Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

|V. evt'iiyam. Keszthely, 1901. december 15. 50. szám. Tarsadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Hlo«;.|eI«iiik li«t.en U i i> t a^yszBr : viiMt) i'iui|>. SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazá. tanintézet épületében. K AzimlokKl. u H/.urlieszLouÓK elmért*. i'ény.esul iilvn nyolcat. Iiir<lbtéyi uietrhiKAsnUat éa r«klamAi'iAUat. a kiailólliv at allioz Kérünk lla-íimtokat nem a.lunk vlnaira liA PTUJ.AJ DONOS A SZERKESZTŐSÉG. I'IÍI.ICI.OS SZ.I4IUÍ l;sZTO BONTZ JÓZSEF KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Elölitetésl árak : tíjdaz drr« . . Ilj katona Fái évre 5 Vh^) 8,1 ávrtt .... 2 „50 //// FÍÍJ'H.I Dilim áru 20 Vyllirái iwlitnora alku szerint. A vármegye. Már csak olyan ez a világi élet, hogy sohasem tud az ember csupán csak egyfélét érezni. A bánatba remény, örömbe bánat, a lehangoltságba vidámság keveredik. Igen okos kirurgus Világrend ő felsége, a keserű labdac-okat megcukrozza. Mert ugy van a dolog, hogy mig egyrészről a vármegyék dicső múltja miatt sajnáljuk a küszöbön kopogtató államositást, másrészről ugyancsak a nemes vármegyék jelene miatt szinte óhajtva várjuk ezt a reformot. Mert soknemü rálogással illetik a megyéket, csak azt az egyet nem mondta még senki róluk hogy valami túlságos mereven őrizkednek a pajtáskodástól, magyarul : a klikk-uralomtól. Széles e hazában minden megye úgyszólván egykét családnak a liivatalt-adó fejős tehene. Ha a kölyök elbukik a szigorlatokon, nem valami szörnyű, nagy baj, majd csak bekerül a megyéhez, valamint hogy a levitézlett földesúrnak a jóságos megye adja meg a mindennapi kenyeret. Igaz, hog\

r ezek az öcscsök meg vők és sógorok nem sokat konyítanak a dologhoz s nem is igen erőltetik meg magukat a inuükában, de hát hiszen a Mindenható azért alkotta a bácsikat, sógorokat és apósokat, hogy holmi rendetlenség A'agy szabálytalanság miatt még ne essék bántódása a családba tartozóknak. Mert a megye gavallér, a ki tudja, mi az uri dolog. Holmi csiri-csáré kiadások miatt csak nem fog boszankodni, hiszen ott a vármegyei pénztár, abból jut sokfelé. Ha meg épenséggel elfogy belőle a pénz, az se otyan nagy baj, hiszen ott a pótadó. Minden néven nevezendő adó minden jóravaló mag}

7ar ember felfogása szerint az ördög találmánya, de a pótadó mégis gonoszabb a többinél. Mert ez legjobban a szegény embert n}

7omja. különös kedvet találván a koldusbot gyártásában. Mert példának okáért egy szegény ember az ö nyomorúságos kis viskója után fizet 80 kr. házadót, kereseti adó cimén (ha van neki pl. 3 tizenhat éven felüli gyermeke) 5 frtot s mindezek után összesen tehát 5 frt 80 kr. után fizeti a pótadót. A mi persze nem kis summa a katonabeszállásolás, vasút, közművelődés és fizetésemelés, meg egyéb más feliratú rubrikák összegezése után. Melyekhez egyébiránt a haladás szent nevében tán nemsokára a 10—12000 frtos kiadással járó telelőn hálózat is társul szegődik. S bár szent igaz, hogy ez az 5 frt 80 kr. adót fizető polgártárs meghal a nélkül, hogy a telefont közelről megnézné, ama 12000 frtos kiadás fedezésére bizony tőle is beszedik a keserves krajcárokat. Hja. mert a megye az ur. Nagyobb ur mint maga a főispán, a belügyminiszter. Nekünk tudniillik ugy tetszik, hogy Perczel Dezső, a »bandériumos«, belügyminiszter korában adott ki egy rendeletet, mely szerint a vármegyék s más A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Csuk ö neki legyen édes Alma ott- a sir alatt• Dal. Esti csillag ha kigyullad az égen, Barna kis lány jut eszembe énnékem Hosszan nézem a ragyogó csillagot. Felsóhajtok: miért is lett Eletem oly elhagyott?! Kette>i néztük a csillagot régente Odalenn a rozmáringos kis kertbei Rózsa-ajka szerelmesen suttogott, Két szép szeme a csillagnál íényeselben ragyogott. Borús az ég. lelhő fedi az eget, De sötétebb bánat tépi lelkemet. Hadd! tépje bű, szívem azért hü marad : f A mit senki sem tudott.• Irta : Kelemen lános. (Vége.) Gizike épen Gyulával lejtett végig a termen. Süt a liegedü. Gizike ugy szeretett volna Gyula karjaiba borulni és sirva kérni, hogy szeresse őt és mondjon le arról a másikról, ki ugy sem szeretheti olynagyon, mint ő. De nem lehetett. Ajkát zárva tartá nemcsak a női szemérem és büszkeség, hanem az az áthidalhatatlan ösvény, mely köztűk tátongott. Tánc közben a szenvedélytől elkapatva egészen a vállára hajtotta fejét. Szemei a kéjes fájdalomtól vészes lánggal csillogtak. Gyula a tapasztalt világfi, mitsem sejtett. A.z egészet annak tulajdonitotta, hogy a falusi kis ártatlanság még nem ismeri az etikett szabályait. A tánc végével kiment Gizike az erkélyre. Szép csillagos ég volt. Az erdő fáinak lágy füvalma megérinté forró arcát. Sóvárogva szivta be a hüs levegőt. „Gizike, az Istenért, mit cselekszik?!" hallatszott mögötte Gyula hangja „Beteggé akarja magát tenni? Ily fölhevült állapotban ide jön AZIGA. ki. Ha most ezt szülei tudnák 1" „És ha csakugyan meghűlnék és meghalnék. Azt hiszem önnek mindegy volna. Különben kérdem, miért aggódik miattam ? !" felelt mély keserűséggel Gizike. „Mily különös hang az, Gizike. Ily fiatal és már is* óhajtja a halált. Ez szinte hihetetlen; csak legalább azt tudnám, hogy miért? Gizike átható pillantást vetett Gyulára, de ez nem érté, vagy legalább nem látszott érteni e tekintet jelentőségét. Midőn Gizike látta, hogy Gyula még mindig az előbbi kérdő arccal várja a feleletet, bánatos arca még jobban elborult és fagyos hangon igy szólt. „Lehet, hogy meg fogja még tudni, hogy mi az oka, azt hiszem nem is nagyon soka.