Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. julius 7. 27. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. IVIoi^jeleEiik hetonUiiiL eu/nzor: viiNivriuip. SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. K é/.i • k( oknt a 8zerkes/.t.("»sé(í i'iinéi o, péiiKes­ul.alv&nyokat.. hiniütési nje^bizAsokal és reklamációkat a Uiaíióliivatallinz kérUuk lS7.irotol(al nem adunk VIhh/.s IjA L'TUJU4 ll)ONO|S A SZERKESZTŐSÉG. K-uiiKLŐs SZEHKBSZTÖ BONTZ JÓZSEF KIADÓ SÜJÁNSZKY JÓZSEF. ElOtlzetesI árak : | Egási Ívre . . >0 koron* Fél évre (, Negyed éne ? m 10 /)// (f!ie.i nráui áru 20 Hyllttár iielltsni-n alku szerint. Vasutügy. Még csak a nem rég mult időben is az ország külömböző s kevésbé jelen­tékeny vidékein valóságos vicinális láz dühöngött s szaporodtak gomba módra a kisebb-nagyobb vicinálisok — addig a mí szépséges s jobb sorsra érdemes vi­dékeink s két törekvő városa : Keszthel} 7 és Tapolca hosszú ideig kénytelen volt nélkülözni egy, a két várost összekötő vasút áldásait. Pedig, ha valahol ugy városunk és vidéke fejlődésének életfel­tétele e vasút létesülése. — Nagv fon­tosságu kérdés a városunk ipara és ke­reskedelme. Fürdőink fellendülése, az elpusztult szőllők felújítása, termés ér­tékesítése stb. szempontjából egyaránt. Ez okok közül egy is indokolttá tette volna a keszthely-t apolcai vasút felépítését s mégis egy férfiú egész ere­jére, munkásságára, lelkesedésére és ki­tartásra volt szükség, hogy ez a nagy fontosságú kérdés végre is győzedelmes­kedjék.— Nagyok voltak az akadályok: részvétlenség, közöny, stb., de nagyobb vplt: az akaraterő & buzgóság ama férfiúban, kinek nevéhez e vasút létesü­lése mindenkorra fűződni fog. — Her­telendy Ferenc országgyűlési képviselőé az érdem, hogy e jó ügy végre győzött. Bár még 36000 korona fedezetre van szükség, de mi bizton hisszük és re­méljük, hogy Keszthely és Tapolca vá­rosok, valamint az* érdekelt községek saját érdekükben is megfogják hozni ezt az áldozatot. Ebben a reményünkben megerősít bennünket az a nagy érdeklődés is. me­lyet városunk közönsége a mult hó 80-án ez ügyben városunkban tartott gyűlésen tanusitott. Mint már mult számunkban is jeleztük, junius hó 30-án a keszthely­tapolcai vasút ügyében igen látogatott gyűlés volt — városunkban. — A gyű­lés lefolyásáról az alábbiakban számo­lunk be. Hertelendy Ferenc (országgyűlési képviselő) elnök a gyűlést megnyitván a keszthely-tapolcai vasúti üg)^ jelenlegi állását ismerteti s utal arra a nagy ér­deklődésre, melyet a junius 29-én Ta­polcán tartott vasúti gyűlésen tapasztalt s örömmel szemléli a most megnyilatko­zott hasonló érdeklődést, melyek bizony­nyára a jó ügy győzelmének zálogát képezik. Ürömmel jelenti, hogy a kormány és pedig ugy a kereskedelmiügyi mint a hadügyi kormány részéről 0I3 7 nagy mérvű erkölcsi és anyagi támogatást nyert ki, melyre gondolni is alig mert. — Kőlönösen örömmel emeli ki a Keres­kedelemügyi miniszternek meleg érdek­lődését vidékünk és városaink iránt. Hegedűs kereskedelemügyi miniszter jóin­dulatú támogatásának fényes jelét adá az által is, hogy a megajánlott 95.000 forint segélyt ujabban 119000 frtra egé­szítette ki. Azonban dacára a kormány legme­A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Bevádoltak. Bevádoltak a bírónál, Hagy tilosba jártam, Barna kis lány szép ajakát Ajakamra zártam. A biró ur reánk nézett Es imigyen szólott: — A panaszos vegye vissza Az elrablott csókot. Palatínus József. Hajósélet. Irha: Faics Irén. A hullámtörő gátak között, számtalan ki­sebb-nagyobb hajó vesztegelt. Ringó oldalai­kat haugos verődéssel mosta a viz ; kéményeik­ből nehéz füstgomolyok törtek a magasba. Fá­radt lokomobilok végső sóhajtásai, vagy az útra készülődök türelmetlen jelzései, kiabálásai hang­zottak a levegőben. Az árboc lámpáinak, meg a világító tornyocskák zöldes fénye fel-fel villant a sötéten kéklő levegőben, mintha mindig egy ujabb csillag Mint fel volna az égboltozaton. A parton csoportokba olvadó árnyakként lebben­nek el a lámpák előtt a járó-kelők. Eles sipjel­zés hasítja át a levegőt s utána hosszú sorban vonul fel a hajó hidján a fedélzetre a fehér sapkás matróz sereg. A kettős kéményü, három árbocos hajó oldalán fehér betűkből áll e szó: • Stella.. Fülsiketítő zakatolás, tompa zúgás, kábitó hangzavar, kiabálás, parancsszó leírhatatlan cLiaosban vegyül a hullámok hatalmas verődé­sébe. Gyors kerekeken felgördül a hid, nincs többé beszálló utas. A szállásmester szemlét tart. a legénység felett ; a másodkapitány az utasok­nál, a kormányos pedig felmegy a kormányhidra s jelt ad az indulásra. Négy matróz csörömpölve vonja a horgonj'láncokat. «Előie> dörög le a parancs a gépbe s a hatalmas «Stella» méltósá­gos liajlásokban távolodik a parttól. Ifjú tenge­résztiszt lengeti sapkáját a hajó egyik világító tornyocskája mellől a part felé. Szőke fürtjeit alig lebbenú a szellő. Nagy, nyílt tek'ntet.ü fe­kete szemeivel ^ elmerengve nézi azt a szürkés ruhás, éltes, öreg asszonyt, meg a mellette álló fiatal leányt, kik bucsut. intenek kendőikkel felé. • Isten óvjon Tibor> sóhajtja szivbói az édes anya. «Isten hozzon mielőbb Ti'oor« kiáltja a leányka s könnyeit a két kezével rejti. «A vi­szontlátásra. hangzik a hajóról vissza, de a hul­lámok elnyelik a hangot. A fehér ruhás matrózok a fedélzetről mér­ték szemeikkel a folyton növekvő tért, mely őket az otthon tűzhelyétől, kedveseiknek most még oly élénken látható alakjaitól s annyi sok édes emléktől elválasztja, talán mindörökre ... Már csak a kikötő nagy világítótornyának haj­longó fénye látszik a kikötőből s a matrózok még mindig szótlanul, mozdulatlanul állnak a fedélzeten. Valami ünnepélyes elfogultságot erő­szakol reájuk a tenger, ez a határnélküli, öröáké mozgó hullámtömeg. Olyanok gondolataik, mint a hajót követő vizbarázdák, egymást kergetve mindig ugyanazok. Hideg tengeri áramlat csapja meg a fedélzetet. A fehér csapat mozogni kezd. A szolgálattevők a kígyó ügyességével siklanak

Next

/
Thumbnails
Contents