Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-05 / 18. szám

ltOl. május 5. HALATONVlüBK magasabb osztály növendékei. Igazgatóságát és felügyelő-bizottságát meg a tanintézetben levő növendékek közül szabadon választottuk. Könyvvivőit, pénztárnokát és más hivatalnokai ugyancsak az iskolai növendékek közül választaná. Azzal, hogy az iskolából már kikerült egyén még mindig tagja lehet e szövetkezetnek, mint üzletrészes, elérnék azt, hogy az iskolából kikerültek egy kedves intézmény utján kapcsolatban és összeköttetésben állanának azzal az intézettel, mely nekik az előmenetelre a nevelést, oktatást megadta. Tudom ós hiszem, hogy igen kevesen fognának kilépni. Hisz a felelősség nem lenne magasabb, mi ut a jegyzett üzletrész, vagy részek erejéig. A segités se lenne kegyadomány. Becsületszóra adott olyan értelmű kölcsönt gondolok, melybeu a javadalmazott által kiállított kötvényben kötelezné magát arra, hogy a kölcsön vett tőkét és annak évi 1% kamatját akkor, ÍI mikor vagyoni viszonyai megengedik, meg fogja fizetni. Lesz mindenütt egy pár olyan is, aki nem fogja tudni visszatéríteni a kapott segélykölcsönt, de ma jó része nem is gondol vele. A segítő szövetkezet adósainak" többsége azonban meg fogja téríteni mihelyt csak lehet és pedig megtoldva, mert rajta is segítettek, segítsen ö is másokon. A nem magasabb mint l°/o kamatjövedelemből az önképzőkörök, dalkörök, zeneegyletek és minden más egyletek az intézet kebelén belül segélyezendők volnának. Az első években erre kevés jutna, mert a tagoknak könyvvásárlásra, internátusi és egyéb szükségletekre az üzletrészek is alig lennének elegendők, de már egy évtized múlva igen nagy segélyt nyújthatna egy ilyen szövetkezet. A magyar ember kötelességtudó, pontos fizető, erről csak a nem jól alkalmazott segités munkájával szoktattatott le. Ha már most, mint gyermek a kapott segélyért viszontszolgáltatással tartozik, meg fog erősödni benne a kötelességérzet és a hazának pontos, kötelességtudó polgárává lesz. Örök hálával fog emlékezni arra az intézetre, mely benne ezt kifejlesztette. Majd ha tanulmányai után munkája gyümölcsét élvezi, nem fog megfeledkezni arról a filléres önsegélyző szövetkezetről sem, melynek vezetésében mint gyermek, tevékeny részt vesz, örömmel fog viszszaemlékezni azokra a küzdelmes gyűlésekre, melyeken szabad választási jogát éveken át gyakorolta, unnak áldásaiban részesült. IV. Látom sokak arcáról a kérdést, hogy miért kellett ezt nekünk végigolvasni ? Azért mert hazánkban már több százezer ember lobogtatja a szövetkezeti zászlót, de még igen kevés a vezető, a tanitó, hogy mely utonmódon lehessen a legegyszerűbb szövetkezetről, a hitelszövetkezetekről áttérni a magasabb, komplikáltabb, de áldásosabb többi szövetkezetre : a termelő-, a fogyasztó-, raktár-, közmagtár és más szalcszövetkezetekre. Igen sok ember fog kelleni, aki ebben az irányban majd vezessen. Az iskolában kell ezt megtanulni játszva, könnyen szeretetteljes vezetés mellett, mert ha ott ezt elmulasztják, a gyermekeket önzőknek nevelik, ok nélkül kiáltják : „Szabadság, testvériség, egyenlőség !" Önző emberek ajakán ez kiáltó szó lesz a pusztában, csakis önzetlen emberek tehetik termékenynyé embertársaikat, hogy e szavak ne csak jelszavakat, de igazságot is hirdessenek ! Városi közgyűlés. Keszthely város képviselőtestülete április 29-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat elég érdekes, sőt fontos volt, különösen két pontja vág bele nagyon is közéletünkbe : a kórház és gyalogjáróink ügye. Amaz már évek óta foglalkoztatja a humánus gondolkozású elméket s mind közelebb jut a megvalósuláshoz, emez pedig, mire rendelet szabályozná, tán egyesek buzgósága folytán létesül is. Mindkét kérdést sokat szellőztették a lielyü lapok évek során át, sok szó esett róluk fehér és zöld asztalnál egyaránt s mégis, mire a város a közgyűlés napi rendjére tűzi a fontos kérdéseket, bizony mindössze 