Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

4 BAJLATON V1DEK 1900. szeptember 23 járni, zsákszám hordják haza a szegény volt ha­lászok szívfájdalmára és a jövőhalászat számlá­jára. Sőt már nem egyszer házaltak városunk­ban is, másutt is Fonyódról és Siófokról hozott elvágott farkú apró sültővel. Már most ha egy hálónál, csak egy húzásnál 2—300 drb kis süllő, mennyi pusztul el a hat 'hálóval naponkinti 12 halászásnál ? Ezt kiszámítani nincs elégséges millió, de bizonyára több a Balatonba rakott süllő peté­nél és bizonyára néhány év múlva újságszámba iön nemcsak a fogas, de a kis süllő fogása is. Továbbá nem helyes a Társaság azon elve sem, mely szerint a keszeg és garda kipuszt'tá­gát tűzte ki céljául, mert első sorban csak a szegény ember kezében drágítja a kenyeret, aki nem adhat 70—80 krajcárt egy kiló jobb halért, s aki szívesen megelégedett az olcsóbb keszeggel és gardával. De nem helyes azért sem az olcsóbb halak pusztítása, mert ezek kipusztulásával kevesbül a hallal élő nagyobb halak tápláléka. A halak nagyobb részének táplálék.) tudvalevőleg hal, még pedig leginkább a. kis/., amely hal-faj nyá­ron mind kimegy a vízszélekre, hogy ikráját az ottani füvek és gyökerekre rakja ; a nagyobb halak pedig már természetüknél fogva sem me­hetnek a sekély vizbe és 'igy kénytelenek a ke­vésbbé ínyükre szolgáló garda és apró keszeg­gel beérni. Ezen természeti dolog hideg ősszel újra ismétlődik, a midőn a kisz hal kihúzódik a ná­dasokba oly mennyiségben, mint tengerben a hering, hogy a nádasban több a kisz. mint a víz, a midőn a hallal élő halak ismét gardát, apró keszeget, sót tulajdon fajú kisebb halakat kénj telenek enni. Helyesen teszi-e tehát a Társaság, ha a a nemesebb halak táplálékát pusztítja ? Nem! Mert ily eljárás mellett rövid idő múlva, apró hal hiányában egymást fogják pusz­títani. A mi pedig a halárusitást és annak árait illeti, igenis méltó az általános panasz. Mert mióta a Társaság halásztat, alig ettünk ióizü halat, kivéve ha a vendéglősök a Dunáról ho­zattak olcsóbb árért friss halat. Mert a Tár­saság által árusított hal nemcsak drágább, ha­iiem hozzá még néni is friss. Ezen panaszunk nem nagyítás, nem felfú­jása á szúnyognak elefánttá, hanem minden szó, a való téiynek felel meg. miért sok tekintet­ben nem lehetne csudálni, ha ily dolgok láttára a Balatonvidék eddig csendes lakói közt • szo­cializmus ütné fel fejét. Egy balatoni halász. Beszámoló Lesence-Tomajon. Hogyay Máté országgyűlési képviselő folyó lió 16-án tartotta Lesence-Tonia jon beszámoló­ját. A nagyszámmal összegyűlt közönség előtt szépen ecsetelte az országgyűlésnek a megvá­lasztatásától eltelt 4 évi munkálkodását. Kifej­tette az okot, mely arra vezérelte, nem csak öt, hanem az egész nemzeti pártot is, hogy a kor­mánypárthoz csatlakozzék. Mert úgymond: a volt miniszterelnök kormánya alatt nagyon is szükséges volt az ellenzéki pártoknak minél nagyobb erővel ellen­súlyozni azt az abszolút kormányzást, a mely minden alkotmány ros eljárást mellőzött akkor, midőn valamely, nem mindig a nemzeti érde­ket előmozdító intézkedéseket akart életbe lép­tetni. De ez most megszűnt. Széli Kálmán, Deák Ferenc iskolájából került ki, s mint ilyen az 1867. évi kiegyezési törvény intézkedéseihez szorosan ragaszkodva akarja a nemzeti jólétet és boldogulást előmozdítani. E nemes cél eléré­sére, nagy emberismerettel, méltó társakat vá­lasztott magának, kik őt a kormányzás nehéz gondjaiban hathatósan támogatják s egyenkint is nemes eszméktől áthatva, arra törekszenek, hogy a sok viszontagságos év után — melyek a nemzet annáleseiben a törvénytelenség s párt­küzdelmek kora cim alatt lesznek feljegyezve — nyugalmas, jobb kort teremtsenek s hogy egye­sült erővel haladhassunk a nemzeti jólét s a műveltségnek arra a magas fokára, melyen a müveit nyugat áli Erre céloznak a különféle, szebbnél-szebb eszméket magukba foglaló intézkedések