Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-02 / 22. szám

(5 __ CSARNOK. JI oak leány. {Körötte s^ép tavasz csend fofiász{odi{ — széf is el búsong, feni] imád{ozi{ • • • J^Z égre nézne, Raj fi! S)e fátni nem leltet J^ fángofó napot, \é{, a szép eget . , . ^ rózsa iffatos, DUmö feHet szine ? mífgen a tudat, ^ melyet rejt szive ? . . . 3£aja arany, selyem, Difiiként a nap, a fény, J2 e mindezt fátni {eff, J2em érti meg szegény . . . Jl gyászban egy vigasz, 3£a majd viráya liulf Itgy azt se tátja majd, {Fölötte nem busul . . . Teller Vince. IRODALOM. Költemények Irta Ruff Andor. E versek Írójának nevét sohasem olvastam, sohasem hallottam, pedig minden valamire való költő, és igen sok aeininire való verselő nevét ismerem. Különben ez az én íteletemnek nem ad irányt. Különböző versei igen különböző hatással vaunak rám. Egészben véve e versek szerzője nem költő s még verselönek i» gyengének mutatkozik sok helyütt. De müveit, olvasott ember, irodalom szerető, amilyen nagy Magyarországon kevesebb vau, mint rossz vers-faragó. Ha 18—20 •ves ifjú volna még, idővel költő is lehetne belőle nagy lelki harcok és hosszú, kitartó önképzés után; de én ugy sejtem egynéhány versének érettebb észről tanúskodó, mélyebben járó gondolata után, hogy e kötet szerzője a férfikor delén túllépett műkedvelő, aki nem legyőzhetetlen lelki szükségből, hanem részben a költői hir után való hiu sóvárgásból, részben abból a hatásból kifolyólag nyul az irótollhoz, melyet igazi költök átolvasott munkái keltettek szivébeu. Versei jórészt reminiscentiák. Egyéniségnek, határozottj sajátos világnézetnek a leghalványabb bélyege sincs meg e köteten. A legtarkább összevisszaságban követik egymást bosszantó gyarlóságok s olyan versek, melyek egy-egy szerény igényű vidéki lapban teljes joggal megállhatnak. Sok oly együgyű vers van e könyvben, mint a «Legény ós leány, cimü (85. lap), mely ellenmondások s éretlen gondolkodásról tanúskodó psychologiai és logikai absurdumok láncolata. A költeményhez nem elég egynéhány pár keresett rim, sem a verssorok határozott ütemei, sőt még a kedély ragyogó napfénye, vagy az érzés, meg szenvedély izzó tüze sem elóg( mely utóbbiak szintén hiányzanak e kötetből), hanem az igazi költőnek egyúttal a leglogikusabban gondolkodó, a legerősebb agyvelejű, gondolatait vas következetességgel rendező egyénnek is kell lennie. A költői tehetség erősbödését, fejlődését hiába keressük e kötetben : egy-egy tűrhetőbb, olvashatóbb vers után ismét bosszantó gyarlóságra bukkanunk. Hogy a szerző remiuiscentiákat dolgoz föl, bizonyítja a cFehér Anna. cimü elbeszélósa is, melyben a hasonló cimü gyönyörű népballadát dolgozza át, de lélektani képtelenséget lop bele ebbe is. Hogy ígérhetné egy hadnagy, egy betyár húgának, hogy feleségül veszi, mikor az a lány betyár bátyja megmentéseórt különben is hajlandó a legnagyobb áldonatra is?! Ez a motívum eredeti egyedül Ruff versében, d« ee BAL

