Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. szept. 2. 35. szám Tanév elején. (Sz.—i.) A szeptember elseje immár beköszönt ("itt. A könyves boltok aranykorukat élik, a gyereksereg meg lázasan készülődik egy uj. egy munkával, verejtékkel telt evet megkezdeni. A mikor a gvermek az e'só e mi isko! "a kerül, mearszünik gyerek lenni. A vállára nehezedik immár : át .--an almunk alkotó eleme: a kötelese És megkezdődik az élet. Egv hosszú, küzdelmes <let mely ha elv< _>ződil<. be lesz tetézve a kötelességek lancolata a — halállal. Sírjatok szülők a percben, midőn gyermekeitek örömtől sugár/ arcát latjátok, a midőn az első napon iskolába indul, Mert akkor elvesztettétek-már. Odaadtátok a társadalomnak, mely fel szegségeivel ifwnta megmételyezendi lelkét, mert akkor már nem a tiétek, nem a ti tiat>k többé, hanem a társadalomé. a kötelessége, mely mély sebet üt lelken, valahányszor azt elmulasztandja. Sokat fog megtanr . mire megnő. Tudni íogja m ndázt a n re t'-rem teteit, mert megtanítják rá az :ís ólában. Arról nem is volna panasz. W assics miniszter számtalan üdvös ujit;.- vitt véghez e téren, de van egy bibije a dolognak, melyet sem szülő, sem miniszter, sem szülő jóvá nem tehet, n rt csakis a tanítókat es tanár urak a o illeti. Es ez a nevelési rendszei

1. Ez egy o van d< og a mi — bár eléo- furcsa— nálunk i mt . Ismeretlen teljesen. Az i.-k iláoan nem nevelni, hanem tanítaná keil a gVerékef. Ez a >thézis« Egy iszonyú hamis tliézis. mely sérti a fület. És mégiíf ugv van. Nálunk Magyarországon, nem ismerik azt, a mit külföldön a józan emberek már évek óta mindenek fölé helyezték. Nem akarják nálunk belátni, hogy erkölcs és vallás nélkül nem lehet t sztesseges. civilizált társadaim it teremteni. Az erkölI csök nálunk ugv is tótágast á Inak, — gondolják magukban az ezt intéző urak — te t mihaszna? Pedig lehetne mégis valamit csinálni. Nem elég ám az tiszte,!: tani tó uraim. ha. azért, mert az egyik nebulói cigarett ázáson fogják, másnap beszekundaz'at ják. Ez még nem evköi! de legkevésbé érdemleges, bölcs eljárás. Hol vagytok ti isteni Aristotelesek kik i bölcse _>• és az iga zsá u'-zeretet* fi'iagva t lin de •'.< szerfeszét e hazában ? Hol \a> nak azok a régi, negyvennyolc előtti jó tanárok, kik mogorván sziták a pipájukat ts csau diákul beszéltek? Mi maradt meg belőletek. Ecv csapat kicsipett. modern ui'i ember, a ki szerény kötelességét végzi csak. az ián midőn hátat fordit az iskolának, megfeledkezik minden példáról, melyet a növendékeknek adnia kellett volna. A nádpálcával nem nevelnek ugyan manapság gyermeket, de sokkal veszélyesebb az a n mes nemtörődömség, melyet a tanárok a tanulókkal szemben tanúsítanak. Hol nyerje a nevelést az a A BALATONVIDEK TáRCÁJA, Mikor megláttalak.. Alikor n i egláltalni:, Mosolygott az ég is, Boldoylnlaii lettéin, Boldogtalan mégis• Szemed forró lángja Elrabolta szírem És én szerettelek Hamis leány — híven. Nem gondoltam arra, Hogy mosolyod csalfa, — Csak most érzem átkát : Elhagyva, megcsalva ! Szemere Lajos. Delila. (Képeslevelezö'iip regény.) Elleste : Kupavári. Üdvözlet Tópusztáról. 1899. julius I. Kedves Nagysád ! ' Talán már el is felejtette ígéretemet, melyet, egy pár nap előt* Balaton-Füreden tettem. Sietek leróni, mert örömet szerzek vele magamnak, ha valamiképen Nagysádnak örömet szerezhetek. íme a kert anziksz, saját magam müve. Őszintén üdvözli igaz hive Sámson Jenő. Üdvözlet Budapestről. 1899. julius 4. Kedves Sámson Ur ! Igen köszönöm, hogy »saját-külön« képeslevelezőlapjával megörvendeztetett. Nemde, lesz szíves még tovább is gyarapítani gyűjteményemet ? Üdvözli Kovácsy Ella. Üdvözlet Tópusztáról. 1899. julius 7. Kedves Ella Nagysád ! Higvje el, bo dotrü tett azzal, hogy szerény anzikszernH ké'iv-s \ á'a szára méltatta. A legnagyobb készséggel és örömmel állok továbbra is állandó hadik' zeniéibe helyezett fényképezőgépemmel szolgálatára-. Ez a fénykép azt a lugast ábrázolja, a hol ábrándozni szoktam. — Sokszor üdvözli őszinte hive : Sámson. Üdvözlet Budapestről. 1899. julius 10. Kedves Sámson Úr ! ^ , Hát maga ábrándozni is szokott ? feleletet vár Kovácsy Ella. Üdvözlet Tópusztáról. 1899. julius II, Kedves Ella Nagysád ! Ha már annyira vallat : meggyónom, hogy igen is, szoktam ábrándozni. Es . . ? Szivböl üdvözli hódoló hive : Sámson.