Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

2 boraitól a mi bortermelésünket megszabadítsuk s ezzel boraink árára emelüleg hassunk. Ezeket az intézkedéseket kérjük a külföldi borok versenye ellen. Mindez nem elég. Hála a magyar ember életrevalóságának, szőlőink mindjobban rekonstruáltatnak, uj és uj szőlőterületek keletkeznek s igy innen-onnan elérjük, hogy Magyarország a régi időkhöz hasonló mennyiségű bort termel. Lesz hát ismét kiszállítani való is. Ennek pedig piac kell. E piac megteremtésében szintén a kormány az egyik főtényező. Számítunk rá, hogy e fontos munkában teljes erővel segíti bortermelőinket és kereskedőinket s kedvezményes vasúti szállitás megadásával is rajta lesz, hogy a magyar borok versenyképességét a külföldi piacon emelje. Emelni kell azonban a bel fogyasztást is. Le kell szállítani a mostani szertelen magas borfogyasztási adót. Födözze az állam az akképpen előálló bevételliíánylatot a szeszre, pálinkára vetett magasabb adóval. Ezzel kettős célt lehet szolgálni : mig egyrészről a vendéglősök. kereskedők jutányosabban adhatják boraikat s igj' az egészségebb bor fogyasztása emelkedik, addig másrészről a pálinka megdrágításával annak fogj'asztását szűkebb határok közé lehet vonni. Ez pedig népünk anyagi, szellemi és erkölcsi életére nézve- hova— tovább főfontosságu kérdés, mert a pálinka-fogyasztás révén népünk már is anmira belesodródott az alkoholizmusba, hogy végső ideje ez átkos szenvedély rettenetes rombolásának véget vetni. Hazánknak óriás tőkéje volt a szőlőkben. E tökét a fillokszera elpusztította. Pusztulásával párhuzamosan haladt népünk elszegényedese is. Biztató azonban ma már a remény, hogy e súlyos nemzetgazdasági bajt kiheverjük, bortermő vidékeinket ismét lábra állítjuk s népüket ennek a drága édes anyaföldnek megtartjuk. Ültessük, ápoljuk, védjük tehát azokat a szőlőtőkéket, a melyek nem csupán édes gerezdjükkel, tüzes, zamatos nedvükkel fizetik vissza a rájok fordított költséget és ^fáradságot, hanem közretünkben ismét fittjük mindazokat az örömöket,, mindazokat a fájdalmakat, melyeknek egyetlen látható jele néha csak az a hant, melyre könynyeink hullanak . . . A kegyelet virágot hint, mécset gyújt a porladozó test fölött s illatot, fényt, visz az enyészet komor birodalmába ...Se fény, ez illat fűzi kapocsként a jelent, s a multat, elválhatatlanul egymájhoz. Az a hant, a mely véreink fölé borul : szentföld, varázstalaj. Mialatt rajta térdelünk, a lélek a multat futja be, föllebbeutve a letűnt idők fátyolát, elénk idézi azt, kiért imánk az irgalom örök Istenéhez emelkedik . , . Itt árván maradt gyermekek keservvel eszmélnek azokra az időkre, midőn a szerető kéz, mely most oly mélyen pihen a hideg föld alatt, egyengeté előtte az élet rögös utait; amott a kor és a tájdalomtól megtört agg szülő borul elköltözött kedves gyermeke, öregsége egyetlen öröme, reménye nyughelyére. Eszébe jut a szeretett halott utolsó szava, utolsó csókja s a sebzett sziv lekívánkozik a hant alá, mely elfödi reménye legjobb részét, A bánatos özvegy vesztesége érzetében zokogva hajlik szeretett férje porai fölé s pillanatra feledi az élet fenyegető terheit, melyek künn maradtak a sirkert küszöbén. A kiket szivük vezetett ide, azoknak szem-ben köuy, lelkükben kegyelet, honol, mindnyájan bizalommal tekintenek a fehérszárnyú angyal felé, ki leszállva a csilUgos égből nesztemunkálnak arra is, hogy a föld népét e hazának megtartsuk, anyagi jólétét biztosítsuk s azt a nagv nemzetgazdasági tőkét, a melyet a bortermelésben bírtunk, összes áldásaival egyetemben ismét visszaszerezzük A siker érdekében azonban elkerülhetetlen, hogy termett boraink tisztességes polgári haszon mellett fogyasztó piacokra is leljenek. T. A hercegprímás jubileuma. Városunk nagyszülötte, Magyarország bíboros hercegprímása ünnepet ül. Tizedik évfordulóját ünnepli annak a nevezetes eseménynek, hogy szent István apostoli utóda, I. Ferencz József király 0 Felsége Vaszary Kolos panonhalmi főapátot, a magyar Sión legmagasabb ormára, az esztergomi érseki székre hívta meg s Magyarország hercegprimásává nevezte ki. 1901. okt. 27-én irta alá ő felsége a kinevezési okmányt, rnelvet három nappal későbben, okt. 30-án Kolos napján nyújtottak át a hercegprímásnak. Az egész ország lelkesült örömmel fogadta a kinevezés hírétDe a kinevezés a legnagyobb örömet és lelkesedést városunkban keltette. Mert az uj hercegprímásban nemcsak Mag}'arország első főpapját, hanem városunknak már akkor is nagynevű szülöttét ünnepelte Keszthely közönsége. Orcmmel, lelkesedéssel ünnepelt akkor városunk. És ma tiz óv után az általános lelkesedés még