Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

1900. november 25 BALATON VIDÉK. 275. szava : bizonyítja azon körülmény is, hogy egyesületünk tagjai sorába nem csak egyesek, hanem több testület s illetve társaság is belépett. Az igazgató-választmány 1899. évi február hó 12-éu tartott második ülésén a Balatoni Muzeumra vonatkozólag az állami felügyeletet, mint kívánatos intézményt elfogadta. Ez időben Festetics Tassilo gróf fenéki pusztáján a régi Mogentiána területén, egy uj ut készítését vette tervbe és pedig oly irányban s oly helyen, hol egy hatalmas római épület állott a római uralom korában. Hogy eme épület alapfalai Mogentiána történetére nézve nyomtalanul el ne tűnjenek, az elnökség megkereste a tulajdouos főurat falmaradványok leföldelhetése végett, hogy azok letérképezését eszközölhesse, mely kérelemnek a tulajdouos helyt is adott. 1899. évi január hó 16-ik napján kezdtük meg a leföldelési munkálatot s a három és fél hónapig szakadatlanul tartó munkának eredménye az lőn, hogy egy nagyszabású épületet tartunk elő a föld mélyéből, melyről Hampel József dr. és Knzsinszky Bálint dr., hazai régészetünk e két két kiváló kultiválója, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott s a mely épület térrajzát pontosan elkészítve, azt a tudomány számára megmentettük. Ez ásatás méltó kezdetét képezi ama jövő arehaeologiai munkásságnak, a meh'et egyesületünk, a Balatonvidék történelmi múltjának felderítése szempontjából, maga elé tűzött. Ez arehaeologiai ásatás mellett azonban nem kevésbé fontos a Zala-Szántó község hátá,rában, az úgynevezett bakonycseri pasztán teljesített kutatás is, melynek eredményét két kisebb római épület alapfalainak feltárása és letérképez 2se képezi. Itt egy kisebb római őrállomással van dolgunk, mely a Pécstől, Fenéken és Keszthetyen keresztül, Szaváriáig, a mostani Szombathelyig vezető római útvonal meghatározásánál hir reánk nézve fontossággal. E telep még kiaknázásra vár. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem Hertelendy József tisztelt tagtársunk áldozatkészségéről, aki a két épület alapfalainak feltárását, az értékes szőlőterületen, nem csak hogy készséggel megengedte, de az ásatás alkalmával bennünket szőlőmunkásai átengedésével anyagilag is támogatott, sőt szívélyes vendégszeretetben részesített. Részint ezen ásatások, részint ajándékozás, részint pedig többrendbeli vétel folytán, az arehaeologiai osztály oly sok érdekes régiséggel szaporodott, hogy a természetrajzi osztásnak szintén eléggé felszaporodott anyagával együtt, teljesen megtöltötte az egyesület által — annak anyagi viszonyaihoz mérten — készíttetett szekrényeket. Ami az arehaeologiai osztályt illeti, képviselve van itt most már a történelem előtti kor : a Fenéken és egyebütt összegyűjtött kőtárgyakkal : de képviselve van a bronz s a vaskorszak is bronzkori, kelta és római sirok leleteivel. Legfejlettebb gyüjteménj'ünk a népvándorlás korabeli sírleletek tárgyaival, melyhez a diási, a fenéki, a keszthelyi sörházkerti, a dobogói s az alsó-páhoki sirmezők szolgáltatták az anyagot. A legújabb kor is képv iselve van már érem, okirat és egyéb tárgyakkal, melyek legnagyobb részt egyes buzgó tagok ajándékai. Itt külön meg kell említenem a keszthelyi megszűnt céhek reliquiáit, a melyek közül ez ideig több céhzászló, céh-korsó, céh-láda és ártikulus jutott a muzeum birtokába. A természetrajzi osztály is napról-napra fejlődik, a melynek tárgyai közül mint kiválóbbak, megemlítésre méltók : egy fakó-keselyü, egy uráli bagoly, egy rabló-sirály és egy albínói barázdabillegető. Van már szép madár-tojás gyűjteményünk is, mely azonban, szekrény hiányában, mind