Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. november 17. 46. szám. Betyárvilág. * Hires és veszedelmes volt a betyár-világ Magyarországban. Veszélyeztette az élet és vagyonbiztonságot. De az a, világ nem kivánt annyi pénzt és emberáldozatot, uiint a jelenkori esztelen pazarlás és erkölcsnélküli pénz-manipuláció. A betyárvilágban tán összesen nem raboltak el annyi értéket, mint a m.ennyit a hami» bukások és takarékpénztári sikkasztások az utolsó három év alatt, AZ öngyilkosok száma ie nagyobb, mint a meggyilkoltaké, kik a pénz áldozatai lettek. A napilapokban közölt, úgyszólván az ország minden részén előforduló ilynemű esetek, erre nézve szomorú bizonyítékok. Itt van szemeink előtt a Gross és Senftner cég bűnös manipulációja, mety megdöbbentő furfanggal ^s gonoszsággal van kieszelve. Sokan, még ez időszerint összeségében kiszámíthatatlan összegek erejéig károsodtak a társadalom majdnem minden osztályából. A 5300000 K.-át meghaladja az az Összeg, mellyel vidékünk a bűnös üzérkedés folytán megkárosodott. Rengeteg összeg. Nagy vagyon. Százezrek becsületes és éveken át tartó munkásságára volt szükség, mely ezt az értéket létrehozta. Most két ember gonoszul, hamisan eltékozolta. Az egj'ik börzézett, a másik iszonyú nag}

T lábon élt. Emlékezzünk csak a soproni és celi bukásokra, ezeket is a cudar nagyzás s az ész nélküli költekezés sodorta a sokakat pusztulásra vezető gonoszság útjára, ugy, mint a többi szélhámost, a kik hasonló károkat csináltak a mások rovására. Megdöbbentő példái a vallás nélküli morálnak. Ezen a hit nélkül való nagyon gyarló morálon burjánoztak és burjá.noznak föl a fényűzés, nagyzás, munkátlanság és adósságcsinálás, melyek korunknak megölöi. Ötven év előtt ujjal mutogattak arra, kinek adóssága volt, ma ujjal mutogathatnak arra, kinek adóssága nincs. S ezzel a nagyzással és munkátlansággal járó adósság fejében az egyik odaadja nyugalmát, a másik családja jövőjét, a harmadik becsületét. Mint tették G-ross és Senftner. A szittya fajból való magyar, mindig kényes volt becsületére. Ezért odaadta vagyonát, feláldozta életét. Szava szent volt. Többet ért száz bélyeges szerződésnél és fedezeti váltónál. Ezért hit! tek szavának ; hittek egymásnak. Msg! bizott egyik a másikában. Nem igy van most. A magyarok is megszűntek hinni egymásnak. Megingatták benne a bizalmat az emberek iránt. A Gross és Senftner cég gonosz üzelmei is egy ujabb eset, mely az emberekbe való bizalmat ingatja meg. Az ilyen esetek az anyagi károsodáson kivül következményeikben a becsületes üzletre és iparra is kiszámithatlan károkat vonnak maguk után. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. // Oszi dal Bágyadt őszi napfény reszket Pirosodó lombokon. Hamvas köd leng. Néma bánat Árnyalja be homlokom. Nyiló tavasz, leveles nyár, Ifjúságom oda van, A virágos kikelet s nyár Vaj' lát-e még boldogan ? ! Szepessy László. Bálint Sándor. Iiia Kelemen János. (Vég-.) II. A következő nap szivszorongások között jelent meg a beteg szobában. Lajoska már job bau volt. és épen aludt. Adrienn szebb volt, mint, valaha. Kőnnj'ü empir ruha födte lenge termetét. Mikor meglátta Sándort, arca kiderült, mint a mosolygó ég. • Miért nem jött el t egnap ?« vonta kérdőre Sándort. Sándor kitért a válasz elől és szinte lázas sietséggel kérdezte : Megkapta költeményemet ? Igen ! Es mit válaszol rá ? Ugy-e bohó fiu vagyok s talán egy kissé merész is, hogy olyan szentimentális dolgokat irtam össze!« « • Megkaptam! Nag}'on szép volt! Nekem irta ezt, vagy egy eszményi ideáljának ?« Sándor testét szokatlan hőség járta át. Kék szemeivel a leányra nézett, miközben kezével halántékát simogatta, mint aki csak most ébred annak tudatára, hogy szokatlan dolog történik vele. Majd borongós reménykedő hangon igy szólt: Nagysád tudja, mit t,ud

L.ára adui alig volt bátorságom. Lehet, hogy merészség volt tőlem, de most már megkönnyítettem szivemet. Nevessen ki, vagy küldjön el haraggal; elviselem! Sokat szenvedtem. Küzdelmes élet volt, mit át kellett szenvednem. Mint parányi atomja az emberi társadalomnak kerültem föl a fővárosba, hogy mint 18 éves ifjú felvegyem a harcot, a sorssal. Eddig tudtam folytatni ellene a küzdelmet, de hogy ezután lesz-e erőm, az a kegyed kezében van letéve. Igen Nagysádnál van, mertgj-ülöhema világot képmutató voltáéi--, mel}' a Caineleonnál gyakrabban változik. Egyedül a sejte'mes jövőnek éltem. Vezércsillagom és vezetőm göröngyös utamon az a remény volt, hogy talán olyan lélek lesz a földön, kiben megtalálom mindazt, mi kibékít a világgal és elfeledteti a mult szenvedéseit. A sors ide vezetett. Midőn nagvsádat. megláttam, sorsom el volt döntve. Nagysád lesz világitóm a sötétségben, vigasztaló angyalom a borns percekben ós vezércsillagom az éíetutain! íme, elmondtam, mit éreztem ! Most arra kérem, vessen meg, vagy nevessen ki.« Dehogy nevette, dehogy vetette ÍO . Szemei könyben úsztak é.-, kezét ny újtotta. »Ön elmondta őszi.itéu, a mit érzett; most ón is őszinte leszek. Reményt nyújthatok önnek. Szerelmét nem pazarolja érdemetlenre. De aki engem birni óhajt, annak atyám tudta nélkül nem lehet nyíltan közeledni hozzám. Legyen titok, mit most egymási ak elmoudtmik. Ne tudja, ne sejt.se senki szerelmünket. Atyám a