Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-28 / 17. szám

BALATON VIDÉK ldOLáprilie 28. hasznosan szolgálhassák, hogy ugy a felek, mint az intézmény maga a károsodástól megóvassanak itt is az erkölcsi szempontnak kell irányadónak lenni ! Kellő biztosítékok nélkül, hitelezni csak azért, hogy minél nagyobb legyen a forgalom s minél zsirosabb osztalék vándoroljon a részvényesek tárcájába, veszedelmes következményekkel járó dolog. Közvetítsék a pénzintézetek a hitelt. De csak kellő óvatosság és biztosíték mellett. Ugy látszik ezen szempontok figyelmen lcivül hagyása nagyban hozzájárult a veszprémi kölcsönös betét szövetkezet szomorú bukásához ! Ezt a figyelmet mulasztotta el akkor, mikor kétes értékű biztosítékokra nyújtott biteleket. Igy következik be a krach ott, hol a forgalom nagysága és az osztalék mennyisége az irányadó ! Sajnáljuk őket, de ha már ők belebotlottak e kőbe, nem következik, hogy mi is ugyanabba üssük lábunkat. Hasonló veszedelmet rejt magában az a körülmény is, mikor a pénzintézetek élén álló férfiak bizalmi állásukat arra használják fel, hogy az intézet kasszájábál kétes kimenetelű vállalataik, vagy mindenáron való meggazdagodási vágyaik kielégítésére nagj', szinte korlátlan kölcsönöket vesznek fel, mint tették ezt a celi takaréknál. Egy szerencsétlen számítás, vagy bekövetkező válság nemcsak a kölcsönző, de a hitelező intézetet is válságba rántja. Aminthogy erre is láttunk esetet. Ennek is megvannak a maga tanulságai. A pénzintézetek közintézménj

Tek. Egyesek buzgalma,takarékossági hajlama, áldozatkészsége adják meg az alapot. -— Atyafiságnak, komaságnak, barátkozásnak körükben helye nincs. Csakis a tárgyilagos igazságosság és az egyforma mérték és a közérdek érvényesülhetnek bennük. Ezt kívánja a részvényeseknek, a betevő érdekelteknek s az erkölcsi és anyagi felelősséggel tartozó igazgatóság és felügyelő-bizottságnak érdeke is. Az állam két törvénynyel is gondoskodott a pénzintézetek s a velük kapcsolatos érdekek biztosításáról : Az egyik az 1875. évi XXXVII. t.-c. a kereskedelmi cégjegyzékek osztályába sorolja azokat. A hivatkozott kereskedelmi törvény a törvényes felügyeletet és ellenőrzést rájuk is kiterjeszti. E jogát a kir. bíróságok törvényszékek utján gyakorolja az állam, mikor a pénzintézetek évi működéséről az évenkint bekövetelt mérlegek ós zárszámadások kapcsán számot kér. ^ Minthogy azonban a törvény elég, sőt tán nagj

7on is tágkörü autonomiát biztosit a pénzintézeteknek ; az intézetek vezetősége: az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjaira háramlik az erkölcsi és anyagi felelősség a rendes vezetésért ! Az állam a törvények rendelkezései szerint a pénzintézetek belüg}'eibe nem avatkozik. A törvények korlátai közt szabad teret enged működésük kifejtésére. De csak a teljes erkölcsi és anyagi felelősség terhe alatt. A kereskedelmi törvény ugy az igazgatóságot, mint felügyelő-bizottságot egyenkint és egyetemlegesen anyagi felelősségre kötelezi. Nem is számítva egyéb törvényes következményeket. Ily nagy lévén a felelősség, hogyan juthat egy pénzintézet válságba, innét pedig a 1 ukásba ? Mi okozta, hogy tovább ne menjünk, a veszprémi kölcsönös betét szövetkezet bukását. Eléggé megtárg}'alták már a dolgt^ n^in csekély számban megjelenő napi lapjaink. ! A