Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

10. BALATONVIDEK 1901. junius 274. kártótele látszott s igen kevés nyoma a repce legnagyobb ellenségének, a földi bolhának. Utóbbi ellen ugy védekeznek, hogy 2 gyerek kátrányos ponyvát, huz a vetés fölött, a bolhák felugranak s a ponyvára ragadnak. Megtekintették a szomszédos táblán az idei lucernát, melynek árpa a védönövénye. Okszerűen veti a gazdaság ezt a két növényt. Midőn az árpa már 8—10 cm. nagy, akkor vetik rá keresztben a lucernát. Igaz, hogy igy kárt tesznek a védőnövényben, de ha egyidő'oen vettetnék mindkettő, a lucerna nagyon megsinyleuó az ott szokásos késői fagyokat. Kis Marton majorban állottak meg a kocsik a kirándulókkal, az angol telivérek istállója előtt. Az istálóba lépve, mindenkinek feltűnt Tip-Tap fedező mén, a volc hires versenyló. Ezt az ideális erős állatot le is fényképezték a gazdászok, mert, a versenylovak közül, melyek eddig futottak, ennek van legerősebb csontozata. Lekötötte itt mindnyájuk figyelmét szép termetével az elövezetett 15—20 drb: egy éves telivér osikó, melyek között 2 drb. Angliából importált is volt. Sokáig gyönyörködtek még a szomszédos istálóban ievő 26—30 drb. anjakancán. szellemi tápláléknak ily nagy adagokban való Jivezése után természetesen a legnagyobb köszönttel fogadták a kirándulók a tisztikar szives ghivását, hog3

r az ö társaságukban egy kis mag aros étellel-itallal helyrehozzák testük anyag veszteségét. Ebéd közben Papp Gábor gazdász ürítette poharát a tisztikarra. Étkezés után derült hangulatban, ujult erővel folytatták a tanulmányozást. Megtekintve egy tábla lóbab s bükköny keveréket, Erdőhát nevü majorba mentek át kocsin. Kimagaslik itt a jelenkor igényeinek is fényesen berendezett 2 tehénistá/ó. Magasak, tágasak, világosak, jól szellőztethetek ; tehén állás, jászol, keranít ós cementtel burkolt. 180 darab tehén vau itt a 2 istálóban. A tehenek bonyhádiak s hollandiak ; tiszta simmenthalival fedeztetnek, melyet Kisbérről szereznek be. A két istáló teljesen elkülönített eg3'mástól, mert a teheneket tuberkulinnal oltották be. Az egyik istálóban vannak azok a tehenek, melyek az oltásra reagáltak, a másikban azok, a melyek nem. A reagált tehenek borja csak 2 —3 napig szopja anyja tejét., ekkor t.eljisen elkülönítik s a nem reagálók tejével táplálják mesterségesen. Erdőhát után Szent-László majorban állapodtak meg. Ezen major változatos vetésforgója intensiv gazdálkodásra mutat.. Itt van a tehenészet központja. 400 drb.-ból áll a tehénállomány, melyet, borzderes tyroli, schwajci, vörös tarka honi tájmarha, bonyhádi, simmenthalival keresztezve alkot. A tejet nyersen és feldolgozva árusítja el a gazdaság. 19Ö0-ban eladtak és feldolgoztak 802725 liter tejet, melyért a nyers bevétel 154993 13 K. volt. Megtekintették itt a tej és sajtkamrának nagyszerű felszerelését, azután a juh állományt. A juhászat anyaga rambonillett, melyet Skublics Sándor szent inihályi ós Clement Lipót palini juhászatából szerzett be a gazdaság. Beesteledett egészen, mig végig nézték ezen major gazdag felszerelését. Nem is vonakodva ültejí az ízletes vacsora mellé, melyen végig derült volt a hangulat. Sztankovics János ós Faber János toasztja után felhangzott a praxi nóta. De ütött a távozás órája. Megköszönték a tisztikarnak a szives vendéglátását s a szakazerü felvilágosításokat. - Vonatra ültek, mely Budapestre robogott velők. Itt a »József főhercege szállóban pihenésre tértek egy jól eltöltött nap kedves emlékeivel. (Folyt, köv.) Darnay muzeum Sümegen. Nyílhegyekről. A hadtörténelmi cikkek közül a nyílhegy az, amelyik 5 ezer éves múlttal dicsekedhetik, és épen ezért a különbféle átalakulások érdekes megfigyelésre adnak alkalmat. A szaktudósok gyönyörködhetnek a korok Ízlésének megfelelő alakok száz ós száz változatában, különösen ott, hol a.z ötezred évben hasenált nyilhegyfajok egyesítve vannak. Ilyen érdekes 5 ezredévet felölelő nyílhegy sorozatot bir a Darnay muzeum, melyet a tulajdonos Sümeg vidéki leletekből két évtized alatt gyűjtött össze. A nyílhegyek ősével a neolith