Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-06 / 14. szám

4. bA LATON VIDÉK 1902. április 6. bort. Ez mindenesetre megint hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bor jó hírnevét aláássa, mert ha mindig csak a tömegbor fokozását célozzuk, ez nagyon természetesen bármily intézkedéseket leszünk ís, meg fogja nehezíteni, hogy a magyar borok régi jó hírneve alapján a külföldön magunknak piacot tudjunk szerezni. Éppen azért, t. Ház, Eötvös Bálint t. képviselőtársamnak arra az érvelésére is teszek észrevételt, hogy ő nem fél attól, hogy a borértékesítés ne fokozódjék, mert hiszen a 525.000 hold szóló helyett ma már alig van 300.000 hold. De elfelejtette t. Eötvös képviselőtársam azt, hogy ma szőlőkulturánk intenzív fejlesztés* által majdnem annyit termelünk feleannyi szőlőterületen, mint amennyit azelőtt. Régente voltak 25—35—50 éves szőlőink is és inkább a kvalitásra dolgozva, kevesebbet termeltünk, mert nem tudtuk annyira intenziven művelni a szőlőt és sokkal nagyobb területen sokkal kevesebb, bár jobb bort állítottunk elő. Hozzájárul még alioz, hogy bortermelésünk igy pang, a tömegtermelésen kivül a borhamisítás is. Es bármint vélekedjenek némelyek, a magyar bor hírnevét nem a bortörvény alkalmazása rontotta el, hanem a nyíltan, az utcán ma is űzött hamisítás maga. Mert akkor sem volt kereslet a külföldről ós akkor sem volt meg a régi hírneve a mi borunknak, mielőtt a magyar bortörvény alkalmaztatott volna. Eu sok kereskedővel érintkeztem magam is, és azok legjobban sürgették éppen « tisztességes borkereskedelem érdekében, hogy a bortörvény által a borhamisítás lehetőleg megakadályoztassák, illetve korlátoztassék. Hogy némel}- helyütt ez nagyobb nehézségekbe ütközik és kevesebb tapintattal történik az állami közegek részéről, ez természetszerű, mint minden ilyen kezdetleges akciónál, de még sem ártott a magyar bor hírnevének annyit, mint a borhamisítás. A mi a kérdésben hiba volt és ma is hibának tekintendő, azt én is abbau találom, a mire Bernát Béla t. képviselőtársam utalt, hogy nem egy öntetü az eljárás Ausztriával. Es azért én arra kérem a t. földmivelósügyi miniszter urat, hasson oda, hogy erre a bortörvényre nézve egyfoi ma eljárás vétessék foganatba Ausztria részéről, A borértékesítés pangásához különben hozzájárul még az is, hogy a borértékesítésnek nálunk még a fogyasztás által is okvetlenül fel kell emelkednie, mert hiszen, hatékony konkurrenciát csinál a bortermelésnek h sörfogj asztás és különösen a sok pálinkazagyvalók fogyasztása, amely Magyarországnak még olyan szőlősvidékein is elterjedt, ahol azelőtt a pálinl iaivás igazán minimális volt. Ezért kellene, amennyire pénzügyi tekintetek engedik, a szőlőtermelés, a borértékesítés szempontjából a boritaladót, a szeszadót — amennyire lehet — reformálni, főleg pedig reformálni a borértékesítést a szövetkezetek utján is. Ezen a téren igen melegen üdvözlöm a földmivelósügyi miniszter ur azon akcióját, a melyet éppen a mintapince szövetkezetek támogatásával és segélyezésével kilátásba helyezett. A pinceszövetkezetek fejlődésének akadálya szerintem nemcsak az, hogy a mi népünk a centralizáció felé hajlik és konzervativizmusánál fogva nem szívesen megy be ilyen vidéki szövetkezetekbe, már csak azért sem, mert ilyen dolgokban már nem egyszer megégette magátDe azt hiszem, ezek csak akkor fognak jobban fejlődhetni, ha a földmivelósügyi miniszter urnák azon akciója az országos mintapince szövetkezet utján fog létesülni, meit erre támaszkodva ezek a vidéki pinceszövetkezetek sokkal nagyobb számban fognak megalakulhatni, mert akkor a kisbirtokos osztály maga is belemegy az ilyen vidéki szövetkezetek létesítésébe ; addig azonban hiányzik az az intelligens vezető elem, a mely ezeket megalakítaná, különösen azért, mert ez aztán igen nagy felelősséggel jár. És ha esetleg a prosperitás külöuösen az első években nem állna be, akkor ennek az egész dolognak az ódiuma azokra a