Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

BALATON VIDÉK. Most. pedig azzal a kérelemmel járulok Nagy méltóságodhoz, hogy a szobrot leleplezni méltóztassék. Darányi Ignác dr. erre az alábbi nagy­szabású beszéddel leplezte le a szobrot : Nagyméltóságú elnök ur, tisztelt uraim ! Mindenekelőtt őszinte köszönetet, mondok az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, mely ezt az eszméi felkarolni szives volt. Nagy­méltóságod ékes szavaiban az én igénjtel^n sze­mélyemre utalt, mint e szobormű létesítésének kezdeményezőjére. Én nem tettem egyebet, mint kifejezést adlam annak, amit azon az em­lékezetes napon itt mindenki érzett,, hogy en­nek a szép Keszthelynek hiányzik valamije, hogy itt vau valami hézag, hogy itt van va­lami üresség addig, amig Festetics György szobra felállítva nincs. Köszönetet mondok a Nagy méltóságod el­nöklete alatt, működött lelkes rendező-bizott­ságnak, a szobor bizottságnak ós mindenekfe­lett, Nagy méltóságodnak, aki mint annyi más, a mezőgazdaságot, közelről érdeklő fontos ügyben, azon képen e kegyeletes ügyben is mint vezér előljárt és mai féuyes beszédével eddigi műkö­dését, megkoronázta. Tisztelt uraim ! Köszönetet kell monda­nom nagyméltóságú Festetics Tassilo gróf fő­pohárnokmester urnák, aki kezdettől fogva sze­retettel kisérte ezt HZ ügyet és aki családi nagy hagyományoknak méltó képviselője és tovább éltetője. Köszönetet mondok Lukácsy Lajos szob­rásznak, aki e szoborba művészi ihletet lehelt. Keszthely városát pedig arra kérem, hogy Őrizze ezt a szobrot annyi kegyelettel a meny­nyi szeretettel Festetics György ezen a városon csüngött. Tisztelt uraim! Festetics György gróf, a magyar mezőgazdaság ós mezőgazdasági okta­tás terén úttörő szerepet játszott. A Georgikon nemcsak Magyarországon volt első ilynemű tanintézet, az első intézet, volt, egész Európá­ban. (Ugy vau ! Tetszés.) Es igy Fest.etetics György nemcsak a magyar mezőgazdaság és* mezőgazdasági tanítás alapját vet.eite meg, hauem a magyar nemzetnek e téren a népek családjában soha el nem muló dicsőséget szerzett. E mellett azonban Festetics György a közélet minden terén, az irodalom, a kultura terén küzdött, fáradt, alkotott ós áldozott,. Sok nehézséggel, sok akadálylyal kellett neki meg­küzdenie. De voltak verőfényes napok is az ő életében. Mily szép, mily gyönyörű nap volt az, amikor Magyarországnak poraiban is áldott, felejthetetlen uegy nádora megjelent. Keszthe­lyen, hogy kezébe vegye az eke szarvát és Festetics segítségével száut.sa a földet ! A nagy nádor egy század előtt, 50 évvel a jobbágyság felszabadítása előtt az ö látnoki szellemével, szive meleg érzésével felemelte a rögöt, magá­hoz emelte és ezzel a röggel együtt magához emelte azt a becsületes népet, amely ezt a magyar földet művelte. József nádor másfelé is mehetett volna Magyarországon, de nem ment sehova, hanem Keszthelyre jött, mert, tudta, hogy ebben az országban senki őt ugy meg nem érti, mint Festetics György. (Elénk tet­szés.) Es érezte a nagy nádor, hogy ezt a ki­tüntetést kivált az akkori időkben senki niás nem érdemli, mint Festetics György. De legyen megengedve nekfm, ho»y ez alkalommal Széclie:iyi István dicsó emlékéi is visszaidézzem. Szécheuyi István einber elölt nem dicsekedett, nem hivalkodott soha. Na­gyobb volt, az ő nagysága, nagyobb volt, az ő jelleme, semhogy ezt tehesse. De egygyel di­csekedett, ő is, egyet, ö is szívesen emlegetett, : számtalanszor mondta, hogy: «Tudják meg az urak, hogy én Festetics György grófnak unoka­őcscse vtgyok ! Tisztelt Uraim ! Egy tanárral, egy tanit­ványnyal kezdte meg Festetics György a Geor­gikont. Es ha most széttörhetné a koporsó falait, hogy megjelenjék itt, hogy megnézze még egyszer az ő kedves Keszthelyét, hogy körülnézzen még egyszer az ő szeretett hazá­jában, akkor látná, hogy az ő áldott keze nyo­mán mennyi intézményünk támadt s hogy a gazdasági tanügy, a gazdasági haladás s fej­lődés mily arányokat öltött. Vau egv akadé­miánk, van négy gazdasági intézetünk,' 38 föld­mivesiskolánk ós szakiskolánk, hatalmas kísér­leti ügyünk 22 kísérleti állomással, van 200 időleges tanfolyamunk, vau nagyszabású népies gazdasági irodalom, látna, hogy a magyar gaz­da, nemcsak a nagyobb gazdák, de a kisgazda, munkás is olvas, képezi magát ; látná, hogy lassankint hogy alakul át, a gazdálkodás egész rendszere; s al<kor azt látná, azt érezné, hogy ő nem élt hiába, hogy nemzedékek mentek és nemzedékek jöttek, de az ő emléke itt maradt és nemcsak hogy itt, marudt, de elevenen ha­tolt; akkor látuá, akkor érezné, liogj' amit a kö't.