Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-10 / 10. szám

Ö BALATON VIDtik 1901. március 10 ötödike ! Ötvenhárom óv viharfelhője és rügyfakasztó napsugara vonult el e hon felett, mióta az a nap elmullott. De el fognak viharzani évezredek és e nemzet élni fog még, Március tizenötödikén akkor is minden ujliodó tavaszszal áldozati tűz fog gyúlni az emlékezés oltárán. A Szabadság, Egyenlőség. Testvériség eszméi átöröklődnek a messze eljövendő nemzedékekre és bástyáit, melyeket az emberi szeretet emelt, nem fogják ledönthetni modern áramlatok, modern jelszavak. Március idusa mindörökké e hármas < -zme diadalának emléknapja lesz ! Jegyzőkönyv felvétetett, Keszthelyen 1901. évi mái'Q. hó 3-áu a Balatoni Halászati Társulat rendes évi közgyűlésén. Jelen vannak : A veszprémi káptalan képviseletiben Kőszegliy József dr. 184, Festetics Tassilo gróf képviseletébeu Dezsényi Árpád dr. 163, Hunyady Imre és József grófok képviseletében Fekete Zsigmond 89, A Szent-Benedekrendi apátság képviseletében Bors Mihály 62. A közalapitvánj'i uradalom képviseletében Ketzer Zsigmond 61, A kegyes tanitórend képviseletében Vámos Károly dr. 59, Puteani Géza báró 32, Eszterházy Pál gróf képviseletében Buschmann Gotthárd báró 29, Esterházy Miklós berezeg képviseletében Nagy Aladár "25. A balatonfőkajári közbirtokosság képviseletében Tótli Ede 23, A boglári közbirtokosság képviseletében Wentzely Pál 20, A szepezdi közbirtokosság képviseletében Szabó Ferenc 20, A kövágó-örsi közbirtokosság képviseletében SzolláiTstván 16, Széchényi Viktor gróf képviseletében Széchényi Imre gróf 15, Virius Vince 12, Jankovich Tivadar gróf képviseletében Rónay Lajos 11, A balaton-edericsi közbirtokosság képviseletében Nedeczky Jenő 7 ós a salföldi közbirtokosság képviseletében Bariss Gyula 5 szavazattal. Hennel Károty társulati igazgató, Landgraf János országos halászati felügyelő és Takách Imre főszolgabíró. Széchényi Imre gróf elfoglalván az elnöki széket, mindenekelőtt szomorú kötelességet teljc-áit, amidőn a Társulat volt alelnökének : főtisztelendő Bertalan Alajos kegyes tanitórendi jószágkormányzónak időközben bekövetkezett halálát a közgyűlésnek bejelenti. A jeles férfiú a közügyek és a közgazdaság terén kiváló működést fejtett ki. Halála nagy veszteséget jelent különösen a Balatoni Halászati Társulatra, a metynek érdekeit mint tag és alelnök hoszszn éveken át ügy buzgósággal szolgálta. A .mult évi rendes közgyűlést még ő vezette, betegen bár, de ritka kötelességtudással. Elnök intézkedik, hogy néhai Bertalan Alajos volt társulati alelnök emlékezete és a Társulatnak az elhunyt iránt érzett hálája a mai közgyűlés jegyzőkönyvében kifejezést nyerjen. Az elnöki intézkedést a közgj'ülés tudomásul veszi. Ezután elnök magállapitja, bog}' 18 közgyűlési tag 833 szavazattal jelen van s igy a szabályszerűen egybehivott közgyűlés határozatképes lévén, azt megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Buschmann Gotthárd bárót és Vámos Károly drt, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Bariss Gyulát kéri fel. Titkos szaA'azás esetére szavazatszedőknek felkéri Kőszeghif József drt és Tóth Edét. Napirend. • 1 ±. Igazgató felolvassa a választmánj

7 1900-ik évi jelentését, mely ekként hangzik : Egy évvel ezelőtt a Balatoni Halászati Részvénytársasággal kötött szerződéses év elején éppen a szerződés alapján joggal mondhattuk, hog}' a szerződés hatalmas védelmében részesíti a Társulat érdekeit, remélhetjük, hogy a Társulatnak a balatoni halban lévő tőkéje hatványozódni fog és csak egy esetben lesz problematikus, ha a halállományban epidemia ütne ki. A epidemia elmaradt, de történt más, ami nem kisebb veszedelem az epidemiánál. Ugyanis a Részvénytársaság 20—25 m/m. szembőségü hálókat alkalmazott a halászatnál. Ez ügygyei ugyan foglalkozott a választmány is és az azon ülésről felvett jegyzőkönyv tartalmát a Társulat minden tagja