Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

1801 augusztus 4. BAL A TON V1DEK 3 tudniillik a hölgyeket bámulták inkább. Szép volt a tűzijáték, hanem az urak izlése mégis jobb volt (Bocsánatot kérek a tűzijátékot reude/ő uruk­tól.) Az 1 áu folyt tovább a csatározás, kacagás és nevetés mellett ; majd benn a tükörsima Balaton vizén fel-felcsillant egy-egy lámpionos csónak, felhangzott egy-egy édes-bus magyar nóta : „Eltörött a hegedűm . . . Nem hihetem, hogy az igazi Velencei-est szebb lett volna. Fenn, ahol a miliárd csillag fénylik, végig siklott egy-egy sustorgó, berregő rakéta, hosszú tüzcsóvát hagyva maga után, lenn az ezüstös viz partján kacagott suk szép asszony, szép leány, röpködöt.t, a színes confetti, sivitoit a hosszú szerpentin. Aztán felhangzott a teremben a- zene, csalogató szavára felbomlott a sürii sétáló tö­meg, megszűnt a csata az egyik oldiuoi., hogy kezdődjék a másik felén. A vén ráncosképü Mars átadta helyét a mosolygó arcú, lepke szárnyú Terpsikorénak és a rózsáslábu istennő hajnalig uralkodott. —• Egy csomó szép leány, csillogó szemű, kacagó asszonyka, csomó buzgó táncos, fesztelen jókedv jellemezik az idei Anna-bált, metynek sikerére ugy a derék rendezőség, mint annak fáradhatatlan elnöke Illés dr. méltán büszke lehet. Fokozta a jó kedvet az is, hogy Anisz Aladár három ropogós csárdást szerzett ép erre az alkalomra, melyek tüzes hangjánál még reggel felé is ropták a táncot — horribile dictu — a német asszony­kák. Letűnt az utolsó csillhg is, mikor kezdett a közönség hazaszálliuíiózni. O C5 * * * Midőn a mulatságon jelenvolt szépek fel­sorolásához fognék, bocsánatot kell kérnem azoktól a hölgyektől, iil.ik lé'odésből kima­radtak az alábbi névsorból. Két okot húzok fel mentségemül. Az egyik, hogy egy vidéki kis fehér ruhás angyalka egyedi'U ült egy szé­ken — a táncosok el levén foglalva — kedves kötelességemnek tartottam a posztomul, ott liagyni. A másik ok tán mégi'iknl.b mt-nu-ni fog. Fekete hajú, mosolygó aieu asszonyka libben a teremben egy tipegő, öreg ur karján. Ismeretlenek. Kötelességem teljesítendő, a ozép asszony neve után kérdezősködöm a kopasz úrtól. Rámnéz hamuszürke szemeivel, végig mér haragosan, aztán nem valami barátságosan igy szólt : „Mi köze hozzá, adta lelke" I És ugy ott hagyott a faképnél — illetőleg dí. aj­tónál, mint Szent Pál az oláhokat. No én se kutatom tovább más feleségének a nevét. Men­tem táncolni. Tessék szép hölgyeim az öreg urat meg­tépázni. Jelen voltak : Asszonyok : Alpár Mó­ricné Nagy-Kanizsa, Berger Sándor dr.-né, Berger Vilmos dr. né, Beck Arnoldné, Brogyo­vin Fülöpué. Bozzay Bálintné, Fischer Mórné Bpest, Frankó N.-né, Hoffmann Béláne, Hajdú Fülöpné, Krausz Elekné. Imrik Jánosnó, Lázár Sornáné, Kolrn Ödönné Nagy-Kanizsa, Horváth Kárply né Bpest, Kriszt Sándoiné, Kemény N.-né Bpest. Ludvigh Sándorné, Gyomján Isi ­vánné, Krauszué, Paál Józsefné, Petracsekné, Stojkovichué, Saeharelné, Silberger Károlyné, Simon Dezsőné, Srauner Károlj'tié. Talabér Kálmánné, Klein Siinouné Bpest, Tóth Mik­sáné Bpest, Somogyi Elekué. Vajdáné. Leányok : Beck Blanka, Brogyovin Olga, Bozzay Böske, Fenyő Gizella, Kardos Böske, Klein Irma, Imrik Amálka és Lenke, Huck­stádt Irén és Olga, Hermán Stefike, Schacherer Gitka, Horváth Margit, Ludvigh Nellike, Hajdú Jolán, Hoffmann Janka, Fenyő Gizi, Östreicher Elza. Paál Ilonka és Böske, Petracsek Relly és Jolán, Frankó Ro/.a és Gizi, Svanner Mar­git, Irányi Mariska., Jámbor Paula, Reisc.hl Hoda, Somog}'i Ilonka. A