Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-16 / 11. szám

BALATON VIDÉK 1902. március 16. Balatoni Mitzeum-nak csak Kesztliely lehet méltó és egyedüli székhelye ! — a Darnay-muzeumnak át kellene jönnie Keszthelyre, hogy ez óhajtott egyesülés valóra váljék. Csakhogy az egyesitett két múzeumnak kevés az a hely (a kórházépület), mely a magas kormány jóvoltából hovatovább a keszthelyi Balatoni Mnzeum tulajdona lesz. Egy uj, impozáns épületre lesz szükség, melynek költségei 16—18 év előtt aligha lesznek megszerezhetők. Akkor azután abból 5—6 termet elfoglal Darnay, lu maga is átjön hozzánk, mint az arbeológiai osztály vezetője. Ez volna az intéző körök terve. Ha azonban e szép terv meghiusul, ugy Keszthely örökre elesett a Darnay-muzeumtól. Ámde. Darnay hazafias felbuzdulása ezt az időt sokaíja s mig a dolog dülcre jut, addig is egy kupolás termet épittet Sümegen, melynek vázlatos ismertetését lapunk másik cikkében : »Darnay múzeum Sümegen* cim alatt közöljük. A tervezett muzeumot Darnay junius elején óhajtja és reméli megnyitni a nagyközönség előtt. íme, a száraz tények. Mindezekhez pedig a következő megjegyzéseink vannak. Mi e kérdést, mel}' bennünket, városunkat, vidékünket első sorban s kiválóan érint, fontosságában elsőrendűnek, hatásában és eredményében — főképen nemzeti közművelődésünk szempontjából — elodázhatatlannak, okvetlenül mielőbb — és pedig ránk nézve kedvezően — megoldandónak valljuk. Társadalmi uton és sajtóban oda fogunk törekedni, hogy e magasztos szándék mihamarább a megvalósulás stádiumába lépjen. Hiszen mindeg)

Tikünk látja, hallja, tudja, mily nemes verseny hozta legújabban forrongásba épen ezen a téren a vidéki városok vérkeringését. Sorban egymásután lendülnek fel a vidéki néprajzi, régészeti, képzőművészeti muzeumok. S hol volna ez inkább helyén, mint épen nálunk, a Balaton partján ? Mert ez a mi földünk a római, a népvándorlási és az ősmagyar műveltség kiaknázatlan kincsesbányája; mert ez a mi földünk nvndenkor a tősgyökeres magyarság hazája volt és lesz ; mert ez a mi földünk már földrajzi helyzeténél fogva is mindenkor az egész ország érdeklődésére számithat. A mi megyénk .... stb. A mi megyénk mindenkor a nemes eszmék melegágya s nagy emberek -hazája volt. Nagyon sok családunk története : a nemzet története. Kiváló férfiaink, hölgyeink életéhez még ezer és ezer adat (irás, kép, könyv) hever szanaszét. Ezeket összegyűjteni, magunk és utódaink hazafias okulására megőrzeni szintén a muzeum tiszte leend. Sok egyebet szeretnénk még ezúttal J elmondani, da egyelőre megelégszünk azzal, hogy a néprajzi és képzőművészeti termek szükségességét is felvessük, mint a melyek legalkalmasabbak lesznek tudásunkat szélesbíteni, Ízlésünket nemesbiteni. De leginkább arra kérünk mindenkit, hogy ez eszmét felkarolni, támogatni, népszerüsiteni és bonfiui áldozataikkal diadalra juttatni segitsenek. Támogassák erkölcsileg és anyagilag a muzeumot, mert a magas kormány is csak ott lép közbe hathatós segélyével, hol az anyagi és erkölcsi erők egyesülését és a közönség ez irányú törekvéseit látja és jutalomra érdemeseknek itéli, Demaratos. A marc. Il-iki vasúti közgyűlés. Negyed fiz elmúlt már, amikor a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Nóvák Bertalan, műszaki tanácsos, Máv. felügyelő az ülést megnyitotta. Megnyitó szavai után kifejtette az összejövetel célját : Az uj vasúti állomás helyét illetőleg két tervezet került eddig megbirálás alá. Az A-val jelzett az Erzsébet-liget mellé, a B-vel jelölt a fürdő ós téglagyár közé helyezné az épülendő állomást. Felkérte a jelenlevőket, adják elő véleményeiket mindkét tervet illetőleg. Az A védelmére röviden Nagy István városbíró emelt szót. Hosszasabban foglalkozott Lénárd Ernő a tárggyal. Szerinte a B alatti terv csak egyéni érdeket szolgál. A forgalom lebonyolítása, ha az állomás a fürdő ós téglagyár közé kerülne, lehetetlen lenne, mivel a Sajkautcán igy is életveszélyes a köz'ekedés. A város érdeke feltétlenül azt kívánja, hogy a vasúti állomás a város déli részén feküdjék s ugy ezen követelménynek, valamint a forgalom lebonyolítása kérdésének mindenben megfelelne az A terv. Utána Pető Vilmos lépett sorompóba a B. ta

rv védelmére. Nem csak egyéni, de egyéb érdekek is szólnak — szerinte — a B mellett. Első sorban a kedvező fekvés, melynél fogva a város iniuden része gyorsan elérhető lenne. A csere forgalomra nézve is előnyös volna, mivel közel lenne a vasút a hajókikötőhöz, mely okból a kőszállítás is, mely nem is igen régen virágzásban volt, újra nagyobb mérveket ölthetne. A város déli része nem fejlődik. Ellenben az uj épületeknek legnagyobb része a Balaton felé épült, a mi igen természetes, mert nemcsak Keszthely, hanem a világon minden v áros a viz felé törekszik. Ez okból is ajánlatos a B terv. Hogy az utak nem jók, az nem akadály, mivel ujakat nyitni, régi utakat javítani szabályozni mindig lehet. Tanulságos beszédét az A-barátok ellenmondásokkal kisérték, főleg akkor, mikor kijelentette, hogy a B. tervet a város már egyszer elfogadta. Keszthely fürdőváros — folytatta végül — ós jövedelmei sorában nem a legutolsó az, a mit a fürdők hoznak. A vendégek százai, sőt ezrei keresik fel Keszthelyt, de bizonyára nem tennék ezt, ha az A terv megvalósulna s ha az állomás sok száz móterny

