Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-28 / 17. szám

12 28. BALATON VIDÉK 1901. junius 30. igen sokszor szakították félbe éljenzésekkel. — Az előadás végeztével a jelenlevők megköszönték az előadók szíves tanácsait s oktatásait, megigórve, hogy az itt hallottakat meg fogják tartani s felkóretik az előadókat, hogy részükre még néhány ily oktató előadást tartani kegyesek legyenek, mit, mindkét fáradhatatlan s buzgó előadó meg is igért. Elhatárolták, hogy a következő előadást is itt e helyen és pedig Németh Jenő a borkezelésről, Hugauff Ede pedig a bor értékesítéséről és a szövetkezetekről s azok hasznáról fognak tartani. — Mindezek befejeztével az előadók hangos éltetésével a szép előadás véget ért. — Kívánjuk, hogy édes hazánk fölvirágoztatására sok ily derék és szorgalmas tanítót adjon az Isten, — akkor nem kell félnünk, hogy »Árpád nemzete elvesszen.« — A burok védangyala cím alatt rendkívül érdekfeszítő uj regény közlését kezdte meg a • Budapesti ápril 26-iki számában. A regény tárgya az angol-bur háborúból van merítve s főalakja egy bájos fiatal leány, ki együtt küzd honfitársaival s valóságos vódőangyala a harcoló buroknak. E regényben szerepel egy hős magyar fiu is, aki rettenhetlen vitézségével tűnik ki. A regény háború eddigi folyását ós eseményeit rendkivül vonzóan ós érdekesen tárja elénk ; cselszövényeivel, hadikalandjaival valóságos hősköltemónnyó domborodik, s elejétől végig lebilincseli az olvasó érdeklődését. A regény eddigi közléseit, kívánatra, szívesen megküldi a »Budapest« képes pol. napilap kiadóhivatala (Budapest, IV., Sarkantyus-n. 3. sz. a.) — Veszekedő asszonyok. Parragi Istvánné fiatal özvegy asszony szép szóval, pogácsával ós csókkal elcsábította Gerencsér Józsefné urát, mig végre ez egészen hozzá költözött. Ezt természetesen nem nézhette jó szemmel az elhagyott hites feleség s uton útfélen, a hol csak találkoztak, szemére lobbantották egymás szépséges tettét, mi miatt már egészen ismeretes alakokká lettek a járásbíróság előtt. A minap is összetalálkozott a két rivális asszon}' ; egymást meglátni s hajba kapni egy pillanat müve volt. Ütötték verték egymást, miközben szebbnél szebb címeket osztottak egymásnak. A csúnya jelenetet egy élelme3 suhanc mulatságossá tette azáltal, hogy levette kalapját a körülálóktól pénzt akart szedni, hogy ne nézzék ingyen a komédiát, a mi olyan derültséget okozott, hogy a jelenlevők unisouó haliotára fakadtak. S ez volt a veszekedő asszonyok szerencséje, mert talán még most is veszekednének, ha a körülállók folytonos nevetése arra nem kényszeríti őket, hogy szégyenkezve távozzanak. De a legnagyobb komolysággal megígérték egymásnak, hogy folytasása következik. — TŰZ. Gróf Festetics Jenő csáktornyai urodalmáuak szent-ilonai majorjában f. hó 21-én d. u. 4 órakor egy félszer ismeretlen okból kigyulladt és leégett. A kár 200 korona. — A tudomány győzelme. Az orvosi tudomány a mult évszázadban bámulatos módon fejlődött az élettan és kórisme terén, míg a szorosan vett gyógyítás — kivévén a mütótezóst, — sehogysem akart előrehaladni. Most valahára ezen a téren is beállott egy áldásos fordulat. Dr. Kovács J. fővárosi orvos (Budapest, V. Váci körút 18.) uj kórtani elméleteivel és eunek alapján alkotott uj gyógymódjával a vérgyógyitással, indította meg ezen hatalmas változást. Tizennégy óv óta alkalmazza ezen uj gyógykezelést, melynek eredménye, hogy sok ezer beteg gyógyült meg oly súlyos bajból, melyet az uralkodó orvosi irány gyógyíthatatlannak mondott. Ilyen betegségek az asthma, köszvény, szív, vese, gyomor, idegvór ós börbajok. Mindazon betegek figyelmét —- kik e felsorolt bajok egyikében szonvednek ós bajuk ellen enyhülést vagy gyógyuláat nem nyertek — ezen gyógymódra felhívjuk ós ennek alkalmazását legjobban ajánljuk. — Helyreigazítás. Mult alkalommal a -Kirendelés* cimü hirüukben Molnár György dráskoveoi s. lelkész kirendelése tévesen lett beküldve. Ugyanig a légrádi plébánia administrátorává a zágrábi érsek Fábián Gyula tüske-szent-györgyi sftgédlelkószt nevezte ki. CSARNOK. Helikoni ünnep. EE címe annak a három felvonásos ver»•« vígjátéknak, m«ly«t az Akadémia a mult évben a