Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-22 / 25. szám

2. BALATONVIDEK .1902. junius 22. ben is, s ha ezzel párhuzamosan a városi közmunka adója is emelkedik, rossz néven ugyan ki vehetné? Ki vehetné zokon, ha ennek cserében látja, hogy az utcáink javulnak. Azt nem lehet eltagadni, hogy a városi elöljáróság nemcsak a közmunka behajtásáról, hanem annak hovafordításáról is gondoskodik, mért a Balatonpartra is sokat hordatott a fedőanyagból és nem kímélte ugyanazt a városi belső területeken sem. Midőn mindezt javára könyveljük és elismerjük, nem hallgatjuk el, hogy az intézőkörök gondoskodásába ne ajánljuk a főutcának azt a részét ís, a mely a templomtól a vasútig terjed. Ennek a résznek sok hidja és mély árka van. Sokszor kérdeztük már, hogy ugyan minek kellenek a fő-utca mentén kétfelül azok a mély árkok ? Vagy ha kellenek, akkor miért nem húznak ugyanilyeneket a grófi palotától a templomig, és a Deák utcában is ? Feleletet nem kaptunk sem a különböző városok évkönyveiben, sem a megyei utcsinálók utasításaiban. Talán elég jók lennének a teknőszerüen mélyített vízlefolyások is és akkor elpusztulnának azok a dísztelen hidak, a melyeknek az aljai valóságban sok posványt takarnak. Mi azt szeretnek, ha a város főutcájának nemcsak a piaci, hanem az azontúl terjedő része is híd és árokmentes lenne és azt egy kis jóakarattal szépen is, jól is meg lehet oldani annálinkább, mert a csatorna azon a részen is kiépült már, a melyik rész legjobban rá volt szorulva arra. No de zsörtölődni ezért sem szabad ! Azon meg különösen örülnünk kell, hogy az utcák uj nevei végre fölkerültek a helyeikre; és azon is, hogy a házak uj számozást kaptak és pedig a nagyvárosok mintájára : egyik felén a páros, másikon a páratlan számok helyez kedtek el. Ez is bizon}'ság arra. hogy lassan bár, de haladunk a jó rend felé. De egyet még is megjegyezünk. Azt. hogy ha már azok az utcanevek felkerültek, akkor már ugy kerültek volna fél, hog}

r jó szolgálatot is tegyenek azoknak, akik azokra szorulnak : az idegeneknek. Az idegenek zavarba esnek, ha a régi gazd. tanintézet sarkán látva a felirást: »Audráss}'-tér, s egy házzal odább már »Hajdu-utca« nevet látják kiszegezve s ha ugyanazon a téren lévő több ház táblája is ugyanezt a felírást viseli. E zavar aztán világosan kifejezteti velük, hogy a felszegezők nyilván nem voltak tisztában a tér fogalmával. Vagy ott a Jókai utca. A park felőli végén balról álló házon ékesen ragyog: »Erzsébet fcirályné-utca.« 8 már most világos, hogy kívülről befelé a Jókai utca Erzsébet királyné-utcára vall és tévedésre ad alkalmat. Vagy tessék a Hajdú utca alsó torkolásánál eligazodni, hogy az utca meddig megy. Ezek látszólag apróságok, de sok idegent valósággal bosszantó dolgok és mert meg vagyunk győződve, h'ogy ezek nem az elöljáróság tudtával, hanem a szegezők vigyázatlansága miatt történtek, arra kérjük az illetékes köröket, hogy igazítsák helyre e tévedéseket, nehogy az Ínyenc nagyvárosiak, akik remélhetőleg felkeresnek bennünket a jó levegő és egészséges fürdés miatt, kisvárosiak dolgairól beszélgetve mosolyogva mondják: »Ni a kisvárosiak!* t Puteani Zdeqko báró öngyilkossága. A fő városi lapok részletes leírásokat hoztak arról a megrendítő tragoediáról, melynek mult vasárnap virradójára csendes városunk volt a színtere. Nem volt szándékuuk e miatt, bőven foglalkozni a gyászos esettel, melyben az ifjú tiszthelyettes saját kezével oltja ki életét,. A hir azonban gyors szárnyaival több téves adatot, terjesztett szét, melyek a napilapok hasábjaiba is bekerültek. A valódi tényállás kimutatása a céluuk, midőn kiküldöttünk alapos kutatása után tárgyilagosan közöljük az ügyet, kiindulási pontjától kezdve. Reméljük, a jóhiszemű félreértéseket, tévedéseket sikerül ez által eloszlatnunk. Puteani Zdeuko báró, a péc i 8 honvédbuszár-ezreduek 2. osztálybeli hadapród tiszthelyettese, f. hó 13-áról 14-ére menő éjjelen át reggelig mulatott a varosuukbau szereplő színtársulat néhány tagjával az »Atnazou« szállóban. 