Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

BAL4T0NVIDEK gyűlésén, amely alkalommal az ott tárgyalás alá került ügyek megvitatásában, de különösen a közigazgatási ügymenet egyszerűsítése tekintetében megindult mozgalmas vitában élénk részt vettünk. S felszólamlásommal sikerült előseaiteni ama határozat meg.-zületósét, hogy most már fel kell hagyni az eddig követelt örökös kérés és könyörgéssel, hanem tarthatatlan helyzetünk gyökeres orvoslását egy tárgyilagosan kifejtett emlékiratban követelni kell. De kt'iló nősen követelni kell azt, hogy óriási munkaanyagunk felerészét tevő s a rendelkezésünkre álló idő legnagyobb részét elrab'ó s egyúttal ugy hivatalos, mint társadalmi állásunkkal össze nem férő pénzügyi közigazgatás végzése a jzői kartól elvétessék és külön állami vagy községi közeggel végeztessék. Sajnálattal kell azenban megemlítenem, kogy mindennek eredményéről eddig még hallani vagy olvasni nem volt szerencsém. Annyi ugyan történt a közgyűlés lefolyása óta, hogy a közi gazgatasi ügymenet egvszeriisiteseben a belügyi kormány javaslatokat kért az egyes törvényhatóságoktól, melyet, a megiu •'itandó reform munkálatainál felhasználni kíván. Amely alkalommal miután a vármegyénkben megejtett bizottsági tárgyaláson nem láttam karunkat elég kielégítő módon képviselve, ügyünket pedig még kevésbé felölelve, szükségesnek 'artottam jogos és érdekeinket méltányosan '-árgyazó javaslatainkat 42 pontba foglalva egy Zala-Egerszegen 1901. évi január hó 5-én megtartott rendkívüli közgyűlés elé terjeszteni s azt annak egyhangú határozata értelmében a m. kir. belügyminisztérium elé terjeszteni. Amely javaslatunkat egyidejűleg életbe léptetés céljából megküldöttük a vármegye alispáni hivatalának s a kir. penzügyigazgatóságnak is. Utóbbitól kaptunk is választ, a ^ melynek tárgyalása a mai közgyűlés feladatai közé fel van véve. Mig az alispáni hivataltól eddig a választ nélkülözzük. Meg kell említenem, hogy e rendkívüli közgyűlésen a Dráva jégzajlása miatt legnagyobb sajnálatomra meg nem jelenhettem, de annál nagyobb örömmel jelenthetem, hogy azt kívánságom s az ügy pontosságának mindenben megfelelően, ügybuzgóságáról általánosan ismert alelnökünk, Molnár István volt szives vezetni. Mult évi közgyűlés 15-i k számú hatáiozata értelmében az országos központi egylet á'tal az ügykezelés egyszerűsítése tárgyában hozzánk intézett leirat tárgyalását a vonatkozólag a rendkivüli választmányi közgyűlés mult évi szeptember hó 9-en tartatott meg Zala Egerszegen, amely alkalommal beható és élénk eszmecsere után az egylet részéről 21 pontban összefoglalt javaslat küldetett fel a központi egylet elnökségéhez. Kimerítő részletességgel tárgyalva a kérdést, javasoltuk külön a törvényhozási és külön az administratiói utou életbe léptetendő reformokat. Az elnökség egyéb legfontosabb és egyleti életünk úgyszólván legvitálisabb feladatát képezte a tagsági dij hátralékok rendezése. A mely a mult evi közgyűlés 18. számú határozatának intézkedése értelmében a legszigorúbb, de egyszersmind legvégső eszköz a bírói végrehajtási eljárás igénybevétel nyert a legnagyobb részben megoldást úgyannyira, hogy ma már nincs hátralékos tétel, amelyre nézve a szükséges intézkedés meg ne tétetett volna. Fájó szívvel ugyan, de elvállalt kötelességünkhöz hiven bizony nem kerülhettük el néhány esetben az árverések megkérését, sőt azoknak tényleges megtartását sem. De mindezek, valamint az általuk maguk után vont tetemes költségeknek okozóilegkevésbó se az elnökség, hanem kizárólag magok a hátralékos tagtársak voltak, akik s különösen a fizetési meghagyásnak ellentmondók makacs nemtörődömségükkel odáig mentek, hogy a törvény értelmében kitűzött tárgyalásokon még csak meg sem jelentek. Mintha boszantani vagy kijátszani akarták volna az elnökséget, azt hivén, hogy a tárgyaláson ő sem fog megjelenni s ezzel a nagy garral megindított peres ügy el fog aludni. Feltevésükben azonban csalatkoztak, habár tagadhatatlan, hogy ezen eljárásuk által óriási gondot es fáradságot okoztak az elnökségnek. Mert méltóztassék csak mérlegelni, hogy nem megvetendő fejtörésembe került ám, hogy miként fogom majd az egyletet alig néhány napi időközben a két alsó-lendvai, tapolcai, sümegi, letenyei, zala-egerszegi és nagy-kanizsai kir. járásbíróságok előtt képviselni ? Legmakacsabb volt az alsó-lendvai járásban néhány kartárs, a hova négv i/lwn kellett megjelenni tárgyalásra. Mindezek dacára azonban helyt állottunk és tiszta önérzettel elmondhatjuk', hogy az e tekintetben reánk bízott fáradságos ós nem éppen kellemes kötelességünknek- meg is feleltünk. A mennyiben a mult évi közgyűlés lefolyása óta 1210 kor. régi hátralék lett tényleg pénztárunkba befizetve, többi pedig a kényszer befizetés stádiumában van, a bírósági végrehajtásnak 29 esetben történt foganatosítása által. A mult évi közgyűlés 14 számú határozata folytán azon intézkedés megtétele, hogy az állásukról lemondó körjegyzők a járási hatóságok által nyugdíj igényük bejelentésére figyelmeztessenek, — az alispáni hivatalnál kérelmezte tett. Az országos jegyzői egyletnél fennálló tagdij hátralékok fizetési halasztása a mult évi közgyűlés 9. számú határozata folytán megkéretett. A törvényhalósági tisztviselő-, kezelő- és szolgaszemélyzet fizetés felemelési 1 f