s pro­pozitiók ; a közigazgatás államosítása, az egye­nes adó-reform, a gazdaérdekek előmozdítása, különösen a szőlősgazdáké. A. kormány már azzal is, hogy a széukéneg árát leszállította, a borhamisításokkal szemben erélyes eljárást ta­núsított; továbbá, reményünk lehet, hogy az 1902-ik évben lejáró borvám szerződésünk Olasz­országgal vagy teljesen megszűnik, vagy oly lényeges, mindenesetre javunkra váló módosítá­sokkal ujittatik meg, hogy a most rendkívüli mennyiségben elterjedt olaszbor behozatala már a magas vám miatt is tetemesen csökkeni fog s igy a saját bortermésünknek nagyobb fogyasz­tása s kereslete lesz s ebből kifolyólag a ter­melés emelkedik. Nagy erkölcsi hatást is gyakorol a kor­mány. Ki lett mondva, hogy a megtámadott képviselő választások felett a m. kir. Curia dönt. Ausztriával szemben pedig elértük azt, hogy kezdi észrevenni, miszerint nemcsak ő érte élünk, hanem magunkért is, s neki nem­csak magáért kell élni, hanem miértünk is. Beszédében felemlítette a kormánynak az egyes nemzetiségekkel szemben tanúsított ta­pintatos eljárását is. Mire a beszéd a Király s a miniszterelnök általános éljenzésével vé­get ért. Most a helybeli körjegyző a községek ne­vében megköszönte a képviselőnek általános helyesléssel fogadott beszámolóját — azzal a kijelentéssel, hogy örömmel vették tudomásul annak idején azt, hogy képviselőjük a szabad­elvű kormány táborába lépett át, melynek ők is feltétlenül hívei; mert nemcsak annak vallott elvei alapján bíznak Magyarország boldogulásá­ban — s biztosította a közönség bizalmáról s ragaszkodásáról. Esküdtszéki tárgyalás. Zala-Egerszegen a II. esküdtszéki tárgya­lás tartatott három napon át, szeptember 16., 1'7. és 18-án. Kiküldött tudósítónk a tárgyalás­ról következőkben számol be : I. nap. (Hétfő.) Bíróság ; elnök : Strausz Lajos, szavazó bírák : Fritz József és Skoday Aurél, jegyző : Horváth János, közvádló Réffy Zoltán dr., védő : Kele Antal dr. Vádlott : Nagy Sándor hetési lakós, a ki május 30-án Albert Sándor bucsu-szent-lászlóí lakost meggyilkolta. Ezen tárgyalásra esküdteknek megidéztet­tek a harmadik ülésszak kisorsolt esküdtei, kik közül az első napra kisorsoltattak : Puteányi Géza báró, Bárdió György dr., Eitner Sándor, Virker Lajos. Kis Dénes, Soos Károly, Zathu­reczky Márton, Botfi Péter, Németh Sándor, Glazer Gyula, Talabér László, Hajgató József, Fatér János, Nagy Ignác. Utóbbi és Kis Dénes pótesküdtek. Miután az esküdtek eg}'enkéi:t a törvén}' által előirt esküt letették, kezdetét vette a részletes tárgyalás, melynek során vádlott el­mondja, hogy a gyilkosság alkalmával vásárról ment haza. Útközben Bucsu-Szent-Lászlón má­jus 30-án délután 3 óra körül bement a Schvarcz Dávid korcsmájába, hol akkor többen mulattak. Ezek közt volt régi gazdája és állandó hara­gosa, Albert Sándor, ki mindig üldözte s most hogy meglátta, azonnal sértegetni kezdte szó­val Ez igy tartott esti 8 óráig. Vádlott minden sértegetést zsebre rakott és hallgatott, mert is­merte Albert veszekedő természetét s nem akart vele összeverekedni. Vádlott esti 8 óra körül kiment, a mit Albert észrevevén, utánna ment s a sötétben arcul ütötte. Erre vádlott szembe fordult Alberttel, mire ez őt torkon ragadta s fojtogatni kezdte. Vádlott gyengébb is lévén, meg saját élete forogván kockán, a végső eset­ben zsebkésével az Albert S. fejébe szúrt, mibe az később belehalt. A bizonyító eljárás során tanuk, sőt meg­gyilkolt rokonai is annak házsártos, összefér­hetlen természetét egyhangúlag beigazolták s mint a bíróságnál lévő iratokból kitűnt, több rendben volt büntetve, sőt embert is gyilkolt s csak azért menekült meg ennek kö­vetkezményeitől, mert évtizedek múlva, vagyis a dolog elévülése után tudódott ki. Az orvosi boncolás megállapította, hogy elhunytnak fejé­ből valami verekedés alkalmával az orvosok egy darab koponya csontot kivettek s igy az agy felett akkora helyen csak bőr és