Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-30 / 26. szám

BALATON VIDÉK 1901. junius 80. is, a mi önérzetünket emelte. Annak a tudatára ébredtünk, hogy a kultura kérdései egyenesen belevágnak a nemzet jövőjébe s igy az iskola munkája, a tanitók, tanárok működése nem lehet közömbös a közélet egyetlen faktora előtt sem. Hiszen a magyar nemzeti kultúrpolitikának a népoktatás az alapja. Ha ez az alap nem szilárd, hiába építünk rá mutatós palotákat. A felületes szemlélő megcsodálhatja, de mi örömünk lehet e megcsodálásban, ha saját szemeinkkel látjuk, érezzük az alap gyengeségét. A magyar kultura fényének, hódító erejének át kell hatolni a nemzet minden rétegén, mert csak igy lehet magyarrá, erőssé, ki- és betelé számottevővé Magyarország. Ne várjunk mindent a kormánytól, mert nem a kormányok fogják megoldani a magyar kultura problémáját: az csak az egész nemzet együttes' erejével és munkájával lessz megoldható. Hála nemzeti Géniuszunknak : az élet és az iskola kapcsolatának fontossága kezd a közvéleményben, a társadalomban is mindjobban megerősödni. E földön minden változásnak van alávetve, de egynek nem szabad változni : a szeretetnek ; annak a szeretetnek, mely a tanítót a néphez, s annak szellemi és anyagi érdekeihez fűzi, mely szeretet nélkül nem ís képzelhetünk igazi, hivatásos néptanítót. A kornak hullámzó és változó eszméi és céljai között, a tudás nagy arányai mellett el ne tévesszék ezt a szeretetet és a valláserkölcsi érzelem fejlesztését. A sok-sok nemes és magasztos érzelem között ennek kell első helyen állni. Ez a koronája a többinek, ez képesiti az embert a nemes, a jó, az erkölcsi törvény szerint való cseledetekre ; ez adja meg minden embernek az élet keserű megpróbáltatásai között a türelmet, a megnyugvást. Ha a vallás-erkölcsi érzelem hiányzik, az ember kivetkőzik emberiségéből, a rut önzés karjaiba rohan, lelke sivár, kedél}'0 borús, szive szívtelen. A vallás-erkölcsi alapra építgessék az igazi, magyar nemzeti kultura ama nagy épületét ís, a melynek homlokán ott rugyog a szabadság, egyenlőség és testvériség csillaga s köveit kösse össze az igaz és benső hazaszeretet. A tanitók kezeire vanbizva a zsenge korú gyermek, azzá tehetik, a mivé akarják. Oltsák be szivükbe a magyar nemzet nagy fiainak emlékét, fejtsétek ki dicső tetteiknek belső • indító okait, nemesítsék érzelmeiket. Mondják el nekik, hogy ragyogó fényes múltja van e nemzetnek. Nemcsak saját létének s nagyságának biztosítására küzdött élet-halálharcot egy ezredéven át, hanem mindazokért is, kik édes otthonjukat védőszárnyai alatt keresték. És ha elmondják nekik azt is, hogy e hazában, bármely nyelven imádkoz nak is a szeretet és a béke Istenéhez a népek, mindnyájan magyarok vagyunk, egy a jogunk, egy a kötelességünk, akkor az idegen ajkú nem fogja, magát idegennek érezni, szeretettel simul ahoz a nemzettesthez, melytől — fájdalom erőszakos módon, ámítással s kifelé gravitálással— itt-ott elidegeníteni iparkodnak. Ismerje s tanulja meg a haza leendő polgára az államot alkotta nemzet nj

relvét, nemcsak azért, mert ezt a haza történelmi múltja megköveteli, mert a magyar nyelv tudása, anyagi, szellemi és erkölcsi állami nagyságunkhoz alapfeltétel, hanem azért Js, mert saját énjének boldogulása is attól fog függni. Igen, az ember földi életének két legmagasztosabb ideálját : az Istenbe való hitet és a hazaszeretetet igyekezzenek a gondjaikra bízott gyermekek szivébe oltani. Mi meg vagyunk győződve arról hogy azok, kik a hazájáért vértanúságot szenvedett szerzetesnek, Gasparitsnak emlékkövét megkoszorúzzák, az általuk vezetett tanítványok szivébe örökre beoltják azokat az érzéseket, melyek Muraköz minden fiát és leányát az Isten félelem, a hazaszeretet, a munka és becsület nemes eszményei felé irányozzák. Lélekben velük vagyunk tanácskozásaikon, mi$t amint velük van minden hazafi, ki odaadással csüng e vármegye és Muraköz népoktatásának felvirágzásán. Vezesse munkájukat a tanítói szellemnek az a nemes közérzése, a mely a tanítói állásnak nemcsak az iskolában, de a társadalomban is egyaránt tekintélyt és rokonszenvet biztosit. A kartársi együvétartozás ós a közös eszmén}-ek nemes hevületéver győzzék le apostoli bátorsággal a viszonyok akadályait és vegyék ki részüket Muraközben is. eme prófétai jelmondás megvalósításából •' * Magyarország nem volt. hanem leszi-. Legyen Isten áldása munkájukon ; Koronázza siker tevékenységüket és tanácskozásaikat ! Gazdászok tanulmányútja. Közli : Szafián Lajos II. éves hallgató. (Folytatás.) Másnap d. e. a Párisban bemutatott magyar mezőgazdasági kiállítást nézték meg. Az itt látottakról nem számolok be ; — az én halván}' leírásomnál élesebben megrajzolták azt szakemberek hírlapokban, folyóiratokban. A kiállítást szemlélő közönség között minduyájuk meglepetésére s örömére feltűnt Csanády dr. szeretett igazgatónk alakja, a ki hozzájuk csatlakozott. A .,Metropol"' szállóban volt az ebéd, a hol a kassai gazdászokkal hozta őket össze a sors. A gazdász másutt is gazdász, csaptak is murit a kassai kollegákkal, de a keszthelyi jó „kástélyos"-nak hiányát érezték. Rövid ideig tartott az ismerkedés, mert már 2 órakor a nyugati pályaudvarban vonatra szállva, utazásuk főcélja, Zsombolya felé indultak. Czegléd, Kecskemét, Félegyháza, Szegeden át a „nagy magyar alföld"-ön száguldott a vouat. Legkisebb domb sem zavarta a gazdászok kilátását, végtelenségig húzódó gabona és tengeri vetések között a Tiszán át Bánságba érve, i/

