Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

V. áv folyam. Keszthely, 1901. szeptember 29. 39. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. IM«t;|«Ieiiik hnteiiUint e^yozur : viisiiriiiip. Borostyánkeöi Egán Ede. 18.1—1901 (N. J.) Váratlanul és megdöbbentei módon hűlt ki a nemes sziv, mely nagy és szent célokért hevült. Immár ráborult Egán Edére a sincsend éjjele ! Porhüvelye ott porladozik már a családi sirbolt csendes falai között. Nagy lelke elezállt, de világító oszlopként itt maradt életének példája. Példája annak, mit tehet egy ember népéért, nemzetéért ! Mit tehet egy egész ember, ha tud és akar is dolgozni — a népért. Ebbf-n az önös, anyagias korban szinte hihetetlennek tetszik, hogy lehessen ember, ki önmagáról, családjáról, testi s lelki nyugalmáról le tudjon mondani ! És ugyan miért ? Csak azért, hogy egy a végpusztulás örvényébe taszított, Ínséges népet felsegéljen, rongyaiból kiemeljen s hazájának, nemzetinek megmentsen ! Fent a. magas Kárpátok bérces oldalán évszázadok óta él egy nép. a haza legzivatarosHbb napjaiban is meginghatlan hűségű nép ! Szegénységében, feneketlen nyomorában is lüí nép— a ruthen nép. — Mig Árpádnak részint saját, részint mások hibájából koldusbotra jutott népe a nyomor rémeitől megrettenve, vándorbottal kezében buesut mond hazájának, apái földjének, addig ez a szegény ruthén nyomorában is hü marad az édes anyaföldhöz. Édesebb neki az a koromfekete kenyér, mit haza földje ad, mint az Újvilág szűz földjében termett fehér buzakalács. Kedvesebb neki az anyaföldön összetákolt viskó, mint az idegen palotája. Ez a nép nem osztja azt az immár szállóigévé vált elvet : ubi bene ibi patria, a hol jól megy dolgunk, ott a hazánk. Neki ez a föld bölcsője, majdan sirja is. Könnyebb neki még sirjában is a haza hantja mint az idegen ország földié. Itt akar élni és halni ez a nép, ha szegénységben. ha nyomorban is ! E nép sorsának, életének, szenvedéseinek melyik mozzanata ragadhatta meg Egánnak, ennek a csodálatos férfiúnak izzó, lángoló lelkét ? Tántoríthatatlan hűsége ? Feneketlen nyomora ? Vagy a magyar' ságnak, a hazának, anemzetnek rajongó szeretete ? Mi adott neki erőt, bátorságot és kitartást a népmentés emberfeletti munkájára ? Akármelyik/ Mindegy! Bármi lett legyen is küzdelmeink rugója, ez az ember rejtély marad, mit a sivár kor embere megérteni nem tud. Hogyan lehessen szeretni egy, a magas Kárpátok hegvszakadékai közt rejtőző, a világ folyásától elmaradt, földhöz tapadt népet ! Azt a nyomorult ruthén parasztot ? Mikor a haza civilizáltabb- vidékeinek, józan, értelmes népe is sok földink A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Kis lány panasza. édes anyám, feliem, Jfagijj fef a beszéddel; He feserits többé J-fzZ

al a legénnyel; Jfiába is biztatsz, 3£iá6a is dorgálsz DdZenyasszonyi mezben Solia sotia nem látsz'(Dele van a tettem í"bánattal van teíve, ^Cpnyemttfl egy tenger J£eserüvé lenne; Sóhajtásom, jajjom Sgyüvé fia álfna !ÍPiis~Jiló szélvészként '(Dörne a világra. Mint teltetnémondd csa^ JCoszornt fejemre, 3£ogy a fepár sírdomb J2e jutna eszembe Jljnefi] afatt árván Dfflessze idegenbe ^Z én leljem lelfe J^Z van eltemetve, J2e fevánj, jó anyám Jsefíetetlenséget. Szivedből csaf[ vess fe Dtflinden reménységet. Boldogtalan lányod DŐlég szánandóbb lenne, {fípgy Ha lelfe buját '(Ditfelni is fene. Dűlaradjun^ csa^ fetten, Ddlaradjunl^ igy szépen ; Tigi) se lenne áldás Hűtlenségen. Olyan frigy, mit csupán ^ forma tart össze jQem lesz boldog, mert nem Jlz égbe lett fetve. boldogság ritfei tünemény a földön, J!2em várom, Hogy Hozzam Valamifer jöjjön. £)e ne bántsa lel fed Jsángod femondása Öröm vár reá is — -d. szebbig Hazában. Frászt Luji<.