keszthelyi Balaton-partról (II. levél.) Edes Mucuskám ! Szivemből örülök, hogy első levelemmel meg voltál eiégedve és arra kértél, hogy tovább is ily bőven tudósítsalak a keszthelyi fürdő­élettől. Jól tudod, hogy nem vagyek valami ki­tűnő levélíró, de, ha arról van szó, hogy Keszt­helyről neked irjak, akkor szívesen veszem fel a tollat : egyrészt azért, mert a vendégszerető város, a fürdő ás a festői szépségű vidék kime­ríthetetlen forrást nyújt az írás tárgyára nézve, másrészt az irántad érzett szeretetem állandóan azt követeli, hogy veled, legalább levelekben társalogjak. Mint mult levelemben emlitém, derült, verófénj'es délben érkezetik a keszthelyi állo­másra, honnan egyenesen lakásunkra a Balaton szállóba hajtattunk. Szép számmal vannak itt a vendégek, láttam köztük néhány igen csinos, fekete bajuszu fiatalembert is ; te előtted, édes Mucuskám, neip is igen tagadom, egyik meg is tetszett. — Eljössz ? kérdé Eleonóra még egyszer, Akkor aztán a fiu térdleesett előtte a hó­ban s átölelte lábait és sirt meleg könyeket, oly bőséggel, hogy azok nem értek rá megfagyni arcán. Annyi esztendő múlva tehát ismét emberi léuynyel ó rj ntkezett, Eleonóra kisasszony. Miska jó fiu volt, ; engedelmes, szorgalmas, csendes. Eleonóra nagyon megszerette a fiút, ; szive lassankint fölmelegedett a ragaszkodás folytán. Mindjárt a következő félévben 200 koronát küldött a szokott 100 helyett a városi szegé­nyeknek. A pénzt Miska "itte a postára. Sokáig oda volt s mikor megjött, Eleonóra sietve kérdezte: — Hol a recipe ? — A recipe ? Az — itt van — motyogott a fiu s kutatni kezdett zsebeiben. De a recipe nem került elö. — Elvesztettem ! rebegé Miska. — No máskor jobban vigyázz reá. Igy ment ez négy éven keresztül. Miska már vigyázott a reoipékre ; Eleonóra sietve tette a többi közé, meg se nézte ; bízott Miskábau. Egy szép napon ismét a póstára meut Miska a 200 koronával ; Azort. is magával ritte sétálni, mert Eleonórát már elővették az öreg­séggé' járó gyöngélkedések. Délután öt óra volt, midőn Miska elment. Eleonóra meg akarta várni, de anynyira rosszul érezte magát, hogy kénytelen volt le­dülui a díványra ; el is aludt. Esti nyolc óra volt, mikor felébredt. Csöngetett. Miska azonban nem jött elő. Eleonóra végig járta a szobákat ; a fiu nem volt sehol. A »kut.yás kisasszony t-t, halálos gyötrelmek és sejtések fogták el. Félig eszméletlenül rogyott egy székbe. A papagály szomorúan rikácsolt : »Hálát­lan 1« (Régen tanulta ezt a szót, — mikor ide került.) Fájó nyöszörgés hallatszott az ajtóbau. Eleonóra összeszedte minden erejét, odafu­tott az ajtóhoz s kinyitotta. Azor bicegett be sántán, a bársony takaró nélkül. A kisasszony gyertyát gyújtót s végtelen izgalommal vette ölébe a megsántitott, megfosz­tott ebecskét. Nini, a nyakláncára valami papiros van csavarva. Eleonóra lefejti, majdnem szétszakítja re­megő kezével. A papiroson égett gyufával, izomba be­tűkkel ez volt irva : »Kut,yás kisasszony köszönjük a sok két száz koronát é* egyebeket, a mit a Miska las­sankint ide hozott nekünk.< . . . Egy sikoltás — és a »kutyás kisasz­szony« élettelenül rogyott össze . . . Azor sirt mellette. . . . . . A papagály pedig szomorúan rikácsolta tovább : .Hálátlan ! Hálátlau !