Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

4 BALATONVIDEK 1901. november 10 val tárgyaljunk. A védő és vádló beleegyeznek. A nőket ós gyermekeket a hallgatóság közül kiküldik. Az elnük az általános kérdésekre nézve hallgatja ki a vádlottat, ki 22 éves, r. kath. büntetlen előéletű kanászbojtár, született Zala-Szt.Mihályon. Nyulárk, ellenszenves arcú alak, semmi megbánást nem mutat, meglepően intelligens, a kérdésre hangosan, bátran felelget. Elnök: Megértette mivel van vádolva? Vádlott : Igen. Elnök : Adja hát elő a tényállást, de az igazat mondja. Figyelmeztetem, hogy a négy előzetes kihallgatás alkalmával mindig másként beszélt. Vádlott ; (Előadja, hogy 1899-ben Siposhoz került bojtárnak, a hol az asszonynyal csakhamar belső viszonyt kezdtek. Az asszony folyton uó-atta, hogy ölje meg az urát.) Elnök : Már mi oka lett volna »z asszonynak erre ? Vádlott : Hogy lia az urát leölöm, engem bezárat, azután könnyen tovább áll. Elnök : A gazda észrevette, hogy a felesége megcsalja ? Vádlott: Igen. Meg is verte, nekem meg felmondott. Elnök : Azután maga hova ment ? Vádlott: Hadára szegődl em. Elnök : Lássa, ha maga oly nagyon akart szabadulni az asszonytól, elmehetett volna a harmadik vármegyébe is, nem kellet volna oly közel ismét szolgálatba lépni. Vádlott : N> m tudtam elmenni, mert megétetett valamivel. Elnök : Ez csak üres beszéd. Azután hol szoktak találkozni ? Vádlott : Minden másodnap vagy a rajki erdőben, vagy a kerecsenyi hegyen, a hol mindig azzal fogadott, „na te hitvány ember, nem teszed meg a szavamat." Junius vége felé elhatároztam, hogy engem nem kínoz tovább, én megölöm. Összekötőin a nadrágszíjjal a kezét és átvágom a nyakát. Izentem neki, hogy jöjjön ki az alsóiajki erdőbe, de visszaizent, miután Péter és Pál napja van, sokan vannak az erdőben. nem jön. De julius hó 1-én kijött, kezdetben beszélgettünk, enyelegtünk, de azután én rárohantam, megkötöztem a kezét és a zsebkésemmel átvágtam a nyakát. Miután nem esett <?!. fejbe vertem és megrúgtam. Ekkor kért, hogy ue engtdjcm itt meghalni, hanem kössem be a ny akai, hadd tudjon hazamenni. Ezt megtettem. Még néztem, hogyan vánszorog, azután bejöttem és jelentkeztem a szolgabírónál. Elnök : A mi a gyilkosságot illeti, tényleg igy történt, igy vallott a haldokló asszony is, de bizony maga csábitotta az asszonyt, hivta magával, mondta, hozzon el egy gyereket is és mikor látta, hogy az asszony nem akarja az urát elhagyni, a boszu vitte a gyilkosságra. Vádlott : (Tagadja ezt.) Elnök : Annak a haldokló asszonynak pedig már nem volt oka, nem az igazat gyónni meg. Következik a tanú kihallgatás. Bertalan József 31 éves ref. gazdatiszt. Also-Rajkon Molnár és Sípos közvetlen felebbvalója. Előadja, hogy Molnárt rendes embernek ismerte, dolgát mindig elvégezte. Inni nem igen szokott. L/t, hivták először a megsebesített aszszonyhoz, ki neki, mint fennt emiitettük, elmondta az esetét. Tüske Klára a vádlott unokanővére volt a szerelmi üzenet-hordó. Lényegeset nem tud. Szakonyi Dániel 32 éves csendőrőrsvezetö volt az első hivatalos személy, ki Si[>os Józsefuét kihallgatta, a fülét a szájához kellett tartania, hogy hallja, mit beszél. Ugyanazt mondja, mit Bertalan, n. tanú és Kálmán Mihály csendőr voltak az erdőben helyszini szemlét tartani. Hol 2 tócsa vért és erő küzdelem nyomát találták. Vádlott megerősíti, hogy küzdöttek egymással. Végül Sípos Józsefet a meggyilkolt férjét hallgatták ki. Tanú 55 éves, büntetve nem volt. Elbeszéli, hogy a felesége derék, jó aszszony volt, mig a vádlott a házához nem került. U vitte ki a bojtárnak mindig az ebédet és igy. nem csoda, ha naponkint együtt lévén, ez elcsavarta a fejét. Azt el nem hiszi, hogy őt a felesége meg akarta volna öletni. Kártéritést, miután a vádlottnak ugy sincs semmije, nem kér. Ezután a tanukat megesketik, majd a boncjegyzőkönyv felolvasása utáu Rácz