kellő körültekintés és megfontolás hiánya a hitel-nj'ujtásban ! Nem különben a szakszerű és pontos felügyelet és ellenőrzés elmulasztása. Az igazgatóság évenkint kiállította a mérleget, elkészítette a zárszámadásokat, a felügyelőbizottság pedig szintén évenkint hűségesen aláirta azokat. De sem többet, sem kevesebbet nem tett ! Tehát teljesítette kötelességét és még sem teljesítette ! Az igazgatóság kötelessége a képviselt pénzintézet ügyeit vezetni ! A felügj^elő-bizottságnak pedig kötelessége az igazgatóságot minden ténykedésében ellenőrizni. Kötelessége az ügyek vezetését megfigyelni, A pénztárt, üzleti könyveket, kiadási és bevétélí tételeket, kötvényeket és váltókat megvizsgálni, szóval rovancsolást minél gj^akrabban eszközölni. És ebben semmi emberi tekintetnek nem szabad gátul szolgálni. Ennek a kötelességnek minél alaposabb teljesítése még nem jelent bizalmatlanságot a vezetők iránt ! Egészséges szem nem fél a napvilágtól ! Jól vezetett ügyrend mindig megállja a bírálatot. Több szem többet lát ! A nagy njúlvánosságra, de magára az intézményre is csak megnyugtató a szigorú rend és pontos felügyelet. De áll főkép az üzletévi mérlegek megvizsgálására. Nem elég a mérleget, vagy számadást aláírni ! Meg is kell azt vizsgálni. Össze kell hasonlítani a mérlegen feltüntetett állapotot a tényleges állapottal. A vagyoni, a nyereség ós veszteség stb. tételeit a megfelelő könyvek tételeivel, a kiadás ós bevétel tételeit az ellenértéket képviselő kötvények és váltókkal öszszehasonlitva áll elő egy reális, a valóságnak megfelelő kép, mely bárkit is megnyugtathat. De, mert ezeket már sok helyen elmulasztották, azért következett már be nem egy megdöbbentő katasztrófa. Ennek a feladatnak a megoldására pedig nem kell egyéb, mint szakértelem és ügybuzgóság ! Ebben a keretben működve a pénzintézetek üdvösen teljesíthetik feladatukat s megvalósíthatják azt a nagy ideát, mel3'et a legnagyobb magyar Széchenyi István »Hitel* cimii munkájában annyi lelkesedéssel hangoztatott. gelbesd. Gyermeked sorsa annyira fölkeltette érdeklődésem, hogy ezt tekintvén a legfontosabb tárgjnak, csak most veszem észre, hogy férjedről a nevénél egyebet nem tudok. Ha jónak véled, tekintsd te is mellékkörülménynek ós irj felöle valamit. Es mcst nézzük ismét Coládat. Nevelését illetőleg veszélyes elvnek hódolt Látszólag teljesen jól fogod fel sorsát. Hasonlókép csak a látszat szerint van igazad. A látszat pedig hamis barát, mert csal. Aki önmagának szab utat és irányt, kétségbeeséshez jut a csalódás keserű pillanatában. Mennyire fájdalmasabb, mennyivel önkinzóbb lehet ez önmagát fölkorbácsoló érzelem arra nézve, ki mást vezetett a csalódás örvényére ! Gondold már most hozzá, hogy ez a más saját gyermeked ; egyetlen leányod, kinek boldogulása legszentebb törekvésed. A csalódás ily esetben iszonyú lehet. Nem annyira önigazolásodra, mint inkább, hogy igazságodról meggyőzödt.ecsél, a mult egyes nagy alakjait hoztad fel példának. Ha Rákóczink neje magyarrá lett, ez bizonyára a házi nevelés eszményi mpgasztosságának következményéből eredt hitvesi hűségben leli magyarázatát; ha német lett volna a fjrje, akkor is az erények hasonló nagynevű és örök emlékű eszményképe vált volna belőle. Én nem nézek a múltba, bár ott is találnék bőségesen az üdvőtadó honszerelem