Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

19Ö0. november 4 3 A ihegáldást Dunst Ferenc dr. keszthelyi apátplébános végezte. A fényes és minden rész­letében mély jelentőségű ünnepségen jelen vol­tak : a gróf ur ő excellentiája nejével és három lányával, Jankovicli László dr. gróf, Zalavár­megye főispánja, B/nzsicska Kálmán dr. kir. tan­felügyelő, s az urodalmi tisztség ^képviseletében Dezsényi Árpád dr. ügyész és Szeles János uj­majori ispán. A remek, megható felszentelési szertartás ugyancsak alkalmas talait csinált a jeien voltak lelkében és szivében azoknak az alkalomszerű­séghez mért rövid, de annál tartalmasabb be­szédeknek befogadására, melyek ez alkalommal elhangzottak. A romai legiokhoz intézett beszé­dek a hajdani fenéki Castellumban nem gyújt­hattak hatásosabban a harcra, mint ezek az al­kalomszerű szónoklatok a magyar nemzeti kul­tura és valláserkölcsi élet előmozdítására. Az apátplébános a következő mélyen át­érzett szavakkal méltatta a jótevő főúr áldozat­készségét : Ha az ember szűkölködő embertár­sának segélyt, a tanácstalannak taná­csot, az elzüllött koldusnak irgalom fa­latot ad ; vagy ha felemeli magához az elbukottat — keresztény kötelességet teljesít : mert enyhülést ad a sebre, me­lyet az élet, a társadalom nem ritkán az önkönnyelmüség ütött és az irgalom melegével embertársának megtört, fel-fel­lobbanó. végéhez közeledő életet meghosz­szabbitja. De a ki iskolát állit embertársainak az egész életet, sőt sok életet ad ; val­lási életet, mely hisz és bizik Is­tenben ; erkölcsi életet, mely a tudás világánál megismeri a kötelességet és fegyelmezett akarattal tud e kötelessé­gért dolgozni, küzdeni, fáradni, tűrni ; becsületes maradni a kisértések napjai­ban, hű maradni Istenhez, hazához. Ezt adja az iskola annak, ki tanulni akar. Ezt fogja e puszta zsenge polgársága ez iskolában megtanulni. Örökké nagy és emlékezetes nap lesz ez a puszta népe között, mert ez alkotás, ez igazi atyai jóság által erköl­csileg újra születnek gyermekei ; azért ma, midőn ez iskolát megáldottuk, az Egy szókimondó hölgy'et meg is illet. Ép­pen annó 1740-et irt.ak, midőn Nagy Frigyes csapataival télviz idején bevonult Boroszló városába. Katonái, különösen a porosz gárda bámu­latot keltettek. Főleg az uri hölgyek egészen el voltak ragadtatva, midőn a hatláb magas, szépen öltözött, kék és ezüst egyenruhás grá­nátosokat meglátták. Égy boroszlói ezen bemutatás alkalmával a következő sorokat irta egy barátjának : >Még soha sem láttam ilyen lelkesedést. Tegnap egy fiatal, csinos nőt láttam, ki keservesen sirt. Kérdezősködésemre, rövid habozás után azt felelte, hogy egy gyalogezredbeli katonához ment férjhez s most bánja elhamarkodását, mert ha még nyolc napig vár, most egy hat láb, két hüvelyk magas gránátos feleségévé le­hetett volna.