14 ón reggel nem vonult ki gyakorlatra, ezért ideiglenes század parancsnoka, Vay Károly gróf főhadnagy aznap oszt ály kihallgatásra vezettette elő. Mulasztásáért 10 napi egyszerű fogságot kapott a tiszthelyettes, tekintve azt, hogy megelőző éjjeleken zene mellett mulatott s ily ójjelezós ut.án 2 izben beteget jelentve, nem vonult ki s betegségi jelentését is elkésve küldötte be. A kihallgatás után átöltözés végett lakására tért be Puteani báró tiszthelyettes s legényéhez igy szólt : Ezt nem vártam Vay gróf főhadnagytól ; ón nem maradok meg a börtöuben, hanem megszököm s akkor baj lesz. Lakásáról a laktanyába ment s midőn Horváth Szabó János őrmester, ki a fogházi teendőkkel van megbízva, a századirodában jelentette neki, hogy a fogság-helyiség kész, menjen le, azt felelte az altisztek jelenlétében : Akkor megyek, mikor nekem tetszik» és még mondott olyast, mit le nem irhatuuk. Vay gróf erről értesül ve, fölment az irodába és felszólította, hogy azonnal menjen fogsága helyiségébe ; tudomására adta egyúttal, hogy jelentést tesz az esetről. A tiszthelyettes szónólkül engedelmeskedett a felszólításnak. Ugyanezen nap, vagyis 14-én este 1/

i 9 órakor szobája ajtaján zörgetett a tiszthelyettes és kérte Horváth Sz. János őrmestert, hogy ereszsze ki pár pillanatra dolga elvégzésére s hozasson neki vacsorát a kantinból. Az őrmester egy huszárt küldött a kantinba vacsoráért es egy szál gyertyáért,. Puteani báró kiment s mig az őrmester a hozott gyertyát a tartóba igazította, észrevétlenül elszökött. A mint Horváth őrmester ezt észrevette, azonnal keresésére ment s mivel a laktanyában nem találta, kifuvatta a készültséget s rögtön jeleni ette az esetet Tantossy Sándor százados, osztályparancsnoknak, a készültséget, pedig — további parancsot várva — az osztályparancsnok lakásához közel felállította. Tantossy Sándor a jelentésre elrendelte, hogy a készültség azonnal induljon a szökevény keresésére, Horváth Sz. Jánost pedig Vay gróf lakására küldte, hogy annak is tegyen jelentést. Maga is azonnal Vay gróf keresésére indult, kit a színházban meg is talált. Horváth őrmester is a színházhoz ért s hárman a tiszthelyettes keresésére indultak. 10 óra tájban a Daák Ferenctehetségeit ébreszteni, 's lassanként az emberi méltóságnak fokára felsegitteni, vagy legalább illendő érzésére elkészittni. • Azonközben tested is, melly épén 's egészségesen volt ugyan a' természettől alkotva ; de majd a' többetske étel, majd a' levegőtől való kiméllés miatt könnyen megbomlott: a' mértékletes eledelhez, a' szabad éghez, a' hideg s' meleghez való szokás által mind inkább kezdett izmosodni. így fejtőztél ki lassanként a' gyermek-pólyából, igy maradtak el egymás utáun a' bélleltt süvegek, a' tömött nyakravalók, az orvosságok. Hlyen barátságos társalkodásban több napok, sok hetek 's hónapok folytak 's multak el, mind inkább nevekedvén közttünk a' bizodalom, a' víszontagló szeretet: mások előtt pedig a' szépen kiszinlett virágzáshoz képest, a' legjobb gyümöltsöket igérő reménység. De a' mi engem fő vigasztalással biztatott, az volt: hogy azon majd értelmesen költött, majd, (majd) valóságos történeteket, mellyek eszed' nyílására, 's szived formálására adogatták a letzkét, igen örömest hallgattad ; közbevetett kérdéseimet elmésen feszegetted, a' szükséges kérést, intést, biztatást elfogadta!; ós a mi legtöbb, szántszándékkal nem egy könnyen szegted megjavadat kereső tanátsimat. De liogy'is szegliettedvolna meg okosan ? Hiszen általláthattad, hogy nem magam' kénnyét