Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

BALATON V

7IDEK 1900. szeptember 8. Mennyire tévesen informálják a nagy közönséget akkor, a midőn az ősi halászokról azt mondják, hogy eddig azok képesek voltak kenyerüket megkeresni — ámde a Részvénytársaság működése óta nem, a nyomott munkabér miatt! Szolgáljon az megnyugvására azoknak, a kik a köznép érdekét annyira szivükön viselik, hogy most, a midőn a halásznak negyedannyi munkát nem kell teljesiteni, mint eddig kellett, mert hisz az óráknyira fekvő meghalászandú területre gőzhajóval lesznek kivonatva és oda az agyonevezéstől nem agyongyötörtén és kifáradva érkezik, — egyegy közhalásznak napi keresete munkásságához képest 2 korona 40 fillértől 6 koronáig megy fel. mig ezideig az »Osiesség« keretében egyes bérlők pálinkával és dohánnyal rótták le a teljesített munkát ! Ha a jóravaló dologhoz szokott nép lenyomott munkabére miatt kenyerét nem képes a halászattal megkeresni, miért nem meg}

7 szőllőbirtokosokhoz munkára? Ugy tudjuk nagy hiányt pótolna e téren, jó javadalmazás mellett a Balaton partján. Igaz, hogy a Részvénytársaság egész éven keresztül halásztat, még pedig törvényenyedte fogási esziőzökkel. A 25 milimeteres háló nemekkel azonban csak ott, a hol nagyobb tömegben ócska halat, gardát gyanit. Haltenyésztés a célja ; észszerű dolog. hogy a mennyire lehet, a gardát kevesloitse a Balatonban, hogy ez által a Balatonban lévő táplálékot a nemes halporont\'oknak juttassa. Hogy védelemre érdemes apróbb hal is akad a hálóba, ez tagadhatatlan, de a társaság már a maga érdekében is szigorúan Őrködik a fölött, hogy ezek a példányok azonnal a legnagyobb kimélettel a vizbe viszszabocsáttassai:ak. A nagy hőség tartania alatt akad köztük, hogy a legnagyobb kimélet dacára is elpusztul, ezt a hullámverése vág}* a viz fotytonos mozgása kiveri a partra és ez az a szúnyog, mit szeretnek elefánttá felfújni ; igy volt ez a múltban is, azon különbséggel, hogy akkor senki sem eresztett vissza egy halat sem, hanem folyt az irtóháboru a nemes hal ellen. Baj az, hogy az egyes hal — fajokra az egész országban mint tilalom egy és ugyanaz az idő lett megállapítva — itt tekintettel kellett volna lenni a melegebb és zordonabb éghajlatra és erre való tekintettel kellett volna különböző tilalmi időt megállapitani. Ámde ugy tudjuk, hogy az 1888. XIX. törv.-cikk revisióra kerül, itt lesz helye a sérelem orvoslásának, A Társaságnak bünül róják fel azt is, hogy egyes helyeken nem árulnak balatoni halat: a Részvénvtársaság a Balatonnak hallal való benépesitésére és kifogására alakult, eladási helyet sehol nem létesit és a hozzáfordulókat főtörekvése a kereset arányában kiszolgálni; a keresletet minden téren igyekszik kielégíteni s hogy a külföldre is néha szálit, az nem igazol mást. mint azt. hogy a balatoni hal még ott is szívesen fogadott eledel. A halaknak tulcsigázott árai pedig még mindig nincsenek arányban a dunai vagy más vizek áraival ! Utóbbiak ára még mindig jóval magasabb. Sérelmesnek találják, hogy a Részv. Társaság a horgászatra bért szabott ! Pedig azzal, hogy a horgászatra 1 és 5 koronás dijat szabott, csak a halászati jogot kivánta egy bizon}

ros mederbe szorítani. A ki a horgászatot kenyérkeresetből űzte, annak halászni nincs joga — aki időtöltésből horgász, szívesen fizeti a rászabott bért, mert ez által a horgászat tisztességes sporttá fog fejlődni, s mert az ezen dijakból beíolvt összeg: úgyis jótékonycélra kerül ! Többeket fájdalmasan érint az, hogy az állam a Részvénytársaságnak kérésére a csendőröket szaporította a Balaton körül ! A halászati törvények 9. és 10. §-aiból ugy tudjuk, hogy a csendőröknek kötelességük volt a halászatot minden időben ellenőrizni — a tilalmi időszak alatt pedig a rabló-halászatot meggátolni. Képes volt-e az a néhány balatonparii őr ezen rendelkezésnek eleget tenni? Hisz elég dolga akadt n}