ismeri. Szükséges azonban e kérdéssel bővebben foglalkozni, mert ez a halállomány gyarapodására döntő befolyással bir. A haltenyésztők kisebb, nagyobb eltéréssel egy kifejlődött, ivarérett, 3 éves ponty ikrájának számát 100 -200.000-re becsülik. Rendezett tógazdaságban a növendék tavak használatbavétel előtt, szárazon állanak és igy lehetőleg megtisztítva a hal ellenségtől, eresztik bele az apró halporontyokat ; mégis 35—40%ra becsülik az állomány veszteségét, vagyis 100.000 élő ponty porontj'ból megmarad a 3-ik évre 60.000 drb. Ez a legkedvezőbb körülmények között áll be, a midőn a növendék tóban, kizárólag egy halfaj van. Nem tévesztendő szem elől, hogy a rendszeresen kezelhető tógazdaságban, a tó vize teljesen a tenyésztő kezében van úgyannyira, hogy a behelyzett haltréfálkozás között elköltöttük a reggelinket. A tréfák és ártatlan ingerlések fullánkjai mind felém voltak irányítva, mert, a Nimrod-vér engem tett leginkább izgékonynyá s örömömben IIIRjrl az egyiknek, majd a másiknak kaptáin fel a puskáját, próbálgatva a fogásokat. A kis társaság elindult s nagyon természetesen én előre siettem s büszkébb voltam puskámra, mint egy király a birodalmára. Jó kopóiuk s tacskóink mindig velem tartottak. Ez még büszkébbé tett. Hátul atyám nevetgélt barátaival, jól tudtam, hogy én rólam folyik a tárgyalás. Gyönyörű őszi reggel volt; a nap sugarai mintha még egyszer összeszedték volna minden erejüket, hogy a bágyadt természetet felrázzák tespedéséből. Az erdő fái már hullatták leveleiket s titkos zizegéssel búcsúztak eddigi gazdájuktól. Fejem fölött vándor darvak repültek messze, hogy egy szebb hazában feledjék a válás fájadalmát. Nem csengett már vidám madárdaltól az erdő, nem hallottam a kedves fülemülét s a rabló madártól üldözött kis énekes fájdalmas sikongását,. Harmatcseppek ragyogtak a sárguló lombokon s az ágak között kifeszített pókhálón 8 mintha az éj tündérei is siratták volna a haldokló természetet. Itt-ott fürge cinkék, mint a tél apro hírnökei, ugráltak, körül kúszva az ágakat s a vén törzsre kapaszkodó folyondárt. Elértük a kitűzött helyet s atyám elrendezett bennünket, kijelöl ve _ mindegy iknek a helyet, a hova állania kell. Én emberileg számítva, a legjobbat kaptam. Miután mindnyájan elállottak, az eddig pórázon tartott ebeket elbocsátottam, a melyek élénk sivalkodással törtettek a vágásba. Egyszerre csend lett s csak az itt-ott zörgölödő kutyákat hallottam néha-néb\. Még lélegzetemet, is iparkodtam visszafojtani, nehogy az esetleg hajtásban levő vadat elriasszam. Kevés idő múlva az egyik kutya elvakkantotta magát, a melynek hallásakór édes reszketés fogta el tagjaimat, mert tudtam, hogy nyomon van. Csakugyan néhány perc múlva élénk csaholástól viszhangzott az erdő s t.ávclról tompa dobogás hallatszott, a mely mindig erősebb és erősebb lett. Izgatottságomban erősen szorongattam puskámat, minthogy a legnagyobb valószínűség szerint nekem kellett küldenem az első golyót. A többi kopók is erősen szorították felém a vadat, mintha ki akarták volna fejezni hálájukat, amiért otthon olyan sokat kedveskedtem nekik. Az izgatottan várt pillanat elérkezett. Egy gyönyörű szarvasbika példány alig ötven lépésnyire száguldott mellettem. Egy pillanatnyi célzás után lőttem, de az elterülő füst miatt azonnal nem tudhattam meg az erec'ményt. Kutyáink is hirtelen elhallgattak, aminek okát, mint, Nimródnak félig-meddig tapasztalt unokája nem tudtam megfejteni. A mint azonban kitisztult előttem a látóhatár, a legnagyobb fájdalmamra semmit sem láttam. Atyám a'lövésre hozzám sietett a kinek elbeszéltem a körülményeket. Ezek után szép lassan azon irányban mentünk, amerre lőttem. Atyám majd a földet, majd a bokrokat nézte. Egy k eves idő múlva hirtelen megállott s egy pár cseppet mutatott a földön ; nemsokára ismét, egy csepp látszott ; majd ezután mindig ból, az utolsó darabot is ki halászhatja. Ezek a tenyésztők a halat