Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-17 / 11. szám

a HA LATON 'i'lDEIí 1901. íuiáircitts 17. szakos, jogtipró, igazságtalan és minden izében zsarnoki májusi törvényeket Potsdamban egyik udvari ebéden Fisclier püspökkel szemben ezzel védelmezte: »Az egységes birodalomnak szüksége vau arra. hogy polgárai <77;/ erkölcsi alapon álljanak.« Amivel arra, célzott, hogv a többségben levő és uralkodó protestáns vallást egyedüli vallássá kell tenni, hogy eiji/séges legyen az erkölcsi alap. íme, a mélyen járó szellemek előtt tehát épenséggel nem közömbös dolog a vallás a hazafiság szempontjából sem. Ami pedig azt a másik frázist illeti, ogy »vallásod legyen a becsület« erre bizony kár a szót vesztegetni. Mert ugyan mi az a becsület?! Ki íogja azt meghatározni? Ha a becsület fogalma egváltalában definiálható, azt csak igy lehet megtenni: »A becsület a vallásos meggyőződés szerint való életmód.* A tízparancsolat sokkal előbb bent volt, a szent irásoan, mint a becsület codexekbei\ A budhaista szemében erény az, ami előttünk bün : az indus megtiszteltetésnek vesz olyan dolgot, ami a kereszténju-e meggyalázó. Á becsület fogalma egészen más Ázsiában vagy Afrikában, mint Európában. Es pedig abból az egyszerű okból, mert itr is ott is más ós más a vallásos meggyőződés. Es beszéljünk-e a tudományokról ? Eltekintve attól, hogy a tudás fáklyája századokon át kizárólag csakis az Egyház hajlékaiban lobogott, csak azt vegyük fontolóra, hogy vajjon eljuthatott volna-e mai állapotába a bölcselet, ha a keresztény vallás meg nem adta volna a Kezdet és a Vég definitióját. Kifejlődhetett volna-e a csillagászat s a fizika, ha a kereszténység meg nem tanítja az emberiséget arra, hogy a nap, a fény, a tüz. a viz. a csillagok nem Istenek ? Nézzünk csak át Chiuába. A chinai műveltség hasonlíthatatlanul régibb, mint az európai s ezelőtt kétezer évvel hasonlíthatatlanul magasabb is volt, mint az európai. De nem tudott fejlődni egy bizonyos ponton tul. És pedig azért nem, mert a chinaiak vallása ezt lehetetlenné tette. S ugyanott ma is nem a missionariusok-e az európai kultura úttörői ? Íme a keresztény vallás, mint a műveltség forrása, táplálója, gondozója és terjesztője. Talán nem árt, ha a világ egyik legnagyobb nyelvtudósának, Müller Miksának felolvasásaiból is ide irunk néhánv szót. »Humanitás olyan szó, melyet hiába keresünk Platón an vagy Aristoteleszben. mert az l;t>resz1é>nj eszme. A nyelvtudomány meg épen előmunkásait tiszteli az apostolokban, mely tudomány külőmben csak akkor lett igazi tudomány, mikor a theológusok kiterjesztették tudományaikat az arab, khaldeai, syriai és szanszkrit nyelvekre. Bátran mondhatjuk, hogy a nyelvtudomány a legelső Pünkösd napjá-i született.