Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-11 / 19. szám

BALATON VIDÉK koznia és a hol lehetett, megtakarításokat tenni. Különben közel 800 korona hiánynyal zárult yolna a lefolyt 1901 — 1902. év. Éppen ébból a szempontból mondtak^ fel téli időszakra a má sodik matróznak, Borovics Jánosunk. A megtakarítások által elérte az igazgató választmány, hogy a kevesebb jövödelem dacára is a mult közgyűlésen a költségvetésbe felvett 491 K. helyett csak 204 K, át, tevő ki nem fizetett számla maradt a jövő óv terbére. Sőt, minthogy a folyó kiadások fedezésére 127 K. 87 fill. készpénzben vissza lett tartva, a jövő év számlájára tulajdonkép csak 76 K. 3S fii. teher maradt fenn. Elnök végül melegen emlékezik meg az egyesület mult évben meghalt tagjairól és tudatja, .hogy az eg3'esületnek jelenleg vau 96 alapító és 49 évdijas tagja. Az elnöki jelentés tudomásul vétele után a közgyűlés az állandó vigalmi bizottság elnökének az elért igen szép eredményért köszönetet mond s az igazgató választmánynak a kiadások megszorítására vonatkozó intézkedésért helyeslésének ad kifejezési. Buchberger Fülöp pénztáros jelentése szerint az e'gyesületnek 2717 K 43 f. bevétele és 2589 K. 56 f. ténybges kiadása volt. Pénztári maradvány 127 K. 87 f. A számvizsgáló bizottság által megvizsgált, pénztári számadásokat a közgyűlés jóváhagyván, a pénztárnoknak fáradozásaiért jegyzőkönyvileg köszönetet mond. Az egyesület tisztikarát, választmányi tagjait, a számvizsgáló bizottság tagjait s a vigalmi bizottság elnökét közfelkiáltással újra megválasztották. A jővő óv költségvetését, átlag 2707 K.ban állapították meg. Kovács Ferenc egyleti szolgának havi fizetését ápril 1-étől kezdve 60 koronára emelték fel. A közgyűlés elfogadja az igazgató választmány ápril 20-iki ülésén hozott határozatát. E szerint a csónakegyesüleli pavilon tetejének megrongált iészéit bádoggal fedik be és a gróf ur 0 excellent iája vitorlásának elhelyezésére szolgáló csónakház tetőzetét, az urodalom hozzájárulásával karbolineummal újra bevonják. Végül a közgyűlés Illés Ignác dr. indítványára elhatározta, hogy jun. 8-áD a Balaton partján rendezendő »Velencei est«-re az egyesület hajóit, csónakjait ós 'ampionjait az ünneprendező bizottságnak rendelkezésére bocsálja Szabályrendelet a faiskolákról és fásitásokról. (Vége.) IV. A járási faiskola felügyelőről. 25. §. . A kis- és nagyközségi faiskolák és a jelen szabályrendelet III. fejezetében említet

1, fásítások felügyeletére szakképzett egyének s elsősorban gyümölcsészeti tanfolyamot végzett, illetőleg a fatenj'észtéshez értő néptanitók alkalmaztatnak. Egy"

eg'J faiskola-felügyelő működési körébe a helyi viszonyokhoz képest 15 -20 községi faiskola osztható be. A beosztást, illetőleg a faiskola felügyelők működési körének megállapítását a járási főszolgabirák és a kir. tanfelügyelő meghallgatása után a vármegye alispánja teljesiti. A faiskola-felügyelőket a főszolgabírók és a kir. tanfelügyelő meghallgatása után a vármegye alispánja nevezi ki s ugyancsak a vármegye alispánjának hatáskörébe tartozik a faiskola-felügyelőket ezen állásuk alól hivatali mulasztás; szolgálatra való alkalmatlanság vagy lemondás esetéti fölmenteni. A faiskola-fel ügyelők állásukról, betegség esetét kivéve, csak január és julius hónapokban mondhatnak le. 26. §. A faiskola felügyelők kötelessége : 1. a felügyeletük alá tartozó községek faiskoláit évenként kétszer, még pedig tavaszszal és augusztus hóban a járási főszolgabírónak bemutatandó és általa jóváhagyandó útiterv szerint meglátogatni, azok üzenitervszerü és célirányos kezelését ellenőrizni s az e tekintetben szükséges útmutatásokat megadni. 