vezető egyénekre hárulna, a kik a kisbirtokosokat ezen szövetkezetek alakításába belevittók. De mindenesetre, ha támaszkodhatnak egy hatalmas, nagy országos mintapincére a központban, a mely felszívja, felöleli magába ezen vidéki szövetkezeteket, akkor sokkal nagyobb számban fognak ezen szövetkezetek megalakulni. A. legnagyobb örömmel veszem tudomásul, hogy ezt az 'akciót a miniszter ur megindította ós fejlesztette, merteire nemcsak a bor értékesítése szempontjából van szükségünk, hanem különösen azért, hogy itt jó pincekezelésre tanítsuk az embereket. Mert hiszen igaz, hogy nálunk a szőlőkultúra olyan fokon áll, mint az európai államok közül Franciaországot kivéve talán sehol, de igenis hátra vagyunk a pincekezelósben, nincsenek a pincekezelést vezetni tudó szakképzett embereink. Szükségesnek vélném éppen ezzel kapcsolatban érinteni azt, a mit Eötvös Bálint t. képviselőtársam felhozott, t. i. homoki szőlőknél a főszempont az legyen, hogy azok termékeit csemege szőlők alakjában adjuk el. S igy a borértékesítés versenyből a homoki szőlők termékeinek legalább egy részét elvonjuk. Szükségesnek vélem ezért a csemegeszőlő, gyümölcs és ezzel kapcsolatban természetesen egyéb élelmi cikkek kellő szállításáról és éi tőkésítéséről gondoskodni, még azon esetben is, ha az áldozattal jár. Mert ezen értékesítő szövetkezetek lesznek biztosítékai annak, hogy a kisbirtokosok érdekében az elhelyezés akadálytalanul lesz lebonyolítható. Ez idő szerint, különösen midőn a német vámpolitika a mezőgazdasági tömegáru kivitelt annyira megnehezíti, sőt az utóbbi időben a cukorkrizis is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar répatermelés is visszaesésnek van kitéve, sokszorosan indokolt,, hogy fóterinényeink helyett ezeket az eddig mellékterményekuek tekintett élelmi cikkeket nagyobb gondozásban rÓNzesitsük, tömegesebben állítsuk elő és különösen kiváló kvalitásban. Annái is inkább kinatos ez, mert a tömegáru értőket a nemzetközi piacok állapítják meg és a tendencia természetszerűleg itt. mindig az árnak lenyomására irányul. Ellenben a speciális élelmi cikkeknél a nemzetközi konjunktúrák alig szánibavehetőleg játszanak bele az ár megállapításába és azt lehet, mondani, hogy minden cikkben a jobbminőségünek egy bizonyos praetium affectioi.isa van, a mely egyáltalában alig variál és alig van kitéve a visszaesésnek. Azért kívánatosnak tartanám, hogy külföldi nagyobb városokban, igy Svájc és Németország nagyobb piacain, ilyen nagyobb képvisoletek is létesüljenek. (Helyeslés a középen.) Ha azután az országos központi miutapiuceszövetkezetflmegalakulna, akkor azt talán kapcsolatba lehetne hozni ezen külföldi képviseletekkel, a mi által ezen képviseletek költségei is, igy elosztva, megkevesbednének Ezen célnak elérésére még nagyobb áldozattól sem szabad visszariadni termelésűnk és borértékesítésünk' szempontjából, mert ez a magyar gazda védelme lenne a nemzetközi vámpolitika fojtogatása ellen. Azért azt óhajtanám, hogj' a magyar állam olyan „Agricol"-nak nevezett szervezetet létesítene, amelynek keretében az áruk összegyűjtéséről, gondos elszállításáról és gyors kézbesítéséről gondoskodás történnék. Felkérném az igen t. földmivelósügyi miniszter urat, hogyha szives lenne odahatni a kereskedelmi miniszter urnái, a kinek a hatáskörébe tartozik ez a kérdés, hogy ezt mielőbb megfontolás tárgyává tenni ós lehetőleg a létesítés stádiumába hozni szíveskedjék. Természetes dolog, t. Ház, hogy borértékesítésünk legnagyobb akadályát, az olasz borvámot, csak éiiiiteni akarom, mert kiterjeszkedett erre majdnem minden szónok ós megnyilatkozott ebben az országban nemcsak a közvetlen érdekeltség, de mondhatnám, az országnak egész közvéleménye, ugy, hogy erre sok szót vesztegetni teljesen fölösleges. Az ellene való állásfoglalásban nem ingathatja meg a s.zőlőtarmelő közönséget semmiféle szempont, annál kevésbé, mert hogyha az olasz borvám továbbra is fenmarad ós a szerződés újból