« A helyiérdekű torzsalkodások között vagy tán inkább helyett szükséges néha ilyen gondolatokkal is foglalkozni. Gondolkodjunk és legyünk igazságosak. A vallás nem mellékes dolog. Arra szüksége van az egyénnek, a társadalomnak, a hazának és a tudományAz okos ember megbetiszteletben ugy, mint KÖ2Ígazgatasi bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottság,-, gr. Jankovich László dr. főispán elnöklete alatt f. bó 12-én tartotta rendes havi ülését. Főispán :i tagok üdvözlése után az ülést megnyitván az alispáni jelentés olvastatott fel, mely szerint a hasznos háziállatok egészségi állapota kclégitónek nem mondható, mert két községben a lépfene, hat községben a veszettség észleltetett, a üzünőfólben volt sertésvész pedig ismét terjed s jelenleg már 10 .közséo' van zárlat alatt ; a személy- és vagyonbiztonság erőszakos módon veszélyeztetve nem lett. a kisebb bűnesetek tettesei pedig az illetékes hatóságoknak feljelentettek". — A m. ki.iv esendői járatok által letartóztatva leti: hatóság elleni erőszakért 3, szemérem elleni cselekményért 1, az ember élete és testi épsége elleni cselekményekért 3, lopásért 15, vagyon elleni cselek mén yekért 1 egyén, továbbá különféle kihágásokért 13 egyén vezettetett elő a közigazgatási hatósághoz. A népszámlálás a vármegye egés

r/ területén minden fennakadás nélkül befejezhetett a kö/etkező eredménnyel: Járásban 1890. évi állapot 1900; évi eredmény. nak egyaránt. csüli a maga vallását és tarrja a másokét is épen ahogy szereti a saját földecskéjét vagy házacskáját, de nem rongálja a másét sem. A fontosabh. legszentebb birtoka a léleknek, a vallás annyi tiszteletet legalább is megérdemel, hogy ne csúfolja senki s gyerekes kontárkodó kézzel ne fenyegesse senki á kávéházi asztalok s %/ O a boros poharak mellett. Alsó Lendva 45634 50468 Tapolca 46476 46719 Csáktornya 38396 43086 Perlak 36609 38685 Kanizsa 34433 86554 Z.-Egerszeg 29267 33387 Keszthely 26746 30142 Pacsa 27123 29537 Sümeg 26304 28202 Letenye 25253 27673 Z.-Szt.-Gróth 21309 23689 Nova 18719 21520 N -Kanizsa város , 20619 23302 Z.-Egerszeg ,, 7811 9463 Összesen : 404699 442427 s igj' a lefolyt tiz év alatt a szaporodás az alsó lendvai járásban 483-1,. a tapolcaiban 243, a csáktornyaiban 4690. a perlakiban 2076, a kanizsaiban 2121, a zalaegerszegiben 4120, a keszthelyiben 339t), a pacsaibau 2414, a sümegiben 1898, a leteuyeiben, 2 20. a z.-szt.-grótibau 2380, a novaiban 2801, Nagy-Kanizsa városban 2683. Zala-Egerszeg városban 1652 öszszesen 37728. 4elefon létesítése kérdésében — tekintettel arra, hogy az eddig beérke A vármegyei feleségeket tartottak, akik Kanizsáról kiűzetés után is követték mondvacsinált, férjeiket s abban a hitben voltak, hogy a Kovács gyönyörű Katicája, Kanizsa virágszála is az ö számukra nyilott ki. K' rekeu tagadta azonban ezt, Fehér urain s nem egy töröknek jelentette ki, hogy ha még egyszer az udvarban fogja keresni a kovács-műhelyt, a mi pedig szeme előtt az utcán vau, hát letöri a derekát. Utóvégre is mepunta a kovács a sok veszekedést s megjelent Musztafa előtt. — Uram, ha el nem tiltod ezeket, a kontyosokat az én udvaiomtól, hát elbujdosom innen, ha nem is ereszlel. — Mi a baj kovács ? — Az a baj hogv nekem ezek a kontyosok, a mióta felnőtt a iányom, aunyi dolgot adnak, hogy nem győzöm s mig én a műhelyben dolgozom, a fele az embereknek mindenféle ürügygyei az udvaroiiion járkál. — Talán szép a láuyod ? — Nekem szép, de másnak felesleges, hogy szép legyen. Nem akarom én török rabszolgájává tenui. — De annak a rabszolgának jobb dolga van, mint a ti szabad feleségteknek. — Az már a mi