Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

2 BALATON VI0 EK 1900. december 23. geréből akarja felszínre hozni szive gyöngyeit, az ott lent a mélységben megtalálja a betlehemi barlangot. És ennek a barlangnak a sötét üregéből keltek szárnyra az emberi szellem legragyogóbb motívumai, ez volt a művészi ihlet tárháza, a mélyenjáró conceptiok csodálatos magva. Betlehem hasonlíthatatlanul nagyobb hatással volt a művelődésre, mint az egész világ minden Akadémiája. Amire az ókori bölcsek lángelméjük megfeszített töprengéseivel sem tudtak egy parányi fényt, világosságot deríteni, azt a betlehemi Kisded kikiáltotta a világnak s most tudja a gagyogó gyermek is: kik vagyunk, honnét jöttünk, hová megyünk. Tudjuk mindnyájan s megnyugszunk és megvigasztalódunk. A mi sírkövünkön a >Non amnis moriar* felirat nem hiúság, nem büszkeség, hanem öntudat, vigasztalás és remény. Ezért oly szép. ezért oly nagy ünnep : a betlehemi ünnep : a karácsony. Gyermekeink örömtől kigyulladt arcáról reánk is átvetődik az öröm pírja'; az ártatlan szemek átszellemült tekintete az ígéret erejével vonz a múltba, a gyermekkori emlékek virágos mezejére; az aranyos fényben uszó karácsonyfa szelid illata balzsamként hull fáradt lelkünkre. S a karácsonyest varázslatos poézise minden évben kedvesebbnek, hangulatosabbnak tűnik fel előttünk ; soha sem lesz megszokottá, nem válik unalmassá. Mélységes csendje mindig ünnepélyes, egyszerű angyaléneke mindig elemi erővel viszhangoztatja szivünk húrjait, a szállingó hópelykek mindig uj és uj képekkel bájolják el lelkünket. Akármily nagy is az ellentét a betlehemi barlang igénytelen jászola, egyszerű pásztorai és a modern elet szen kápráztató ragyogásai között, mégis jól esik oda borulni a dísztelen istálló hideg szalmájára s egy-két percig nézni, bámulni az önzetlen, gőgnélküli, alázatos, tiszta , . Szeretetet. És hiába döntögeti az uj kor örvénylő forgataga a mult által felépített templomokat hiába feszegeti ki rejtekhelyéből az emberi szellem a természet nyers erőit, hogy mint a hitrege gigásai, megvívja velük az Olymposzt; hasztalanul visz véghez époszi hőstetteket századok korai 1-munkáján büszkén mosolyogva, betlehemi barlangot nem döntheti össze, nyílását el nem tudja zárni, a karácsonyest ünnepe megmarad örökké. Mert ha mindent összetör is az ember, a saját lelkét nem tudja legyőzni. És abban kiolthatatlanul ég a vág}

7 az örök eszmény után; azt nem lehet arra kényszeríteni, hogy vesse meg a szeretet békéjét, hogy ne tisztelje az Ártatlanságot. Mint maga a betlehemi Kisded, a karácsonyest is halhatatlan s mindig ugyanaz marad. Csillagai az égen s pásztortüzei a földön ki nem alusznak soha. Ameddig az ész, sziv, csatád, tudomány, művészet öntudatosan, a maga lábán tud és mer járni, a betlehemi barlangnak minden karácsony éjjelén lesznek lelki látogatói. Az ember köszönteni fogja az örök Igazságot s mig ajkán megrendül a béke és szellemi függetlenség hymnusza. oda köti a kisded jászolához, mint a győztes triumphátor diadalkocsijához, az emberiség hitét, reményeit és vagyait. Suráiiyi Károly. Titkári jelentés a „Balatoni Muzeum-Egyesület" 1898/99-iki első évéről. Szerkesztette • Csák Árpád egyesületi titkár. Tisztelt közgyűlés / Kevé^ része van hazánknak, melyre a természet oly pazar bőséggel hintette áldásait, mint a Balatonvidékre, hol a kedvderítő, édes nektárt és a drága gyümölcsöt termő hegj'geritieek, az „arany kalászszal ékes rónaság"-gal 0I3' festői módon váltakoznak s a hol — Jókai szerint — „a magasabb szellemek dalolni taniták a költőt, a nem költőt pedig érezni azt, a mit a költő énekelt." Mert lehetetlen, hogy volna olyan fásult lelkű halandó, aki, midőn Szigliget, vagy Badacsony büszke hegyormáról betekint a Balaton napsugáraranyozta sima tükrére, felhő-árnyalta sötét fodros hullám-barázdáira, vagy a bágyadt holdfénytől világított és milliárdnyi drágakő, szinpompájába ragyogó csillám redőire —hogy szive hangosabban ne dobogna a gyönyörérzetétől. Valóban szép, csodálatraméltó a Balaton ! Mi — kik szerencsések vagyunk virányos partjain lakhatni — sem tudunk betelni a gyönyörrel, melyet látása kelt bennünk, mert minden uap más és más szinben tárulnak fel előttünk csodás szépségei ; az idegen pedig, aki itt véletlenül megfordul, egy soha el nem homályosuló, kedves képet visz el innét magával s a messze távolból is sokszor visszatér képzeletben hozzá és madárdaltól hangos ligeteibe. A költő szerint: „Ha alföld Isten kalapja, ugy hazánk bokréta rajta." És mi szerénytelenség nélkül egészítjük ki a költő eme szép hasonlatát azzal, hogy a Balaton és vidéke pedig e bokrétában egy nyiló rózsabimbó, mely még csak most tárja szét illatos kebelét. De nemcsak elbűvölő, szépséges