megköttetik, akkor ezt a kedvezményt Franciaország is okvetetlenül követelni fogja és ha akkor három-négy frankos francia tömegborokkal árasztanak el bennünket, valóban végórája ütött a magyar bortermelésnek. Ez a verseny igazán olyan veszedelem a magyar szőlőtermelésre nézve, hogy annak élet és és halál kérdését képezi. Es miután én meg vagj'ok arról győződve, hogy ugy szőlőtermelésünk, mint terményeink értékesítése terén a t. földmivelósügyi miniszter ur mindent el fog követni arra nézve, hogy már egyszer elpusztult szőlőink egy uj krízistől a borértékesítés terén a teljes tönkremenéstől megóvassanak, én a tételt szívesen fogadom el. Legyen szabad itt még csak röviden arra a kérdésre kiterjeszkednem, a melyet Eötvös Bálint t. képviselőtársam emlitett fel, a ki arra h konklúzióra jutott, hogy a bornak jobb értékesítése szempontjából az önálló vámterületre kellene rátérnie. Hát megengedem, hogy politikai szempontból lehet vitatkozni uz önálló vámterületnek be vagy be nem hozatala felett, de éppen a bor értekesi'ése kérdésénél a legkevésbé lehet azt mondani, hogy az önálló vámterület mellett boraink ára emelkednék. Mert helyesen jegyezte meg, ha jól emlékszem, Bernath Béla t. képviselőtársam, hogy egyedüli megmaradt fogyasztási piacunk már csak Ausztria. Nagy on természetes dolog tehát, hogy nekünk ezt a piacot minden áron lehetőleg fenn kell tartanunk, mert ha ezt is elveszi'jük, vagy ha az önálló vámterület folytán borainkat vám mellett vagyunk kénytelenek Ausztriába beszállítani, a vámsorompó felállításával előállandó adókülönbözet borainkat a külföldiekkel szemben még versenyképtelenebbé tenné. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ismétlem, hogy a tételt elfogadom, (//elyeslés jobbfelől.) A „Keszthely-vidéki Ejazdaköi

1" közleméngei. i. A németországi serteskivitelröl. A berlini gazdasági szaktudósitó jelentése. Bár kissé lassan, de végre is szépen megindult sertéshús kivitelünk. Legkevésbé fizeti ki magát a német piacra éppen első minőségű árut szállítani, mely Kőbányán és Bécsben is jól értékesíthető. A német piacon aránylag legjobban értókesülnek az öreg, nehéz sertések sok szalonnával, miután leginkább zsirnyerés kedvóért vásároltatnak', mely a munkás népnek a kenyérhez a vajat pótló főtápláléka. Igen nagy gond fordítandó azonban a minél szebb és tisztább feldolgozásra, miután itt hozzá vannak szokva az angol fajtákhoz hasonló szép, tiszta, fehér bőrű sertésekhez. Olyan gondatlanul dolgozott ós valószínűleg a kocsiba is rosszul berakott szállitináii}', mint a milyen Sopronból érkezett Berlinbe, nem talál vevőt és csak arra való, hogy a magyar sertések hírnevét és árát lerontsa. A magyar sertések kereslete egyébként igen élénk és nemcsak a belső piacokon a leölt sertések iránt, hanem a határállomásokon is élő sertések után is nagy az érdeklődés. Mindenesetre azonban igyekezni kell: a magyar sertéshús kivitelt jobban szétágaztatni, mivel különben dacára annak, hogy a huskereskedelem főgócpontja Berlin, az itteni piacon mégis áru megtorlódás állhat be s ezzel az árak lenyomódnak. II. Szőlőkaró eladás. Közgyűlési határozat folytán a balaton(meszes)-györöki amerikai szőlőtelep felosztatván az itt használatban levő mintegy 6500 darab 2 és félméteres és 2500 darab 1 ós félméteres szőlőkaró, továbbá sodrouykeritéshez alkalmas cölöpök s a telepen levő deszkabódé árverés utján eladásra kerülnek. Az árverés a balaton-(meszes)-györökí telepen f. hó 13-án délután 8 órakor fog megtartatni. H I R £ K. — Személyi hírek. Festetics Tassilo gróf ur ö excellentiája a uiult szerdán keszthelyi palotájába visszatért, ma pedig Bécsbe utazik. — Czech Arnold báró tábornok lovassági felügyelő segédtisztjével Spaics Sándor vezérkari századossal f. hó 3-án este városunkba érkezett s 4-ón szemlót tartott a honvédhuszár osztály fölölt. — A zárda kibővítése. Vaszary Kolos ő Eminentiája, városunk legnagyobb szülöttje és nemesszivü jótevője, a napok-