sürgettem; mert valamit javallottam, vagy ellenzettem: amannak jóságáról, emeunek veszedelméről saját tapasztalásid is közönségesen meggyőztek. Ugyanis soha nem viselte szándékom, hogy a puszta szóra tanully vaktában hajolni: hanem hogy "annál hívebben engedelmeskedgyól az okoknak ; és a jót, illendőt, szépet maga belső érdeméért szeressed, valamint a' rosszat, illetlent, rutát természeti fogyatkozásáért gyülöllyed. Vettem-is idö jártával észre, hogy azon hibák, mellyek kétség kivül nem a' roszszakaratból származtak, lianem majd a tselédekről, majd a többi környülállásoktól ragadtak reád. naponként ritkábban tüntették benned magokat. Azonban, Édesem, akármelly buzgón ajánltassók-is a' jó, akármelly eltökéllett légyen-is a' szándék a' jóra : ele ha a' finnyás indulatok' kénállási könnyen tápláló alkalmatosságra találnának ; ha mást tart az oktatás, 's mást mutatna a' példa : hamar másfelé igyekszik, killebbre ragadtatik az ember akarattya ellen is, és nem állhat erős tartós lábra a tökólletesség. Mollis educatio, ugy mond Quintilianus, quam iudulgeutiam vocamus, ;nervos omnes et mentis et corporis frangit. Éppen ez volt az oka, hogy bölts Atyád, látván három esztendei jeles iparkodásodat, akármennyire szeret-is, javadért eleresztett oldala meílől, 's meszszebbre küldött udvarából; a hol majd a tsapodár hizelkedés, majd a helytelen kénykeresés, majd ez majd az, nieglankaszthatta volna benned a' minden jóra vezető- de még nem egészen törött uton való serénykedést: pedig addig kell hámozni a' fát, mig hámlik. Quod in juventute non discitur, id fracta senectute ignoratur; és : Difficulter rescinduntur vitia, quae nobiscum creverunt. — Seneca. Igy már tehát tellyességgel kezemre, vagyis inkább szivemre valál bízva. Ezen bennem vetett bizodalom kétszeres ösztönül szolgált nékem arra, hogy magamat egészszen feláldozzam javadra ; ós hogy Szüléidén kivül, kiknek életedet, 's jóságok utánn könnyű életedet köszönheted, nékem köszönhesd jövendőben boldogéletedet. Hatodik esztendeje fordul-elő már annak-is, hogy a' legzajosabb városban a' legtsendesebb magánosságban egygy ütt-élvén, nints más dolgod, mint azonn törekedni, hogy hasznodra fordítsd a' sok részről reád forró bölts oktatásokat, buzgón serkentő eszközöket, mellyek által eszes, jámbor, szóval talpig derék ember vállyon belőled. Ha a tudományok tsak elmédet gazdagittanák : szived pedig kemény vagy puha maradna — jaj, be keveset felelnél meg a várakozásnak ! Akármelly méllységes tudomány jó erkölts nélkül ollyan, mint egy dóltzeg ló minden kötőfék nélkül : mind magában, mind másban kárt tesz. Büszke, makats, patvarkodó, tűrhetetlen, egyedül egy magát szereti ós keresi. A' jámborság ellenben ész nélkül közönségesen tsupa merő gyávaság. Nints a meggyőződéseim épülve, tsak a' vak sors' játéka: ugyan azért uem is lehet sem érdeme, sem állandósága. Ollyan mint a' söppedékes vidék, mellyben a tsergedező patak helyett egy álló viz poshad. A' szelid erkölttsel mindég kezet fogjon, ha tükör például akar szolgálni, a' tisztes tudomány. Doctrina — vim promovet insitam, Rectique cultus pectora roborant. — Hor. Princípiumból kell mindent az okos ÁS jó embernek tselekedni. Az az : által kell néki látni az ész világánál, hogy ez vagy amaz dolog valóban szép vagy rut, jó vagy roszsz ; és ha kérdeznék, okát-is tudná mindgyárt adni. Omnis actio vacare debet temeritate et negligentia; nec vero agere quidquam, cujus non possit causam probabilem reddere. — Cic. Ha valaki annyira ment, hogy ezen különbséget könnyen feltalállya, vagy-is ha az ész' sugárlását 's az érzékenység kisztetését első tekintetre meg tudgya ítélni; ha a jó 's betsületes dolgokon kap, és pedig nem félelemből, nem hiu ditséret, vagy haszon vadászásból, hanem meg-