ez ideig nem volt rendezhető és kiállítható. Az ásványtani osztály is szépen fejlődik, a melynek Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, kitűnő tudósunk ós tisztelt tagtársunk, a Balatonvidék kőzeteinek ajándékozásával vetette meg alapját. Elismeréssel kell adóznunk Kiss József m. kir. ga»dasági tanintézeti tanár, t. tagtársunknak is, aki a Balaton halfajai közül 12 fajt volt •zives a természetességig hü papirmaschéban elkészíteni, melyeket Székely nevű fiatal festő színezett ki kellő ügyességgel az egyesület költségén. Létesítettünk ezen kívül az arehaeologiai osztálylyal kapcsolatosan egy bibliographiai osztályt is, melynek az képezi feladatát, hogy mindama tudományos és szépirodalmi termékek, a mellyel a Balaton és vidékére vonatkozólag s akár Írásban, akár nyomtatásban megjelentek — összegyűjtessenek. 10'2 műben és 182 kötetben vannak a nyomtatásban megjelent ez irányú irodalmi művek ez ideig képviselve, melyekhez számos, ugy közérdekű, mint egyes családokra vonatkozó kézirat járul. Ide vonatkozólag meg kell még említenem néhai Huszár Károly tagtársunk által a Balatoni Muzeumnak végreudeletileg hagyományozott könyvgyűjteményt is, mely 135 műben, 209 kötetet képvisel. Legszerénj'ebb a tájrajzi osztály, melyet sokoldalú elfoglaltságunk mellett is 26 képpel sikerült megalapítanunk. Az önzetlen, közhasznú munkálkodás eredménye, Ízléses összeállítással, most már elégszép ós tanulságos látványt nyújt ; ugyanazért az egyesület vezetősége elérkezettnek látta az időt arra, hogy a muzeumot ne csak a tagok, hanem a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye ; ugyanazért 1899. évi augusztus hó 27-én iyitotta meg ideiglenesen a Muzeumnak berendezett nagy termét, mely attól fogva, vasárnap és ünnepnapoknn d. e. 9 órától 12 óráig nyitva áll s a melyet a közönség köréből egyesületünk első évében több ezeren látogattak. Egyesületünk első éve nem volt ment a szomorú eseményektől sem. Súlyos csapás érte egyesületünket boldogemlékü alelnökének : Henc Antalnak és a Vutskits György dr. lemondása folj'tán a természetrajzi osztály vezetésével megbízott Huszár Károly tagtársunknak korai halálával. Az előbbi egyik legbuzgóbb hive és apostola, utóbbi pedig e mellett egyik maecenása is volt egyesületünknek, a mennyiben az ő ügyességének, lankadatlan szolgalmának és áldozatkészségének köszönhetjük, hogy természetrajzi osztályunk e rövid egy év leforgása alatt oly szépen gyarapodott s a mennyiben egyesületünk tagjai sorába 1000 korona alapitványnyal lépett be. íme, tisztelt közgyűlés ! ezek volnának egy évi sáfárkodásunknak főbb mozzanatai! Es most, midőn egy évi tevékenységünkről s annak eredményéről beszámoltam, arra kérem az igen tisztelt közgyűlést : szíveskedjék titkári jelentésemet jóváhagyó tudomásul venni és nagybecsű bizalmával bennünket a jövőre is megajándékozni ! Grunner Lajos Közgazdasági előadó jelentése. Zalavármegye november havi közgazdasági állapotáról A lefolyt november hónak jellege általában nedves volt, gyakori eső és ködképződésekkel ; mindazonáltal az őszi szántási munkának folytatására kedvezőtlennek ez éppen nem jelezhető, mert az mindenütt csekély megszakításokkal foganatosítható volt és e hónapban majdnem általánosan be is fejeztetett. A langyos idő az őszi vetések fejlődésére nézve sem volt épen kedvezőtlen, mert a kései vetések annyira megerősödtek, hogy ha épen igen kedvezőtlen tél be nem következik, azok sorsa végett némileg nyugodtan nézhetünk a tél elé. Egyedül a korai dúsabb rozsvetések szenvedtek igen észrevehetően a rozsda fellépése következtében, a. melynek fejlődésére a nedves időjárás nagyon is kedvező volt. A repce