Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-17 / 7. szám

BALATON VIDWK 1901. február 17 a társadalomnak, de meg — önmaguknak is. Ne az legyen tehát főtörekvésük a pénzintézeteknek, hogy minél gazdagabb osztalékot adjanak részvényeseiknek, hanem minél igazabban segítsék a törekvő szegénységet. Amint ezt teszi is több pénzintézet, Vagy ugy, hogy a kamatlábot leszállítják, vagy ugy. hogy humánus célokra nagyobb összegeket adnak. Ezek a pénzintézetek igazán szolgálják a közjót s azt az eszmét, amely létre hozta őket. R. J Törvényhatósági tizottsági közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én gróf Jankóvich László dr. főispán elnöklete alatt tartotta folyó évben a rendes óv negyedes közgyűlését, Már előre is látható volt a lanyhább érdeklődés, amennyiben ezt a vármegyei atyák mindenkor tanúsítják inkább a tisztújítással kapcsolatos közgyűlés iránt. Főispán a jelen volt tagokat üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja; mielőtt azonban a tárgysorozatban felsorolt ügjek tárgyalása megkezdetnék, részvéttetjes szavakban emlékezik meg azon súlyos veszteségéről, mel}' a vármegyét egyik kimagasló alakjának, Inkey Lészlónak gyászos elhunytával érte ; s addig is, inig a vármegye közönsége legközelebbi közgyűlésén méltó módon kifejezést adhat a súlyos veszteség felett érzett mély fájdalmának, az állandó választmány határozatából kifolyóing a temetésen a vármegye küldöttségileg részt vett s a ravatalra „Inkey Lászlónak, Zalavármegye közönsége" felirattal koszorút helyezett. Főispán ezen bejelentését a közgyűlés helyeslő tudomásul veszi s az ő inditvánj'ára Inkey László elhunj'ta feletti mély fájdalmát jegyző könyvében megörökíti s ezen részvétnek kijelentését a hátramaradt özveg3

7gyel közölni határozta. Tudomására hozta továbbá főispán a közgyűlésnek, hogy Parcsetics Ottó cs. és kir. százados, a paliui méntelep osztályparancsnoka szintén meghalt ; nevezett bár nem volt tagja a törvényhatósági bizottságnak, mindakonáltal tekintettel a nevezettnek a vármegyei lótenyésztés előmozdítása körül kifejtett buzgalmára, a közgyűlés Parcsetics Ottó elhunyta felett részvétét szintén jegyzőkönyvbe igtatja s erről özvegyét értesíteni rendeli. Végül főispán azon bejelentését, hogy Mosonvármegye újonnan kinovezett főispánja Nagy Jenő beiktatási ünnepélyén két bizottsági 'aggal résztvett, a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette. A jegvzőköuyv hitelesítésére Skublics Jenő és Udvardy Ignác bizottsági tagok küldettek ki. Az alispáni jelentós a bizottsági tagoknak megküldetvén annak ismert tartalma tudomásul vétetett. Maár Nándor és Brüll Lipót állatorvosok megszűnvén hatósági közegek lenni, Pirity Gyula pedig a vármegyéből áthelyeztet,vén : a nagy-kanizsai lóavató bizottságba Szentbe Ferenc városi m. kir. állatorvos, a zala-egerszegibe Wuest de Welberg Jenő törvényhatósági m. kir. állatorvos és végül az alsó-leudvaiba Sdivarcz Rezső járási m. kir. állatorvosok főispán által kineveztettek. a. vármegyei tiszti főorvos által elkészített bábaszabályrendelet-tervezet (tekintettel a bábaügy fejlesztésének rendkívüli fontosságára) felülvizsgálatára a vármegye alispánjának elnöklete alatt a vármegyei főjegyző, főügj'ész, főorvos, főszámvevő, továbbá Deák Mihály, Skublics Jenő és Szil}' Dezső bizottsági tagokból álló küldöttséget rendelt ki a közgyűlés. A tvh. uiak árkáiban termő fü értékesítésére vonatkozólag a m. kir. államépitészeti hivatal által elkészitett és bemutatott szabályzat nem tartozván a közgyűlés hatásköréhez, az a napirendről levétetett. Andor Ferenc tvh. utkaparónak a közgyűlés 60 korona, segélyt szavazott meg. A vármegye alispánjának a vármegye által kezelt összes alapok készpénzeinek gyümölcsöztetés végett, mely tak arék pénztárban leendő elhelyezésére vonatkozó előterjesztése feletti mikénti elhatározását a közgyűlés a folyó évi májusi közgyűlésre tűzte ki, addig pedig az alispánt felhatalmazta, liogy az eddigi gyakorlat szerint járjon el. Vörös Péter z.