Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. julius 29. 30. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik lietenkint egyszer: >astirnnp. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat. hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk viasza LAFTULA.TDONOS SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Elöllzetósl árak : Egész évre 10 korona Fél évre .... 5 71 Negyed évre ? n 5

0 pn

é

f Egyes szám ára 20 „ Nyilttér fietitsora 50 fillér. Ipar-kiállitás. Ma nyillik meg a keszthelyi iparos tanulóknak az elemi iskola termeiben elrendezett ipar-kiállitása. Hogy ez nem lesz oly nagyszabású, mint a párisi világ-kiállítás. az bizonyos. A megnyitásra még csak egy minister sem jön el, bankét sem lesz utána, sőt talán még egy valamire való kis —- nyereménysorsolás sem lesz a végén. De hát akkor mi a csodának az egész kiállítás ? ! Hiszen liüvelykszoritó cipőket, rosszul nyiló zárakat, ragadósra festett székeket a kelleténél többször is látunk egyébkor is. Ezt pedig azért mondjuk itt el, hogy a kiállitáa derék rendezői ne legyenek nagyon meglepődve, ha ilyen beszédeket hallanak. Mert amellett, hogy az emberek egyrésze egyszerűen tudomást sem vesz erről a kiállításról, egyrésze meg csak az ilyen cinikus leszó1 ássál árulja el, hogy azt tirdomásul vette, lesznek olj'anok is, akik méltányolni fogják ezt a »tárlat«-ot. Mert érdekes és tanulságosnak ígérkezik. Már maga az a körülmény, hogy ezt a kiállítást megelőzte az iparostanulók törekvésre mutató rajzkiállitása, mutatja, hogy a rendezők határozott' terv és biztos irányelvek szerint haladnak. Amaz volt a terv, az alaprajz, a minta, ez a mii, ez a kész munka. A kettő így egymásmellé állítva már csak azért is érdekes, mert egy tekintetre észre lehet venni, hog}

T a tanulók produkáltak-e annyit, mint amennyit Ígértek, vagy többet avagy kevesebbet-e annál. De ettől eltekintve a magyar iparfejlesztésének szempontjából igazán rendkívül fontosak e kisszerűnek látszó kiállítások. Ezek nagy költséget nem emésztenek fel, anyagi kockázattal tehát nem járnak s amellett az igazi nemes versenyt keltik fel a résztvevőkben. Mert a nagyszabású kiállítások alkalmával az óriási tőkével rendelkező gyárak oly mesés pompában és hatalomban jelennek meg, hogy a kisebb ember gondolni sem mer azokutánzására. Elcsügged azt hivén, hogy a kézi ipar napja egészen leáldozott. Maga a kisiparos kezdi terjeszteni azt a felfogást, hogy ő sem a minőség sem az ár tekintetében nem versenyezhet a gyárakkal s a közönség meg ezzel igazolva látja azt, hogy ő nagyon okosan és bölcsen cselekszik, mikor külföldre hordja a pénzét. Egészen máskép áll a dolog, az ilyen kis - kaliberű, helyiérdekű kiállításokkal. Itt az iparostanuló nem lát megközelíthetetlent, nem lát semmi olyant, a mi elcsüggesztené öt. Ellenkezőleg minden arra sarkalja, hogy tudását, ügyességét fejlessze. Mert hiszen itt a résztvevők mind egyenlők, egyiknek sincs valami nag3>obb előnye a másik felett, amit az egyik megcsinál, azt megcsinálhatja a másik is. Az egyiknek kijutott dicséret okvetlenül fokozottabb munkára serkenti a másikat is. és ez A BALATONVIDÉK T&RCAJA. Csak egy dalt még... Csak egg dalt mé</ zengj el nekem Bánatosan óh szerelem, Csak egi/ dalt még utoljára A szivemnek fájdalmára ! • • • Lágyan zengjen el a nóta » Mért szeretlek oly régóta ?< Csak ezt a dalt utoljára, A szíremnek fájdalmára ! . • • Keservesen hangzik a dal A lemondás hangjaival. — Csak ezt a dalt idoljára, A szivemnek fájdalmára ! . . • Szemere Lajos. A külföldi és balatonvidéki fürdők. Kedves Barátom ! Sallam Alleikum ! Ugy hallottam Grasteinbeii, hogy Nórdblöck fjordjai közt mert, ez a boaf a Bon jour helyett,. Bizonyára a kis A búkra Ben Babila iránti udvariasságból. M011 Dieux, szinte irigyellek. Hanem azért Hony soi qui inal'y pense. Egyébként liozd eszébe, hogy Nizzában azzal váltunk el : all' rividiercsi 111 Ostende. Ses ? Persze Te csodálkozol, hogy én most, ilyen kaltpbélésekre nyomtatott bolondságokat irok Neked az ígért »írott anzix« helyett. De lásd mutatnom kell, hogy intelligens társas lény vagyok, mert, különben mit szólna egyik-másik uri berátunk, hogv éu a nyarat egy közönséges magyar fürdőben töltöm, sör, mi több, elég kellemesen. Tán ki is golyóznának, Valószínű, hogy Te azt, a második bekezdést is tréfának veszed. Pedig igazán nem az, sőt nagyon is komoly. Naponkint, megdöbbenve olvasom a magyar lapokban a magyar fürdők gyalázatát. Nem hiszem, hogy volna olyan ellenségünk, aki oly pocsékká tudná gyalázni fürdőinket, mint, ezek a mi derék tollforgat,óink. És mennyi jóságos Ég, de mennyi ilyen tollatlan tollas van e szép hazában. A legnégyoldalasabb vidéki zúglapocskában is minden vasárnap megvillámlanak a haragos betűk a magyar fürdők düledező viskói fe\etr. Ha külföldön van a levélíró, dicsekszik, hogy irilyen kitűnően mulat, ha belföldön, akkor azt, mondja, úgy él, mint, egy afrikai mulat,. (Kedvesem, ez relatíve kitűnő szójáték, inert, én tudok ennél sokkal rosszabbat, is mondani.) Aztán micsoda kifogásokkal állnak ők elő. Hogy a szobaleány cipője reggel nagj'on kopog, hogy a hetes esőben sár vau, hogy faluhelyen a magyar paraszt nem tud figyelmes és udvarias lenni a fürdő-vendégek iránt, hogy a lakás és élelem drága, hogy a szállóban a szolgálattevők lesik a borravalót, hogy néha serenádot, is adnak a jóvérű fiatalok, hogy hűvös az idő, vagy meleg van, hogy az utcákat sohasem öntözik vagy hogy egyebet, sem lát az ember, mint öntöző kocsilkat, hog}

r kicsi a víz, messzire be kell gyalogoni, vagy hogy mély a viz, nemuszónak nem lebét fürdeni s megérjük, hogy a magyar fürdők rovására írják azt is, hogy miért nem lehet gyakrabban látni a dalai lámát,, hogy a cethalnak miért, nincs kopoltyuja s hogy miért legjobb az Odol a fogaknak. És aki nem járt külföldön, az el is hiszi, hogy minden magyar fürdő valósággal egy-egy piszkos rabló barlang, s minden idegen fürdőhely a paradicsomnak egy-egy letöredezett, darabja. Pedig hát ami igaz is ebből, az is csak azoknak a magyar urak bűne miatt igaz, kik