kor őslakóinak tűzön szilánkolt nyílhegyével kezdődik a sorozat, melyből közel 200 változatot láthatunk, melyek zömét a somlyói őstelep szolgáltatta. Legnagyobb szamban vaunak képviselve az áttetsző Ósidiánból készültek, kisebb a száma a színes jászpis és a silex (tűzkő) nyílhegyeknek. Az őslakók, midőn tudatára jöttek, hogy bizonyos kőnemek, tűznél hevítve gyors hűtés következtében, szilánkokra hasadoznak, megmérhetetlen vívmánynak jutottak birtokába. A fémek hiányában könnyű szerrel juthatott összes védelmi ós házi eszközökhöz. A nagyobb kősziláukokból készítette, az első két élű tőrpengét és kést, melyeket hasított, fanyélbe szorítva, nyers állatinnal rákötözve erősített meg, az apróbb szilánkok szolgáltatták a háromszög, növény levél alakokat utánozó nyílhegyeket. A szilánkolt kő nyílhegyek után, melylyel oly könnyű szerrel ejtette el a futó vadat, kísérletezett az ősember a haladottabb őskorban fémből készült lyilhegyeket is, a rézből készült nyílhegyek az anyag lá.gyságánál fogva kevés ideig voltak használatban, igy alig 1—2 drbot ismerünk hazai leleteinkből, gyakoriabbak a bronznyilhegyek, melyeknek mind a három ismeretes alakja több példányban képviselve van Darnay nyílhegy gyűjteményében. Van nyélnyujtványos, kétszakálas bronz nyílhegy, köpiis lándzsa alakú és háromszöges kúpos nyílhegy. A bronznyilhegyek közel kétezer évig megtartották uralmukat, sőt még a haladottabb vaskorban a La Tene korban is, midőn a vas edzését mar ismerték, használatban voltak, együtt a szilánkolt Obsidion nyílhegyekkel, melyekkel az őskor végső szakában is találkozunk. Hogy a kőszilánk nyílhegyek a fémek fejlődésével még mindig divatban voltak, annak magyarázatát adhatja a kutató azzal, hogy némelj' vidéken, fémhiányban szenvedtek és a szegényebb őslakók könnyebben jutottak kőhöz, mint az érchez, melynek idomítása, kiolvasztása, akár öntés akár kovácsolás utján mindig nagyobb nehézséggel járt. A hallstatti és La Tene korban vasból is fordultak elő nyílhegyek, ritkán nyélnyujtványnyal, inkább a nyél befogadására szolgáló köpüvel ellátva. A rómaiak korábau a bronznyilhegyek domináltak, az eddigieknél kisebb kétszakálas és lándzsa alakú köpüs nyilak divatoztak. Voltak oldallyukkal ellátott nyílhegyek is bronzból, melyekbe valamely növény mérget tettek, mely a legkisebb sebnél is halált okozott. Darnay nyilgyüjtemónyének legbecsesebb darabja a bronzból készült három élü kis Skytha nyílhegy, mely a ritkaságok közé sorozható. Ezen nyílhegy Somlyóról került a gj'üjteménybe. A bronznyilhegyek a népvándorlás korban mindinkább gyérülnek, az avarok hunnok, honfoglaló őseink nyílhegyei kemón}- edzésii vasból készültek, részben nyélnyujtváiyos, de főképen a köpüs nyílhegyek divatoztak. Leggyakoribb alak a háromszárnyas, oliánderlevél alak, de a kétszakálas nyílhegyek is használatban voltak. Honfoglaló őseink lovassirjaiban leginkább a háromszárnyas nyílhegyek fordulnak elő. Az ujabb középkorban a kótszakállas nj'illiegy vitte a vezérszerepet, mellette a nyílhegyek közel száz alakja divatozott. Gyakori a növénylevelet utánzó lándzsa alak, melynek egyik válfaja az úgynevezett huszita-nyíl, melyből egy példány legutóbb badacsonyi leletből került Darnay gyűjteményébe. — Vannak négyszögű kúpos, nehéz nyílhegyek, számszeríjakhoz való három és négyszögű lapos 1—2 élü nyilak. Érdekesek a gyűjtő nyílhegyek, melyeknek négyszögű lapja több lyukkal volt ellátva, melyen át szurokba mártott kóc erősíttetett rá ós meggyújtva lövetett az ostromlott város, erősség, szalma, nád, fasindeles épületeire. Heti szaporulat : A közel múltban Malatinszky Ferenc csányi földbirtokos, a Darnay muzeumnak ajándékozta a Nóvák család régi irattárát, melynek rendezését most fejezte be Darnay. Az irattár érdekes okmányokat tartalmaz a XV—XVI. század első feléig. Legbecsesebb dbja Verböczy itólőmester a nagy törvénytudós által hozott itélet, okirat ; sok becses okmány, levél van a XVII—XVIII. században Zalamegyóben vezér szerepetjá.tszó férfiaktól. Különösen becsesek a nemesi felkelés, a franciák ellen folytatott háborúskodásra vonatkozó rendeletek, felhívások ós egyes ütközetek leírásai. Szép sorozat van a pozsonyi diétán tartott nevezetesebb országgyűlési beszédekről, melyeket Deák, Kölcsey és más kiváló szónokok tartottak. A hadtörténelmi gj'üjtemény egy becses sarkantyúval szaporodott, melynek féllábnál hosszabb csillagtarajtartója van, hasonló feltűnő nagy sarkantj