megdicsőült, példáival : a közelmúlt szabadságharc amazonjaira hivatkozom. Itt a jelen. Az élő példa minden magyarázat nélkül többet mond, mint a mult idők alakjairól szóló köteles munkák. Másfél óv óta küzd egy maroknyi földmivelö nép a harcedzett világhatalmat képező óriás ellen. Küzdelme dicső; de mi teszi azzá? Mi az, ami hősökké avatta a föld népét? Mi adott halált megvető bátorságot a soha háborút neui viselt népnek. Azt hiszed műveltsége ? Oh, nem, az nem nagy fokon áll. Azt gondolod fegyvereik jobbak ? Oh ! dehogy, sokkal n^s-abbak mint az ellenségé. Váraik sincsenek Mi ieh.it, a/, acélrugó, mely őket dicsőített, bősökké avatta ? Megmondom, az asszonyok' honszerelme! Kronje négyezredmagával a vakandiuráshoz hnsonló árokban vonta meg magát és ott tartóztatta föl útjában az 50 ezern} í mindent ellipró angol sereget. Es mikor — mint az ürgét vizzel kergetik ki menhelyéből — az ágyúgolyó zápora, a holtak föloszló testének bűze, az orvosi segély nélkül nyomorgó sebesültek száma már t.ulnagy volt, s végre midőn élelmi ós lőszerük is fogj'táu volt, mit látott a világ? A fegyvert lerakó 3000 ember fele asszonyokból állt. Ez a női bátorság önt olthatatlan tűset a férfiak szivébe. Ez a búr nép reménye a vógkimerülós ez idöszerint már közel órájában. Az asszonyok honszerelme nem hagyja elcsüggedni a világjáró Krüger apót, ki már is az epigonok harcában látja évtizedek multával fölujulni népe élethalálharcát. Mit gondolsz a bur asszonyok felöl? Hiszed-e azt, hogy a honszerelmet az anyatejjel szívták magukba ? Hiszed-e, hogy ez asszonyok leány koruk ban is tudták már mi a haza ? Hiyzed-e, hogy csak ezért, mert épen gyermekkoruk óta ápolták benuök a ragaszkodást az anyaföldhöz, voltak képesek, mint asszonyok a háború iszonyaival megbarátkozni ? Es most nézzük a te kedves Corád. Mit tud ő a hazaszeretetről ? Semmit. Mit tud a hazáról ? Azt, amit Harzból kapott kanárijáról tud. Ugyanis a kanári fészke a Harzhegységben volt ; az ő bölcsője Kanizsán ringott. Képzeletemben látom, hogy elpirulsz e sorok olvasása közben. Ne pirulj, nincs késő jóvá tenni mulasztásod. Hisz első ízben is nem azt felelted, hogy leányod nem tud magyarul, hanem azt, hogy még nem tud. Csak, ha magyarul tud, érezhet, magyarul. A krónika nem mondja Rákóczi nejéről sem, hogy nem tanult meg magyarul. Ha igaz, hog}' nyelvében ól a nemzet, iuég inkább igaz, hogy nyelvében ól a honszeretet is. Gr. Széchényi István sem tudott gyermekkorában magyarul, de mikor az akadémia megalapítására 60000 frtot felajánlott, már tört niagyarsággal szólt szívből szívhez. Kamaszodó fiam a fővárosban jár iskolába, kis leányom egyedül vau itthon. Küldd el hozzá Corádat pár hétre. Hadd pihenjen a nevelőnője egy keveset. Nálunk több alkalma volna megtanulni magyarul ; aztán nem is volna szükség, hogy tudomása legyen tervünkről. Ha elfogadod meghivásom, be fogod előttem igazolni, hogy nem neheztelsz reám őszinte megnyilatkozásomért. Remélem, hogy leveledet Corád fogja magával hozni. írj tehát minél előbb, várom Corádat. Ölel Júlia. E sorokra megjött a válasz. Nem a postás hozta, hanem Cora. Éktelen egy matróna kísérte. Liliomszál a bogáncs mellett, olyan volt a kis szőke teremtés az őt kísérő misshez hasonlítva. Levelet hoztak. Pár szó volt inkább egy illatos névjegyre.