Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

6. B A LATON VIDÉK 1901. október 13. Nagyon óhajtottam látni Juliska kisasszonyt, és Erdős Elemér is megkért, hogy mentsem ki őt, mivel ma nem teheti tiszteletét, sürgős ügyei elutazni késztetik. Azonban bucsuüdvözletét általam küldi e levélke által. Igy szólt és átadta Juliskának a levelet, szemei azonban fürkészőleg vizsgálták a lányka arcát, hogy minő hatással lesz rája Elemér neve, elutazása és a levele. Juliska édes mosolylyal az ajkán átvette a levelet ós letéve az asztalra, minden zavar es pirulás nélkül azt telelte, hogy sajuálja Elemért hogy el kellett utaznia s igy nem lehet tanuja a fölött való örömének, hogy Dezsőt újra viszont láthatja oly bosszú idö multán. Vidám csevegés közt telt el a délután. A mama is látható örömmel fogadta a hazatért Dezsőt, hiszeu már regen egymásnak szánta a fiatalokat. Az est kezdte bontogatni sötét fátyolát, mikor Dezső a búcsúzásra gondolt. A délután folyamán meggyőződött, hogy Juliska csakugyan nem változott, Elemér barátja pedig csak az ö kedvéért járt ide oly gyakran és azért fogadták oly szívesen. Ami legjobban meggyőzte, az asztalin levő és még mindig felbontatlan levélke volt. Azt gondolta ki ug} anis Elemér barátjának meggyőzésére, hogy merjen az el Juliskához és jelentse az ő elutazását. Ha Juliska szereti Elemért sajnálkozui fog nagyon és a levertség észrevehető lesz rajta, mit Dezső tudni fog mire magyarázni. Azután a leány bizonyosan iparkodni fog a levelet felbontani, hogy az eltávozott kedves búcsúszavait szemeivel lássa s talán pár könnyet hulasson a sorokra. De a levél most ÍJ ott fekszik érintetlenül, pedig elég alkalma lett volna a leánynak, hogy a levelet elolvassa. Juliska a konyhára is kiment, hogy a vacsora iránt intézkeJjók, de a levélre nem gondolt. Mikor azután másnap Elemérrel együtt újra látogatást tett és akkor ujrá meggyőződött, hogy a pletykák rossz akaratú rágalmak, akkor már hitt ós ma Dezső a legboldogabb vőlegény, aki boldogságát annak a levélkének köszönheti, mely a Juliskáék asztalán felbontatlanul hever. KÖZGAZDASÁG A beteges cserépijöVénijek í^ezelése. Sok háziasszony valóságos rabja a lakását diszitő cserópuövényeknek, mert napjainak minden idejét leköti azok kózelóse. Ontö/getí, tisztogatja, nyesegeti, átülteti, védi a hideg ós meleg ellen, szóval mindent megtesz, «>ert tudja, hogy a szép virágok jelzik egyúttal a háziaszszony nemesebb érzületét, finom izlé-ét S mily nagy mégis a boszuság, hogy ily goi.dozás dacára is nem tud olyant produkálni, mint a minőt szeretne. Miért ? Mert túlságba viszi a gondozást, az öntözést, átültetést stb., minek következtében a levél sárgulni kezd, lelankad vagy lehull. Ilyen e:«tben leghelyesebb a cserépben levő főidet kiszáradni engedni, azután a növényt a cserépből kivenni, a gyökérzetet körülvevő földlabdát ujjainkkal kissé szétmorzsolni s a külső réteg minden részét lerázni. Ezután a növényt meglehetős száraz, félig humuszszal kevert mütrágyás földdel telt cserépbe helyezzük el ós pedig egy akkora cserépbe, hogy a fal és a gyökórlabda között levő föld 3 centiméternél nagyobb tért ne foglaljon el. Ültetés után bőven megöntözzük, hogy a föld leüllepedjók, a további öntözést, pedig csakis akkor folytatjuk, ha a növény nőni kezd. Indokolt azonban az öutözós még akkor is, ha a levegő oly száraz, hogy a cserépben levő földből a nyirkosság gyorsan elpárolog. Mihelyt a növény leveleit hullatni kezdi, az öutözós mindig beszüntetendő. Hogy az öntözés beszüntetése mily javitólag hat a romlásnak, lankadásuak induló növenyzetre, arra nézve legvilágosabb példa az anheizholzi