« Ennek a kedves történelmi hölgynek nyi­latkozata meghatót Csak éppen az a sajnos benne, hogy kerek 160 évvel ezelőtt hangzott el. Sajnálkozásomat csak növeli az a tudat, hogy manapság az ily őszinte nyiltszivüség — ritka mint a fehérholló. De az ősi virtusba vetett reményemet nem adom fel. Csöppökből lesz a tenger, por­szemekből a hegy; reményiem én is, hogy tár­caírói programmom diadalra juttatásával az őszinte szókimondás épületének fundamentumá­hoz, néhány porszemmel én is hozzájárultam. isten teremtő lelke, a nemzet nemtője és a nagy ősök szelleme van itt közöt­tünk, hogy együtt örüljenek velünk és együtt áldják velünk Nagyméltóságod nemes lelkét, atyai gondoskodását. — És ez áldás szálljon le főúri házára, an­nak minden tagjára és tegye boldoggá jóságos életük minden napját. Ezután külön buzditást intézett a tanitó, szülék és gyermekekhez. Ruzsicska Kálmánnak, Zalavármegye arany szájú szónokáuak beszéde valóságos tünemény volt. Ez a tünemény mint a villám, mely a fel­hők által elhomályosult nappali fényen szem­kápráztatólag cikkázza át a légkört, ugy hatott be fényével a múltba s a lefolyt ünnepség szép­ségébe, megvilágítva a Georgicon alapitójának uagy emlékét s az iskolát felállító gróf Festetics család áldozatát. Beszéde a következő : Nagyméltóságú gróf Úr, Nagyméltóságú Grófné! Nagyméltóságú Gróf, Főispán Úr ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Midőn a fenéki iskolát, mint e vármegye királyi tanfelügyelője felügyeletembe átvettem : először is legbensőbb hálámat fejezem ki Ex­cellentiádnak, hogy óhajtásához képest ezen át­vételt személyesen eszközölvén, a mai megható ün­nepitek részese lehelek. A dolgok logikai rendje ágy kívánná, hogy ezen iskola áldásos jótéteményét, mint egg hatalmas összetartó kapcsot illeszszeui Nagymél­tóságod emberbaráti érzéseinek és tetteinek hosz­szá lánczolatába. Ámde kanállal meregetném az óczeánt, ha méltatására vállalkoznám azon társadalmi eré­nyeknek, melyek Excellent iádhoz s dicső ősei­hez nemcsak egy paszta, nemcsak egy város, de az egész nemzet elismerését fűzik. Minden nemzedékükben kigyúlt annak az eszménynek a ragyogása, melynek fénye és me­lege a magyar kultúrából fakad. A Georgicon megérteti velünk a magyar föld nemzetgazdasági jelentőségét, a magyar föld magyar voltát : a fenéki iskola pedig megérteti velünk, hogy ennek a hazának nemcsak drága göröngyei, de ezen göröngyöknek izzadó mun­kásai is vannak. Megérteti velünk, hogy Excellentiád ne­mes lelke ezen munkások legdrágább kincsét, földi fáradalmaiknak legédesebb bérét, Istentől adott gyermekeiket menti meg a valláserkölcs­nek, hazaszeretetnek és ismereteknek. Adja vissza Isten Excellentiád gyerme­keinek boldogságban, a mások gyermekeire for­dított áldozatkészséget. Gyújtsa ki Isten Excellentiád egyetlen fiának szivében is azt a nemes és szent lán­got, mely ráragyog a Festeticsekre a magyar közélet és kultura történetében. Hogy majd egy­kor ő is, mint dicső őse, rászolgáljon a »haza jótevőjének^. halhatatlan jelzőjére. Most pedig tanitó úrhoz van egy kérésem. Ez a fogalom puszta — ne tántorítsa meg az Ön agyát, se a szivét. Ez a puszta Önnek egy kis világ, mely­ben Isten és a szülök után Ön a védője és jó szelleme ezeknek a növendékeknek. Az iskolára és fentartására fordított ál­dozatoknak erkölcsi és szellemi sikere csakis az Ön lelkének nemes ambitiójától függ. A pályaszeretetnél jusson eszébe, amit ad e napokban mondott egy jeles férfiú a tanítók gyülekezetének. Nem attól függ a haza boldogsága, liogy sok nagy fia legyen, hanem, hogy minden fiai ott, ahova a Gondviselés állította, híven be­töltse kötelességét. Önre vár tehát az a szép hivatás, liogy mint ezen iskola első tanítója, a tudás, buz­góság és szeplőtlen