hártya volt! Nagy Sándor véletlen egy gyenge rossz késsel épen itt találta megszúrni s a halál csak ugy állt be, holott, ha csontot talál, tekintve a kés gyengeségét és a seb csekély mélységét, halált a szakvélemény szerint semmi esetre som okoz­hatott volna. Délelőtt a. tanúkihallgatások befejeztetvén délutánra került a vád és védbeszédek megtar­tása, az esküdtekhez intézendő kérdések formu­lázása és az ítélethozatal. Védő a lent elsorolt, eseményeket ismételve, a sok enyhítő körülményt figyelembe ajánlva azzal zárta beszédét, hogy vajon a végső pilla­natban nem gondolna-e bárki is ilyen körülmé­nyek közt a saját életére ? Ha igen, akkor vé­dence el nem ítélhető. Az esküdtek a tett elkövetésében bűnös­nek mondták ki ugyan, de a nagyfokú izgatott­ságot és az önvédelmet beigazoltnak látták, mire esti 9 órakor a törvényszék kimondta az Ítéletet, mely szerint vádlottat 9 havi börtönre ítélte, melybe a vizsgálati fogságot is beszá­mítják. , II. nap. A törvényszék és vádhatóság ugyanaz, mint elsó nup, kivéve a jegyzőt, kit ma Csiszár J. helyettesített. Védő pedig Berger Sándor dr. tapolcai ügyvéd. Vádlott Mersics Károly ábra­hámi illetőségű 48 éves r. kat. vincellér, ki egy május 2-án elkövetett szándékos emberölési kí­sérletéért állt az esküdtbíróság előtt. Erre a napra esküdteknek kisorsoltattak : Bene Gyula, ifj. Hajgató József, Botfi Péter, Kámász Károly, Virkner Lajos, Izsó Ferenc, Bezerédy László dr., Glazer Gyula, Feleky La­jos dr. Rosenthál Jenő dr., Magáth Géza, Tala­béj László ; pótesküdtek lettek : Kiss Dénes, Békefi István. Ezen bíinpörben a mai társadalom nem épen szilárd erkölcsi érzülete domborodott ki a vádlevél a vádló vallomása hallása után. A. triviális kifejezések egymást érték . . , Az indító ok szerelem, ... a korouaok ; asszonyi hűtlen­ség ... az okozat ? majdnem emberhalál és egy ember évekre tartó rabsága s az igazi vég­eredmény ? . .. egy boldog családi élet rongy­gyá tépése. Es ez talán ma nem is meglepő, hisz' kezd megszokottá lenni a szalonok par­quettjétól a legutolsó szalmás kunyhóig. . . Ha­nyatlik ugy az egyik, mint az összes idealiz­musa, mert jön a nagyobb, a hatalmasabb, mi­nek neve: reaiismus . . : Bujdosó fény lett s lessz nagyrészt a \ tllás erkölcsösség, szaporodnak az esküdtszéki tárgyalások ... Es mégis a mai tárgyaláson is volt vigasztaló : hátha az asz­szony nem bűnös. Különben maga az esemény a következő : Vádlott, a -zólőben dolgoztatott s a munkások közt volt egv Gerencsér nevezetű 25 éves le­gény, ki mindig azzal kérkedett, hogy a falu­ban bármely nőt szerelme tárgyául megkaphat s ezzel is viszonya van s azzal is. Erre vádlott figyelmeztette, hogv ha mindjárt igaz is, de ilyen dolgokkal kérkedni nem szép s nevet em­legetni egyáltalán nem illik. Mire Gerencsér visszafelelt: hogy ha tud­nád mi van a házadnál, te sem igy beszélnél. — Az én házamnál ? Mit tudsz ? — A feleséged is szeret ! Erre Mersics nem szólt Gerencsérnek, ha­nem haza ment, a feleségét megkérdezni, hogy igaz-e ? A nő természetesen tagadott mindent, de a kétely el volt hintve s ennek a hatása alól Mersics nem tudván szabadulni, egy rettene­tes tervet észlelt meg magában, u. i. hogy főbe lövi nejét is és önmagát is. Fegyvere nem lé­vén Kővágó-Örsről bement Tapolcára, vett egy 9 miliméteres bouldog-féle revolvert ós 7 töl­tést másnap. Egyúttal, hogy a bátorsága na­gyobb legyen, megivott l 1/ 2 liter bort. Neje rosszat sejtve, még megelőző nap elment ha­zulról s vagy négy napig étlen, szomjan a bok­rok közt bujdosott. Mikor Mersics haza ment s nejét nem találta, arra a gondolatra jött, hogy az Gerencsérnél van, tehát még ezzel mintegy bizonyítva látta a gyanút s ment, hogy meg­keresi s leszámol. Útközben, a mint szőlőhegyi lakásáról ment, szembe találta Gerencsért egy barázdában. Ismét megkérdezte az ott dolgozó munkások, előtt : - Igaz-e amit tegnap mondtál ?

Next

/
Thumbnails
Contents