Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-14 / 15. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. április 14. 15. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heteiikiut egyszer: va.tsn i-iií» |». SZERKESZTŐSÉG ES 1 K I A D Ö H I V ATA L a volt #azd. tanintézet épületében. Kéziratokat u szerkesztőségeimére, pénzesutalványokat.. hirdetési meghisiAsol at és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kélünk. Kénretoknl nem adunl vlnaza IjAFTULIAJIÍONOS SZERKESZTŐSÉG 1' ISLIÍi.OS S/.UIIK IssZTO BONTZ JÓZSEF. IC I A 1> Ó SUJÁNSZKY JÓZSEF. ElOflzetésI árak : tj'áai évre . . <0 korona Fél étre .... 5 begyei! évre 2 „60 piláf Egyes aiám áru 20 Nyllttér petitsorn alku szerint. A tűzoltó. Ki, vagy mi az a tűzoltó ? ! Hát a nevettetésre pályázó operettek egyik hatásos és közkedveltségü alakja, egyúttal pedig a fegyvergyakorlatra bevonult rezervisták csúf neve. A jó nevelésű ifjú az ő kedves élceiben immár nem beszél sem kucs'éberről, sem örült spanyolról, hanem igenis a tűzoltóról, aki tudvalevőleg mindennemű fogadtatások és ünneplések diszlete gyanánt van felállítva és trombitájával a himnuszt meg a tusst recsegteti. Szó ami szó, ennek a felfogásnak van valamelyes alapja is. Itt a mi közelségünkben is van nem is eg}

r város, ahol minden népmulatság fő-fő rendezője a tűzoltó ; ez csinálja nevezetesebb alkalmakkor a diszkordont, ez rendezi a húshagyó keddi bolondságot és ez üdvözli trombitájával a korteskedő képviselőt, a vendégszereplő színésznőt s a vasúton átutazó főherceget. Nem is okos dolog az, ha a tűzoltóság erőnek erejével »banda« akar lenni. Mert hiszen ha már éppen banda köll a magyarnak, hát csináljanak neki bandát, de a tűzoltó ne legyen zenér. Legalább mint testület ne. Különös dolog az istenadta, a nélkülözhetetlen vizbe parfümöt keverni, Ezek egyébként- nem is igen tartoznak ide, de hát valamiféle bevezetés csak kell. És nagyon alkalmas igy kezdeni a mi tűzoltónkról szóló beszédet, mivelhogy, igy annál sz'ebb az a dicséret és elismerés, a mely a mi tűzoltóinkat joggal megilleti. Nálunk ugyanis a tűzoltó egészen más, mint ama többi városokban. Itt a tűzoltóknak nincs bandájuk, ellenben van oh'an felszerelésük, amilyen nagyon sok, nagyon sokkal, nagyobb városokban nincsen. Aztán ami szintén igen szép és okos dolog, a 48 iparos mellett van 64 gazdász tagja is, 64 erős, bátor fiatal ember. Ez nagyon jól van. A tűzoltó hivatása igen szép és egy csipetet sem nevetséges, hanem nagyon is komoly. Az emberszeretetnek, az önzetlenségnek olyan megnyilvánulása ez, amelyhez erő, bátorság, ügyesség leleményesség, híg gadtság szükséges. A tüz félelmetes hatalom. Ezzel megbirkózni nem könnyű dolog. Minden olyas cselekedet, melylyel valaki valakiről valami bájt hárít el, jócselekedet, erény ; a tűzvész pedig talán a legrettenetesebb veszedelem, azt másról elhárítani tehát igen nagy jócselekedet. Főleg, mikor azt a tűzoltó önzetlenül, saját munkáját félbeszakítva és sokszor önmaga veszélyeztetésével teszi. Az ilj'en hivatást kigúnyolni otrombaság és csakis a tacskóknak van megengedve. Az, hogy egy városnak jól felszerelt, alaposan begyakorolt és fegyelmezett tűzoltósága legyen, épen olyan közérdek, mint akár a becsületes kórház, vagy a jó ivóvíz. Főleg pedig az olj

7an mienk fajta városnak, a hol temérdek a zsuppos és náddal fedett gazA BAL-A1014VII)ÉK lÁRCAJA. Ugy hallom ... Ugy hallom, gyönyörüszép menyasszony voltál; Soha nálad szebbet nem látott az oltár : S méltó volt hozzád a sok ragyogó vendég: Liljomfehér lángolt, délceg szép leventék. A nagy püspöktemplom pazar fényt sugárzott, Nem Wott senki egy csepp szomorúságot ; Pálmák közt a május virágai nyíltak • Hátul a koldusok örömükben sírtak ! Mégis nem láttál egy árnyat, hogy rebegted Azt a boldogságos szent s>óf jegyesednek, iS' "szép fehér arcodon piros rózsák gyúltak ? Mert akkor lettem én a legnyomorultabb. Paty

; István. A szeretet hatalma. Franci ábói. Az erdő szólón el terülő kopott házikókból álló falucskában legrozzmitabb volt a falu végén levő, magányos épület, a melynek a falai roskadoztak a tető alatt, pedig már az idő vasfoga majdnem teljesen leszedte róla azt a vékony kéve zsuppot is, a mit egykor ráraktak. Ebben lakott egy nagyon szegény házaspár apró gyermekeivel. Az apa részeges volt, a munka nem Ízlett neki ; időről időre bement ugyan a városba, mint mondani §zokta, munka után, de ha pár fillért keresett, azt is hamar pálinkára költötte el. Hiába dolgozott a kétségbeesett anya, a legnagyobb szorgalom árán is alig volt képes kicsike gyermekeit az éhhaláltól megmenteni. Egy zord, téli napon, fűtetlen szobában fagyoskodott a koldus sereg ; némán tűrték a hideget, az éhséget, csak az apa fakadt ki sorsa ellen, a társadalom és a gazdagok ellen. — Mit káromlod az Istent, mondta szelid hangon a bánatos anya ? térj inkább magadhoz, nézz becsületes munka után, mert már teljesen kifogytunk mindenből A férj vad tekintetet vetvén az asszonyra, elhalgatott ; de a nő belátott a dühtől tajtékozó férj szivébe ós jól sejtette, hogy ördögi gou^szságon töri a fejét. Alig sötétedett be, a férj felkelt és távozni akart. — Hova indulsz ily későn ? kérdó a megrettent nő. — Munka után, — volt a válasz, pénzt szerzek számotokra ; és gonosz mosolygással tűnt el az éj sötétjében. Borzadály futott végig a nő testén, mintha egy ismeretlen szörny rémképét pillantotta volna meg egyszerre gyermekei bölcsője fölött, a mint szégyent, gyalázatot hoz reá és az ártatlan kisdedekre. Fázni, dideregni kezdett és gépiesen mind gyorsabban és gyorsabban ringatta a bölcsöt. Végre elaludt a legkissebbik Sucska is : szőke fejecskéjét bátyja rózsaszín karjai alá dugta, összebújtak, látszott, hogy fázik mindkettő. Az édesanya nézte, nézegette, de nem merte őket megölelni, félt, hogy fölébrednek. Hamarosan egy nagyobb kendőt kapott magára, még cipőit is künn húzta fel ós egy utolsó pillantást vetvén gyermekeire, ment ki a szobából. Nem tudta, merre vegye útját, hol fogja férjét feltalálni ! Bizonyára a szomszéd falu korcsmájában Lapunk mai száma 13 oldalra terjed.