ő zengett akkor, rajta teljesedett be, hogy „ . . . nöttőn nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik." De tisztelt uraim, nőjjön is annak fénye, aki a magyar földmivelő néphez ugy ragaszkodom,, amint azt Fesieiics György tette. Nem nagy ember az, aki hatásában a nép nagy rélegeire hatni, a nép nagy rél egeinek jólétét előmozdí­tani nem tudja Nagy ember csak az lehet, aki nemcsak fényt, hideg fényt szói-, hanem meleg­séget is tud árasztani. Nagy ember csak az, akinek élete mellett a szegény ember hála­könnye tesz tanúságot. Az egészsége ^ mag nemcsak telfelé l ő, az 'efelé is hajt, HZ gyö­kérzetet, ver a fö'dbe s ebben a gyökérzetben, amelyet, nem latunk, ameljer, nem ismerünk, ebben rejlik erejének titka. Dicső, nagy hazánkfia! A te emléked a mi talizmánunk. Ha valaha kedvtel n idők a ma­gyar gazdát elválasztanák a magyar gazdától a te emléked összehoz, a te emléked újra eg3'esít bennünket. Ez az emlék minket a jó szeren­csében mérsékletre tanit, a balsorsban pedig felemel bennünket; a te emléked, a te éleied. a t« példád azt mondja nekünk, hogy a ma­gyar mezőgazdaságért, ugy fáradjunk, ugy küzd­jünk, amint te fáradtál és te küzdöttél, pihenést, nem ismirve, mind végig. Hulljon le a lepel ! (Szűnni nem akaró, lel­kes éljeuzés.) A miniszter szavára : hulljon le a lepel, egy pillanat, alatt ott, állt a művészi ihlettel al­kotott szobor a közönség előtt. A leleplezés gyorsasága Szt.avenik Jáuos helybeli kárpitost dicséri, ki a saját leleplezési találmányával ugyancsak elismerésre méltó ügyességét mu­tál t.a be. Végül Nagy István városbíró néhány len­dületes szó kíséretében a város őrizetébe vette át a szobrot. A miniszter beszéde az egész közönségre mély hatást gyakorolt. A kissé s/.eszélyes idő­járás nem nagyon kedvezett, ugyan az ünnep­nek — a beszédek alatt permetezni kezdett az eső, majd kissé erősebben esett, ugy, hogy egy­másután nyiltak fel az ernyők — de azért a közönség áhítattal hallgatta a miniszter érces hangján messze elhallatszó szavakat. A szobor megkoszorúzása. A miniszter beszéde végeztével sajátkezü­leg tette le a szobor talapzatára a földmivelés­ügyi kormány koszorúját. Koszorút hoztak to­vábbá a szoborra a grófi család; a földmivelési mi­nisztérium, az orsz. magyar gazd. egyesület, Zala vármegye törvényhatósága, Zalavármegye gazd egyesülete. Pest-pilis-, Somogy-, Heves­vármegyék- gazd. egyesületei, a magvar-óvári gazd. akadémia, az állatorvosi főiskola, a kas­sai gazd tanint. hallgatósága, a kolozsmonos­tori gazd. tanintézet, a debreceni gazd. tanin­tézet tanári kara és ugyanezen intézet hallga­tósága, a. keszthelyi gazd. tanintézet ; a 17 föld­mives iskola gazdaságaiból szerzett kalászokból összefont és az intézetek 17 hallgatója által szénahányó villán hordott, szalagokkal gazdagon diszitett koszorú, mely magának a. földmivelési miniszternek a kezdeményezéséből készült, a keszthelyi kath. főgimu. „Helikon" önképző­köre stb A leleplezési ünnepélyt a Szózattal kezd­ték és Hymnuszszal végezték, melyeket a gazd tanintézet és a főgimn. együttes énekkara éne­kelt Eckhardt A. vezetése alatt. A szobor megtekintése után, a mely álta­lános tetszést aratott s a melyről Darányi mi­niszter igen elismerőleg nyilatkozott a művész előtt, Dessewffy Aurél gróf bemutatta a minisz­ternek a szobor-bizottság tagjait, s ekkor a szo­borleleplezési ünnepély véget ért. A díszebéd. Délután 2 órakor 210 teritékü díszebéd volt a „Hullám" szállóban. Alig hogy együtt volt a társaság a nagy­teremben a patkóalaku asztalfővel körülfogott három asztalnál, megeredtek az ég