akkor halászszák ki a piacz számára, midőn az ivar érett, vagyis 3 éves korában. Ezzel szemben mit tapasztalunk a. mi Balatonunkban. Évezredek óta létezik, már a mi Balatonunk és benne az ikra és poronty ellenségei, melyek zavartalanul szaporodhattak és melyek kiirtására alig tehet, valamit az ember. Az ikra és poronty ellenségei, a vízi poloskák, csikbogarak, kígyó, béka és egj'es halfajok, ép ugy ismerik az ivóhalak- által látogatott helyeket, mint a vad az erdőben, a neki kedvenc táplálékot termő helyet. Bekövetkezvén az ivás, a már kész prédára leső ellenség, teritett asztalhoz jut. A pusztítókhoz szegődik a szánkás vad az itatóra lehajtott állat csorda, a hullámverés és az 1900-ban a partra húzott hálók, melyek ivás ideje alatt is működtek. Csakis eme tényezők közreműködésének tudható be ama tény, hogy a Balatonban oly kevés a ponty. Igaz, hogy nagy kár háramlott, a. ponty állományra az előző években, kiterjedt mérvben űzött orvhalászat által, de ez a körülmény még sem fő foutosságn, valamennyi ivó pontyot nem rabolhatták el e nagj' kiterjedésű tóban, csak maradt 100 drb ivó ponty ós ha possimisticus számítással ezek után származott 10 millió porontyhói csak 10% növekedett fel. ugy a Balaton halállománj'a évenkint 1 millió pontytyal szaporodott voina, a mely gyarapodás 10 év alatt okvetlen látható eredményt tüntetett volna fel. Ezzel szemben pedig 1900. évban a 800 meteres hálók alkalmazása mellett is csak mintegy 40 mm. ponty lett kihalászva az egész Balatonból, amely quantum ily nagy terjedésű viznél alig jöhet számba. Mintegy ellentét tűnik szembe ama körülmény, hogy a keszeg is ott ivik, ahol a ponty és dacáia ennek e halfajból 5 — 6000 mázsa kerül évenkint a hálóba, ami valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy a keszeg tömegben ivik és a lerakott petéi rövidebb idő alatt kelnek ki, tehát az ikra a falóknak rövidebb idő és nagyobb quantum áll rendelkezésre a pusztításhoz és ennek következtében marad is a fajból elég, mely felnövekedik. A garda is tömegesen keresi fel az ivó helyeket, de mélyebb vízben ivik, ahol kevesebb az ikrn ellensége. A fogas, süllő is mél}' vízben ivik és igy a j:iont3'tyal szemben elönyösebb helyzetben vau, könnyebben szaporodik. E fajból hállóba került 1900-ban 670 min., ami csekély quantum, ha tekintetbe vesszük, hogy a fogas bővebben talál táplálékot és igy a fejlődés létfeltételei kedvezők. Tehát más oknak keli közre játszani, ami a faj szaporodását gátolja. sűrűbben és sűrűbben láttuk a nyomokat, uloliára már ágakat is találtunk, a melyek erősen be voltak vérrel fecskendezve. Edes atyául már jó messziről megmutatta az elesett szarvast. Leírhatatlan örömmel futottam oda s gyönyörködésemben minden részét össze-vissza vizsgáltam. Atyám komolyan majd a vonagló állatot, majd engem nézegetett, mint ha csak azt gondolta volna : »No, ezt még sem hittem volna el « A többi vadász is odajött s irulva-pirulva állottam a dicséretek között. Atyám ezután észrevétlenül intett az egyik barátjának, a, ki hamarosan egy mogyorófa pálcát hozott. En nem tudtam mit, akarnak, de gondoltam, tréfáról szó sem lehet, mert nagyon komolyan csinálnak mindent. Egy pillanat alatt lekaptak a tiz körmömről s a szarvasra fektetve ó!j huszonöt oíva»atlant, raktak rám, amit sohasem felejtek. Hangosan nem mertem sirni. csak lopva törölgettem könyező szemeimet. De azért büszke voltam, mert ünnepélyesen vadásznak publikált a kis társaság s kellemes mulatság között kodificáltuk az avatást. Repülnek az évek • a fák sokszor hullatták már el azóta leveleiket, sokszor vonultak el fejem fölött a vándor darvak messze-messze, hogy ne is lássák a természet haldoklását. Sokszor voltam azÓLa egyedül, vadászva a titkosan suttogó erdők mélyében — nem hallva a madárdalt s a fülemüle csattogását, mindig eszembe jutott egy kedves kép s fához támaszkodva ábrándoztam róla — vadászszá-avatásomról. Dória.