« — — — Bodrogközi. m Valóban szerencsésen választottuk lakásul a Balaton szállót, mert a pompás kilátás, irigy­lésre méltó kényelem itt bizony feltalálható. Egyedüli hibámnak találtam, hogy a két szálló előtt nincsen egyetlen terjedelmes fa sem, melynek hűvös árnyékában védekezhet­nénk a kiállhatatlan forróság ellen. Azok a növendékfák is, mélyek tavaly oly szépek vol­tak, az idén elvesztették lombkoronáikat, való­színűleg a föld, töltés folytán, melyet a tavaszi vizáradat szükségessé tett. Gyönyörű park van ugyan kissé távolabb, de odáig elmenni ebben a hőségben igen fárasztó. ügy délután 4 óra tájban, midőn épen a szelíden hullámzó Balatont s/. mléltem s reád gondoltam aranyos Mucuskám, merengésemből halk kopogás riasztott fel. Az ajtó kinyílt és két ismeretlen fiatalember lépett szobámba. Bemutatkoztak és meghívtak esti mulatságukra ; ugyanis végzett praxik voltak s búcsumulatsá­gukat tartották. Tudod, hogy „könnyű Katót táncba vinni-'. Hát engem sem volt nehéz. Rá­vettem tehát édesanyámat, hogy menjünk el. Mondhatom, felségesen mulattam. Jaj de sze­leltem volna, ha te is járhattad volna azt a tüzes, ropogós „praxi csárdást 1'. Igaz. majdnem elfelejtettem, bogj^ megis­merkedtem a fekete bajuszos úrral, kiről előbb említést tettem. — Hogy miről beszélgettünk, arról majd személyesen referálok. Annyit mondhatok, hogy az a fiatalember mindig job­ban tetszik. Hanem drága Mucusom egy nagy ugrást csináltam most. Nem szóltam még arról, hogy fürödtünk és csónakáztunk mindjárt az első délután ! Két igen csinos fürdősziget van, me­lyek mindegyike férfi és női osztályokra van osztva. Mondhatom, mindegyik olyau kénye­lemmel és praktikusan van készítve, aminőt az egész Balaton-pari mentén nem találhatunk. Voltam csónakázni a két praxival és édes­an}'ámmal. Nem igen mertem csónakba ülni, de csakhamar meggyőződtem, hogy nincs mitől félni. Mig mi hasítottuk a csendeseti hullámzó vizet, köröttünk az apró s/.andolinok egész raja sürgött-íorgott, majd megelőzve benuíin­ket, majd elmaradva tőlünk. Beljebb mentünk. jx partról idehallatszott a cigányzenének né­hány utolsó akkordja s a csobogó habokkal kellemes hármoniát képeznek. Itt alkalmam nyilt körültekinteni. Előttünk az óriási magyar tenger kéklett, körös-körül ' remek vidékkel. Hátunk mögött Keszthely városát szemlélhet­tük, melynek szebb épületei megragadóan emel­kedtek ki a többi házak körül. De,az idő mullott; és nekünk visszafelé kel. lett tartanunk. Épp ekkor küldötte utolsó bucsu­sngarát a nap a kéklő vízre, mégegyszer beara­nyozá a vizet, a távolból zöldelő fákat, azután lassan-lassan a homály fátyolába merült. Oh drága Mucuskám milyen tündéri kép volt ez ; soha nem felejthetem. A partra érve a sétálók százait találtam impozáns öltözékben, kik között már néhány ismerősre is akadtam. De zárom levelemet Mucuskám ; válaszolj nekem azonnal és ón továbbra is folytatom a fürdő-élet rajzát. Igaz szeretettel Margitod. Fürdőélet. Keszthely. Az elmúlt hét bátran nevez­hető a jelen nyár kritikus hetének. Izzó tropi­kus hőség uralkodott. Sőt mintha az amerikai hőséggel versenyezni akart volna hőfok dolgá­ban, nem igen messze maradt attól. Mert az ame­rikai Fahrenheit szerinti 80—100°-al ami 32—37° hőségünk állott szemben. Mindez azonban csak fokozta a fürdőző kedvet. Telepünkön állandó mozgalmas élet ural­kodik. A mulc hót is a kirándulások hete volt. Almádiból mintegy 150 főnyi társaság hajózta be Balatonunkat. Ebből a nagy társaságból 100-an Badacsonyban telepedtek ki, hozzánk mintegy 40-en fórkeztek, kik azonban rövid pi­henés után ismét visszatértek. A fűrdőbizottság kellemes meglepetésben részesítette a publiku­mot, amennyiben a park árnyas sétányain igen csinos s kényelmes padokat helyezett el. A

Next

/
Thumbnails
Contents