Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. augusztus II. 32. szám. f Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Meijjelmiik hHtuukint : V:INIII'IIII |I. SZERKESZTŐSÉG ÉS j , KIADÓHIVATAL, a volt tanintézet épületében. KéuiinluKm k si&»rkes/.t.oséK «-.i»iér«j, pénzes utul viuiy > h nl. liirilulési luugbfa&soltab tíy l(lniiiA.(iióUat. H kiiiilóliivHt.HlhoK Itóiíluk I.A l'TUI.A.IDONOS SZERKESZTŐSÉG inti,IOI.os SZHIIKIÍSZTÖ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Elöllzetésl Arak : t&'.lsi Jrro . . !t) korona Fél éne ... h i' Negye/I én-e 2 „SO/lli Egyes hzáiii érn 20 „ Nylltrér Iieliísore alku szerint. rt a 4 ' r -i" • II tuluiili vlöBza Szegények nyugdija. Régi mondás

; hogy Dunába, folyik a viz, meg, hogy a szegényt az ág is húzza. Ami java van a földnek, azt a szerencse azoknak adja, akiknek úgyis sok van s ami baja van az életnek, az is csak azokhoz siet. akiknek ugvis elég jutott. Ha a gazdag ember megbetegszik, vagy megöregszik, a pénze azért kamatozik, vagy nyugdijat kap, meg ingyen orvost, ingyen patikát adnak neki h sokféle egyletek. De, ha az öregség, avagy a nyavalj-a a szegény ember kezéből kiveszi a kapát, vagy megroppantja vállát, akkor bátran elmehet koldulni, ha ugyan tud menni is. És immár koldulni is nagyon nehéz munka. Nagyon sokat kell járni-kelni s a darabka kenyér sem jár ki minden házban. Nagyon sötét, vigasztalatlan, nyomorúságos elet az, aminek a szegény jöldmivelő, napszámos s más ilyen fajta ember néz eléje. Ha az ember őszinte akar lenni, bizonybizony nem igen lehet azon csodálkozni, hogy sokan a bün útjára lépnek, csakhogy ezt a sorsot kikerüljék. Egyik eldobja a becsületet, a másik az életet, a haruihdik belerohan a socializmus meg az anai Kizmus karjaiba. A szegénység, a bizonytalan öregkor veszedelmes tanácsadó. Mert hiszen élni kell, ugy, a hogy letiet. S a lehetőség fogalmát máskép magyarázza az éhes gyomor, mint a jóllakott. Az ember legtöbb betegségének tulajdon maga az oka. A társadalom sok mérges nyavalyájának is maga a társadalom az oka, mivel a legszegényebb osztályt teljesen magára hagyta s egy kézmozdulattal sem segitette élethalál harcában, Ug}

7 hamarjában ki sem lehetne mondani, milyen nagyfontosságú ujitás az a törvény, mely Darányi földmivelésí miniszternek, ennek a gondviselésszerű államférfiunak kezdeményezésére jött létre. Ez az évtizedek mulasztásait pótló törvény az 1900. évi 16. törvénycikk, mely az országos gazdasági munkás és cselédpénztárakról szól. De semmi sem mutatja jobban a magyar közélet szomorú állapotát, mint az, hogy ezt a nag}

r horderejű intézményt az ország alig ismeri. A politikai élet annyira absorbeal minden más kérdést, hogy ami politikai tekintetben nem fontos dolog, azzal alig törődik valaki. Egy-egy képviselő gyermekkoráról, napfényre került régi leveléről hasábokat írnak hétszám a lapok, világtörténeti eseménynyé fújják egy-egy bankét pohárköszöntőjét, de a százezreket érdeklő törvényt, a társadalmi élet elevenét érintő kérdéseket három soros hirekben tárgyalják le. Mintha bizony a Dreifuss kapitány sorsa, vagy a belgrádi családi tragédia jobban érdekelné a magyar nemzetet, mint a magyar cselédek és napszámosok nyugdíjintézete. íme, az emiitett törvény már életbe lépett, a segélypénztár január elseje óta működik, de a kiket legjobban érdekel : A BALATONVIDE

K TARCAJA. Tűnőiből. Imiiét a távol messzeségből Lelkemmel, édes, átölellek. Keblemre zárlak képzeletbe', Lelkembe csókolom a lelked. S mint számtalanszor elrebegtem, Leírva versbe és levélbe', Elmondom újból, hogy te drága, Te vagy, te, éltem szép reménye.. . Innét a távol messzeségből Hozzád repül újból a lelkem, Most érezem csak messze tőled, Mily végtelen, mily nagy szerelmem. «t» S a mig a távol messzeségből Ezer sóhajt küldök utánad, Epedve várom már a percet, Mikor ismét karoinba zárlak. Looas Gyula. A munkatárs morfondirozásai.*) »Bodrogközi ? ! ? /« Ez egy szerkesztői üzenet. Csak érteni kell. Értheti is. Mindenki ki tudja olvasni a két kérdő és két felkiáltó jel közUI, mit akar a Szerk. mondani. Azt akarja mondani : >Kedves Bodrogközi álnév alatt iró munkatársuuk 1 Miért e hallgatás ? Tanácsos lesz egy tárca képób feu életjelt adui magáról ! Vagy talán el méltóztatott olvadni, avagy gőzzé válni ? Nézze, városi munkatársaink már »a napszúrás tünetei közti feküsznek !« Érten, krdvrs Szerk. Ur, értem. »A nap*) A munkatárs bizonnyal csak magának irta ezeket a morfor.dirov.áaok&t, s tévedésből küldte be hozzánk Mindazáltal közöljük, hogy a m. t. közönség megkönyörüljön a 42° hőségben morfondírozó munkatárson. (Ámbátor kitelik tőle, hogy nem tévedésből küldte be !) Szerk. szúrás tünetei közt.« Vagyis : sörös palackok közt. Nono, nem kell megsértődni ! Jól teszik, ha tehetik. Bár én is tehetném ! Akkor én is »a napszúrás tünetei k5zt« hevernék és teljes maródit jelentenék. »Bár ?« kérdi Szerk. Ur. Bizony csak >bár !« Mert itt, ebben a keserves világban, a hol 42° Celsius gyönyörködteti a halandókat, a sör is csaknem 42°-os .... Jég ? — az csak némely megtévedt elmék ábrándjai közé - tartozik. Hiszen a múltkor a Kout Mór hozatott a szomszéd városból vagyona föláldozásával egy félkocsi jeget. Beáilit a kocsisa az udvarra, s jelenti, hogy meghozta a jeget. Leszedik « védő lepedőket s egyebeket. — Hát hol a jég ? kérdi Eont Mór. Bizony nem volt ott fia-jég sem, — hanem szép egy viz-maradvány, a miből csak az a haszon volt, hogy megmosta a kocsit. — Bizonyosan ielopkodták a kocsiról útközben ! — vakarta a fejét a kocsis. . Hát már most tessék tárcát irni ilyen anti-szibériai állapotok közepett ! De az Isten szerelméért, hát miről irjak f Elővettem a théma-repertoáromat. Három kidolgozásra váró tétel van még följegyezve. 1. Flegma kisasszony.« Ez egy olyan kisasszonyról szólna, a ki véghetetlen flegmával