növényházban történt, tüzeset. Ugyanis a növényház kigyulladván, az ebből keletkezett füst ezer és ezer növény elhervadását okozta. Természetes, lehetetlen volt ezek ujjá átültetését eszközölni s ép ezért az öntözést szüntették be 10 napra. Ezen idő teljesen elegendő volt arra, hogy a hervadásnak indult, félig-meddig tönkrement növények ismét magukhoz térjenek. A gyümölcsszüret utáni teendőink. Befejeztük már a gyümölcsszüretet is s elmondhatjuk, hogy régen volt már oly kedvező gyümölcsszüretünk, mint az idén. Elég kedvezően alakult, az időjárás is s egyrészt ezen körülmény, de másrészt ama tény is közrejátszott a termés kedvező eredményénél, hogy ma már mégis több gondot fordítanak a gyümölcsök karban tartására. Eddigelé, ha megtörtént a gyümölcsszedés, a legközelebbi évadig mit sem tettek a gyümölcsösben ; ma már mindenki tudja, hogy a szüret után iön egy fontos munka a trágyázás. — Elmaradhatatlan ez, mert a terméssel jelentékeny ásványi anyagot veszünk el a földből s e veszteség még nagyobbodik akkor, ha a gyümölcsfák alól a lehullott leveleket s galyakat, is eltávolítjuk. — Iparkodni kell tehát a talajból kivett tápanyagokat megfelelő trágyaszerekkel visszaadni. Ezek között is első sorban a káli, foszforsarv és mész pótlandó. A káli a fatestet minteg}' konzerválja s ellentállóbbá teszi az időjárás viszontagságaival szemben ; a foszforsav a virágrügyek képződését s a gyümölcs és magvak fejlődését segiti elő, a mész pedig a magbéj képződésénél játszik szerepet. Nézzük már most, minő trágyaszerekkel adhatjuk meg e fontos anyagokat a gj-ümölcsfának. Az istállótrágya javítja a talaj chémiai és fizikai tulajdonságait., de a káli és foszforsav szükségletet nem fedezi teljesen ; a komposztban már sokkal több foszforsav van s megvannak benne ezeukivül az istállótrágya előnyös tulajdonságai is, a mennyiben a talaj szerkezetére kedvezően hat. Az árnyékszéktrágya főleg a bogyosgyümölcstiek alá ajánlható, különöseu akkor, ha benne az illő ammóniák, tőzeg elhiutóse által meg is köttetett. A trágyáié eg}ike a leghaszuáltabb gyümölcsfatrágyáknak, a mennyiben a talajban igen könnyen megoszlik s a mélyen fekvő gyökerekhez is eljut. Úgyszólván nélkülözhetetlenek a műtrágyák, a melyekkel könnyen oldódó ós köunyen felvehető alakban adjuk meg a tápanyagokat. A trág} ázás idejéül legalkalmasabb a novembertől februárig tartó időköz, tehát az az idö, a mig a tenyészet szünetel. A trágyázás módját illetőleg pedig megjegyzendő, hogy akként kell azt a földbe juttatni, hogj' a fiatal hajszálgyökerfk könnyen hozzá férhessenek. A famagvak gyűjtése és elvetése. Bár a gyümölcsfákat nemcsak magról, hanem gyökórhajtásról, vesszőről ós galyról is lehet szaporítani, mégis a legtermészetesebb szaporítási mód : a magról való szaporítás, vagyis az az eljárás, midőn magvakat vetünk a földbe oly célból, hogy azok fákat neveljenek, vagy oltásra alkalmas alanyokat szolgáltassanak. Jó fát csak akkor uevelhetiink, ha jó maggal bírunk, azaz olyannal, mely teljesen érett, csirakópes és a faj tulajdonságát is magán vise'i. Ily magra pedig legjobban ugy tehetünk szert,, ha azt magunk gyüjtjük. Almafa és körtefa nevelésre legjobb a fiatal vadalma és vadkörte magját szedni akkor, midőn azok megértek. Az almát, fel Vogjuk s magját, kiszedjük, a körtér, pedig halomba hányjuk s néhány hét múlva, midőn a balomban már megszolykosodott, egy vizzel telt edénybe teszszük, ebben a vizzel összekeverjük és törjük u£3') l'Ogy a körte busa kimosható s belőle a mag kiszedhető legyen ; a kiszedett, magot ári yékos, szellős helyen megszárítjuk s vászon zacskóban megőrizzük. Minél