i/io % pótadó egyénenkinti kivetése által egy uj munka megterheltetésiink tervbe vétel i alkalmával azonnal megtettük a kellő intézkedéseket, hogy ez igazán indokolatlan s mellőzhető nagy munkától megszabaduljunk. Lázas intézkedés vált szükségessé, hogy a méltán felzudult testületünk oz uj munka megszüntetésének tudata által mielőbb felszabaduljanak a reánk nehezedő lidércnyomás alól. Sokat kellett fáradnunk és iruunk, a mig tekintetben a már ismert eredményt elérhettük. Jól lehet, sokan más alakban, vagyis az 1

6/

1

0°/

0-IJuk a törvényhatósági pótlékkal leendő összeolvasztásával óhajtották volna e kérdés elintézését — igen helyeseu. Legyen meggyőződve a tisztelt közgyűlés, az elnökségnek is ez volt a nézete, sőt mi több előterjesztése is. Miután azonban ez uton a cél — vagyis az egyóuenkiuti kivetés megszüntetése — nem volt elérhető, kénytelen volt a másik, végeredményben amazzal teljesen azonos minden tekintetben törvényes álláspontra helyezkedni s e megoldás eme módját és helyességét is elfogadni. Annyival is inkább, mert itt nem holmi szépségi hibák javítgatásáról, avagy törvény magyarázgatásokról, hanem egy eddig nem létező nagy munkának az elhárításáról volt a szó. Ami sikerült is, dacára annak az óriási közönynek, hogy a készen megküldöt ,.Megbízásit a tagoknak csak 2/

3 ad része tartotta érdemesnek beküldeni. A midőn örvendetes tudomá>vétel végett jelenthetem hogy az egyleti elnökség által már évekkel ezelőtt a vármegye összes jegyzőségeihez intézett fizetés felemelési kérvények folytán a jegyzők évi fizetése 1200 koronára már több helyen felemeltetett; egyúttal nem mulaszthatom el a legjobb akarattal figyelmeztetni azon tisztelt tagtársakat, akik az ez irányú kérvényt képviselőtestületeikkel még nem tárgyaltatták, azt megtenni és ezután fizetéseiket 120 koronára felemeltetni el ne mulasszák. Mert csak ez az egyetlen mód az e tekintetben magunk elé tűzött cél elérésére, annyival is inkább, mert minden más irányú mozgalom, a mely e tekintetben megkiséreltetnék, hajótörést fog szenvedni, miután ez ügyben már miniszteri határozatot is provokáltunk. Egy szomorú kötelességet is teljesítek, a midőn a tisztelt közgyűlésnek egyletünk két tagjának, Takács Lajos salomvéri és ifj. Goricsanecz József szt.-máriai volt körjegyzőknek a f. évben történt elhunytát bejelenteni. Kérve a tisztelt közgyűlést, megboldogult két pályatárs emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére. Végül jelentem, hogy az alapszabályok 18. § ban biztosított jogomnál fogva az egylet pénztárát főjegyzőnkkel f. évi julius hó 23-áu megvizsgáltam és a tapasztalt hián}