ATON VU>KK __ VRlóaziiiüMen, hihetetlen; tehát, hibás A vers minden «gyób motívuma » nópballadából van átvéve, tehát nem a szerző sajátja. A mi e versben az j Övé, az rossz ; ami e versben jó, az nem az övé. Azt' azonban készséggel elismerem, hogy verselése itt elég jó, fordulatos; s az elbesz 5lósben csaknem balladai elevenség, gyorsaság és szenvedélyesség lüktet. Mondom, ha e versek szerzője még 20 éves, időjártával lehet, valami belőle ; de ugy, a mint, van, nem egyéb, mint egy költészetért lelkesedni tudó, mulatságból s hiúságból kísérletező, irodalmilag művelt ember. Patyi István. KÖZGAZDASÁG A szölö peronosporájá. — A legjobb eljárás a betegség ellen való védekezésre. — A magyar-óvári m. kir. gazdasági akadémiával egybekötött növényélet ós nüvéuykórtani állomás tudós tanárainak vezetése alatt már három éve kísérleteket folytat a perouoszpora ellen való védekezés terén, az ajánlott különféle védekezési anyagokkal. Az eredményt a „Kisérietügyi Közlemények" cimü hivatalos folyóirat tette közzé. Az eddigi kisérletek az általánosan használt rézgálic ós égetett mész keverékkel szemben elóuj'ösnek mutatták be, a már hazai gyártású Aschenbrandt-féle „bordói-port". A kisérletek hosszú leírása után a dr. Aschenbrandt-féle „bordói-por" előnyeit a hivatalos kiadvány a következőkben összesíti: Lassúnk egy kis párhuzamot a házilag készült rézgálic-keverék és a dr. Aschenbrandtféle „bordói porból" készült permetező-anyag között, csak a tulajdonságokat véve figyelembe. A házilag készült rézgálic-keverék készítése határozott ügyességet és szakismeretet igényel s csekély hibával, melyet a permetező anyag elkészítésénél elkövetüuk, igen érzékeny károkat okozhatunk. A készítés körülményessége hátráltatja a munkát, sok Hőt vesz igénybe s ha megmarad, használhatatlanná válik. Az ajánlott lemérési módszerek szeriut elkészített oldat soha sem megfelelő s különösen ha nagyobb mennyiségűt készítünk, a legnagyobb valószinüsótr szerint maró hatású lesz. Minden kg. rézgálicra 1 kg. égetett mész vau számítva ! Vájjon lemórik-e a szükséges menynyiséget? A legtöbb gazda nem! De tegyük fel, hogy pontosan lemértük. A jól kiégetett mész könnyebb s belőle több meg}' 1 kg. sulyra, mint ha vannak közte félig kiégetett vagy egyáltalán ki nem égetett darabok, a melyek a vizbeu nem oldódnak. A mész kiégetósi fokát ugy ránézve nem lehet meghatározni s igy a gazda nem képes megítélni, vájjon adta-e a szükséges mennyiséget az oldathoz. Nagyobb mennyiségű oldat készítésénél, a hol 50—100 kg. meszet használunk fel, a legjobban kiégetett mésznél is marad oldhatatlan mészkő vissza. A legtöbb gazda, különösen a kisbirtokosok, nem is használ égetett meszet, hanem oltott meszet. Lemórésről szó sincsen, csak ugy tesz bele egy pár kanállal s az oldat színéről határozza meg ennek jóságát. Hogy milyen permetező oldatok kerülnek igy ki, arról eléggé meggyőz bárkit egy séta valamelyik nagyobb község szőlőskertjében, » permetezés után 7—8 nap múlva. A mi a hatást illeti, azt ősszel látjuk a szegény tőkéken, a melyeket nem csak a peronoszpora, de a permetezés is alaposan megdézsmált. Vájjon vizsgálják-e az oldatot kémhatására nézve ? A kisgazda egyáltalán nem s nagyobb szölősgazdaságokban is csak itt-ott. A legtöbb helyen lemérik az anyagot s minden további nélkül permeteznek vele, vagy szemmértékre határozzák meg az oldat jóságát. Ilyenformán különösen az első permetezés után a gyönge lomb és hajtásvégek leperzselése napirenden van. A „bordói-por"-ból készült oldatnál mindezek elesnek. Az oldat elkészítése kevés időt vesz 1901. április 2. igénybe, ügyességet s szakismeretet nem kíván z maró hatása nincsen, igy a loinbperzselésről ! seó sem lehet A permetezésnél esetleg kimaradt oldatot jól bedugaszolt hordóban a másik permetezésig eltarthatjuk a nélkül, hogy az megromlana. A permetező készülék porlasztó makkját sohasem dugaszolja