dr. ós Szigethy dr. szakértőket hallgatják ki, kik a sebet feltétlenül halálosnak minősitik, a vádlót t elmebeli állapotát pedig beszámithatónak itélik. Ezek után a bizonyító eljárást befejezettnek jelenteni ki. Es kérem a vádló és védő urat a kérdések fel ve véset, illetőleg indítványaik megtételére. Rövid vita után a törvényszék két kórdóst terjesztett az esküdtek elé. Az elsőben azt kérdezi: vájjon Molnár tettét előre megfontolva követte- el, mikor is gyilkosság forog fenn, vagy ha nem előre megfontolva, mikor is csak emberölésről vau szó. — Orosdy dr. ügyész lioszszas beszédben fejtegeti az előre inegtontolás kellékeit és bizonyítja, hogy itt ez fenn áll. Figyelmezteti az esküdteket esktijökre s igazságos verdiktet kór, ha az szigorú is. Az itélet hozatala úgyis a biróság dolga s ezt illetőleg az esküdteket felelősség nem terheli. Rosenberg Mór dr. védő szépen megconslruált beszédében leirja védencének lelkiállapotát ós Balsacból idézve fejtegeti a nőnek befolyását a férfiúra. Védencének teljes felmentését kéri. Rövid válasz és viszonválasz után az esküdtek visszavonultak és egy negyedórái tanácskozás után Kaiser Lajos főnök kihirdette a verdictet, mely szerint Molnár János gyilkosságban lett kimondva bűnösnek. Erre a törvényszék Molnárt a 288, s 289. szakaszok alapján, a 92. szakasz tekintetbevételóvel, tekintettel a vádlott ifjú korára és büntetlen előéletére, 15 évi fegyházbüntetésre itólte. Az itélet jogerős. Második nap Nov. 5 Horváth József ós Horváth György nemesszeri lakósok bünügyét vette tárgyalás alá a kir. tér vény szék eskiidtbirósága. Tárgyalási einök : Mikoss Géza Ítélőtáblai biró ; szavazó birák : Eőri Szabó Jenő dr. és Csesznák Miklós ; jegyző : Bertin Ágoston : kczvádló : Orosdy Lajos dr. kir. ügyész ; védők : Bentzik Ferenc dr. és Rothschild Ja.iab dr. ügyvédek. Esküdtek : Jerffy Adolf, Gógl Lajos, Fteyler Adolf, Szokoly János, Keöinives Izidor, Schável János, Tamás János dr. Gráner Miksa, Köhler Antal, Hirschler Ödön, Lányi Pál és Reischl Imre (Keszthely.) Pótesküdiek : Kaiser Lajos és Kenyeres István (Keszthely.) A vádlottakat az a biin terheli, hogy 1901. évi május hó 29-én a zalaapáti Vörösmező erdőben agyonütötték Bedó János erdőőrt, mert ez őket madáiszedésen érvén, tőlük zálogot kért. Horváth Józsefet csak a vele vad házasság, ban ólt Farkas Ágnes segélyével lehetett kihallgatni, miután süket. Azt állitja, hogy Bedő beleszaladt az ö felemelt fejszéjébe, de ezen állítását vádlottársa és a tanuk-, névszerint : Pápai József, Pápai István, Bognár Károly és Lázár Károly megcáfolják. Szerintük Horváth József dulakodni kezdett Bedővel, mikor is Horváth György hátulról agyonütéssel fenyegette az erdőőrt. Ez segitségért kiabált ós feléje fordult ; ebben a pillanatban Horváth József fejszével fejbeütötte ugy, hogy pár perc múlva meghalt. Szigethy Károly dr. az ejtett sebet feltótlenül halálosnak mondja. Déli 12 órakor az elnök a tárgyalást 3 óráig felfüggesztette. A tárgyalás ujabbi megnyitásakor először is a kérdéseket szövegezték meg. Horváth Józsefre vonatkozólag a szándékos emberölés, a halált okozott súlyos testi sértés és az erős felindulásban elkövetett emberölés büutett. Horváth Györgyit vonatkozólag két kérdésben az ebben való büurószessóg büntette lett az esküdtek elé terjesztve. Orosdy Lajos dr. kir. ügyész tartotta meg ez után egy órás vádbeszédót, melyben mindkét vádlottra nézve a bűnöst kéri kimondani, miután bebizonyított dolog, hogy Horváth József megölte Bedő Jánost, Horváth György padig ugyanakkor az által, hogy Bedővel szemben '^ellenséges magatartást tanúsított, a büntettet elősegítette. Bentzik Ferenc dr., mint Horváth József védője gyönyörű színezett beszédében utal arra, hogy védence süket, tehát izgékonyabb, mint az ép érzékekkel biró ember, továbbá Bedő János bántalmazta őt, a mi által a vádlottat oly erős