Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

1900. október 28 BALATONVIDEK liely városa ? Segiti-e elhárítani azon talán egyetlen s utolsó akadálj't, mely e nagy horderejű ügy diadalra jutásának eddig egyik legnagyobb gátlója volt ? Ily akadály volt egyrészt az a dermesztő közöny, mely e város polgárságát, valamint általában a közügyek terén, ugy itt is jellemzi ; másrészt az a féltékenyen őrzött önérdek, mely a közérdek rovására, a dunántuli vasutakkal leendő egyesitési kísérletet — eddig meghiúsította. A balatonparti vasút létesítésének feltétele : keszthely-balaton-szt.-györgyí li. é. vasutunk egyesítése a dunántuli vasutakkal. Itt az ügy gordiusi csomója. Szálai a h. é. vasút részvénytársaságnak kezeibe futnak össze. Kieresztik-e a részvényesek kezeikből a szálakat ? Felemelkedik-e a társaság a közérdek magaslatára ? Segiti-e a részvénytársaság kettévágni az ügy csomóját az által, hogy h. é. vasutjának az állam kezébe leendő átbocsátásával a h. é. vasutak egyesítését s közvetve a balatonparti vasút ügyét is előmozdítja ? Ez az ügy sine qua nonja ! Mert ez a kormány hozzájárulásának feltétele ! Sikerül-e a különböző érdekeketöszszeegyeztetni é^ kiegyenlíteni ? Meg fogjuk látni a nov, 4-iki keszthelyi vasúti nagy gyűlésen ! Adja Isten, hogy sikerüljön. De kérdés, vannak-e s minő okok azok, melyek az egyesítés hasznossága mellett harcolnak ? Vannak szépszámmal. Rövidség okáért e helyütt csak néhányról essék szó. Tény ugyanis, hogy a sok aprócseprő. különböző társaságok és igazgatóságok felügyelete alatt, lassan bár, de mégis csak mozgó h. é. vasutak a kezelési illetékek és drága díjtételek mellett nem szolgálhatják oly mérvben a közönség érdekeit, mint azt az egységes felügyelet alatti vasutak tehetik. Ez tiszta dolog! Hogy állunk e tekintetben vicinálisunkkal ? Nyugodt lélekkel mondjuk s a nagy közönség a tanunk, hogy drágább vasút a mi kis vicinálisunknál, a mai zónás világban : messze földön nem akad. A magyar nép jellemző szólásmódjával mondva : drága ez. mint a — patikaszer ! Egy tekintet a díjszabási táblázatra ; egy kis összehasonlítás, akár az állami, akár a déli vasút díjtételeivel bárkit is meggyőzhet erről ! Az első oszt. díjszabásról ne is essék szó. Kinek sok a pénze s piros bársonyos kupéban akar utazni — fizessen ! Ám az utazó közönség hány százalékának erszénye engedi meg e kis lukszust? A nagyközönség %%-a, ha »urasan« akar utazni, második osztályú »jegyet vált.« A fürdővendégek jórésze azonkép! Es mi ezt a kis kén}'elmet alig egy futamatnyi távolságra 96 fillérrel fizetjük meg. Ekkora távolságot egyebütt az összeg negyedével tehetni meg. »Szűkebb ellátású«, vagy takarékosabb honfitársaink a harmadik osztályon, 60 fillérnvi kiadással kénytelenek a kupéba betolakodó szénfüstöt élvezni Szt.Györgyig, vagy vissza ! E drágaság méregfogait azonban szerintem bárki is kihúzhatja. Uri passiója s tárcája erejéhez képest válogathat az osztályok közt ! De nem adatik ily kiváltság annak, kit életpályája teherszállítmányok révén hoz közelebbi érintkezésbe vicinálisunkkal. Egy vaggon buza szállítási díjtétele 32 korona. Ez sem megvetendő numerus! Nagy a panasz az olcsó gabona-árak miatt. Egyéb vasutunk nincs. Vicinálisunk pedig drága. Mi mellett szól ez. . Könnyű kitalálni / ... Mi pedig csak annyit mondunk, egygyel nyomósabb ok, hogy az Unió létesüljön ! Későn vall már. hideg éj ; beteggé teszi magát, asszonyom. Talán már jó volna hazamenuie. Éviké szelleme ezt megeugedi, sőt parancsolja ! S e'-re föleszmél az asszony. Megborzong, körültekint s visszatér öntudata. Fölsóhajt : — Éviké ! Az ifjúból e sóhajra kitör a fojtott keserv, gyász, fájdalom ; leborul a sirra és a köuyek patakja utat nyer a sirdomb hantjai között, le ... le a csontokhoz . . . Csoutok ! Rettentő szó ! Egy lehullt ^irág csontjai ! Sir az ifjú, sir csöndesen, némán. S az anya nézi őt, csöndesen, némán. És szive mintha megsejtené anuak a másik szívnek gyászát, titkát. Mert hát miért sirna valaki egy sírdombra borulva ? Ki ez a másik sziv ? Hát vau még az anya szivén kivül is sziv, mely részt követelne a fájdalomból ? Az auya lehajlik a síró