15 — 20 városatya van jelen és 8, 4 szól hozzá az életbevágó kérdések megvitatásához. A gyűlés lefolyása egyébként a következő volt: Nagy István városbíró megnyitja a rendkívüli közgyűlést, mire Csirke Iván városi jegyző a napirend előtt előterjeszti a megyei alispán átiratát a megyei tisztviselők segéd- és kezelő személyzetének fizetésfelemeléséről s kéri a közgyűlést, hogy a megszavazott, a belügyminiszter által jóváhagyott s az egyes községekre kirótt l'ö°/o hozzájárulást a város költségvetésébe vegye fel. _ Lénárd Ernő kifogásolja e javaslatot s indítványára elhatározza a közgyűlés, hogy a városi költségvetésbe nem veszi fel a 16725 kor. adó alapján kirótt összeget, hanem megyei pótadó címén veti azt ki. Az elnöklő városbíró jelenti, hogy a kórliázkert eladására hirdetett árverés sikertelen volt. Mire Hoffinann Soma helytelennek nyilvánítja az elöljáróság azon intézkedését, hogy a fennálló törvények ellenére, melyek szerint a községnek törvényhatósági engedély nélkül ingatlant eladni, venni, de cserélni sem szabad, a kórház telkéből egy darabot elcserélt; felszólal ezen intézkedés ellen azért is, hogy precedensül ne szolgáljon. Lénárd Ernő magáévá teszi Hoffinann Soma kifogását, hosszasabb vita után a cserét nem hagyják helyben, és utasítják az elöljáróságot, hogy ujabb árverést hirdessen. A városbíró bemutatja az építendő kórház terveit és költségvetését, mire Lénárd Ernő, mint a kórházépitő bizottság elnöke részletesen ismerteti az uj kórház terveit s tudatja, hogy a 8 hold területet elfoglalandó kórház egy emelet főépületből fog állani 32 ágygyal, gondnoki lakással ; külön épület lesz a járványkórház 6 ágygyal, hullaház s több melléképület ; a költség 926G3 K. 95 fillérbe van előirányozva, melyre a \áros a kórházalappal és a régi kórház eladásából befolyó összeggel összesen mintegy 60000 koronával rendelkezik. Neumark Béla dr. felszólalásában hangoztatja, hogy az előirányzott összegen kivül felszerelésekre és egyéb kiadásokra még vagy 20000 K. szükséges, de mivel erre fedezet nincs, a kórház csak ugy épülhet fel és állhat fenn, ha napi ápolási dijakat szabhat ki, mire azonban belügyminiszteri engedély szükséges, ajánlja tehát, hogy a város kölcsön utján fedezze a hiányzó összeget. lyezett háromszögű mélyített vésetek szolgáltatják, mig a vésetek közti növényiévé! alakú középső inü apró pontozott díszítéssel vannak ellátva. Hasonló vésetek ékítik a fibula láblemezét és a középen végigfutó bordaszerü kiemelkedésen szintén bevert pontozat.okat látunk. A fibula sodronytűje hiányzik ós ívhajlásu nyakánál nyilván a találók vigyázatlansága következtében ketté van törve. Teljesen hasonló, de bronz fibulát bír a nemzeti rauzeum ismeretlen leihelyből, melynek azonban sokkal egyszerűbb, kezdetlegesebb a díszítése. A dombovári ezüst fibulám díszítéséhez hasonló bemélj'itet.t háromszöges diszitést mutat a szabolcsmegyei zalkodi sirlelet ezüst övcsatja is. A fibula 110 mm. Talán ornamentilius szempontból a legbecsesebb a sirlelet ezüstből készült övcsatja. Az Övcsat három részből áll : és pedig a karika, a csat peczek, (mely azonban erről hiányzik) és a díszes csattartó részből. A csatkarika köralakra hajlított tömör ezüst rúdból készült, mely azonban szögalakban lapított oldalán körbe futó bemélyitetr, rovátkákat mutat, mig felületén és fenék részén cik-cak mélyítések látszanak. A csattartó részt ötszögü keret fogja körül és a csúcsban való összeszögelésénél jobbra és balra hajló inadárcsőr alalui díszítéssel bír. A keretben foglalt ötszögü mező díszítése stilizált nőfejet mutat, ez fogja körül a jobbra-balra kunkorodó, növényvidéket utánzó kiemelkedett díszítés. Mind a fibula, mind az övcsat hátlapján vasrozsda foltokat mutat. Ezen övcsathoz hazai leleteinkből egy közel hasonló alakút bír a magyar nemzeti muzeum aranyozott bronzból, mely azonban némi eltérést mutat azáltal, hogy a görbe csőrü madáridom nemcsak a csattartó