Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

BALATOJS ViDEK 1900. december 30. gos, hogy olyan számottevő osztály gyengülése, milyen a kisiparosoké, szükségképen maga utan vonja az egész nemzet gyengülését. A számlálólapnak föntebb emiitett pontja igy szól : „Minő nyersanyagokat vagy félgyártmányokat használ fel és mekkora a tényleg felhasznált anyagok mennyisége a népszámlálást megelőző 12 hónap alatt ? El vagyunk rá készülve, hogy erre a fogós kérdésre a legtöbb iparos keresztet vet magára a rémülettől. Honnét tudja ő, hogy egy év alatt mennyi anyagot dolgoz föl ? Teljes bizonyossággal megfelelni e kérdésre csakugyan képtelenség, mert a kisiparosok közül üzleti könyvet egyik sem vezet. De megközelítően pontos adatokat szolgáltatni nem olyan nehéz. Az egy hét alatt feldolgozott nyers anyagmennyiségét bizonyosan tudja mindenki ; ezt az összeget szorozzuk 52-vel, eredjményül kapjuk az egy év alatt feldolgozott anyag mennyiségét. A dolog tehát jóval könnyebb, mint amilyennek látszik. Azt már aztán mindenkinek a saját érdeke kívánja, hogy a legjobb meggyőződése szerint feleljen meg erre a kérdésre, ugy, amint a lelkiismerete diktálja. Jó lesz megjegyezni, hogy a kérdésre adott választ mindenki felelősség terhe mellett adja. Az 1899. évi XXXV. t. c. 13. §-a erre vonatkozólag azt mondja : „Mindaz, aki tudva hamis vagy valótlau statisztikai adatot vall be, vagy aki az adatszolgáltatást megtagadja, kihágást követ el és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó." Erre a szigorú törvénj're azért van szükség, mert a közönség, mihelyt vagyoni állapotára vonatkozó kérdést hall hivatalos közeg részéről, mindjárt bizalmatlankodik s a kérdés mögött ott látja a félelmes

1 ,.mumust", az adót, ami pedig édes mindnyájunk szemében hatalmas népszerűtlenségnek örvend. Pedig az a félő aggódás ez esetben teljesen felesleges. Bárki nyugodt lélekkel bevallhatja az adatokat, hogy ennek a vallomásának révén adóval megterhelni sohasem fogják, arról kezeskedik az 1897. évi XXXV. t.-c. 17. §-a Az idézett szakasz igy szól : „A népszámlálási adatok az adók kivetésénél alapul nem szolgálhatnak." Tehát minden jogosulatlan aggodalom nélkül valljuk be a tiszta igazságot, hogy kárba ne veszszék az a rengeteg költség, mibe a népszámlálás végrehajtása kerül. Tekintsük mindnyájan olyan komolysággal a dolgot, aminőt ilyen országos érdekű törvénynek a végrehajtása megkövetel. Mert nem elég a hatóságok buzgóikodása, a számlálóbiztosok lelkiismeretessége, ha a közönség jóakarata nem támogatja őket nehéz munkájukban. Grunner Lajos Közgazdasági elöadö jelentése. Zalavármegye november havi közgazdasági állapotáról (Vége.) Ezen kitérések után van szerencsém továbbá jelenteni, hogy a lanyházó időjárás folytán a rétek és legelők újra kizöldültek ós legeltetésük által lényegesen segítették számos helyen a gazdát különösen azon gazdaságokban, a hol fölösleges téli takarmányt ez idén nem nyertek. A gazdasági munkálatok folyamatáról, tekintettel a tél előtti kései időszakra, fontosabb dolgokat nem jelenthetek ; — mégis felhozom azt, hogy a szőlősgazdák ez idén az időjárás kedvező alakulása alatt sokat dolgozhattak a szőlőkben, a mely dolgok : behúzás vagy takarás, ujültetés, forgatás, trágyázási stb. munkálatokból állván, a jövő évi termésre igen kedvezően fognak kihatui. Az állategészjiégi üg3