gróf Teleky-féle pályadíjjal jutalmazott meg. Olvastuk abban az időben a napilapoknak dicsérő, sőt egyes lapoknak egetverő magasztalásait e pályanyertes munkáról. Örömmel regisztráltuk volna azokat mi is, — miután olyan munka magasztalásáról volt szó, a mely tárgyát Keszthely és vidékének mindenha nevezetes irodalmi ünnepségeinek történetéből merítette — ha attól nem tartottunk volna, hogy a szűkebb körű patriotizmus olyan dicséretre ragad bennünket, melyet a kiadandó későbbi részletes bírálat, illetve akadémiai jelentés alaposan lelohaszt. Tartózkodásunkban nem csalódtunk. Bayer József, kit a bíráló bizottság a Teleky-féle pályázat vígjátékai fölött tartandó jelentés tétellel márc. havi ülésében megbízott, a „Helikoni ünnep" cimü munkáról az Akadémia Értesítő áprilisi számában igy nyilatkozik : „Ha annyi dicsérni valót találhattunk volna benne, mint korholásra méltót, a Telekipályázatnak igazán szép sikerével számolhatnánk be. A legőszintébb jóakarat mérlegében, sajnálatunkra a jó és rossz ol}

T aránytalanul oszlik meg, hogy midőn a díjra egyhangúlag érdemesnek ítéltük, inkább a magasb célok felé törekvést, mint annak igazi sikerét akartuk ezzel jutalmazni. Irodalomtörténeti vígjáték, [melyben nagyobb súlyt helyez drámaírónk az irodalomtörténeti, mint a vígjátéki elemre. Amabban járatosabbnak mutatja magát, mint emebben és pl idókorát is 1817. február 11. és 12-ére teszi, a mi vígjátéki szempontból csak akkor volna fontos, ha pl. a farsangi napok vigassága is belejátszanék az eseményekbe. Igy csak értéktelen dátum — ebben a környezetben. A poétikában való tájékozottsága is nagyobb, mint poózíse s ezért versei, rimei jók, a nélkül, hogy soraikból a költészet illata áradna felénk. Ismeri a drámaírás külsőségeit, de nincs igazi drámaírói tehetsége. Müvében van külső kerekdedség, a nélkül, hogy egyöntetű tudna lennie. Lelkiismeretes gonddal készült munka, melyben több a tanító, mint a vígjátéki elem. Elfeledi, hogy a színpadi közönség előtt nem az a lérij'eges, hogy hiven leírják előtte az igazi Helikoni ünnepet, hanem annak szerves beillesztése, ügj'es alkalmazása a főmesében. A való másolása, minden hűség dacára egészen másképen hat a színről, mint könyvből olvasva. A mi irodaimtörténeti szempontból nagyon jellemző korra és környezetre, az színpadon nagyon unalmas lehet, ha egyéb érdek nem fűződik hozzá, mint a hagyományé. Drámairodalmunk érdeke szempontjából igazán nem kívánatos, hogy a múlttal való kacérkodással akarják drámaíróink halottaiból fölidézni a hazafias színpadi hatásokat. A Georgikon derék embereinek, aztán Berzsenyinek, Kisfaludy Sándornak, Dukai Takács Judithnak szerepeltetése, a Helikoni ünnep — már magukban elég látványosság ugj'an, de veszedelmes lejtőre jutnak drámaíróink, ha a kelnieiségnek ily nagy szerepet juttatnak drámáikban. A Helikoni ünnep egész szerkezete olyan hatást tesz ránk, mintha inkább tanítás, lelkesités, mint mulattatás céljából írattatott volna. Legnagyobb fogyatkozást abban látjuk, hogy inkább nagy nevekkel, mint a nevek viselőinek drámailag is érdekes eseteivel akar lekötni! Az egész valami hatásra festett képhez hasonlít, melyen a menték pompája lényegesebb az alakok anatómiai pontosságánál; az állások mutatós volta a mozdulat természeti hűségénél ; a csendéleti, a mellékesen diszitő rész, az összhatásnál. Hiányzik írónkból az a bemélyedni tudó tehetség, mely midőn leir valamit, az átélt és átérzett dolgok hatását teszi lelkünkre. És mert ez az ösztönszerűen dolgozó érzés hiányzik a lelkéből, alakjait hibásan rajzolja meg s korba nem illő tulajdonokkal ruházza föl. Geöndötz Ferenc szerelme és Malvináé például nem a bécsi congressus utáni érzelgős, nyárspolgárias világ légköréből való, hanem olyan rosszul beleilleszkedő modern szerelem, mely félszemmel kacérul másfelé sandit. A 20-as évek honleánya aligha ismerte a tartalékos vőlegényt s félszemmel egy grófra aligha pislogatott s midőn oélt nem ér, jó volt neki a régi imádó, a hazafias lelkű Geöndötz is. Nőalakjainak ügyetlen korvonalai mutatják a legjobban, hogy mily nehéz igaz költői érzés nélkül a nőileg is s nemcsak a történetileg érdekes alakot jól megszerkeszteni. Malvinája (Dukai Takács Judith) többet szónokol, mint cselekszik ; többet beszél mint érez ; s inkább eszét fitogtatja, mint szivének nőies érzéseit s igy nem csudáljuk, ha végül elfogadja az epekedő Geöndötz kezét. Kisfaludy Sándor neje házsártos, irigy, kötekedő, visszataszító egy nőszemélj