csúcsba szögelését díszíti, hanem az egész ötszögü keretet körülveszi. Közel hasonló ezüst övcsatot ismerünk még a szécsényi leletből Pintér Sándor gyűjteményében, ez azonban a görbe csőrü madárfej helyett, nyakra hasonló hattyufej díszítéssel van ellátva. A dombovári övcsat hossza 120 mméter. E sir mellékleteihez tartozik még egy fehér csontból készült sürüfogu hajfésü, melynek félhát.u csontpántja négyszöglet.be futó vonaldiszitéseket mutat és négy bronz szegeccsel nyert a fésűhöz erősítést. Hasonló fésült nem mennek ritkaságszámba, ismerüuk ilyeneket a berényi, nemkülönben a keszthelyi és fenéki sirmezökből is. A dombovári sirleletet még három nagj'obb korongalaku borostyán gyöngy, egy hasonló alakú élénk piros ós egy dinnye gerezdjeit utánzó szürke agyag gyöngy egészíti ki. Borostyán gyöngyöket ismerünk nagyobb számban a keszthelyi sirmezőköu kívül, a perjámosi (Torontál m.) ós szécsényi leletekből is. A sirlelet utolsó és legkisebb igényű darabja egy finomabb kidolgozású szürke agyag orsógomb, amely körgyűrű alakot mutat. Az itt bemutatott sirleletet korban legközelebb áll a bokodi sirlelethez, tehát kora hozzátevőleg az V-ik század végére tehető. Csabrendeki csontváz sir. A csabrendeki óhegyen forgatásnál a munkások szórványos csontvázsirra akadtak, melynek melléklete két filigrán müvü aranyozott függő volt. A függőpár vékony aranyozott lemezből készült. Az áttört müvü felső lap ivalakban leteló hajlik, melyben megerősítést nyert a csuklóra járó tűvékonyságu függő kapocs. A diszes felső lemez három tagra osztható, a közepén köralaku lemez kerettel, melyben hat águ csillag nyer elhelyezést. A csillagágak közeit gyöngyözött vékony arany sodrony tekercsek töltik ki. Hasonló 3— 3 arányosan kisebbedő gyöngyözött arany sodrony tekercs nyert elhelyezést a kör alsó ós felső folytatását képező hajlott szárú háromszögekbem is. Az itt leirt függőpárthoz teljes analógiát alig találunk hazai sirlelcteink között, de a gyöngyözött sodronnyal való díszítési modort felleljük a mezőberényi sirlelet arany pántjain, hol a fűggőpárhoz hasonlón gyöngyözött arany sodrony tekercsek sorakoznakk egj'inás mellé. Gyöngyözött ezüst kosárkás függőket ismerüuk a keszthelyi sírokból is. Ugyancsak Csabrendek^n került elö egy másik áttört, művű, koronggal díszített arany függő, melyhez teljes analógiát szintén alig találunk hazai leleteink között. Szigligeti népvándorláskori sirok. Szigligeten Frisch László birtokos területén nagyobb számú csontváz sirra akadrak a munkások. A. leletről későn értesülve, csak két sir szegényes mellékleteit szerezhettem meg gyűjteményem számára. Az egyik sir egy diszes ezüst kosárkás tűt, függőt és három gyöngyszemet, a másik sir bronz gyűrűt, ós szijvéget tartalmazott. Az első sir lapos fedelű, ezüst kosárkás függője ritkább jelensége a nópvándorláskori síroknak- Lipp Vilmos három ezer sírjában, hol százával fordultak elö bronz kosárkás függők, éppen csak a dobogói sirmezöben lelt három párt,. Az ezüstből lapított függőkarikán nyert megerősítést, a szivalakra hajló gyöngyözött sodronyból összeállított kosárka, melyet kiegészít egy gyöngyös sodronnyal körülvett lapos fedőlap, ez egy nagyobb és négy kisebb sárgás üvegcseppel volt ékítve. A függő karikájának átmérője 36 mm. Hasonló gyöngyözött, 8 szivalakra hajlított ezüst sodronyból van alkotva a sirlelet bronz tűjének kosárkája is. A kosárka tetején ós négy oldalán egy-egy fehér üvegcsepp betéttel van díszítve. A bronzból készült tűszár, mint azt a rajta maradt, egyes részek mutatják, szintén sűrűn egymás mellé csavart gyöngyözött ezüst sodronynyal volt befonva. A lelet három gyöngyszeme ismertjelensége a népvándorláskori síroknak, nagy számban kerültek ilyenek elő a keszthelyi, dobogói sírmezőkből, ugy a Tolnamegyei bölcskei temetőből is. A másik sir melléklete szijv^g ós bronz gyürü volt. A bronz gyürü kerek felületén központba futó rovátkolt sugár vonalakkal van