r, különösen a sertés vészre való vonatkozással, kedvezőbben állott, mint, az elmúlt, hónapokban és megnyugvással lehet konstatálni, hogy a sertés vész kisebb területekre szorult. Más állati járványok csak sporadikus esetekben és alig említhető mérvben észleltettek a lefolyt hóban. A szarvasmarhának értékesítése még mindig meglehetős kedvező körülmények között volt lehetséges, egyedül a sertés árak állandó alacsony alakulása ellen volna alapos kifogásunk és azon jelenség ellen, a mely szerint a bnza-árak a mult november hó lefolyása alatt is állandó alacsony fokon állottak és lanj-ha irányzattal küzdenek még mindig. Hasonló körülményekkel találkozunk a bor értékesítésénél is. Különöseu szenved ez alatt a kisgazda, kinek nemcsak hogy vidékenkint csak kevés bora lett, hanem a végett, hogy nem permetezte szőlőjét, silányabb minősége is vau, a inelj-et 7—8 kr. árban kénytelen eladói. Azokra a phylloxeralepte vidékekre ' nézve, a hol a felújítás még kezdetleges, az nagyon sajkeretében nincs erre hely. Még z »Benedictus»ról is csak annyit moudliatunk, hogy az elemi erővel hat, az ember hallja az ezer vágyakozó, diadalittas, exaltált lélekből e'ötörő menydörgésszerü, vad s ammeilett az imádság és fohászkodás lágyságát utánzó hozsanna-kiáltást. A részletek közöl csak egyet emiitünk, s ez a Glóriában az első fuga: »cum sancto spiritu«, mely már valóságos orchesateri vocál zene. De hiszen előre jeleztük, hogy részletes, beható kritikát nem adhatunk, hanem csak a hatást akarjuk megjelölni, melyet ez a coinpositió a hallgatóra gyakorol. Ez pedig olyan, hogy Echardt meg lehet vele elégedve, nekünk pedig büszkéknek kell lennünk arra, hogy öt a mienknek mondhatjuk. Mert hiszen lám, még nem is olyan régóta van miköztünk s a zenei tudás és művészi élvezetek terén e rövid idő alatt is — ii) ugodt, lélekkel elmondhatjuk — többet haladtunk, mint amennyit remélni is lehetett volna. És ez a művész ember hihetőleg nem fog megelégedni ennyivel sem s nem fog megállni a fél uton. Van még egy mellék utja a zeneművészetnek, melyen az ö kitartó szorgalma sok szép virágot szedhet össze. Értjük ezalatt a népies egyházi éneket. Maga az Egyház is annyira tudja és ismeri a népénekekben megnyilatkozó emberi természet erejét, hogyannak fejlődését szívesen elősegíti. Nos tehát: »Ne legyünk pápábbak a pápánál. < (Az eredeti szálló igének ez volt a tréfás alakja.) Egyébként is a régi magyar egyházi énekek között vannak oly fenségesen egyszerű és szép énekek, hogy, ha tán nem is oly művésziek, meghatóbbak — legalább nekünk — mint a legszebb or&torium. De ezek között semmi keresni valójuk nincs a külföldről behozott gyenge és itt még össze vissza forgatott, énekeknek, melyeknek sem tartalma, sem alakja nem magyar, ám ha már igazi magyar éneket nem énekel a nép, akkor cantáljon inkább latint. De hiszen vannak nekünk régi mag3'ar énekeink s ha mást nem, a Bogisich-fele könyv egyik másik énekszámát kellene elterjeszteni a nép között. Csakhogy akármilyen szép az az ének, minden értéke kárba vesz. ha rosszul énekelik. A végső szótagok (a sor végén) elnyujtása népünk ősi rossz szokása. Erről orgonával nem lehet leszoktatni. Hanem igenis célszerű volna a jobbhangu férfiakat ÓH nőket a helyes éneklési módra megtanítani, azok aztan vezetnék a többit. Epen Eckhardt is igen jól tudhatja, hogy pl. Pécsett a nép remekül, a leggondosabb pianó és forte-val, preciz kiejtéssel énekli a Tanfcum Ergo-t és G-enitori-t. A szép régi magyar énekeket a mi népünk még könnyebben ós szivesebben megtanulná. És erre annyival is inkább szükség van, mert a nép sohasem fogja annyira megérteni a choralis tónusu egyházi éneket hogy abban gyönyörködni tudna. A gyermeknek csak tej való, s dőreség volna pástétomot erőltetni reá. Azt hisszük, ami Eckhardtunknak ezt a dolgot nem kell bővebben magyarázni s