rukat leginkább Mátyás király korában tartott, harci tornákon használtak. A sarkanytu Csabrendeken szántás közben került felszínre. Érdekes a Zala-Mihályfáu lelt őskori bronzbuzogány, mely hordó alakú, gerezdjein elhelyezett tompa csücskékkel ellátva. Hasonló eddig még nem fordult elő harci leleteink között, a külföldi analógiák után ítélve a Skytha emlékek közé sorozandó. A szaporulat érdekessége ezúttal az éremgyűjtemény körébe vág. Nagyon ritka a szerzett Mária (1382—1385) aranya. Előlapján Szt. László álló alakja mellett két liliom látható, hátlapján cimer paizs. Csere utján szereztetett meg I. Ferdinánd körmöc-bányai aranya, kisdedet tartó Máriával, hasonlókép 1737-ben Nagy-Bányán vert IV Károly 1/

i aranyja. Három ezüst dénárt is kapott a gyüjteméuj-, egyik II. Bélától (Rupp. 63). A má ik kettő IÍI-ik Bélától (Rupp. 111—H8alatt). Négy kisebbágyugolyó, egy kartács egészíti ki a heti szaporulatot, melyek Tátika területén kerültek felszínre. Divatáru kereskedőink. A helybeli kézmű ós divatáru kereskedők az elmúlt héten abban állapodtak meg, hogy üzleteiket, a nyári hónapokban reggel 7 óra előtt nem nyitják ki és este hót óra után nem tartják nyitva. Elismeréssel ós örömmel vettük ezt tudomásul már azért is, mert — mint értesülünk — kereskedőink ezen határozatot főleg azért hozták, hogy alkalmazó jaikuak — kik még most is 12 órán át lesznek a nagy hőségben az üzlet négy fala közé zárva — alkalmat nyújtsanak arra, hogy a balatoni fürdőt, használhassák. Azon reményünknek adunk kifejezést, hogy vái k más szakmabeli kereskedői is, a divatáru mjioa.,e' K példáját követve, már a legközelebbi napokban hasonló határozatot fognak hozni, annyival is inkább, mert ha az illető kereskedők meggondolják, be kell ismerniök, hogy az alkalmazottak sorsának ilyetén módon való javítása által, üzletüknek épen nem ártanak, sőt ellenkezőleg csakis használnak. Vannak üzletek, a hol már reggel 5 órakor kinyitnak és az üzletet este 10 óráig nyitva tartják. Az alkalmazottak természetesen ezalatt a 17 óra alatt folyton az üzletben vannak, testileg és szellemileg dolgoznak megszakítás, pihenés nélkül. Ha csak pihenésnek nem vesszük azt a 10 —15 percet, amit az alkalmazottaknak ebédjük elköltésére engedélyeznek. Már most nem valósziuü-e az, hogy az a keraskedelmi alkalmazott, a kinek naponkint 16—17 órán át kell dolgoznia, nem dolgozik olyan szívesen, miut az, akinek csak 12 órán át kell maradnia. Milyen kedvvel áll munkába az a segéd, aki tudja, hogy aznap csak 12 órán át kell talpon lennie s milyen kedvvel az, a kinek 17 órán keresztül kell dolgoznia? Mi azt hisszük, hogy jó kedvvel, jó akarattal 12 óra alatt lehet annyit dolgozni, mint rossz kedvvel, duzzogva 17 óra alatt. Meg külömben kára sem lenne egy üzletnek sem, mert ha a vevő közönség tudja, hogy reggel 7 óra előtt és este 7 óra után az üzletekben nem vásárolhat, ugy vásárlásait bizcuyáia eaeu időn belül végezné el, mert nem hiszem el, hogv léteznék valaki, a ki azért, mert este 7 óra után nem vehet 3 citromot kereskedőjénél, azért tőle elmaradjon ós a három citromos más városból rendelje meg, mert más városból kellene okvetlenül megrendelnie, mivel helyben egyik kereskedőnél sem kapja meg. Hogy mennyire lehetséges ezen ujitást keresztülvinni, azt legjobban látjuk divatáru kereskedőinknél, a kik most már pár nap óta szigorúan betartják a ki- és bezárás meghatározott óráját és saját állításuk szerint üzletük nem szenved semmit. Külömben kell-e jobb példa, mint a vasárnapi munkaszünet behozatala ? Minden helybeli kereskedő emlékezni fog arra, hogy azelőtt a vasárnap délután volt egész héten a legerősebb fél nap. Előfordult, hogy a kereskedő vasárnap délután többet árult, mint más 2—2