magasabb lángolást nyert. Mert e város Vaszary Kolos hercegprímásban nemcsak legnagyobb szülöttét, de . jótevőinek egyikét is ünnepli. Ünnepli azt a főpapot, ki a prim^si szék fénye, ragyogása és ezernyi gondjai kőzt sem feledkezik meg arról a városról, hol bölcsője ringott s melyhez a gyengéd gyermeki kegyelet, hála és szeretet annyi szálai fűződnek. Bíboros hercegprímásunknak városunk iránt mindenkor táplált szeretetét és vonzódását mindennél ékesszólóbban len repül végig a sirok hosszú sorai fölött s szelid csókot leliel n fájdalom hiveire, lecsendesítve a lélek háborgó hullámait ... Ez égi lény a remény auyala . . , Csókjától fölszárad a köny, kibékül a sziv. 0 a sújtottak vigasztalója s az emberiség legnagyobb jótevöja. H.a a család a sirra borul, melyben legdrágább kincse piheu az enyészet ölén s a hitvesi vagy gyermeki szeretet egy kisded mécset gyújt a sir pora fölött, mely érettük hamvadt el : az valóban megindító / Ez e halottak napjának vigasztalása az élőkre nézve. Kik ma e s,irok között járunk s íueggyujtjuk a szeretet mécsét kedveseink emlékezetének, remélhetjük, hogy a mi sírjaink sem maradnak kopáron, ha majd mi is m^gszüuüuk élni. Ha nem lehettünk is nagy kötelességek hősei, ha nem is ihletett a múzsák csókja, ha nem fonnak is nevüuk fölé koszorút s nem vésik nevünket érctab'ára, valami szerep mindnyájunknak jutott az életben, egy kis kör, melyet. jól betöltüuk, legalább egy család, melyet boldogítanunk a szeretet megtanított..,. Nem halunk meg egészen 8 mindenestül, vigasztaljuk meg magunkat, nevünk nem vész feledésbe, legalább mig azok élnek, kik tanúi valának szeretetünknek s küzdelmünknek : s mig sirunk kis halmát le nem hordja az idő : uem marad az koszorutlanul. hirdetik azok a fejedelmi adomanyok, melyeket városunk tanügyi ós társadalmi felvirágzására tett. Az elmúlt tiz év a jó cselekedetek és áldozatok szakadatlan láncolata volt. Magas méltóságának javait a haza oltárára tette. Tiz év alatt több mint hat millió koronát fordított jótékonycélra. .Jóságos szivének melegét érezték széles e hazában, a hol csak szükség volt mindenüvé elnyúlt az ösegítő jobbja.- Szeretetének, jószívűségének, jótéktmj'ságának sngarai szerte áradtak e hazában. De mindezeket mindennél jobban érezte szülővárosa, Keszthely. Ennyi szeretet, ennyi ragaszkodás láttára, lehetne-e sziv, mely föl ne melegednék, lelkesedésre ne gyulladna ? Sok évi tapasztalatunk alapján írhatjuk, hogy városunk közönsége egy pillanatra sem feledkezett meg arról a, kegyeletről, melylyel legnagj'obb fiának ós jótevőjének tartozik. E városnak apraja-nagyja egyforma, szinte rajongó szeretettel veszi körül bíboros hercegprímásunk fölkent személyét. Ennek az általános, ennek a rajongó szeretetnek adott kifejezést Keszthely városa most is, midőn Magyarország jubiláló bíboros főpapjának örömünnepén hála és örömtüzeket gyújt a szivekben. Midőn az apostoli.szerénységben ünneplő hercegprímást oly lelkes melegséggel s 0I3' impozáns módon ünnepli. A mily általános volt az öröm és lelkesedés, oly impozáns módon is nyert az kifejezést. A város, az iskolák, egyesületek kezet fogva siettek e napon örömüknek kifejezést adni. Keszthely város képviselőtestülete okt. hó 24-én d. e. 11 órakor a városház dísztermében ünnepi közgyűlést tartott. Nagy István elnöklő városbíró lelkes szavakban emlékezett meg a város nagyszülöttéről és jótevőjéről, bíboros hercegprímásunkról. Minthogy 0 Emineiiciája teljes viszszavonultságban óhajtja kineveztetésének tizedik évfordulóját megünnepelni, indítványozza, hogy ez alkalommal feliratban üdvözölje a város. O Eminenciáját. Mit a diszközgyülés lelkesedéssel elfogadott s határozatra emelt. Keszthely városa, a tanintézetek ós egyesületek, az iparos egyesület és kath. legényeg}'let hódoló feliratokban fogják f/ üdvözölni O Eminenciáját. A tulajdonképpeni jubileumi ünnep a közgyűlés határozata értelmében pénteken okt. 25-én volt. Mikor is a város, a köz- és magán épületek már a kora reggeli órákban zászlódiszt öltöttek. Reg gel 9 órakor pedig a plébánia templom* ban ünnepélyes hálaadó szent mise volt, melyet káplánjai segédletével Dunst Ferenc dr. apátplébános végzett. A szent misén jelen volt a város képviselőtestülete Nagy István városbíró vezetése alatt, a főgimn. ifjúsága és tanári kara, a polgári leány- és elemi iskolák növendékei s a helybeli tantestület teljes számban és igen nagyszámú ájtatoskodó közönség. Szent mise alatt Offertoriumra Peér Leó főgimn. tanár Veisz »Voce mea< szólóját énekelte. E napon a főgimn. egész nap, az elemi iskolákban pedig délelőtt szünet 1 volt. * A mily általános volt az öröm, oly