ifjúhoz. — Későn vau. Jó lesz haza menni. Miért mondta ezt az asszony ? Miért ugyanazt, amit az ifjú neki? Talán, hogy annál jobban megérezze a másik, hogy a sét sziv egy sirdombhoz van nőve ? Az ifjú föláll. Szembeszáll az anyával. Egy pillanatig igy állnak, aztán, mintha az érzések és gondolatok utja abban a pillanatban találkozott volna, egymás keblére borulnak s átölelve egymást, rövid szókkal elpanaszolják egymásnak bánatukat, gyászukat. — Egyetlen leányom volt, eltévesztette szive szerelmét, meghalt. . . elhervadt . . . — Elhervadt . . . igen. Én meg ót szerettem, — ah ! de ha szive másé volt . . . Aztán kibontakoztak a bánat-öl lésből s az ifjú erőt véve szivén, kézen fjgta a roskatag anyát s elindult vele kifelé a holtak hazájából. A kapunál megszólalt, csöndesen az ifjú : — De föltámadunk ! — Igen, föltámadunk ! mondá az anya s e szóra mintha a gyász súlya esett volna le szivéről, csak az emlékezést ós a reményt hagyva ott. . . Szótlanul mentek egymás mellett. S mikor utjuk elvált, igy szólt ismét az ifjú bucsuzásképen : — Föltámadunk ! Az anya pedig határozott hangon feleié : — Föltámadunk ! Most abban a szóban vigasztalás volt. Azért megnyugodott, megkönnyült kebellel, telve reménynyel mondogatta hazáig: — Föltámadunk . . . föUámadunk ! . . . S a két szivet, mely addig lea idegen volt egymásra nézve, összehozta az egy sirdomb. . . és közös vigasztalással emelte ki a kétségbeesés örvényéből az egy szó : Föltámadunk ! Kupavári. De a mindennapinál magasabb, hazafias szempont is kívánja ezt ! A vasút nemcsak kéjutazási, hétköznapi-közlekedési, nem is csupán fürdőzési, de stratégiai szempontból is nagy fontosságú intézmény. Nagyfontosságú országos érdekek fűződnek hozzá ! Jöhet idő,mikor a haza szolgálatukat követeli. De vasutunk kis rendszerű 20 kgros sineivel e feladatnak jelen helyzetében meg nem felel. A hadügyi kormány ép e nagyfontosságú okból követeli, hogy e vasút is 23-6 kgros sínekkel láttassék el. Mi ismét csak egyesítés által eszközölhető. Ne tartson bennünket fentiek után senki — képzelődőknek, ha azt hirdetjük, hogy vasúti díjszabásunk az egyesítés által harmadára fog leszállni. Az ekkép megolcsóbbodó tételek előnye szembetűnő. Emeli városunk forgalmát ; fellendíti kereskedelmét, iparát, előmozdítja a közönség érdekét. Az egyesítés eltávolítja az utolsó gátot is, mely szépen előhaladt balatonparti vasutügyünk útjában áll. Ezzel a tapolca-keszthelyi vasút sorsa el van döntve. Keszthely uj összeköttetést nj-er.— Nyomában szebb s jobb jövő forrása fakad. E várost a Gondviselés két kézzel, szinte pazarul áldotta meg oly javakkal, melyeket a haza bármely nag}

Tobb városa is megirigyelhetne. Földrajzi fekvése, balatoni és hévizi fürdője, történelmi múltja, kulturális intézményei, festőiesen kies vidéke önmagukban is boldogabb jövőre preclestinálják ! Önnön fiai állnak útját jövendő felvirágzásának ? Saját polgárai rongálnák meg gondviselésszerű pályáját egy szebb kor felé? Jövőjét még jobban biztosíthatta volna, mert ez a város volt hivatva arra, hogy a balatonparti vasút végpontja legyen. Ezt azonban polgárainak" jéghideg közönye és az a rideg szűkkeblűség a közérdek iránt — már eljátszotta. A kisebb Tapolca és vidéke fiainak ébersége, tevékenysége, áldozatkészsége vette le homlokáról a babért ! De, ha Tapolcáról fütyöl is nekünk az uj »vasut« csak fütyöljön ! Hadd jöjjön ! Igy is szívesen kell látnunk s érte minden lehetőt megtennünk. Igv is városunk jövőjét szolgálja. Segítsék elő ezt a jövőt azok, kiket társadalmi állásuk s a polgárság bizalma a közügyek élére állítottak ! Segítse elő ezt vicinálisunk »Részvény-Társasága* az annyira kívánatos egyesítés ügyének sikeres megoldásával! Ezt megtenni annál inkább is hazafias kötelessége, mert az egyesítés foganatosításával saját érdekei legkisebb csorbát sem szenvednek. E hazafias cselekedettől függ a balatonparti vasút léte, vagy nem léte. Közeledik a cselekvés tizenkettedik órája ! Itt van november 4-ike, a nagy gyűlés napja ! A határozás ideje ! Nem csak Keszthely polgársága, de egy nagy, a Balaton egész vidékének szorgalmas, de sok csapásokkal meglátogatott, bajok-