biztosra vesszük, hogy nincs messze az az idő, mikor a nép énekében is lesz művészet s ennek a hallgatása is nyújthat művészi élvezetet. s. nos körülmény, mert a borából nem tudván fedezni adóját most a nép nélkülözés, elszegényedés ós árverezéseknek néz elébe. A nm. földniivelósügyi m. kir. Minister ur a f. é. május hó 13-án 16830 sz. alatti leiratában valamennyi iörvényhatóságot felkérte arra, hogy a mennyiben levéltárában vagy könyvtárában volnának eddig ismeretlen a mezőgazdaságot tárgyaló vagy arra vonatkozó könyvek, füzetek, nyomtatvánj'ok vagy irott okmányok, a melyek ott nélkülözhetők, szíveskedjenek azokat a m. kir. mezőgazdasági múzeum igazgatóságának (Budapest, Vll., Kerepesi-ut 7'2 sz.) közvei lei.ül beküldeni. Biztosra vehetjük, hogy vármegyénk levéltárában is találhatók az elmúlt időkre vonatkozó becses gazdasági adatok és kéziratok, melyek itten, mint holt kincsek hevernek, a m. mezőgazdasági muzeumban, pedig miut források szolgálhatnának az amúgy is még igen hézagos mezőgazdasági irodalmunk — ós mezőgazdasági történelmünk ismertetéséhez. Vármegyénkben gyuladtak ki több mint száz évvel ezelőtt a mezőgazdasági szakoktatásnak fáklyái a »Georgicon« alapításánál; nem lehet elképzelni, hogy épen vármegyónkbea nem volnának forrás munkák, értékes kéziratok valahol eldugva. ! Arra kérem tehát a tekintetes közigazgatási bizottságot, hogy a hivatott leirat értelmében szíveskedjék a megyei levéltárban ilyDemü gazdasági irodalmi termékek kikutatását ós ezeknek a magjar mezőgazdasági muzeumnak való átengedését elrendelni. A mennyiben pedig a célt még jobban elérnék azzal, hegy egyes uradalmak, területek, közintézmények vagy hivatalok is hasonnemü intézkedéssel gyarapítanák a nemzet ezen legfiatalabb múzeumát, célszerűnek gondolnám a tekintetes közigazgatási bizottság határozatát arra nézve is előidézni, hogy az egész vármegye közönsége is a gj'üjtésre ós adakozásra felhivassék. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítani, esetleg a hátralékban levő előfizetési díjakat megküldeni szíveskedjenek. HIREK. — Lapunk t. olvasóinak és kedves munkatársainak boldog újévet kívánunk ! — Személyi hirek : Gróf Festetics Tassilo ur ő excellentiájának a héten vendége volt: Hohenlohe Gottfried herceg. — Szhelo Ottó az országos műintézetek bizottságának tagja, műépítész, aki a helybeli templom restaulásakor az építést vezette, és Eoth Miksa üvegfestő művész, f. hó 29-ón városunkba érkeztek s pár napon őt Dunst Ferenc dr. apát vendégei voltak. — /I balatonvidék szerkesztését Bontz József feletös szerkesztő betegségének tartamára, ideiglenesen Haraszti Sándor dr. vette át. — Slllyos baleset. Bontz Józsefet, a >Balatonvidék« szerkesztőjót s Keszthely város népszerű káplánját súlyos baleset érte karácsony másod napján. Éppen a grófi kastélyba akart menni uradalmi fogaton, szent misét végezni, mikor a fő-utca eleijén a lovak megbokrosodtak a őrült, vágtatásban ragadták a kocsit. Az életveszedelemben levő káplán egy önfeledt pillanatban leugrott a kocsiról s oly szerencsétlenül esett, hogy eszméletlenül terült el a földön s kisebb mérvű agyrázkódást szenvedett. Az utca tele volt emberrel és szerencse a szerencsétlenségben hogy a száguldó lovak senkit agyon nem gázol, tak. Bontz Józsefet eszméletlen állapotban szál litották a városházára, majd lakására, az elsí orvosi segélyt Hanny ós Illés doktorok nyujtot.táfc neki. A népszerű káplán városszerte nagy részvéte' keltett; falusi hivei, kikhez a hir nagyítva jutott már el ís siratták szegényt. Baja súlyos, de a; orvosok véleménye szerint nem életveszélyes.