7, kiben hasztalan keresünk egyetlen vonzó tulajdonságot. Ha Szegedy Róza nem is volt a nők eszményképe, ityen torzsalkodóvá csak olyan drámaíró teheti, a ki torzításban keresi a komikum lényegét. Ilyen Perpetua is, a ki Georgikon archonjának neje, a ki ezenfölül unalmas poseokban van beillesztve a mese központjába. Hitvesi hűsége olyan megpróbáltatásoknak van kitéve, melyek fölöslegesek is, értéktelenek is. Kacérkodása a fiatal László gróffal egészen zavaros. Kikapós menyeeske, a ki csak azért őrzi meg hitvesi hűségét, mert lovagja éretlen gyermek. Tehát se jóban, se roszban ninos igaz érdeme. Amarra képtelen, emerre ügyetlen. Ilyen félvér női teremtés a mese központjában, cselekvésre egészen tehetetlenül, nem más bábnál, kivel végül a szerző maga se tudja, hogy mit csináljon, miután ide-oda ráncigálta a darabon át. Három ilyen nőalak még egy jobb vígjátéki mesét is tönkre tudna tenni. És mintha főmeséje se volna a darabnak! Tényleg nem a jó mese az, a mi gerince volna e vígjátéknak. Pályázónk az ósdi, idegen, részben hazafiatlan elem harcát akarja szembeállítani az uj Magyarország nemzeti törekvéseivel. Amannak a Georgikon német eredetű professorai a képviselői, emezéi a tanuló ifjúság, melynek vezérei Geöndötz és az egyetlen magyar professor Jánosy József. Érdekes feladat — de kevéssé illó vígjátékba, ha nagyon tanító akar lenni ; kevéssé drámai, ha a novellisztikus, a decorativ elem túltengő. A diákok lázadása a német dal miatt, bezáratásuk s az a tény, liögy a carcer ablakából kilesik László gróf és Perpetua naiv találkozóját, a mi részünkről botrányt okozó gúnyos vers írására ad alkalmat, olyan iskolai drámába való lelemény, mely komoly közönséget legfeljebb szánó mosolyra, nem pedig jóleső nevetésre derítene. Liebbald Gyula archon bolonddá tétéle, már agg korára tekintettel se illő egy oly költönőhöz, Dukai Takács Judith. Az meg, hogy borközi állapotban Magyarország éltetésére kényszeritik, se a tüntetés rendezőihez, se a kitüntetendő hazához nem méltó ós hogy egyáltalán nem is komikus, mondanunk se kell. Általában a darab komikuma külsőségeken nyugszik s a mi hatással volna a színpadról, az az ügyes rendező érdeme lehetne. A Helikoni ünnap egész lefolyása érdekes, mozgalmas színpadi képet adna, de viszont Berzsenyit ós Kisfaludyt mint házasságszerzóket barangoltatni a parkban, oly tény, mel}' legalább az előbbinek komolyságával a leghatározottabb ellentétben áll és elkoptatott, ósdi voltánál fogva meg éppen bosszantóan közönséges, hogy ne mondjuk unalmas fogás. Mi azt hisszük, hogy a jó történeti vígjátéknak az az egyik kritériuma, hogy a mese vígjátéki hatást tegyen a nevektől, öltözettől függetlenül is. Eme két dolog növelheti a komikumot s ebben állana annak fokozása. De ha pl. csak egy púderes paróka ó-divatu rokolya kelt mosolyra ; ha csak a történeti név ád jelentőséget a személynek ; ha csak a mult varázsa teszi értékessé a mesét — akkor látszatra dolgozik a vigjátékiró, A megnevettetés eszközeiben, akkor csak olyan válogatós, mint a ki a milói Venust modern cilinderrel, divatos frakkba bujtatná abból a célból, hogy kacagtatóan furcsává tegye a nöi szépség plastikáját a férfiruha torzításában. Ezen is lehet nevetni, de a jóizlésü ember megbotránkoznék, mert a dolog lényegéhez nem tartozóban, a külső torzításban keresi a megnevettetőt. Pályázónk, talán szándéktalanul, ilyesmi! követ el. A Helikoni ünnep komoly keretéba egy olyan köznapi bonyodalmon alapuló mesét sző, hogy igazán nem tudjuk eldönteni : izlésa fogyatékos-e, vagy vigjatékirói leleménye ? Egy komoly ünnep oltára körül valósággal nevetséges gyerekességeket visznek véghez. A megjelent irodalmi kiválóságok házasságszerzőkké törpülnek. A tanuló ifjúság csupa hazafiságból egy férjes nőt állit pellengérre, miután nem is egészen bűnös titkát leselkedva kitudja. Festetich