2 8 tájban kiszállottak Zsombolyán. Itt már egy urod. kasznár —igazgató urunk volt tanitváuya — várt reájuk s fogadta őket, mint Csekonics Endre gr. vendégeit. Valóságos egyaránt, ha az izgága, uralkodni vágyó, — de alapjábau jószívű Salamont V. költemeuyóben mint ősz, öreg remetót mutatjuk be, ki csendesen imádkozik éjjel-nappal, kinek oltara az Istenadta föld, szent keresztje egy letiiz tt kard ós kinek szive, szája egész lelke egy óhajtást, rejt magában : • Boldoguljou a magyar hazája !« — A mint mindig mélyebb a rengeteg homálya s mint sárga koszorúját váltotta és vesztette a komor vadon, a lázongó fejedelem évről-évre jámborabb lett, arcán a vad indulat vonásai mindig szeliIebbre simultak mig végre : • Ragyogva ömlik el szakálla. Mindenik szála lelki béke szála.c Rövid az egész költemény s ebben a rövid néhány sorban mily élénken tárul elénk egy hosszú-hosszú mozgalmas emberi élet az ifjúság forrongó szenvedélyeitől ós nagy tévedéseitől az agg kor fenséges ós megtérő nyugalmáig, — de még tovább is, mig : . . , . . hervadó levéllel Eltakarja öt a sárga ősz.c S még hány olyan közös pontot találunk a történelemben s V. költészetében, melyek megtérítik, kiegészítik, szópitik egymást. Igy vau ez a költészet tan tárgyalásánál is. V. epigrammai, ,.Kis gyermek halálára" c. elegiája, »A hont.alau, A szegény asszony könyve, Szép Ilonkái-ja és még sok más nemcsak kitűnő stylus szépségek tárházai, nemcsak a megfelelő műfajok remek példái, de tárgyulásuk valódi lelki gyönyör, mert látja a tanító, mint értik és szeretik meg tanítványai V. alakjait, mint lelkesüluek szép ós nemes eszméiért. — Az én tollam azonban nagyon gyenge kellőleg méltatni V. nagyságát; mert nagyobb volt ő még Petőfinél •s Aranynál is ; »Petőfi a magyar uerazet szabadságának őre és védelmezője, Arany János a nyugodt fejlődés korszakának dalnoka. Vörösmarty Mihály több mindketlöjűknól .- Ö a nemzetét előkészíti a szabadság korszakaira, a szabadság elvesztése utáu vigasztalja, reményekre kelti, a gondviselésben hisz lelke egész melegével s mint, a magyar nemzet évezredes történelmében mindig megtalálta a mindenható vezérlő kezet, ugy Istenre bízza nemzetének beláthat.lan időkre terjedő jövendőjót ís.« — A magyar nemzet megértette nagy költőjót a küzdelem nehéz napjaiban. De Istennek legyen hála megérti most is, különben képes lett volna-e ugy lelkesedni, ugy üunepelni a nagy szellemet, mint a hogy ünnepelte ezelőtt néhány hónappal születésének százados évfordulóján ? És ez nem csekélység ; az idealismus költőjét ünnepelni a mai korban, melynek reális szelleme, az érdekek harca, hit ós lelkesedés nélküli valósága oly rettenetes nagy. És mégis tudtuk ünnepelni a nagy költőt méltóan hozzá és hozzánk ! Nem Vf.heijük-e e lénybon észre, az uj század küszöbén egy szebb, jobb kor, az idealismus korának hajualhasadását ? A magyar tanítóság is kivette részét nagy mestere ünnepléséből ; — buzgón törekszik azou is, hogy a nagy költő neve alapítványban és alakja ércben hosszú időkre megörökítessék. De maradandóbb emléket nem állíthat a nagy költő emlékének, mintha az idealismust, a szép és nemes iránti törekvést, — édes hazánk ós szép íyelve iránti szeretetét oltja a magyar tanulóifjúság szivébe, hog}' ők is átvegyék Örökségül a lelkesedést, csodalatot, hódolatot, melylyel ma nemzetünk e nagy alakját ünnepeljük, akkor be fog teljesedni az óhaj, a jóslat, mely egy Vörösmartyt dicsőítő költemény vógsoraiban nyert kifejezést : Nagy vagy te bár kicsiny sírodban, — Hisz telked fellegekben járt, — De lesz még ünnep a világon, Mely téged onnan is kivált Lesz még magyar, ki tud pirulni Közömbös múltja bűnéért S a költö homlokára fűz majd Hervadt helyébe friss babért\! Nagy^Margit.