dolgunk — dörmögte a Kovács — nem a tied basa. — Mit akarsz tehát, ? — Hirdesd ki, hogy a ki az ón udvaromra meri tenni a lábát, azt karóba huzatod. — De ha kihirdetem, meg is kell ám tartanom. — Hát tartsd meg basa. Annál joub. Én csak azért az egy lányomért élek, ha az meghal, avagy elhagy, én is utána halok. S kőuy ragyogott szemében, a mikor ezt mondta. Látni való, bogy Muszta'a jó emlor volt. Egészen megindult, a kovács beszédére — Jel vau kovács, elmehetsz s biztosítalak róla, hogy még egy óra alatt minden kanizsai ttldni fogja, hogy a te udva.odra nem szabad belépni s az is igaz, hogy aki bemer lépni a te, vagy láuyod engedélye nélkül, karóba lesz húzva. — Hát tudod hatalmas basa, maradjunk csak annál, hogy az ón ukaratoui nélkül, hagyjuk ki még a lányt, a játókból. — Jól van meglesz. S még haza sem ért a kovács, a midőn török ós magyar nyelven hallotta a kikiáltókat, hogy a ki a hatalmas basa alacsony bitii kovácsa F^hér Viasz János uram:;ak udvarára, a hitetlen kovács akarata uélkül be meri tenni a lábát, az nyomban karóba fog húzatni, legyen az bárki, török avagj' hitetlen ! Ugy legyen. Fütyölve ment haza Fehér uram, azt hitte kijátszotta az éhes törököket Szinte csodálkozott, hogy a Katica nem találta oly pompásnak ezt a hadi cselt. Ármányos fehóruépje — gondolá a kovács — de csak bennük vau a hiúság. S ahol ni ! ez az alig 17 éves leácj' már tudja, hogy szép, tudja, hogy sokan uózegettók fehér arcát, kékes szemeit, ringó termetót s hogy sokau hallgatták szép magyar nótáit. Az az előtt beszédes csacska leány szótlanul üldögélt a műhely melletti szobácskában s öltögetett valamit s nézegetett ki az utcára. A. fő-utcában lakó Ali hal kereskedő, a ki gazdag ember hírében állott, sokszor fordult meg lovai miatt a kovácsnál az előtt is, de azóta még gjakrabban. S nagyokat sóhajtva üldögélt a műhelyben. Katica pedig, a ki ha más volt a műhelyben, ki sem dugta fejecskéjét, ha az Ali bent volt, mindig talált valami kérdezni valót az apjától' De egyszer a kovács még mintha azt is vette volna észre, hogy Ali és Katica iutettek egymásnak. Tyű ! ármányos halkufárja, hát ezért jársz te ide. Igaz, bog)' szép legény vagy, de nem keresztén}'. Éu pedig igaz keresztény vagyok, a láuyomuak is annak kell lenui, mert másként szegény anyja megfordulna sirjába-i. — Hallod-e Ali — szólt tomp* hangon a kovács — nekem nem kel

1 a te pénzed. Tudom azt is, hogy lovaiddal magad is el tudsz bácni, Azért azt inoudom én neked, hogy többé 119 jere te az én műhelyembe, mert Jézus Krisztusomra mondom, a kiuek nevét én hiába nem veszem, hogy ha még egyszer ide bejössz, hát én letöröm a derekadat. — Jól vau kovács, felelt, Ali, nem jövök, egy ideig nem jövök, de ha eljövök, majd valami egyebet fogok neked mondani. — Nekem ne mondj semmit. Neked pedig — fordult az elsápadó leányhoz, azt, mondom hogy ha valami ilyen kutya lesz a műhelyben, bejösz id«, bezárlak, hogy még a jó Isten napját sem logod látni. Elmehetsz ! Elmúlt vagy két hót minden baj nélkül. Egy este azouhan kutyája ugatására kiment a kovács ós a maga kerítésén egy törököt látott üldögélni. Jó nagy husáng volt a kovács kezében 8 rohant a török felé.