Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-30 / 13. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. március 80. az idei év tavaszán ápril 2-tól ápril 11 íg tart Farkas Sebestyén főkertész vezetése alatt. Jelennen csak néhány, a mult évek kesernyés l apasztalata folytán érlelt észrevételre szorítkozunk ; vegyék az érdekeltek e megjegyzéseinket ugy, mint a melyek az ügy érdekében s annak szeretetéből fakadva mondatnak. Első sorban is ama figyelmetlenség ellen szólunk, melynek következtében a tanfolyam hallgatóinak sem ünnep, se' vasárnap nem volt szent és — jóllehet, javarészben, sőt túlnyomóan kath. kántortanítók voltak — csak ugy dolgoztak ekkor is, mint hétköznapokon. Már pedig mi ugy véljük, hogy ez aligha történt és történhetik Darányi miniszter utasítására vagy csak jóváhagyásával is, ki a gazdasági élet sok baját s a mezei munkás ziillöttségét első sorban a vallástalanság rovására irta s épen ez irányban hatékonyan is igyekezett mozgalmat indítani. Hogyan várhatnók azonban az alsóbb, műveletlenebb rétegek körében a javulást, ha maguk a hivatott vezetők is ilyen szomorú példát adnak ? Igaz, azt vethetnék ellen, hogy a tanfolyam ideje oly' rövid s igy mindennap oly' drága, hogy érteni lehet az ünuepek meg nem szentelése't. Ámde aligha egészen igy áll a dolog! Az idő ugyan rövid, csakhogy tapasztalataink szerint a vendéglői mulatság számára még mindig feles idejük maradt a résztvevőknek. S igy bizonyára — a vasárnapon kivül is — elég idő jutna a munkálkodásra és tanulásra. Azt mondhatják ellen, hogy tehetnek ók róla, ha korcsmába szállásolják ós zsúfolják öszsze őket ? Hiszen épen ide akarunk kilyukadni mi is 1 Tudni való ugyanis, hogy a tauitók állami költségen vesznek részt a tanfolyamon s mindegyikük napi 3 koronát, kap ellátás oimén|az utiátalányon felül. Már pedig — főképen a fürdőévad határain innen és tul ! — mégsem vagyunk olyan drága városban, hogy a tanfolyam hallgatói magánházakban ne kapnának tisztességes ellátást, izléses-magyaros étkezést napi 1 forint 60 krajcárért 1 Felkérjük tehát az iDtézó köröket, hogy a jövőben ez irányban hassanak közre s igy a tanítókat sok hiábavaló dorbézolási alkalomtól vonják el, magának a tanfolyamnak pedig komolyságát és gazdag sikerét fogják megóvni. Hisz' magunk voltunk nem egy izben tanúi a panasznak, melyet az igyekvőbb és komolyabb hallgatók hangoztattak ennek a korcsmai kaszárnyaéletnek visszásságairól, hátrányairól és átkos voltáról. Hiszen elvégre is nem az volt kiváló földmivelósügyi miniszterünknek intenciója e tanfolyamok felállításával, hogj a tanitó otthon mulasszon, itten mulasszon, hanem hogy a magyar gazdasági életnek uj ós képzett erőket nyerjen s a hazára hasznot áraszszon. Elérhető-e ez a most festett s eddig divó állapotok között ? Bizonyára nem. Fontos dolog továbbá, hogy az utasítási szabályzatot velük szigorú pontossággal megtartassák ; kik az előadásról elmaradnak s csak a venyigének igazándi vagy mükönyein óhajtják honunk pomológiáját tanulmányozni : azok a tanfolyamról kizárandók, vizsgálatra nem bocsátandók a az államsegély megtérítésére kötelezendők. Mert, midőn az állam testén annyi a gyógyulásra váró fekély és kimarjult seb, nem lehet kívánni, hogy kortyológiai tanfolyamokat is rendezzen az idülton szomjasok részére. Akkor azután nem fog megtörténni, hogy a gyümölcsészeti tanfolyam hallgatói csak anyuyi vagy alig tőbb tudással menjenek vissza otthonukba, miut a mennyivel ide jöttek. Pedig kellő és szakavatott vezetésben ugyancsak nincsen hiány ! Sőt, épen tapasztalataink alapján s bizonyos helyi büszkeséggel