-szt-gróti tiszti katonának Zala-Egerszegről Zala-Szent-Grótra történt áthelyezésekor felmerült költségei niegtéritéseül 40 koroua segélyt szavazott meg. A vármegyei tisztviselők és más alkalmazottak temetkezési járulékát szabálj'rendeletileg olykép .határozta meg a közg3'ülés, hogy azok özvegyei, kiknek a legutóbb élvezett beszámít2 áll a segélyre szoruló ember előtt a takarékpénztár. Ha van egy kis házikója, néhány hold földje, nem igen kell fejét törni a kezesek miatt ; ha pedig ingatlana. nincsen, két jó barát jót áll az adósért s kezébe nyomják a kívánt öszezeget. Ha már most bajba keveredik, lehet, hogy elárverezik házát, földjét, vagy végrehajtják kezeseit, de a pénzintézet nem károsodhatik. Ez a legközönségesebb eset. De hiszen ebben semmi igazságtalanság sincs. Mondjuk, hogv nincs. Mert, az adós előre leköti vagyonát azon esetre, ha fizetni nem tud, a kezesek is tudják, hogy mit tesz valakiért jótállani. Csak az a baj. hogy az árverésen eladott birtok soha se ér annnyit, mint valójában s a legtöbb szegény embernek a kölcsönadott pénz okozza veszedelmét. A takarékpénztárak tehát egészen más szinben tűnnek fel a gyakorlati életben, a valóságban, mint — elvben. Nem csak hogy kiegyenlíteni nem iparkodnak a vagyonkülönbséget, hanem ellenkezőleg — növelik azt. A peres ügyek a tőke javára dőlnek rendesen s a kölcsönvevő sok esetben koldusabb a kölcsön tisztázásakor, mint mikor arra rászorult. (Persze ezt sok esetben csinálják a hibás számitások is. Néha a kedvezőtlen gazdasági viszonyok is. Szerk.) Nap-nap után olvashatjuk a hirlapok hasábjain a pénzintézetek számadásait, melyek a legtöbb esetben a részvényesek megelégedésére szolgálnak, de a melyek egyúttal komoly gondolatokra nyújtanak anyagot. Nem a tőke ellen akarunk izgatni, csak a szegény emberek érdekében óhajtunk szót emelni. A szociális eszmék felszínen úsznak s félő, hogy ez eszméknek élesztőivé válnak a takarékpénztárak is. Pedig ellenkező hivatásra kell törekedniük a pénzintézeteknek, mert különben nagyon rósz szolgálatot tesznek lett ez által, a mi pedig roppant, veszteség rá nézve, mert tapasztalja, mennyi kedves ós értékes tárgygyal lepik meg minden neg3'edik évben ült születése napján. — Dejszen, édes Menyusom, könnyű ám minden negyedik esztendőben uras ajándékkal kirukkolni ! vigasztaltam őt. — Eh, születtél volna ccak te is február 29-én, tudom, nem beszélnél igy ! Ezzel az átkos február 29-iki születéssel egy másik pech is össze van kötve. Érti alatta Menyhért azt a rengeteg sok bosszantást, melyet el kell tűrnie. Például a múltkoriban igy okoskodott valaki vele : — Menyus, igaz-e, hogy ki-ki annyi éves, a hány születésnapot ünnepelt? Menyus nem szólt, esak nézett igen vósztjóslóan. — Már most: te eddig hétszer ünnepelted születésed napját, következüleg csak hét éves. — Az utolsó szót már nem mondhatta ki a zzerencsétlen filozofáló, mert Menyus ugy locscsantotta képen egy pohár szódavizes borral, a mi éppen a keze ügyében