hosszabb, domborubb ós feketébb a kört.e magva, annál jobb. Cseresznyefát, vadcseresznye magból nevelünk s e célból az erdőkben szedjük össze a gyümölcsöt s azt, száraz, szellős helyen megaszalva, eltartjuk a v«tésig. A meggyfát a vörös meggy és a szagos meggy magvából szaporítjuk. Ugy a cseresznyénél, mint a meggynél a világos szinü jobb mint a fekete. Barackfa neveléshez jobb a keserű, mint az édes ; szilvánál padig a duránci s a vörös szilva adja oltás alá a legjobb alanyt. A barack j óa szilvamagot, kiszedvén a gyümölcsből, vagy azonnal elvetjük, vagy szellős, száraz helyen vászonzacskóban eltartjuk. Az összegyűjtött, magvak elvetése a magiskolábau történik, a mely magiskola részére nem túlságosan kövér, hanem inkább műtrágyák alkalmazása által ásváuyi anyagokban gazdagabbá tett földet választunk ki, azt jó porhanyóra megmunkáljuk, a gyomtól megtisztítjuk s a magoncok könnyebb kezelhetóse céljából csapással elkülönített, ágyakra osztjuk. Alma, körte, birs, nospolya s egyáltalán almafólóknól a vetést lehetőleg ősszel kell eszközölni oly módon, hogy az ágyban egymástól mintegy 12 —15 cm. távolságú s 4 cm. mélységű sorokat hányunk s ebbe a magot egymáshoz közel beleszórváu, a talaj felületét gereblj'óvel vagy deszkával gyengén elsimítjuk s ha a talaj lazább minőségű, meg is veregetjük. Csereszu3'e, meggy, barack, szilva és mandulafa magját legjobb mindjárt az érés után elvetni és pedig a cseresznyét és meggyet épugy, miut az almafélókót, ellenben a barackot, szilvát és mandulát 25-30 cm. sortávolságban egymástól 10—16 cm. távolságra, 5—6 cm. mélyen. A dió, gesztenye »s mogyorófa magva szintén kora öszszel lesz elvetve 20—25 cm. sortávolban, egymástól 10 — 15 cm. távolságra, 8 cm. mélységre. A bogyófólók ós szemcsések, nevezetesen az eper, ribizke. köszméte, málna, szamóca stb. magvait legtőbbnyire tavasz közepe táján vetik el sorokba. Szerkesztői izenetek. Zöld pázsitos. Rákerül a sor legközelebb. L. Sümeg. Mai számunkból kiszorult. Harangoznak. Beharangoztunk neki. Nyitra. Megy ! Bucsufia nem kell ? ! . . . Szulok? . . . Berzence. A nagy ünnepségek megártottak tán, hogy szavát nem halljuk? Piaci gabnaárak 1901. okt. II. Buza . Rozs . Árpa . Zib . . Burgonya Kuk. tusás Tűzifa . 14 K. 40 fii. 12 K. 40 fii. 12 K. 40 fii. 13 K. 80 fii, 5 K- — fii. 2 K. 60 fii. 32 K. — fii. 9540. tkv. 1901. Árverési hirdetmény. A keszthelyi kir. járásbíróság miut, tkv. hal óság részéről közhírré tétetik, hogy a Thas y Kristóf m. k. főügyész által képviselt m. kir. állami kincstár végrebajtatóuak Kasza János és neje Nóvák Julianna zalaszentlászlói lakos végrehajtást szenvedett elleni végr. ügyben 146 korona töke és jár. kielégítése végett, a u.-kanizsai kir. törvéuyszék illetőleg a keszthelyi kir. járásbíróság területén levő ós a gyülevé.-zi 128. sz. tjköuyvben. A f 644. hrsz. alatt, felvett hegy vámra fa ni beg} i szölőbirtokra 86') korona megállapít,ot, kikiáltási, mint beusárban az alólirt hatóságnál és a gyülevészi elöljáróságnál is megtekinthető feltételek mellett 1901. évi október hó 28 napján d. e 10 órakor tijuevészen a község hazánál megtartandó nyilvános árverésen a szükséghez képest, kikiáltási, miut becsárou alul is eladatni fog. Árverezni kívánók tartozt ak a kikiáltási ár 10°/

0-át készpénzben vagy a törvény által óvadék képesnek nyilvánított értékpapírokban bánatpénzül a kiküldött, kezéhez letenni, avagy ha az a biroságuál előzetesen már megtörtént, volna, az attól kiállított szabályszerű elismervényt, ugyanannak átszolgáltatni. Keszthelyen, a kir. j bíróság tkvosztálya 1901. augusztus hó 8. napján. Előadó helyett Götx, kir. táblabíró.