rire esnék a fürdőtől is, a várostól is. A fürdő érdeke tehát azt követeli, hogy az uj állomás a fürdőhöz közel feküdjék. Kívánta végül, hogy érvei jegyzőkönyvbe vétessenek. Szavai több rokonszeuvet érdemelték volna, mint a milyennel találkoztak. Es bátran merem állítani, hogy, ha az odavezető utak megfelelők lenuének, az állomást csakis a fürdő ós téglagy ár közé lehetne építeni. Csakhogy hát az utak rosszak, nagyon is rosszak • dulópontot. A kevélységében meglátandó embert valóbau megalázta az elfelejtett Isten. Szinte komikus vagy inkább tragikomikus jelenet lehetett a megalázás, a büntetés módja és t.énye. De a megtörténten nem lehetett változtatni és segíteni. Létrejöttek a különféle nyelvel,-, inelvek manapság annyi gondot okozuak a gimnazistáktól kezdve a kivándorlókig az embereknek. A nemzetek azonban nem maradhattak elszigetelve egymástól. Az érintkezés szükseges volta uj tudománynak vetette meg alapját, uj törekvéseknek, uj buzgólkodásoknak lön forrásává : a nyelvtudománynak, a nyelvek tanulásának. A szükség megtauitotta az embert, miként segítsen magán. Multak a századok ós valóban érdekes és meglepő jelenséget szültek , a viszony megfordult, ós manapság a segítség lett, szükségessé, t. i. a nyelvek tanulása a műveltebb emberekre nézve manap immáron szükséges ! Bajnak elég baj, de mér ugy van, hogy korunkban szinte alig boldogul, a ki csak egy nyelvet beszél. De nemcsak a divat, nemcsak a korszellem követelménye ez, hanem a fönálló viszonyé is a nemzetek és nemzetiségek között. A ki utazik - főleg Magyarországban — a ki a diplomácia és politika terén csak némi kis szerepet is játszik, a ki papipályán van, a ki kereskedik, a ki kivándorol, a ki katonáskodik, a ki forradalmat akar szítani, a ki bármilyen tudománynyal foglalkozik, a ki nem elégszik meg a honi termékekkel, a ki nagy költők remekeit akarja élvezni, a ki gimnáziumba jár: — auiiuk legalább is ínég egy, sőt két nyelvet, kell elsajatitania anyanyelvén kívül. Vegyük csak sorra, milyen nyelvet. A ki müve'tnek akarja magát, tekinteni, azt itt, a mi hazánkban a német, nyelv der die dasz-sza gyötri meg; mert, sajnos, <=z a nyelv nem annyira egy német, nyelvű országgal való uniónál, mint inkább az állam-nyelvről szóló törvény dacára, a szükség törvényének erejénél fogva kötelező nálunk a müveit, emberekre nézve. Másodsorban, főleg »jó pártic-k számára a francia nyelv ismerete páratlan »előnyt biztosit*. — Valamikor, nem is régen, csak egy félszázad előtt is, a műveltség ismérve a latin nyelv tudása volt, igaz, hogy szintoly nagy rovására a magyar nyelvnek, mint mostanság a német nyelv. Az utazókra — már iriut a kereskedelmi utazókra, tanulmányi utazókra, kájutazókra — nézve némelyek az angol, mások a német nyelv ismeretét tartják elkerülhetetlenül szükségesnek. Szerény véleményünk szerint azonban az utóbbi, t. i. a német nyelv, föltétlenül előnyösebb. A nászutazók Itália nyelvét szokták tanulmányozni. A diplomácia terén senki sem működhetik francia nyelv nélkül, lóvén ez a diplomácia hivatalos nyelve. A politikai szereplés minálunk az egyes képviselőkre nézve kerületüknek esetleges idegen nyelvét (legalább is igy kellene lenni !), az uralkodó vagyis kormánypárti, főleg pedig a kormányzásban való tényleges működés a. német, nyelvet, követeli, természetesen Ausztria miatt. Az egyház szolgái csaknem kizárólag (a keresztényeket értve) a latin nyelv ismeretére vannak utalva hiveik nyelvén kívül. A görög egyház papjainak pedig az ó-szláv, mint liturgikus nyelv tudása szükséges. A kereskedés nyelve csaknem tulnyomólag a német, ; külöuöseu Magyarországon. A kivándorlók előbb-utóbb elsajátítják az angol nyelvet, ha meg akaruak élni az obligát uj hazában, Amerikában. A katouáskodás bizony csak minálunk sózza a magyar ós egyéb nemzetiségek legényeire a német nyelvet. A isi forradalmat, akar szítani, az kénytelen saját érdekében hazája összes nemzetiségeinek nyelvét ugy — a hogy megtanulni, hogy eszméit, saját személyében és saját ajkaival sikeresen közölhesse. A ki bármilyen tudomány ággal foglalkozik, annak föltótlenül a latin nyelvet kell magáévá tennie. A ki nem elégszik meg a honi termékekkel, az — ha nem is kereskedő — a német nyelv nélkül alig boldogul. Folytatjuk. Remekírók képes könyviára Lampel-féle kiadás kapható három koronás havi részlet fizetésre Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.