Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. január 6. I. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«gjel«mik heteiikint ETCYSZMI-: I-«»JI 5». SZERKESZTOS&G ÉS jg líl ADŰ.HI V A T* A L. a volt gazd. tanintézet < pilletóben. K évirHt okul a ciKurkeg/.loség <; ni^re, pénzes utulváiiyuUar, és reklumAoiúkut » I.hkIóIií > i 1 iIIkjz kérit.ilc. ' KailratoHat mm ad • itt vi»»/.a J.A PTIILA.IDONOS SZERKESZTŐSÉG. KliJIilCliUS K/.liltlC HsZTO BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak : tgdai évre Ftil évre . . Negyet! évre . I c fs,'l«'< HHII1 ír 10 korona 5 „ 2 „ iu mié? ... 20 ,. Nyilttér petltsora alku szerint. Beszámoló. A mai napon lapunk az ötödik évfolyamba lepett. Az emberi gyengeségekre t á masz kodó vagy üzlew szem ol aki Mtott és fenntartott vidéki lapok k* 'önvnvei szoktak tovább haladü i.'lcitö-"g nélkül való életüknek eg\ -et \ en határköve mellett. S valóban l \ . z^>eo'v 'VÍorduio — a zaro szamad;i<ok szoKasos teThén kivül — mit sem je ent, mire sem int, mire sem buzdit Ámde nekünk, kik kezdettől óta önzetlen buzgósággal ru sunk iavával. a tisztesség teljességével szolgáltuk és szolgáljuk a vidék s; -zent ügyét; minekünk, kik abban nem az üzletet szerettük, hanem az es men t becsültük meg ; minekünk, k ; az édes küzdelemben — anynyi nehézség ellenére is — olyan sok fénye> diadalt arattunk : óh minekünk ez az év orduló a naptári dátumnál sokkal többet jelent ! Nekünk egy uj oáz ez a v

iaskodás pusztaságán, hol a buzditá- nj ]•'• 3;re kapás életadó forrása buzog. Nek irik egy uj nyert csata ez, melvre vi'-.»za. i • lujiezni mindenkor éde,s leend. Ki kii uj alkftlym ez, hogy zászlónkra íRelesbüdjüiik,, készek levén érte ^jiiffes — ha kell — meghalni is, S t-pi-n ezért, ri "l^tt az ötödik évfolyammai ujolag m<'L-íiditanók a magvar n"i.i.- v jaasqrafc ŐS fcissvidékünk érdokében* szf . r harcnnkat : vessünk egy pillanatot a múltba, .négy' küzdflme.-v de egyúttal diadalmas évnek | történetér?. A lialatiiiii it', * társada lmi, gazdasági j és szépirodaim iapnak indult s e négy ; év előtt adott proirramm iához mind mai napig hü is m iradt. Tisztelt olvasóink öszinfe tudásához. eleven emlekezetéhez feljtábbezzünk. azt állitvan. hogy soha más cél előttünk nem lebegett ; a Bulohnn ich ' minden esr\es sorát, ez a hármas nagy ce irányította és .sugaln azta. Példát óhajtottunk 11 \ uj^ani arra, hogy mint lehet az eszközeiben szer nv vidéki sajtó is hatalmas támasza és emeltyűje nemcsak a közművelődésnek, hanem egy-egy országrész gazdasági fellendülésének, társadalmi tisztességének s izlése nemesbbülésének. Nem volt becsületes társadalmi mozgalom, melyet férfias kritikával, de együttérző s odaadó munkássággal tőlünk kitelhetően ne gyámolítottunk volna : s nem volt társadalmi életünknek emudon . rákíenéj*), a legkisebb- fonáksága sem, melyre sietve és több izben gyakran az ügy érdekében ostorfutás közben is. a figyelmet fel nem hivtuk volna s ellene körömszakadtig nem küzdöttünk volna. S jól tudván,, hogy szabad és nemes nép csak a vagyonilag független lehet : városunk és vidékünk anvagi érdekei bennünk mindenkor a legodaadóbb tanácsadót és oltalmazót találták. Gazdasági cikkeink — magukban kitesznek egy vaskos kötetet — messze vidéken is visszhangra találtak és szerkesztőségünkben sok irott bizonyságát Őrizzük az elismerésnek, mely Ível magasabb., elmek A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. r Eletbölcseségem. Nem irigy/etn qa: dagaágát Senkinek e világon, Szegény raggal;, aet kétség gond Nem zavarja az álmom ! Nem törekszem hirnév után,— Mely kábit s nem boldoyif, Maradandóbb a babérnál: A becsület és a hit. Nem vágyódom a magasba, Kielégít kis köröm, Itt is nyílnak szép virágok S kínálkozik sok öröm. A kincset, bírt, fényes állást Másolniuk add Istenem, Szegénység, hit és szerénység Ezek valók énnekem ! emNagy Lajos. Gróf Zrínyi Miklós a költö lékezete. — Történeti tauulmány. — Irta : Branner Lajos. A sárguló Ipvel^k évszakában, lombhullató ősznek idején, midőn a szép természet; is levetette tengernyi virággal hímzett köatösét és lassú haldoklással hullott az euyészet ölelő karjaiba : 1664. november hó 18-án omlott vére nfem"zetünk azon nagy férffanak, ki mig élt, karddal és lanttal szolgálta a hazán. A mult év november hó 18-án volt 236-ik évfordulója azon gyászos emlékezetű napnak, midőn Zrínyi Miklós gróf kora legnagyobb magyarja, jeles költője és irója, európai jelentőségű egyénisége, a szép Muraköznek eg\ik erdejében kilehelte nemes lelkét. Nem a harcmezőn, hol annyiszor kereste a halált, hunyt el a osaták hőse. De a zugó, mély erdőben: »Angyali legio ott azonnal leszáll, Dicsérik az istent hangos muzsikával, Gábriel bán lelkét két tiz^d magával Földről íelemeli gyönyörű szárnyával.« * Nincs Muraköznek egy talpalatnyi helye, mely az ő fáradhatatlan tevékenységére, munkás életére és nagyságára ne emlékeztetne. Hiszen mindennap láthatjuk Csáktornyán az ős Zrinyi-várat, melyet ő megyszentelt. Ali még a kis imaház, melyben ő annyiszor fohászkodott a magyarok Istenéhez, hogy ne hagyja el árva hazánkat. Nincs messze tőlünk az a történelmi nevezetességű hely, a zrinyifalvai, (knrsándfi) erdő, hol az ő nemes szive a fenevaddal való küzdelemben megszűnt dobogni. Még állanak az óriási tölgj'ek, melyeknek viharedzett koronái mint egy szemfödéllel borítják be a rémes helyet. E tölgyek voltak néma tanúi ama rettenetes küzdelemnek, mely gyászba boritá a magyar hazát. A Dráva mélabús morgása még most is hallatszik, mely mintha csak érezné a gyászt, sietve rohau tovább a szomorú helyről. A helyet, — hol a borzasztó katasztrófa történt, — most. még egy emlékkő jelöli ; de az emlék goudozásával senki sem törődik, s igy részint az idő kérlelhetetlen vasfoga, részint pedig a Dráva folyó sebe3 árja nemsokára majd elemészti, elmossa azt is s nem lesz majd az utókor előtt intőjel, mely mintegy figyelmezteti a vándort, hogy megemelje kalapját, ha a azt. hely előtt elhalad s ha lábai azt a földet tapodják, melynek porszemei a hazáért dicsőn meghalt poraival vegyültek össze. Nem lesz