állása is javult. Aggodalomra vármegyéuk néhány járásában leginkább a mezei egerek rohamos elszaporodása ad okot, meh'ek az őszi hosszas szárazságban nemcsak a fiatal lóheresek ós lucernásokban tettek észrevehető pusztítást, hanem a vetésekbe is behúzódva, itten is folytatják aknamunkájukat. Ezeknek leginkább az ólmos esők fognak majd árthatni és az egerekre nézve oly veszedelmes járványos betegségek fellépése, a melyek az egérjárásokat követni szokták. Miután a mult havi közigazgatási ülésben figyelmeztetve lettem arra a körülményre, hogy vármegyénk néhány járásában — nevezetesen a nagykanizsai járásban — az ürgék igen elszaporodtak, kötelességemnek tartom az ezen állatok elleni védekezési eljárást a tek. közigazgatási bizottsággal azon kérésem kapcsán megismertetni, hogy az illető járási főszolgabirák utján a védekezés a gazdaközönséggel közöltessék. A jelenlegi időszakban, a midőn az ürgék a mélységben alszanak, egy kissé nehéz a védekezés. Mégis meg volna kísérelhető még a mostani időszakban is a védekezés calciumkarbiddal — az az anyag, melyet a kerékpárok lámpáiban használnak — oly formán, hogy ez az anyag otthon szárazon körülbelül 10 grammos darabokra aprózva, száraz, derült uapokon az ürge járatokba lehető mélyen elrakassák, utána pedig a nyilás azonnal száraz földdel erősen betömessék. Az ürge járat, bejáratát és a területen minden lyukat jól be kell tömni. A föld nedvességének behntására a karbidból acetyléngáz fejlődik, mely az ürgéket megfojtja. Föltétel azonban, hogy a calcium karbyd mélyre kerüljön és hogy a nyílások jól be legyenek zárva, nehogy a képződő gáz, mely könnyebb lóvén, mint a levegő, idő előtt a földből kiszabaduljon. Tavaszszal, ha az ürge megmozdul s kijár, irthatja a gazda széndisulfiddal — kénes szóngázzal — szénkóneggel, ugy, hogy minden egyes ürgelyuk mélyébe legalább 10 gr. széndisulfigot őnt, s a lyukat elébb kevés füvei s azután a föléje húzott földdel betömi. Ha pedig ez az eljárás drága volna, célszerűnek mutatkozik a következő egyszerű eljárás is. A hordók kénezóséhez használt kénszeleteket oly darabokra vágjuk, mint ezt. a hordó kénezósuél használni szoktuk és ezen szeleteket meggyújtva beledobjuk az ürgelyukakba akkor, a midőn már jól égnek; a lyukak nyílását ezen eljárásnál is azonban földdel épen ugy betömjük, ra nt az első esetekben. Ugy hiszem, hogy ennek az olcsó anyagnak alkalmazása a kis gazdára nézve sfc>,n költséges ós kellő figyelemmel alkalmazvn, célhoz is vezet. (Vége líóv.) Egész lefolyásában, minden mozzanatában Istennek, hazának és a felebaráti szeretetnek szentelt élet jutott e] határkövéhez a zala-apáti ősi bencés kolostorban. Roszmanith Rikárd, a szerzetes tanárnak igazi mintaképe, a szelídségnek megtestesülése, az atyai jóságnak typusa, nincs többé. Benne egy minden tekintetben igaz ember dőlt ki az élők sorából. Azon szerencsések közé tartozott ő, ki mindenkit egyformán megnyert nyájasságával, magyaros barátságával s fenkölt műveltségével. Nemcsak testvérei, a Benedekrend érdemes tagjai siratják öt, hanem mindazok, kik vele valaha csak egy szót is váltottak. Istent szolgálta, hazája ifjúságát nevelte, a szegényeket istápolta, embertársait szerette. Ezek voltak élte kisérőí. Ilyen élet kialvása megérdemli, hogy minden igaz gyászt öltsön érte. A zalavári apátság conventje által kiadott gyászjelentés igy hangzik : A Szent Adorján vértanúról nevezett Zalavári Apátság konventjének tagjai szomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett apátjok, nagyságos és főtisztelendő Roszmanith Rikárd Károly, zalavári apát, a pannonhalmi szentszék tanácsosa példás megadással elviselt hosszas szenvedés