Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

VI. §vfolvam. Keszthely, 1902. junius 15. 24. szám. Ünnep után Hajadonfővel körüle ugyanígy voltak a meg}

7ék hivatásos gazdák, Az ünnepen voltunk sokan. Nagy tömegben vegyesen. A szellem, a vagyon aristokratái • a föld. az anyag munkálói egyaránt. Láttunk sokakat főúri mentében, másokat a nemes diszes köntösében. Láttunk többeket polgári ruhában ; voltak sokan, földmives dolmányban e.s egyszerű vászon takaróban. Ott volt a. földmivelő állam minden rétegében. ott állt a minister, a többi főnemes. Ott urai, ott a hivatalos és _ Mellettük becsületes parasztok és az ifjúság. A lepel lehullt! Együtt volt látható a mult, a jelen, s a jövő. Lélek nem maradt ihletetlenül! Es a néma csendben ott volt közöttük a Festetics György gróf szelleme. // // 0 volt, a ki nagyot alkotott; O volt, aki a földmivelő néphez ragaszkodot; O volt, aki nemcsak fényt, hideg fényt szórt, hanem árasztott is termékeny meleget. Ott volt közöttünk az O szelleme és közös érzésre hangolt: a szeretetre, az egymásért való önzetlen munkára tett lelkessé. S ha láttátok kivillanni komor felhők közül a nap éltető sugarát, s ha láttátok azután ragyogó szinekbe öltözni a tájak ködben uszó berkeit: az O szelleme jelenlétében azonképen villant fel az ut, a melyet a magyar gazdának taposnia kell. Ez az ut : az érdekek,. a magyar földbirtok közös védelmének utja és a magyar földmivesek érdekeinek megvédése. De az ut még mindig rögös és a munka még mindig egész férfit kiván. És ne higyjétek, hogy már nincs, ne higyjétek, hogy már eltűntek ők ; ne, hogy ilyeneket keresni kell. Ne higyjétek, hogy a főúri mente, a nemes diszes köntöse, a polgár egyszerű kabátja, a paraszt dolmánya ma más szivet takar! Ne higyjétek, hogy ma már nincs erő, hogy nincs akarat, hogy nincsenek egész férfiak, a kik megfeszítik erejüket, élesítik elméjüket népünk boldogitásáért. Vannak! E szobor a jele! Ez élő tisztelet emlékét pedig azok állították, a kik maguk is önzetlenül dolgoznak, a kik a magyar földet maguk is szeretik, a kik e föld szeretete mellett tanulták meg a munka értékét ismerni és becsülni és ezzel a magyar ősi erények tiszteletét is. Adni pedig csak azok tudnak, a kiknek van. És nekik van ! Lelkükben ott a tisztelet és a szent tüz, a melyet hazafiúi erényekben tündöklők emlékeinél szereztek és a férfiúi munka által megszentelt helyekről hordanak szét szerte e hazába. Térjünk hát vissza mindnyájan az anyaföldhöá, mely oszt életet és ad nyugalmat is annak tiszteletéhez! Térjünk vissza az az adta egyszerű erkölcsökhöz és az gyújt majd sziveinkbe szeretetet a magyar föld népe iránt! S ha ez kigyúlt lelkünkben, s ha majd ez ösztökél önzetlen munkára, csak akkor lesz ez íz ünnep, és ez az emlék igaz forrása a nemes érzelmeknek. És ha valaha kedvezőtlen idők a magyar gazdát elválasztanák a magyar gazdától, — amit ne engedjen az Isten — akkor a Te emléked, nemes gróf, valóban összehoz, akkor a te emiékód, Te' »nagy úttörő « valóban újra egyesit bennünket. Ez az emlék csak akkor lesz igazán méltó az eszméhez, csak akkor lesz valóban méltó ahoz a férfiúhoz, a ki im előttünk áll : ha az O szelleme közöttünk marad ! A Festetics szobor leleplezési ünnepe. A magyar gazdák szobrot emeltek a halhatatlan emlékű Festetics György grófnak, a Georgikon nagynevű alapitójának s az irodalom kitűnő pártolójának A főgymnasium előtt, levő csinos park közepén allegorikus alakokkal diszitett kőoszlopon álló szobrot, melyet hazánk legkiválóbb művészének Srobl Alajosnak kiváló tanítványa, Lukácsy Lajos készített, jun. 8-án, vasárnap leplezték le nagy és fényes ünnepségek között, 10—12000-re menő közönség jelenlétében. Szép, festői szép kép volt az ország szinétjavát egjütt, látni, kiket a nagynevű gróf iránt érzett hála és kegyelet hozott ide az ország minden részéből, különösen a fővárosból. Az utcák minden felé fői voltak lobogózva, különösen a szobor téren és a főutcán. A még lepellel borított művészi alkotást nemzeti szinre festett árbocokon lengő, nemzeti zászlók és virágkoszorúk díszítették. A szoborteret szegélyező épületek ablakait megszállta Keszthely és vidékének előkelő hölgyközönsége. Ez, valamint a tribünt sűrűen ellepő vendégek sokasága a kordonnal elzárt szobortér csoportjaival festői látványt nyújtott. A varázs szép képnek hármoniája, a csoportoknak elhelyezése, a szabályos rend, az ünnepséget rendező bizottságot, de különösén annak elnökét Pákor Adorjánt és a bizottság legagilisebb tagját, Gaal József főgymnasiumi tanárokat dicsérik. Szent mise. A leleplezési ünnepséget szent mise előzte meg, melyet Dunst Ferenc dr. apátplébános végzett fényes segédlettel. Diákonusok voltak Király Elek hahóti és Fekete Gergely zsidi plébánosok. Pedifer volt Havassy József razii plébános, gremiálista Vida József páhoki plébános, infulista Németh János káplán, cerimoniarius Bontz József káplán. Pont 10 órakor érkezett a templomba Festetics Tassilo gróf egész családjával. Kíséretében voltak vendégei: Darányi Ignác dr. föld- mivelésügyi minister első ós másod titkárával, Dessewffy Aurél gróf, az 0. M. G. E. elnöke, Széchenyi Béla és Imre grófok, Pallavicini Ede gróf, Festetics Vilmos ós Jenő grófok. Mise előtt az apát plébános az egész adstantiával kivonult a patrónus elé s a templom bejáratánál fogadta. Mise végeztével ugyanígy kísérte ki. Megkezdődött a püspöki süveggel s a teljes papi ° segédlettel végzett mise. Lópcsöima után az apátplébános a segédkező papokkal egjütt szokásos helyét elfoglalta. Ekkor kezdődött az Isten templomában az ünnepség egyik szép jelenete: A nagy gróf sírjának megkoszorúzása. A mise kezdetét megelőzőleg B/i

1

0 órakor vonult a gazd. tanintézet ifjúsága négyes so-