raranta az életés vagyonbiztosság fölött őrködni ; volt-e arra érő ideje, hogy a rabló halászatot — a mely a halállomány növekvésére számított, nemes és áldásos törekvését már csirájában elfojtotta, — megakadályozza ? ! Az által, hogy az illetékes ministerium a balatonmenti csendörségnek számát szaporította, nem osztott kegyet, csak a jól átgondolt nagyfontosságú ügynek szolgált, de nem az állam terhére, mert a csendőrségi létszám erősbitése a Részvénytársaságnak évi 8000 koronájába és egy laktanyául szolgáló helyiseg lakbérébe kerül, mely kötelezettség öt évről-évre terheli ! Nagy rákfenéje ez a mi társadalmunknak, hogy egy-egy nemes célokkal meginduló, a kezdet nehézségeivel küzdő és a közjó érdekeit szolgáló vállalatnak minden alapos ok nélkül gombamódra támadnak ellenségei, ha ezen vállalat a helyesen gondolkodó s áldozatokra kész középosztály kezeiben van s mért legyen mmden az üzérekében ? A vállalatot a középosztály igyekvő és lelkiismeretes polgárai uralják ; a célra nem vezető támadások csak arra hivat vák, hogy a közvéleményt a vállalat ellen ok nélkül fellázítsák. S pedig, liogv kár az ilyen támadásokra az időt pazarolni, azt majd beigazolja a B. H. egyet elhallgatott M. Boulgerr előtt, mert azt meglepetésnek tartogatta számára. Csak ők és egy elegáns öreg uri ember ült a kis vendéglőben ; — ez az elegáns ur ugyanis véletlenül meghallotta Signor Zardinelli ajánlatát s mit sem szólva — még meg i- előzte őket. — Kedves Signor Boulgert, egy kis meglepetést tartogattam önnek. Ha megengedi, most előhozakodom vele. — Ezer örömmel, köszönettel és kiváncsisággal vagyok eltelve, Signor Zardinelli. A talián egyet hunyorított és kiment. Csakhamar egy 14—15 éves kis olasz leánykával és egy mandolinnal tért vissza. Ismét hunyorított és odaállította a szemérmes leáuj'kát M. Boulgert elé. — Van szerencsém bemutatni Önnek a kis Giuliát, Signor Ciandiui a vendéglős leányát, a kinek neve mlajdonképen »usignuola di Gaglino« Gaglino fülemiléje. — Tehát mia Giulietta, ne szégyenkezzél, hanem rajta, mutasd meg mit tudsz. M. Bourget ugyan csaknem hanyattvágódott, mikor a kis Giuliettára nézett, mert ennél rafaelibb lányarcot Nápolyban sem látott. De elfojtotta a bámulatot s kíváncsian leste a történendőket. Giulietta a kacsóiba vette a mandolint, megpöugeite, néhány akkordot ütött rajta s egy olasz szonettel Irezdert énekelni. Signor Zardirelli leült, egy sarokba és ugy figyelt. Az az elegáns uri ember pedig - alig kezdett a leányka énekelni — elöve'te a jegyzőkönyvét, valamit irt bele és aztán kezeibe temette fejét és hallgatott. M. Eoulgert pedig csak hallgatott és bámult. Elég müveit uri ember volt, de az egyszer nyitva feládte a száját. . . Keze a borosüvegjén nyugodott. Giulietta pedig csak énekelt, . . . Az utolsó hangnál egy roppanás hallatszott, aztán csörömpölés. — Ah, Madonna, - ijedt föl Giulietta — mit csinált ön Signor? ! M. Boulger semmit sem csinált, csupán az üveg roppant össze kezei között. Ujjai erősen véreztek. — de ő ezzel nem törődött, hanem térdre esett Giulietta előtt, s a művészet gyönyörűségétől elragadtatva igy kiáltott föl : — Giulietta, te nem maradhatsz Gaglinoban! ! A kis pacsirta ijedten futott ki. Signor Zardinella pedig már ott volt Boulgert ur mellett egy nagy darab angol tapasszal, kivette a tüzes francia zsebéből annak összes zsebkendőit s szó nélkül kezdt,? kötözgetni Boulgert, ur sebes ujjait. Az pedig ba- yott magával mindent, tenni; esze, tudj' Isten, bui járt már ; Giuliettát látta már a színpadon, óriási közönség tomboló lelkesedése közepette ünnepelten . . . Giulietta, te ueui maradhatsz Gaglinoban ! — mormogta többször. Az a másik elegáns ur már rég nem volt ott ; még a baleset előtt kisompolygott. Giulia ott lát na öt apjával beszélgetni. Signor Zardinelli az ól-ájára tekintett. — Ideje lesz visszamenuünk az állomásra. M. Boulgert szót.lauul kifizette mindkettőjük számláját s miután hiába iparkodott Giuliát még egyszer meglátni, szótlanul ment vissza Signor Zardiuellivei az állomásra. Sebzett ujjai is sajgottak erősen. . . II. A párisi opera pénztáránál roppant néptömeg tolong ; pedig még csak a reggeli pénztárnyitás vau. Jegyet azonban már minél kevesebbet kapni. Egy egyszerű, csaknem kopottas külsejű fiatal ember szomorúan hagyta ott a péuztárt. Nem tudott már jegyet kapni arra a helyre, mely a legolcsóbb ugyan, de neki ma uagyszerü lett volna, mer

f, több pénze nem volt. Csak nőket érdekelhet e szenzátios felfedezés! ff AFRODITIN mellszépitő, a háremhölg;yek csodahatásu laurus-irja, mely visszavarázsolja a nöi kebel elvesztett ifjúi üdeségét, ruganyos teltségét. A testbőrt bársony-lágyságuvá és selyemfényűvé \"""ázs0lja. Ezen csodahatásu ír gyógynövényekből készül, tehát semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz. Egy tégely ára használati utasítással 4 korona. Törvényesen védve. A pénz beküldésével vagy utánvétellel megrendelhető a „Stearoptinum" laboratóriumában : Budapest, VII. kerület, Mexikói-ut 88. sz.