2. a községek faiskoláinak megszemlélésekor az azokból teljesített közúti faiskolákat megvizsgálni s az e tekintetben szükséges útmutatásokat megadni; 3. a talált hiányok orvoslása iránt iutózkedni, szükség esetén a járási főszolgabirának jelentést tenni. 4. szakkérdésekben a faiskolákra és ültetvényekre felügyelő hatóságoknak véleményes jelentéseket adni; továbbá azon községekben, a melyekben selyemtenyésztés űzetik: 5. a községi iskolákban a szederfatenyésztésre vonatkozó utasításokat afe országos selyemtenyósztési felügyelőség utasításai szerint tavaszi látogatáskor megadni, az őszi látogatáskor pedig azok foganatosítását ellenőrizni ; 6. látogatások befejeztével a faiskolákban a szederfa tenyésztés, továbbá a szederfa ültetvények állapotáról az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek jelentést tenni. A faiskola-fel ügy élők a fentebb körülirt kötelességeik teljesítésében elkövetett mulasztásaikért a vármegye alispánja által fellebbezés kizárásával esetről esetre 10 koronáig terjedhető rend birsággal büntethetők. A faiskola-felügyelő egy nap csak egy, legfeljebb két községet látogathat meg. 27. §. A faiskola felügyelők, az illető községek terhére minden egyes őszi és tavaszi kötelező látogatás után 4 korona dijat kapuak. Ezen dijakat a községektől a járási főszolgabíró hajtja be s a faiskola-felügyelőnek évenként május hó végéig napló bemutatása ellenében kifizeti. Azon község, a melybe a faiskola-felügyelő kötelező hivatali útját teszi, a fuvart természetben kiszolgáltatni köteles. A fuvar, a faiskola-felügyelő megkeresésére a járás azon községébe állítandó, a melyből a meglátogatandó községbe közvetlenül indul. Ha valamely község ezen kötelezettségét nem teljesiti, a fuvar, a járási főszolgabíró által a mulasztó község költségére rendelendő ki, illetőleg a felhasznált fuvar költség a községtől behajtandó. A természetben való fuvarra és a fennebb megállapított látogatási dijra van igénye a faiskola-felügyelőnek akkor is, ha valamely község által szakdologban önként kerestetik meg a kiszállás iránt. Felsőbb hatóságok által történt kiküldetések alkalmával a faiskola felügyelő költségeinek megtérítéséről a kiküldő hatóságnak kell gondoskodnia. V. Hatóságok. 28. §. A faiskolák és faiskolákban kárt okozó cselekmények az 1894. XII. t. c. 93., 94. ós 95. §-ainak, illetve az 1890: I. t. c. 125 §-ának büntető határozmányai, esetleg a vonatkozó büntetőtörvények hatálya alá esnek. Az 1894: XH. t. c. 93., 94. és 95. §-aiban ütköző kihágások az ezen törvény 103. §-ában említett hatóságok által és az ezen törvény szerint szabályozott eljárás mellett torlandók meg. A jelen szabályrendelet alapján felmerülő egyéb hatósági intézkedésekre nézve az 1894. XII. t. c. 102. §-ában emiitett hatóságok illetékesek. Bozókon, közel Selmechez. szándékosan fogatta el magát ; de csakhamar jobb vélemény nyel volt róla. »Mérey szegény, irta Rákóczinak, a profósznál van Selmecen : másnap Kassára akart indulni ; kocsilóra ültették, megfosztva, rongyos alsó reverendában, ugy vitték Selmecre ; onnan egy pap által, irt szolgájának néhány szót, hogy könyörögjön nekem szabadulásáért,. Én megirtam Szluíiának . . . Talán kibocsátják szegényt. Valahogy ne konfiskáltassék holmija Kassán,J felséges Uram !