csatornái; de ez cseppet sem zavarta a kedélyes, jó han­gulatot. Az ebéd menüje a következő : Szárnyas aprólék és Rántott borsó leves, Tok tartármártással, Angol bélszín körözéssel és vegyes szárnyasok, Biscnittekercs borchau­deauval, Torták, Csemege, Fagylalt vagy Fe­kete kávé, Törley pezsgő és Tomaji bor! Az első felköszöntőt Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszter mondotta : Tisztelt uraim! A inai napot minden em­lékével együtt gróf Festetics György dicsősé­gének szenteljük és mindenki, a ki csak teheti, lelkében és szivében hacsak egy porszemmel is járuljon ahhoz, hogy gróf Festetics György di­csősége minél fényesebb és minél nagyobb le­gyen. ' De megdicsőült hazánkfia nagy szellemé­ben vélek cselekedni, a midőn mégis egy kivé­telt teszek és kegyeletesen emlékezem arról, hogy ma, a mai napon Magyarország összes templomaiban Felséges Urunk Királyunkéit imádkoznak. Harmincöt esztendej-' t. uraim, hogy Szent Istvánnak ezredéves koronáját Fel­séges Urunk felkent fejére tették. Sokat válto­zott e :i.) év alatt Magyarország gazdaságilag is, de egyébként is egy egész más képet nyújt, a haladás képét nyújtja. Erre ma nem terjesz­kedem ki. De változott más is. Hol vannak azok a nagy alakok, a kik Ő Felségét, urunk királyun­kat környezték akkor, midőn a szent koronát fejére tették ? Elment Deák Ferenc, a kinek bölcsőjét e földön ringatták, Zalamegye örök dicsősége és örök büszkesége, hogy a hazának egy Deák Ferencet adhatott. Elment az a pro­videnciális államférfiú, Andrássy Gyula gróf, az ujabb alkotmányos kormány első nagy minisz­terelnöke. Év elment az én balszomszédomnak halhatatlan édesatyja gróf Festetics György, a ki nemcsak liires gazda, de igen jo magyar ember volt és a ki nemes közbenjáró volt min­dig korona és nemzet között. Elment t. uraim a mi Nagyasszonyunk, felséges királynénk is, a kinek vállát érintette Szent István koronája. Elhagyott bennünket, talán azért, hogy ennek a magyar nemzetnek az égben egy jó csillaga legyen. (Általános élénk tetszés) Ennyi csapás ennyi veszteség után, az Isten, a magyarok istene vigasztalásul, erősségül és támaszul hagyta meg nekünk Felséges Urunk életét. (Lelkes él­jenzés.) Ha majd eljön az idő, a midőn a tör­ténet fog beszélni Felséges Urunk dicső ural­kodásáról -— adja Isten, hogy minél később le­gyen — akkor a történet el fogja mondani, hogy az ő dicső uralkodása olyan idő volt, a mikor a magyar nemzet, szabadságáuak és al­kotmányának leghivebb őrét, a korona felkent viselőjében látta és el fogja mondani, liogy a mi Felséges Urunk koronája fényét és dicsősé­gét a nemzet erejében, a nemzet hatalmában keresi (hosszan tartó élénk helyeslés.) Engedje a Gondviselés, a mety bennünket annyi hányat­tatás közt, annyi viszontagság közt megtartott ezen a földön, engedje a Gondviselés, hogy a mi Felséges Urunk élete még hosszú, még na­gyon hosszú időre terjedjen, hogy lássa emel­kedve és dicsőségben a legmagasabb uralkodó házat és lássa emelkedve es dicsőségben, lássa boldognak a hazát. (Hosszantartó, szűnni nem akaró élénk éljenzés) Dessewffy Aurél gróf ezután rendkívül meleg szavakban köszönti fel Darányi minisz­tert, a ki minden magyar embernek a hálájára rászolgált azou rendkívül szívós, kitartó igye­kezetével, hogy a magyar földet a magyar nép­nek megtartsa. (Lelkes éljenzés.) Darányi úgy­mond, az a miniszter, p ki az 1867. óta műkö­dött összes alkotmányos miniszterek köziil a legtöbbet tett épen a kisember, a szegény nép érdekében. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Festetics Tassilo gróf mélyen meghatva köszöni családja nevében is a mai szép és ke­gyeletes, hazafias ünnep létrehozatalában való közreműködést. Köszönetet mond mindenekelőtt Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek, a ki legelőször pendítette meg a szobor eszméjét, köszönetet mond Dessewffy Aurél grófnak és az elnöklete alatt álló Országos Magyar Gaz­dasági Egyesületnek az eszme végrehajtásárt, a legmelegebb köszönetet mondja az egész kö­zönségnek, a mely az ünnepen részt vett, ve-

Next

/
Thumbnails
Contents