el, a mi pedig házilag készült rézgálic-keveiéknél igeu gyakran megtörténik. A szőlő zöld részeire határozottan jobban tapad, mint a rézgálic-keverék és még nagyobb mennyiségű csapadék (eső) sem képes lemosni. Ezeu előnye különösen figyelembevtendö. Ennyit óhajtunk az uj auyagról elmoudani bárom évi kísérlet eredménye alapján, összehasonlítva a házilag készült rézgálic-keverékkel. * A fent ismertetett előnyökkel bíró dr. Aschenbrandt-féle „bordói-por"-t, a németországi szabadalom szerint, már hazánban gyártják. Egy kat. hold szőlő évi háromszori permetezéséhez kell belőle : az első permetezéshez l'/aVo-os oldat (3 hl. oldat kg. por), 2-ik permetezéshez 2°/

0-os oldat (6 hl. oldat = 10 kg. por), a 3-ik permetezéshez D/V/o-os oldat (6 hl. oldat 19. kg. por), összesen tehát egy évre 1 kat. hold szőlőre kell 23^2 kg. dr. Aschenbraudt-féle „bordói-por", a mi, 70 fillérrel számítva kilogrammját, 16 korona 45 fillért tesz ki. Ezzel szemben a 2°/

0-os rézgálic és mészkeverékhez kell, a 3 permetezésnél szintén 14 hl. oldatot számit\a, 28 kg. rézgálic, a mi 66 fillérjével kitesz 18 korona 48 fillért, a mihez jön 28 kg. égetett mész, ára 84 fillér, az összes költség tehát 19 korona 32 fillér. A dr. Aschenbrandt-féle ,,bordói-por" használata tehát nem csak jobb és biztosabb hatású, mint a házilag készült rézgálic keveréké, de még olcsóbb is óveuként ós holdanként 2 korona 97 fillérrel, és elmarad alkalmazásánál a hosszas ós pepecselő munka. A gabona megdőlése. Ha a gabona fejlödőttségének bizonyos fokára hágott, bizonyos sejtcsoportok feladatává válik a növény szilárdságát biztosítani, hogy az fejlődni, a magasba növekedni tudjon. Ezek a sejtek adják meg a növény várát, ezek az úgynevezett mechanikai szövetek. Nagyon érthető tehát azon feltevés, hogy gabonáink azért dűlnek meg, mert a gabona szalmájában foglalt szövetek, sejtek nem eléggé fejlődőttek ki. A sejtek pedig akkor nem fejlődnek normálisán, ha nagy a beárnyókolás, ha kevés a világosság. Sokat hangoztatott tanács az, hogy olyan külföldi, többnyire angol buza féleségeket kell választani, a melyek szalmája erősebb. Igaz, vannak olyan vastag szalmáju buza és egyéb gabonaféleségek, hogy vetekednek a náddal, de ezeknek a szemtermése oly silány, minősége oly rossz, hogy ezért a vastag szalmáju buzafélesógek termelése, éppeu nem ajánlható. Sokkal többet ér az, ha mi oly mivelósi módot alkalmazunk, hogy a meohanikai szövet kifejlődésére a kedvező körülmények Jmegadassanak és megmaradunk a honi gabona féleségeknél. Első sorban is javítani kell a talajviszonyokat. Rá kell térni, ha az altalaj megengedi, a mély mivelósre, hogy a gyökerek jobban terjeszkedhessenek. Kövérebb humusz dus, nyirkosabb, különösen nitrogénben bővelkedő árnyékos fekvésű talajon sokkal ritkábban kell vetni. Nagyon helyes lesz még ősszel a vetöszántással a műtrágyákat, beszántani, különösen a szuperfoszfát trágyát. Helyes lesz a laza talajokat hengerezni a kötöttebbeket boronálni 8 végül az óvatos sarlózással, legeltetéssel is sok gabona megdülését tudjuk elkerülni. Vannnak esetek, a midőn semmi sem használható sikerrel a megdülés ellen és ezt a panaszt sokszor lehet hallani a gazdáktól. Ez az eset az, a midőn a gabona szalmáján oidiumot és ophiobolus graminis-t lehet találni, melyek a szalmán élődve, azt meggyöngítik s igy azt a megdülésre alkalmasabbá teszik. Érdekes a dűlt gabona szemeinek az elem-