« Méreyt Kucklander János német tábornok tartotta fogságban: utóbb Bécsben volt elzárva, csak 1711. junius végén nyerte vissza szabadságát, miután előzőleg (1711. ápril 29-ikén) a magyar fölkelők amnesztiát nyertek volt. Fogságának ideje alatt .polgáriiag, törvényszerűen és kánonilag halottnakc nyilvánították s 1710. január 18-ikán a pozsonyi kamara elrendelte, hogy a szogszárdi apátsági javadalomba a nagyszombati egyetem beigtattassék. Sőt a kamara Méreynek több főrangú családnál elhelyezett pénzeit is le akarta foglalni. Ezen eljárás, legalább részben, folyománya volt bizonyos szerződéseknek, melyeket még fogsága idejében kicsikartak tőle ; igy Kucklander tábornok ezer forintot követelt tőle tartás fejéb en ! a bécsi jezsuitákkal is kénytelen voli szerződnie apátsága némely javainak átengedése iránt, De Mérey nemsokára biszabadulása után (1711. december 13-ikán) az esztergomi káptalan előtt a tőle fogságában kierőszakolt s reá nézve káros szerződéseket visszavonta és semmiseknek nyilvánította. Visszatérve Szegszárdra, az általa oda telepített, jobbágyokat, kik távollétében elköltöztek, reájok nézve előnyős föltételek mellett, visszatérésre bírta. A mellett keményen szembeszállott a kamarával ; ettől a duua-szent-miklósi vámot, melyet az elfoglalva tartott, fegyverhatalommal visszavette s 1712-ben több kincstári birtokba önhatalmúlag helyezkedett be. A kincstári tisztviselők annyira, tartottak tőle, hogy előtte meg sem mertek jelenni. A kormány most a kuruc Méreyt nagy kímélettel igyekezett maga iráut hajlandóbbá tenui. Nem gátolta, hogy az esztergomi káptalanba őrkanonokká léptették elő, sőt 1713-ban vegliai püspökké neveztetett ki. Es Mérey mintha megpuhult, volna. 1717ben közmeglepetésre azzal a szokatlan kéréssel fordult a, fejedelemhez, hogy a szegszárdi apátság kormányzatára utódlási joggal bíró coadjutort vagyis segédet nyerhessen. Ezen elhatározásával kétségtelenül a bécsi udvar óhajának engedett, mert a jelentékeny javadal mu szegszárdi apátságot Falkensteini Traatsohn János herceg ós császári miniszter János-József nevű kiskorú fiának kívánták adományozni. E családot már az 1609-ki országgyűlésen emelték a magyar indigenák közé. Az osztrák miniszter kiskorú fia, az akkor 13 éves János-József grof 1717. október 29-ikén lett, szogszárdi coadjutorrá. A kinevezési okiratban a fejedelem ígéri, hogy Mérey halála után az apátság reá fog szállani; s ha akkorra a szükseges kori, még nem érné el s ennél fogva az apátságot a lelkiekben kormányozni nem volna képes, a magyar nyelvben jártas egyházi férfiút. tartoznék maga mellé venni. Ugyanaz a gyermek-gróf trieszti, salzburgi, passaui ós boroszlói kanonokságot is kapott, utóbb a' bécsi érsek coadjutorává, karthagói érsekké, 1751-ben bécsi érsekké lett s mint ilj-en a* szegszárdi apátságot haláláig megtartotta ; 1756-ban bibornokká neveztetett. (f 1757.) Valószínűnek tartjuk, hogy Mérey kiszabadulása után iukáb Nagy-Szombatban tartózkodott, hol még 1713-ban megvette Eszt.erházy József gróf házát, melyet a papneveldének ajándékozott szülőfölde iránti szeretetből oly föltétellel, hogy (a szombathelyi egyházmegye megalakulása előtt Égerszeg a veszprémi egyházmegyéhez tartozván) abba taníttatás végett mindenkor két veszpróm-egyházmegyei papnevendék fölvétessék. Mérey 1719 november 10-ikén hunyt el Nagy-Szombatban s ott temettetett is el. Szülővárosáról végrendeletében is megemlékezett, ezer forintot, hagyván a zalaegerszegi iskoláknak. Talán még fogságában fordított magyarra egy Nepomuki Szent János életét ós erényeit tárgyaló munkát, mely 1716-ban Nagy-Szombatban jelent meg.