felindulásba hozta, hogy ez Bedőt ily állapotban ölési szándék nélkül bántalmazta. Kéri tehát a Btkv. 92. §-ának alkalmazásával Horváth Józsefre a legkisebb büntetés kiszabását. Rothschild Jakab dr. Horváth György IT. rendű vádlott érdekében mondta el jogászi érvekben gazdag védőbeszédét. Sorra cáfolta a vádhatóság minden tételét. Bebizonyította azt, hogy védence nem adhatott jelt Horváth Józsefnek, mert ez süket, tehát meg sem hallotta volna. Hogy a fejszét a. vállán tartotta, ínég nem lehet arra következtetni, hogy ütni akart, mert hisz a napszámos emberek is rendesen ugy viszik a fejszéi. Ezután az esküdtek visszavonultak ós egy órai tanácskozás utáu meghozták a verdiktet, a melyet Freyler Adolf választott olnök hirdetett ki. E szerint Horváth Józsefet bönösnek mondatik ki abban, hogy 1801. évi május hó 29-én a zalaapáti apátság tulajdonát képező Vörösmező erdőben Bedő János erdőőrt szándékosan bár, de ölési szándók nélkül ugy bántalmazta, hogy ez ott a helyszínén meghalt. A többi kérdésekre az esküdtek hétnél több nemmel feleltek, tehát Horváth Györgyöt, bűntelennek nyilvánították, Az esküdtek ilyen határozata alapján a kir. ügyés/ Horváth Györgyöt a vád alól felmentetni, Horváth Józsefet pedig a halált okozott súlyos testi sertésért szigorúan megbüntetni kéri. Még a védők szólaltak fel, azután a kir. törvényszók visszavonult, hogy kiszabja a büntetést. Este 7 óra volt, mikor Mikoss Géza elnök kihirdette az ítéletet, mely akkép szól, hogy Horváth József 3 évi fegyházra ítéltetik, melyből 5 hónap a vizsgálati fogság által ki van töltve; Horváth György azonnal szabadlábra helyezte te tt. A felek az ítéletben megnyugodván, az jogerős lett. Harmadik nap Nov. 6 Szines képet nyújtott a tárgyalási terem. Hölgyek is voltak jelen. Eljöttek megnézni, mikép néz ki egy nazarónus. Erre való tekintettel az elnök szükségesnek látta a hallgatóságot csendre inteni, a mi éppen nem ártott, mert a vádlott isteues feleletei gyakran keltettek derültséget Tóth Peti József azért van vádolva, mert 1894. évi Vízkereszt estéión álarcosán, puskával és fejszével felfegyverkezve behatolt Boros Pál bakónaki lakos szobájába és 140 irtot elvitt. A csendőrség nem bírt a tettes nyomára jönni. Időközben a vádlott súlyos testi sértésárt másfél évi börtönre lett ítélve, mely büntetését a szegedi csillagbörtönben töltötte ki. Fogsága alatt megismerkedett a uazarénus hit tanaival és ezek ugy megtetszettek neki, hogy áttért e vállasra. Midőn hazajött, első teendője az volt, hogy elment Boros Pálhoz, kinek időközben a felesége is meghalt, ő maga pedig teljesen megvakult, megvallotta neki, hogy ő volt a rabló, egyben megígérte, ho gy élte fogytáig támasza lesz, az elrablott pénzt pedig visszaadja. Az öreg Boros ebbe beleegyezett és nem tett Tóth Peti József ellen feljelentést. Csak az volt a baj, hogy a vádlott eme vallomását Boros unokája is hallotta és ez mindenütt elbeszélte. Igy került Tóth Peti József a vádlottak padjára. Elnök : Tóth László kir. törvényszéki elnök ; előadó : Huszár Sándor dr. ; szavazó : Knorr Kálmán , jegyző : Samueiy Ottó: közvádló : Orosdy Lajos dr. kir. ügyész ; védő : Havas Hugó dr. ügyvéd. Esküdteknek kisorsoltattak : Blaukeuberg Vilmos, Josifovich Milivoj, Graner Miksa, Sebestyén Lajos, Schavel János, Gogl Lajos, Antanovics József, Hirschler Ödön, Lányi Pál, Stieder Kálmán [(Keszthely), Párkányi Józ»ef (Keszthely) és Reischl Imre (Keszthely.) Pótesküdt : Jerffy Adolf. Az esküdtszók megalakulása után bevezetik a vádlottat. Alacsony, sovány, jámbor arou, szőke ember. Szemeit folyton áhítatosan ai égr« emeli. Azon kérdésre, hogy mily

ren vallást követ, azt feleli : — Az egy igaz hitet követem, nazarónu* vagyok, Krisztus hive ! Elnök : Bűnösnek árzi-e magát : Vádlott : Igen ! Elnök: Mondja el, miként történt a dolog. Vádlott: Hát kérem pénzre volt szükségem. Vettem egy puskát.