volt, hogy annak a haja is berúghatott a sok italtól. Hogy Tewvis ur az egyszer ugy nekidühödött valakinek, az onnan magyarázható meg, hogy az illető ' <^ppen a tizenhetedik volt azok sorában, akik Menyhértet ezzel a tréfával piszkálták. Azonban a baj csak most jött. A megcáfolt ur ugyanis neki mérgedett és annyira orrára vette a fürdőt, hogy Menyhértet párbajra kónyszeritette. A kis városban nagy szenzációt keltett, a viaskodás híre. Lázasan várták a • lovagias ügy« fejlődését es eredményét,. Izgatottan lest,ék, miféle pechnek lesz áldozata ismét Menyhért, — mert hogy peche lesz, azt, bizonyosra vették. Hát biz' Tewvis Men^ liért úrral az a p<-ch esett meg, hogy golyója kettészakított egy távíró-drótot. A párbaj ugyanis egy előszélen folyt le, a merre t.áviródrótok is vezettek. Persze a kár az ő erszényét terhelte. A másik állandó pech becses nevével van kapcsolatban. Tewvis ugyanis erősen állítja, hogy ő nemesi család sarjadéka, minélfogva neki teljesen jogábann áll a nevében levő »0< betűt á la Thewrewk >ew« alakban irni. S ezt nem hagyná el a világ összes pechjei<ért. Mert, a ki valaua hallott, vagy olvasott Tewvis basáról, az ennak a névnek az analógiáján szegény barátunkat azzal a szelíd gyanúsítással interpellálja meg, hogy talán bizony török származású az ur ? A százszor megboszantott ember tegnap is mérgesen ugrik föl e rágalomra. —• No, no ! — ijedt vissza az interpelláló — nem tudtam, hogy angol! Maga Tewvis is elnevette magát erre ; s azóta belenyugodott abba is, hogy »török« melléknévvel tiszteljük meg. egy nevezetes pechet beszélt el nekem életéből, mely pech akkor érte, mikor házasodni akart. — Ugy volt, hogy nő ismerősei kőzt nem talált kedvére valót; azért — bár nem igen bízott az eredményben — az apróhirdetések nem szokatlan ufjára lépett. Már annyira vitte az írásból megismert .csinos, égszínkék szemű« hölgygyei, hogy a találkozás napját ós helyét is mHgéllapiroiták az »Arva 35« jeligéjű posterestante levelezésben. — A »csiuos, égszínkék szeműt hölgy Budapesten lakott, tehát Menyhértnek föl kellett oda utaznia. A találkozást megelőző napon már útnak indult. Jól is tette. Mert szinte előre látta azt i pechet, a mi meg is történt vele, hogy t. í. lekésett, a vonatról. Kénytelen volt a másnap reggeli gyorsvouattal fölsietni Budapestre. A kalapját természetesen kiejtette a robogó vonat ablakán. Minthogy pedig a kalapja szallagjában volt a jegye, az is oda veszett; a vészfék csütörtököt mondott — kedden; a jegyet duplán kellett újra megfizetnie, — A. budapesti pályaudvaron p

Adig egy dedektiv csípte nyakon ós vitte a főkapitánysághoz, a hol sok herce-huroa után végre kisüt,ötték, hogy nem ő Papakoszta, csak igen hasonlít, hozzá. Hogy az esernyőjét a vonatban hagyta ós az óráját elemeitek, azzal most cjtn igen törődött,; a min nem csodálkozhatunk, hisz' élete forduló-pontjáu állott. Számtalan apró-cseprő peches után végre elérkezett, a délután. Kicsípte magát ; gomblyukába kitűzte a jelző rózsaszínű szegfűt, és neki, indult a József nádor szobra felé, a mely a találkozás helyéül meg vala állapítva. Sétál főlalá a szobor körül s lesi a négy órát. Elmúlik, — seuki a láthatáron . . . Fél öt ; még mindig nem jelenik meg a rózsasziu-tollas kalapu hölgy. Izgatottan tekintget mindenfelé ; még fölfelé is ; a szobrot is megvizsgálja a akkor fedezi föl, hogy ő tulajdonképen nem is a József-nádor, hanem a Széchenyi-szobor tövében leselkedik. Ez bizony nagyon kellemetlen egy házasulandóra nézve.