tanúskodhatunk a vezető tanárnak, Farkas Setyén főkertésznek kiváló ügybuzgóságáról, csodálandó ós tiszteletet keltő fáradhatatlanságáról ós nagy tudásának népszerű és tanulságos közlési módjáról. Ámde az ő orgánuma sem oly'erős, hog}' az intézeti gyümölcsösben elhangzó szavait az Amazon vagy Korona szálló zajos éttermeiben is meg lehetne hallani . . . Még egyszer is szives figyelembe ajánljuk megjegyzéseinket azon óhaj kapcsán, vajha a keszthelyi regálébérlön kivül mások is hasznot húznának széles e hazában a gyümölcsészeti tanfolyamból. C. c. A Balaton halászata. E cimen olvastam a Balatonvidék 10-ik számában Balkay Béla tollából egy rövidke cikket, melyre néhány szóval reflektálni óhajtok. Hogy szándékom felől Balkay ur, meg e tisztes lapok olvasója is tájékozva legyen, kijelentem, hogy korántsem szándékom összetűzni a cikk írójával, hauem tiszteletben tartván a tisztelni valókat, a njdlvánosság elé tárt s valóban oda is tartozó ügyre vonatkozókat megtegyem szerény megjegyzéseimet. Annál is inkább, mert a Balkay ur által irt sorokat nem tarthatom a közvélemény kifejezésének. A miket Balkay ur bevezetésként elmond az angol és francia halászat fellendüléséről s hazai halászatunk sorsának jobbrafordul tárói, készségesen aláírom. Mindenütt, a hol a halgazdaság jövedelmező voltát felismerték, iparkodtak azt fejleszteni is. A messze országok halgazdaságait — egyetlen ilynemű folyóiratnak lévén olvasója — csak vázlatosan ismerem. De ezek nem is tartoznak ide. Annál inkább a magunk halgazdasága, fők-épen pedig a mi kedves Balatonunk halászata. A gazdavilág válságos helyzete s a törekvés e válságos helyzeten javítani, egyes uradalmak tulajdonosainak vagy bérlőinek fi. gyeimét a halgazdaság felé irányitá s az állam gondoskodása lehetővé (elte, hogy ma már sok helyütt gazdag halastavak fedik a különben alig használható területeket s jövedelmezőség tekintetében felülmúlják a legjobb gabonatáblákat. A halgazdaság ilynemű fellendülése — bár még mindig a kezdeten vagyunk — határozott vívmány, mely felelt Balkay úrral szívesen osztozom az örömben s azon reményben, hogy a viszonyokhoz mérten el fogja érni az elérhető legmagasabb fejlettségi fokot. De hogy a »Balat.ou Halászati Részvénytáraság. mindezek feletti diadal volna, azt teljes tisztelettel ós őszinte sajnálattal tagadni merem. Nincs jogomban s nem is akarom kótségb* vonni Balkay urnák jóhiszeműségét és soraiban kifejtett jóindulatának őszinteségét a Halászati Rész«énytársaság iránt, de azt kérdezem : Nem olvasta Balkay ur a Balatou partján, Keszthelyen, Siófokon, Veszprémben megjelenő újságoknak közleményeit a balatoni halászatról ? Nem hallotta a paitlakók átkait, a közönség zúgolódását a B. H. R. ellen ? Azok a cikkek, és panaszok a tapasztalatban bírják alapjukat s még eddig senki se cáfolta meg azokat. Nem olvasta-e, hogy már a képviselőházban is szóvá tették a B. H. R. dolgát? És senki, de senki ss vállalkozott arra, hogy az érdekelt nagy közönséget legalább megnyugtassa. Pedig ez lett volna a legkedvesebb, amit a B. H. R.