élet példájával, irányt szab­jon késő utódainak is. Most pedig átveszem az iskolát azon ígé­rettel, hogy a mily felédhetlen marad közpá­lyámnak ez a percze, úgy fogom mindenkor kötelességemül tartani ezen iskola szellemi éle­dének irányítását és fejlesztését. Áldás a fenéki iskolára ! . . . Ehhez a beszédhez, mely leirva remek al­kotású szoborképet tár elénk, a szónok melegen érző szive s hivatásának ínagaslatán álló lelke­sedése s megyeszerte ismert szónoki ereje adta meg az ünnepség napján az életet, mely meghatotta s elragadta a jelenvolt ünneplőket. Jankovich László dr. gróf főispán Zalavár­megye nevében lelkes szavakkal mondott köszö­netet a nagylelkű főúrnak áldozatkészségeért; rámutatott a Festetics grófok történeti érde­meire ; méltatta a pusztai iskolák fontosságát; azon szép intelmet adta az iskolás gyermekeknek, hogy igyekezzenek a jótéteményekre érdeme­seknek lenni s különösen szivükre kötötte, hogy ápolják mindig a hálaérzelmét a kegyura­ság iránt; végül Istentől áldást kért a főúri csa­ládra. ' Az áldozatot hozó grófnak köszönő szavai, melyeket a szépségekkel diszeskedő szónokla­tokra mondott, érző szívből fakadtak voltak s mély hatást gyakoroltak az ünnepségen jelen­levőkre, kik egy feledhetleii nap emlékével távoz­tak a fenéki iskola megáldásának ünnepségéről. Képviselőtestületi gyűlés. Sümeg képviselőtestülete október hó 28-án élénken látogatott gyűlést tartott. A mult gyű­lés jegyzőkönyvének felolvasása után Pozsonyi József városbíró fajdalommal emlékezett meg Végh János volt hetyettesbiró elhunytáról s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg örö­kitette meg részvétét. Azután bejelentette, hogy a vármegye köz­igazgatási bizottsága az adóhátralék miatt a fe­lelősséget az elöljáróságra kimondotta, majd is­mertette a jelen év adózási eredményeit, amiből kitűnt, hogy a befolyt 28991 koronával szemben 42016 korona hátralék van. E nagy összeg be­hajtása a jelenlegi személyzettel lelketlennek látszik, azért kérésére a gyűlés kimondotta, hogy szükség esetén a» városbíró ideiglenes végrehaj­tót alkalmazhasson. Németh Béla nyugalmazott óvó nyugdijá­nak kiegészítésére a város évi 256 koronával köteles járulni. A gyűlés e bejelentést tudomá­sul vette. A 80000 korona amortizacionális köl­csön fölvételére vonatkozó határozatot a vár­megye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta. A gyűlés a kölcsön fölvétele tárgyában megkeresi a magyar-osztrák-bankot, a Pesti Ha­zai Első Takarékpénztárat, a földhitelintézetet, és Országos Központi Takarékpénztárat, hogy minő föltételek alatt hajlandók a pénzügylet lebonyolításába belemenni. A tapolca-keszthelyi vasút végrehajtó bi­zottsága törzsrészvényele ellenében 10000 koro­nát kért a várostól. Á gyűlés azzal a megoko­lással, hogy e vasút Sümeg érdekeit csak ki­sebb mértékben szolgálja, a kórt összeget meg­szavazta. A kórházi földek bérlőjével ujabb hat évre ismét megkötik a szerződést az eddigi föl­tételek mellett. A vásárjog megvétele tárgyá­ban kötött szerződés még mindig nem érkezett le a minisztériumtól. Minthogy az ügyet meg­sürgették, kilátás van rá, hogy december hó­napjáig a jóváhagyás megtörténik, azért a vá­sárjog bérbeadását dec. 2-ig elhalasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents