Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

4 L5ALAT0N VlDliK litOO. október 14 Vendéglősök egyesülete. 13. Hivatalszolgák temetkezési egyesülete. 14. Zalamegyei aggharcosok egyesülete. 15. Ácsok és épitő iparosok egyesülete. Ezután jöttek az előkelőségek : Jankovich dr. erői védnök a zászlóanyával, Batthyány Ernő gróf, Inkey László és neje, Gelléri Mór a főjegyzővel, Ruzsicska Kálmán dr. a főszolgabíróval, stb. mag'ánfogatok. A diszmenet a felsőtemplom elé érkezett, hol a szabad ég alatt az oltár fel volt állitva. Itt helyezkedtek el a főispán, a zászlóanya és a küldöttségek. Mise után felszentelték a zászlót, melyet a zászlóanj'a megkoszorúzott ; a társegyletek zászlóit szintén megkoszorúzták. E közben a munkásképző dalárdája énekelt, melynek elhangzása után Rnzsicska Kálmán dr., ez az aranyszájú ember, tartott remek ünnepi beszédet. (Jövő számunkban közöljük.) Beszéd után az irodalmi és művészeti kör dalárdája énekelte Bethoven remek darabját : „Isten dicső?égé"-t ; a kar kitett magáért, közreműködésével az ünnepély lélekemelő hatását nagyban emelte. Most az egész menet a polgári egyletbe vonult, hol kezdetét vette a szegbeverés. Délután 4 órakor hangverseny volt nagy és előkelő közönség előtt. Az iparos kör dalárdája után Gélléri Mór, az iparegyesület igazgatója lépett az emelvényre és nagyhatású felolvasást tartott. Majd Bonyhádi Antónia kisasszony énekelt nagy praecizitással. A szép ünnepély az irod. és műv. kör dalárdájának énekével véget ért. A dalárdát renetikus tapsviharral jutalmazta meg a közönség, mely a legjobb hangulatban oszlott szét. Este táncmulatság volt. Beszámoló és néppárti gyűlés Pacsán. Zichy Aladár gróf a kanizsai kerület képviselője okt. 7-én érkezett Z.-Szt, Mihályra az egy órai gyorsvonattal. Társaságában voltak Farkas József képviselő, Bonitz Ferenc az „Alkotmány" szerkesztője és Szentiványi Károly bodajki plébános. Az állomásnál nagy közönség jelenlétében Németh András pacsai választó üdvözölte a képviselőt, mire az röviden válaszolt. Üdvözlések után a kocsisor banderistáktól kisérve Pacsára indult, a hol délután pont 3 órakor kezdődött a gyűlés. Illés István esperes plébános meleghangú szavakban köszöntötte a képviselőt, ki az üdvözlet után nagyszámú értelmiség és a 2500 főnyi földmives jelenlétében tartotta meg beszámolóját. Beszédének tartalma röviden ez : Örömmel jött választói közé, hogy viszontláthatta őket. Eszébe jutnak ama zord idők, a választás napjai, mikor közöttük hirdeté a néppárt eszméit, a mely választás kevés néppárti képviselőt juttatott be a házba. De e csekély párt mégis megbuktatott egy kormányt, mely az erőszakot, a törvénytelenséget irta zászlajára. Uj kormány került uralomra, a mely magába fogadta a volt nemzeti pártot, de az egyesülés csak látszólagos, mert a viz az olajjal nem tud vegyülni, ott van a Tisza párt, a mely még mindig külön pártot képez. A néppárt megmaradt hiven ellenzékinek, megmaradt programmja mellett. Nem változtathatta meg a politikai irányt, de tagadhatatlanul megjavitotta, mert kezd a kormány törődni a kis emberek érdekeivel. Azzal vádolják a néppártot, hogy felekezeti politikát üz. Ez nem igaz, mert azok űznek azt, kik kényszerítik a katholikusokra az egyházpolitikai törvényeket, amelyek nem egyeznek meg vallásos hitelveikkel. Ez fáj a népnek, azért ennek megváltoztatására törekszik a néppárt. Némelyek attól féltek, hogy nem fognak nemzeti politikát követni, de ott van a kiegyezés, mely mutatja, hogy csak akkor mennek bele, ha Magyarország érdekeibe nem avatkozik az uj kiegyezés. Fájt a szive, mikor látta, hogy egy kis fiu elszakadt ünnepi ruháját siratta, a mi legkedvesebb vala, ez az ünnepi ruha a nép hite, a melyet megtámadott a hamis szabadelvüség. A néppárt védi a hitet, védi a népet. Kéri választóit, hogy maradjanak hű néppártiak, nem azért, hogy tán személyét pártfogolják, hanem hogy az eszme mellett küzdjenek és tüntessenek ünnepélyesen hitük mellett. Utánna Farkas József képviselő beszélt : Dicsértessék a Jézus Krisztus, kezdette beszéMikor a nóta ismét elballgatotr, Bojtor elővette a folyadékot. Oda tartotta elénk. — Tetszik látni ? A pörönke leveléből van. Ez az. Aztán odafordult a beteghez. — Pistikám. Adok magának valami jót. Ugye, elveszi a János bácsi kt-zébűl. No, igyék, Pistikám. S a vén juhász gyöngéden nyújtotta a gyermek ajkához kis kanálban a teát. — No igyék, Pistika. Jó ám ! Édes, mint az édesgyökér. Csak szopogassa be, P.stika. S Pistika szopogatta engedelmesen. Az öreg ember meg rágyújtott harmadszor is a Szegő Sándor románcára s ugy nótaszóval itatta meg a Pistikával az egész csésze italt. Még egy versszak volt, hátra, mig azt dúdolta a vén számadó, szépen betakargatta a beteget, megigazította vánkosát . . . S megismételvén a két utolsó sort, azt mondta nekünk : — Elaludt. Tessék csak nyugodtan lenni. Hagyjuk. Hadd aludja ki jól magát . . . * E percben édesapánk elbeszélését a szomszéd szobából kihalló gyermaksirás szakította meg. — Nini, az unokám sir . . . De menynyire ! . . . Engedelmet kérek, megnézem, mi lelte. — Édesapánk átment a másik szobába. Bátyámnak kis lánykája ritt ott hatalmasan ; fölriadt valami kellemetlen álmából,; nem lehetett lecsendesíteni, annyira meg volt rémülve. Áthallottuk édesapánk zsörtölődő hangját: — Bizonyosan sok süteményt adtatok neki, megrontotta a csepp gyomrát- Hej, lányom, ugye, nem vigyáznak rád, öregapád szemetényére. No ne sirj. Hallod, ne sirj annyira, mert vagy magam is rágyújtok, vagy megrakom apadat, mért nem ügyel, hogy anyád ne adjon annyi édességet ! Édesapánk menye, az én sógorasszonyom hangja hallatszott most., a mint mentegetőzik s kéri apát, hogy csak adja ide a gyereket, majd elcsendesíti ő. — Csendesíted ? Dehogy csendesíted. Hallgass csak te kis büuös asszony, hogy elnémul mindjárt ez a lármás kis apróság. No de «nynyire megriadni az álmában ! . . . S a gyermeksirás közepette egyyszerre hatalmas basszus hang bugása hallatszott át. Dudorászó hangon durnmogott valaki a rívó gyermeknek, m^ly lassan-lassan mint csöndesebbé lett. Akkor felismertük a mormogó nótát. A Szegő Sándor románca volt . . . A gyermek elhallgatott már, ... de a románcot csak végig énekelte a mélységes basszus. Bátyám megszólalt a hallgató társaságban: — Édes apa énekel . . . S örömragyogó arccal tette hozzá : — Az én gyermekemnek ! Kevéssel azután hallottuk édes apa szavát: — No, elaludt! Csak máskor is tömjétek tele süteméuynyel! Aztán kijött, egészen kipirulva s röstelkedve. Hatalmasan megéljeneztük. — De Miskám, — szólt az erdész — még sem járja, hogy ilyen basszus hanggal te öiökösen hallgattál. No, hát jegyezd meg, hogy hetvenéves korodtól fogva fogsz sokat énekelni! Én mondom. Édesapa röstelkedve mosolygott. — Ne veszekedj, Ferenc ; — az unokám kedvéért megtettem ; de ki vagy te ? Rongyos fakukac ? ! S nevettek nagyot s kocintottak nagyobbat. Bátyám diadallal kiáltott föl: — Édesapa énekel ! . . . . tuduiillik . . . . ezután. dét, mint keresztény ember. Szólott a földadó aránytalan magas voltáról, maga még a földadó ugyan nem volna tul nagy, dc nagy az sok sallang, a mely vele jár, a mely sokszor többre megy mint az egyenes adó. Neveii e sallang nagyságot az