-től elvárhattunk volna. Nem is akarom, de sokaságuk miatt nem is lehetne hamarjában ismételni a vádakat, melyek felelet nélkül maradtak s a melyek felett — bizunk a törvényhozásban — ítéletet tartanak majd az országházban. Ennyit a B. H. R. diadaláról. Ami a konservek »legszerencsésebb gondolatátf illeti, arról talán jobb volna hallgatni. Mert mi, akik a magyar, különösen a balatoni produktumok sikerét minden téren óhajtjuk, csak fájó szívvel konstatálhatjuk e »legszerencsésebb gondolati szerencsétlen voltát. Ha osak az volna a hiba, hogy a gardát zárjel között h eriug-nek jelzik s az árjegyzékekben többnyire gárdának írják ! egyetlen szónak akár húszféle homlokegyenest ellenkező vagy legalább is távolról sem rokon jelentése vau a megauu} i féle kiejtés szerint ; minthogy ragszó és szóképzés helyett szóösszetételeket használ, s végre minthogy óriási szókincse van az utóbbi körűimén}' folytán. — A vadnépek nyelve — az indiánt, kivéve — könnyű, mert mindegyik igen szegény fogalmakban, és nyelvtanuk alig van. Legnagyobb nehézséget okoznak a nemeurópai nyelvek tanulóinak egyes hangok, melyek az illető népnek teljesen sajátjai és idegenre nézve szinte elsajátithatatlanok. Erre különben van példa Európában is. Az angol nyelv th-je, w-je ^s nem szótagot kezdő r-je is ilyen, ámbár mégsem annyira, hogy hoszszas gyakorlat után meg ne lehetne tanulni. De vannak, különösen vad népeknél, haugok, melyeket idegen ember soha sem tanul meg. Ilyen pl. a hottentották nyelvének egy mássalhangzója, a melyet a kiírásban »t ?€ jelez : ilyen a különösen négereknél uralkodó >ng< és »m&c Önhang, az arab-chald-héber nyelv alephbe és ajinja stb. A szenszkrit nyelv is igen gazdag en haugokban; pl. megkülönböztet a mi »d«-nkkel rokon d, dh és dh mássalhangzót a rendes d-n kivül, épp igy a t-ben, van benne n, n és rí stb.; He vau két oltanulhatat.lau hangja ri és ti, a melyek m tgáuhangzók ! Az örmény nyelvet kegyetlen mássalhangzócsoportjai teszik nehézzé és csúnyává; az indián nyelveket rengeteg szó összetételeik, röfhosszuságu szavakkal. Ez a sok, töméntelen uehézség természetszerűleg azzal a gondolattal foglalkoztatta az embereket, hogyan lehetne azokat megszüntetni radikális módon Az eszme jó volt, de a kivitel mindeddig nem vált be: A világnyelv megoldhatná ezt a feladatot, az igaz ; de mi nem hisszük, hogy valaha eredménye legyen. Mert a mit a Teremtő igy akart, azt ember aligha fogja visszacsinálni. Ezért bukott meg Schleyer abbé a Volapükjével ; ezért nincs hódítása az Esperito-nak, pedig az utóbbi hasonlíthatatlanul fölülmúlja amazt, mert életrevalóbb alapon indult. Ugyanis még Schleyer az egyszótaguvá metszés által lemetszett egyszersmind minden széphangzást, is a segítségül vett nyelvek átvett elemeiből, addig az Esperanto orosz szerzője meghagyta az alapszavakat azon terjedelemben, a minővel azok az eredetiben rendelRemekírók képes könyvtára 1 L U : ,1„J. J> ft. • keznek. Schleyer nyelvtana nem volt tökéletes, mert »igy is — ugy is« szabályai is voltak ; az Esperáutoban ilyen, ugy hiszem, nincs. — Mindazáltal mint hiábavaló volt. a Volapük születése, akként nem fog elterjedni az Esperanto sem; azon egyszerű oknál fogva* mert 1) azt is csak tanulni kell — ós igen-igen sok ember nem szeret tanulni, 2) a n3'elvtanát és szótárát pénzért adják és nem mindenütt kapható, — 3) még csak nem is reklamirozzák ! Hát csak maradjunk annál, a miut most vagyunk. A jóságos Ég ugy akarta, hogy sok nyelv legyen a földön ; tehát a kinek kedve vau vagy szüksége van több nyelv bírására, az csak tanuljon. Vigasztaljon bennünket az utóbbi esetben az, hogy például, mig az olasz csak 4—5 év alatt tudja megtanulni, sőt tökéletesen csak 8—18 óv alatt, addig egy nem — olasz ember 2—3 hónap alatt megtanulhatja szépen ! Kollárig Kálmán. Lampel-féle kiadás, 50 remek dombornyomatu diszkötésben fog megjelenni ára 250 korona. Eddig megjelent 7 kötet. Áz egész mú megrendelhető osekély • • r m • •• • ear mm If « I • I J JÜ1C111 l KOtck. űz ügüSZ, lilll Ilitől ^LlUCillCtU UBCJ három koronás havi részlet fizetésre Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.