vidéke, hanem történelmi múltja és természeti sajátosságai miatt is megérdemli a Balaton a figyelmet. A tudós, ha egyszer a Balaton és vidéke rejtett kincseinek fátyolát fellebbonté : nem képes többé az igézet hatása alul szabadulni és leküzdhetetlen vágyat érez lelkében tudomány szomját kielégíteni. Es mégis ! a természet alkotásának e remeke, mely a költőt dalra serkenti, a nem költőt pedig az idealizmusra tanítja s mely a tudomány számára is annyi kiaknázhatatlan kincset rejt magában, — a legutóbbi időkig ugy szólván parlagon hevert. Pedig a. Balaton-kultusz megteremtése a Balaton természeti sajátosságainak (állat-, növény- és ásványvilágának), valamint történelmi emlékekben gazdag partvidékének kikutatása, az összegyűjtött anyagnak inuzeumba leendő elhelyezése : országra szóló közművelődési érdeket képez. Hogy minő jelentősége vau a kulturnépek életében egy ily vidéki muzeumnak, azt fejtegetnem ugy hiszem felesleges. Elég legyen csupán annyit felemlítenem, miszerint az általános közművelődési mozzanaton kívül az e féle helyi gyűjteménynek még az a különös haszna és fontossága is meg van, hogy a szakember köHogy ne legyen árra senki, Senki a világon ! Hisz nui született meg A föld Messiása, Hogy mindnyájunk szenvedését Örök üdvre váltsa ! Karját egyik angyal Halkan lőrém fonva A havas zord pusztaságból Vezet a templomba. Leborulok ottan, Imádk ozom némán : S úgy érzem, hogy soha szebb éj Nem szállott még énrám. Meghallgatja Isten Tiszta könyörgésem . Ad egy hű nőt s nem bujdosom A földkerekségen! Égbe viszi lelkem Hálaadó ének : Dicsőség föv> a szeretet Örök Istenén„ k ! Patyi Istuún. Misi karácsonya. Bari néni ítjcii különös asszony volt, a kivel senki s"in tudoM tisztába jönni. A háziúr, kinek bárom, majdnem egeszeu uj egyfogatú bérkocsija volt, HZI állito'ta, liogy Bari néni egys/.-rüen cs»k zsugori teremtés, semmi más. Ellenben a másik lakó, a foltozó varga ugy vélekedeti, hogy nemcsak zsugori, hanem azonfelül még rossz és szívtelen. A varga felesége meg éppen attól tartott, hogy a ráncoskópü öreg meg éppen magaval az ördöggel "an valamiféle cimboraságban. Es mindegyik tudta valamivel bizonyítani hitének igazságái. Mert Bari néniuek nem volt seinmifélo foglalkozása, heteken át ki sem mozdult szobácskájából s a házbért mégis pontosan fizene, tehát kell valami tőkéjének lenni. A vargáné viszont gyakran látta, hogy előkelő, selyem ruhás asszonyok jönnek ehsz a véu bűnöshöz, aki sohasem mondja meg senkinek, hogy kik azok és miért, jönnek hozzá ? Amiből világos hog3" Bari néni kuruzsló vagy jövendő moi dó. A varga, a ritka, bfrjuszu, inci-finie, sápadt képű emberke pedig c-ak abból indult ki, kog) annak nagyon rossz leikü teremtésnek kell lennie, aki azt a szegény, okos képii fiút örökké csak szidja és veri. Ha neki tehetsége volna, el is kérné s örökbe fogadná azt a szegény g\ ereket, a Misit . Szegény Misi ! Bizony annak nem volt valami gyönyörűséges élete. Csak az volt a szerencse, hogy ő meg volt vele elégedve. Sőt még hálát is érzett a jó néni irányában. Mert habár mindössze is csak 9 éves volt., mégis jól megértette az ilyen szavakat: >Cudar kölyök, ha én nem volnék, már százszor éhen haltál volna- Az auj'ád nyolc napig fizetett érted, aztán fogta magát és meghalt s itt hagyott a nyakamon. Eu meg olyan jó bolond voltam, hogy felneveltelek. De hiszen még nem késő. Kidoblak komisz fattyú az nccái H, — ki én, ha nein akarsz dolgozni !« Es hányszor, jó Isten, de háuyszor hallotta szegény Misi ezt. a korholó fenyegetést ? ! Pedig nem, igazán nem érdemelte meg. Hiszen egész nap dolgozott, ugy, ahogy tőle tellett. Lótott futott, ide-oda, patikába, boltba, ő járt a piacra is, a kútról, ő hordta be a vizet, a pályaudvarokon, a mozdonyok lerakodó helyein az ógö hamuból ő kapargálta ki a kályhába valót. S ha délbe-i megkapta a maga kis kenyerét, a mivel s/.abad volt kimártogatnia a tányérokból a maradékot, olyan szíves-örömest, olyan szépen ós vigan mosogatott, hogy öröm volt nózai. Bari néni mindazonáltal nem volt vele megelégedve sohasem. Ha egy krajcárral feljebb ment valami élelmiszernek az ára, vagy kissé drága volt a patikaszer, szegény Misi adta meg annak is az árát. Kenyér helyett ilyenkor fűlhuzás, hajcibálás volt az ebéd, amihez a szokásos korholás járult. Szegóuy Misinek pedig még örülni kellett azon, hogy Bari néni nem váltja be a fenyegetést s nem dobja őt ki az uccára. De azért Misi nagyon ritkán busult. Nám tudta ő, hogy más gyereknek másforma élete vau. Meg aztán azért hébe-korba neki is volt jó napja. Olyankor t. i. mikor Bari néni kezébe nyomta a parányi kis üveget vagy skatulyát ós igy szólt hozzá : Ide hallgass te gézengúz. Ezt a sárga papirt és piros tollat tedd a kalapodba, igy ni.