anyakönyvvezetés kiadásai, amely egész kifejlettségében, mint bizalmasan hallotta egyesektől, majdan 5 millióra is felmegy. A néppárt eddig keveset vihetett ki, de nem rajta múlott, hiszi, hogy csak két párt van, a melynek jövője van, amely uralomra juthat, ez a Tisza párt és a néopárt. Hogy a börze-adót behozta a kormány, e párt ismételt sürgetésének köszönhető, amely azonban nevetségesen kicsiny és számba sem jön, Őszinte szívvel üdvözli az összejött választókat, mint megyebelijeit, mint véreit s kéri őket, hogy tartsanak ki hiven képviselőjük mellett. Beszédét éljen a király! éljen a haza ! szavakkal fejezte be. Szentiványi Károly az egyházpolitikáról szólt. Előre bocsátja, hogy meghajol a törvény előtt, mely előtt minden honpolgárnak kötelessége meghajolni. De a törvényt emberek alkották, a mely lehet rossz s ha rossz, meglehet változtatni ; a nép megváltoztathatja, segitliet a baján s kell is, hogy segítsen, ha boldogulni akar. A tatárjárás alatt hiába hordották körül a véres kardot, a nép nem ment a király táborába, nem akart magán segiteni, azért nyomorultul elpusztult az ország. Ha tehát a nép meg akar szabadulni az egyházpolitikai törvényektől, magának kell magán segiteni, hogy oly képviselőket választ, akik sürgetik a revíziót. Kálmán Károly képviselő üdvözli a választókat, akik lelkes hivei a néppárt eszméinek, a mely védi a kis embert, a kis iparost ; igae ugyan, hogy csak 16 szavazatuk van a képviselőházban, de hátuk megett vau az egész nép. Ott vannak az apostolok, 12-en vannak és ellenük volt az egész világ s ezt az egész világot meghódították, A Széli kormányról hasonlatot mond, Jobbak a Nerok, mint a Juliánok, bizonyítja a történet, mert az actio reactiot szül. Jobb az erőszakos kormány, mint a kétszínű. Sértette az egyházpolitika a népet és ezen politika megteremtője Csáky a főrendiház elnöke neveztetik ki, aki tán jobb indulattal viseltetnék a minisztérium tagjai közül a nép iránt, az kerekbe törik a kormány hivatalos és félhivatalos lapjai. Bizik a jó zalai népben, hogy mindvégig kitart a néppárt eszméi mellett. Zichy gróf megköszönte választóinak szíves megjelenését és szereti hinni, hogy ugyanazon bizalommal és szeretettel viseltetnek ezután is, mint eddig. Végül Kránitz József szentpéteruri választó mondott köszönetet a grófnak megjelenéseértés fáradozásaiért s igéri választó társai nevében, hogy hiven kitartanak mellette. HÍREK. — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur Ő excellentiájáuak neje, Hamilton Mária hercegnő Mari és Él la leányaival csütörtökön Károlyi Gyula grófné látogatására Csurgóra (Fejér m.) utazott. — Adományozás. Festetics Jenő gróf 0 méltósága a Csáktornyái kisdedóvó egyesület szükségleteinek fedezésére 100 koronát adományozott. — Búcsúnap Keszthelyen. Ma ünneplik Magyarország Pátronájá-nak ünnepét, melyet Őszentsége a hercegprímás Ő eminentiájának kérésére adott az országnak. Ez az ünnep mindig október második vasárnapjára esik, mely napon a keszthelyi hívek a plébánia templomuk védszent ünnepét, (bucsu napját,) tartják. — A keszthelyi műkedvelők hangversenye. A fürdőévad befejezése után néma csend lőu városunkban. Eltűntek a kedves fürdőveudégek, elröppentek a csicsergő madarak, elnémult a dal s az őszi táj hervadása a természet haldoklását jelzé. S irae, egyszerre megzendül a dal, mely szivünkben a kellemes érzések egész skáláját ébreszti fel. A keszthelyi Ének és Zenetársaság hangyersenyt, ad, melynek műsora igazi élvezetet ígér. Eckhardt Antal karnagy buzgalmának sikerült egy szép társaságot összetoborozni Keszthely hölgyeiből' és uraiból, mely