7ok pótlását elrendeltem Azon kivül az évfolyamán az egylet vezetőségével több ízben szükségessé vált személyes értekezletet tartottam. Az ügyvezetést ellenőriztem és az egyleti élet terén visszamaradást nem tapasztaltam ós elintézetlen ügydarabot nem találtam, a mely kizárólag tisztviselő társaim, különösen Starzsinszky György föjző és Scholcz Károly pénztáros uraknak egyletünk iránti meleg érdeklődése és lankadatlan munkásságának köszönhető. Van szerencsém tiszt, közgyűlés tudomására hozni azt is, hogy az egyleti elnökség által még a mult évben összeállított és a vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés által elfogadott és helyesnek talált összesített adó kis könyvecskét, valamint ezzel kapcsolatban a külbirtokosok köztartozásainak egy üttes kimutatására szolgáló hátraléki kimutatás ós ennek beszedésére vonatkozó hasonló napi jegyzéket a kezelés egyszerűsítése s munkák megkönnyítése végett N -Kanizsán a Weisz L. es F. testvérek nyomdájában megkészittettem ós erről a vármegyei összes községi és körjegyzőket értesítettem. Le arról is intézkedtem, hogy a fent körülírt uj nyomtatványokból mutatvány példányt minden kartársnak, akik még megrendelést nem tettek, küldessék. Fel kell hívnom egyúttal kedves kartársaim figyelmét e tekintetben arra, hogy a kérdéses nyomtatványokat, dacára az „Utánnyomás tilos" jelzésének, a nagy-kanizsni Fischl Fülöp-féle nyomda is elkészítette és forgalomba hozta. A kinek ezen eljárása felett nem tudom kifejezni megbotránkozásomat, amennyiben ez által egyrészről a teljes egyformaságot magam elé tűzött célt; másrészről az általán választott s a jelzett nyomtatványoknak nagy áldozatokkal járó elkészítését magára vállalt Weisz L. és F. cégű nyomda anyagi megkárosítását látom veszélyeztetve. Miért is igen kérném t. kartársaimat, hogy ebbeli megrendeléseiket a fentirt két szempontból, az elnökség által választott Weisz L. és F. n.-kanizsai cégnél szíveskedjenek eszközölni. Most pedig engedje meg a tiszt, közgyűlés, hogy néhány szóval röviden megemlékezzem azon a belügyminisztérium kebelében megindult nagy irányú lázas mozgalomról, melynek célja részint a közigazgatási ügymenet egyszerűsítése, részint az általános közigazgatási reform előkészítése. Aki e tekintetben eddig napvilágot látott hirlapi közleményeket olvasta, nem hiszem, hogy meg ne ragadta volna figyelmét ama körülmén}', miszerint, tervezgetések keretében rólunk községi ós körjegyzőkről, személyi, dologi ós anyagi viszonyainkról még csak említés is alig tétetett. A közigazgatás egyszerűsítése ós átalakításának tervezgetésében, mintha csak célzatosan kerülve lett volna a községi közigazgatás proglaemája, mintha az nem is tartoznék ama nagy munka-reform keretébe, a melyet az intéző körök a közel jövőben megoldani tűztek ki feladatul. Ugyahirlapokban olvasni, valamint a parlamentben hallani lehetett sok mindent, a vármegyei pénztárak kezelésének átvételéről, a vármegyei ós járási tisztviselők tulterheltetéséról. a közigazgatási pénzkezelés egyszerűsítéséről a járási számvevői állások rendszeresítéséről s több e félékről. Le arról, hogy azt a ma már tarthatatlan községi közigazgatási állapotot is reformálni, a munkával agyon esi gáz ott községi és körjegyzőknek megfelelő munkaerőt adni, szolgálati pragmatikájukat és ügyvitelüket megalkotni, szégyenletes anyagi dotátiójukat törvényileg emelni, eddigi irtózatos nagy terjedelmű felelősségüket reducálni s ma már a nevetségességig menő alárendelt függő helyzetüket a kor követelményéhez képest megszüntetni kellene, szó sem esett. Hanem arról lehetett olvasni, hogy mérvadó körökben és innét származólag néhány hasonló napi lapban is megrovólag nyilatkoztak az országos jegyzői egylet által megkísérelt mozgalomról, nem restelvén érvül felhozni, hogy a közs. és körjzői testület alárendeltségénél fogva nem képesült arra, hogy a tervbe vett egyszerűsítési ós átalakítási mozgalomban figyelembe vehető véleményt nyilváníthasson. Azt hiszem t. közgyűlés, ehez nam kell kommentár. Mert, hogy egy közel 5000 tagot számláló tisztviselői karról, aki személyi és anyagi ügyeinek reformálása kérdésében, a midőn szavát akarja felemelni, ekként lehessen nyilatkozni ós nemes törekvéseit ilyetén módon már csirájában elfojtani akarni, ezt a t. közgyűlés csak a mai kőiigazgatási romlott rendszerben gyökeredző es annak leginkább megterhelt munkásait a közs. és körjzői testületet pusztán fej és térdhajtó helotáuok tekinti, felfogásbau találhatja magyarftZ£itát« Le kérdem t. közgyűlés, hol marad akkor a jog, törvényes igazság fennen hangoztatott ideája ? ! Avagy tán ezek mindenkire, csak a közs. és körjzőkre nem nyernek alkalmazast 7 . Igaz, hogy mindezeknek okát részben önmagunkban kereshetjük s nagyon csekély faradsággal meg is találjuk. Még pedig azért, mert hiányzik karunkból az az összetartas, a mely ily nagy cél elérésére feltétlenül szükséges. Mert