetszést. Majd ismét a Dalkör énekelte el Abt Ferenc „Az őrszem" c. darabját. Minden énekszáma sikerült, de ez a legjobban. Nagy része vau e sikerben Lakatos Vince dr. elnöknek, a ki a darab bassus soloját már ismert szép bariton hangján teljes biztossággal ós pontos színezéssel adta elő és a közönség kitörő tetszésnyilvánítását teljesen kiérdemelte. Feszült figyelemmel várta ezután a hallgató közönség Lévay József „Búcsúzó virágok" c. költeményének előadását Viharos taps és éljen között vonulnak be a búcsúzó virágok, december végén teljes diszökktl pompázó, viruló szép virágok. Jó kedvökben, pajzán vidámságukban, a melybe megjelenésűkkor mi is mintegy beleéljük magunkat, nem sokáig gyönyörködhetünk, mert, mintha éreznék a virágok ellenségét, a közelgő hideget, oly meghatóan búcsúznak teljes valójuktól, hogj' bennünket is magukkal ragadnak és mintegy a lemondásra kényszerítenek. A költő (Novákovics Matild) festői sziliekben a közelgő enyészetet sejteti, kertje virágainak bekövetkezendő hervadásán bánkódik, majd egyenkint hallgatja meg búcsúzó szavukat. Elsőnek a virágok királynéja, a kertek büszkesége, a rózsa (Stieder Erzsike) áll elő. Oly meghatottsággal, oly természetességgel búcsúzik, hogy szinte együtt érezzük vele a fájdalmat, melylyel egyrészt fényéről ós hatalmáról mond le, másrészt pedig a bánkódó költőt vigasztalja. A rezeda (Bozzay Erzsike) a részvétlenséggel könnyíti fájdalmát; észrevétlen volt egész életében, ugy vau most is, önérzete azonban kitörésre ragadja, midőu kellemes illatának tudatára ébred. S a szegén}' viola (Zímits Paula) már csak a múltról beszél, illatát, díszeit szinte vele együtt siratjuk, majd me^hatóau, mint a ki vesztét érzi, az éltető melegért könyörög. Végül a szegény árva ibolyára (Schwanner Mariska) kerül a sor. Ha szerénységet akarsz látni, nézd azt a szerény ibolyát, a kinek legfőbb vágya is csak az, liogy legalább szánalomból nézzeuek reája ; s ha hallottad utolsó szavát, hogy : „Megnyugszom. . .", lehetetlen, hogy vele együtt ne érezz, lehetetlen, hogy szerény föllépésén, természetes előadásán te is meg ne nyugodjál. Majd ismét, a költő veszi át a szót s a virágoknak az uj tavasz iránt táplált hiu reményét ecseteli, mert „tavaszszal más virág hajt,, de ők többé sohasem." Szűnni nem akaró éljen és taps volt ugy a költő, mint a búcsúzó virágok jutalma s ők engedvén a sok „hogy volt"-nak, újra megjelentek s ugj'ancsak precizitással Arany Jánosnak „A varró leányok" c. költeményét adták elő. Az újra kitörő taps után a Dalkör Kücken Normann dalát adta elő oly pontossággal, a hogy azt csak egy jól szervezett, és vezetett kartól, a mely a dal beosztásával és a szerző intenciójával celjesen tisztában van, el lehetett várni. Majd Pöltz Mariska k. a. gyönyörködtetett bennünket Vörösmarty Mihály Hedvig-jének szép, nyugodt, ós kimért előadásával. A kisaszszony igazán dicséretet érdemel, mert egy oly hosszú költeményt betanulni és a mellett jól előadni nem könnyű feladat. Volt is érte taps bőven. Utána Sziklay Mariska k. a. adta elő zongoráu Székely Imre „Souvenir de ma patrie" c. darabját. A hoz természetesen zeneértő ember kell, hogy a darab nehézségeit megértse, a melyeket pedig Szikla}' Mariska k. a. játszi künyuyüséggel legyőzött és szép, precíz játékával, a melylyel a közönség kívánságára még egy darabot adott elő, mindenkinek él vezetet szerzett, a mit aközönség bő tapssal jutalmazott. Lenkey Dezső ur szavalata, a ki Poe Edgár „Holló"-ját adta elő, arról győzött meg bennünket, hogy itt egy ügyes, tapasztalt szavalóval van dolgunk, a ki tisztában van önmagával ós darabjával. Az ő előadása nem sablonszeiü kapkodás, meit ő a költeményt teljesen átérezte és érzéssel adta is elő. Különben az előadás önmagát dicsérte meg. A hangversenyt Goll Népdalegyvelege fejezte be, a melyet a Dalkör adott elő és a melyet meg is kellett ismételnie. A szép ének Garay Sándor urat dicséri, ki az összes énekszámokat betanította és vezette. Az előadás a Katholikus Legénj'egylet színpadján folyt le. a mely gyönyörűen ki volt világítva. Ejury Nándor ur, a ki a kivilágítás körül teljesen önzetlenül és odaadássál fáradozott, igazán remekelt a mai estén. Körülbelül 10 órakor kezdődött a tánc, még pedig oly mértékben, hogy a terem csakhamar szűknek bizonyult be. A négyeseket 52 pár táncolta 2 colonban, Altalános jó kedv üralkodott, midőn a második négyes után 12 óra felé járt az idő. Mindenki a meglepetést várta, a mely nem késett sokáig, mert 12 órakor egészen elsötétedett a terem s a színpadon néma homájyban egy összetöpörödött vénasszony vonult át, a ki az ó-évet jelképezte. Stieder Erzsike k. a., a ki ezt a szerepet betöltötte, a vénasszony meglepően hü utánzásával általános derültséget, keltett. Majd, midőn a színpadon fölállított óra a 12-t elütötte, a sötétséget gyönyörű fény váltotta föl, a szépen kivilágított transparenteken 1902. számot és „Boldog uj évet" lehetett olvasni s az uj esztendő képviseletében egy gyönyörű szőke angyal (Stieder Margit) felbontott hajjal, pálmaágat tartva kezében vonult át a színpadon, boldog uj évet kívánván a meglepelt közönségnek, a mely addig nem szűnt meg tapsolni, mig az angyal újra át nem vonult a színpadon. A meglepetéssel tehát mindenki meg volt elégedve. A koncertről miudeuki kellemes emlékkel távozott. Mi a szép est sikeréhez azt kívánjuk, hogy az Iparos Dalkör tagjainak száma a jövő sylvesteri mulatságra megkétszereződjék. A mi lehetséges is, mert az érdeklődés a Dalkör iránt egyre nő s az iparosok között a hanganyag elég nagy. Jelen voltak. Asszonyok : Báuhoffer lm-
