Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

HALATONVIDKK li'OO. július I. Tájékozásul. Lapunk három éven át volt szellemi vezetőjének, Magasházv Antal dr. felelős szerkesztőnek e tisztségétől való megválása után a lap szellemi vezetését én vettem át. A szerkesztőség tagjai tovább is ugyanazok lesznek, kik eddig voltak , csupán a felelős szerkesztő személyében történt változás. Midőn eme változást t. olvasóinknak és munkatársainknak becses tudomására hozom, nem mulaszthatom el, hogy elveinknek és gondolkozásunknak, miket a lap vezetésében irányadónak tartok, ez alkalommal kifejezést ne adjak : Következetesek és hivek leszünk programmunkhoz, mel}'ben Keszthely és az egész Balatonvidék anyagi és szellemi fejlődésének előmozdítását tűztük ki legfőbb célul. Városunk és vidékünk boldogsága, jóléte, szellemi és anyagi haladása volt zászlónkra irva. Ezt a zászlót lobogtatjuk ezentúl is magasan, állandóan és kitartással, annyival inkább, mert szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogv e zászló alá sorakoztak nemcsak a helybeli, hanem a vidéki irodalmi számottevő munkások javarésze, s az előfizetők oly nagy számban, aminő vidéki lapnál szinte ritkaság számba megy. Megőrizzük fiii/<jelli')isri/ii)il>i't anyagi 1 ag és erkölcsileg, tudva azt. hogy az érdekek által behálózott s a mások szemhunyoritásaitól függő sajtó nem mozog szabadon. Szabad sajtó szabad vezetés alatt adhat igazi irányt és képviselheti a közvéleményt. Egyedüli cvwwrai lapunknak: a tisztesség és becsület, mindenekfölött pedig az i</azsiíi/ és szeretet. Miként eddig, ugy ezután is száműzve lesz e lapból: a hitvány személyeskedés, a durvaság, az Ízléstelenség és az áldatlan hírlapi polémia. Nem huicoljuk nyilvánosság elé az egyesek és családok magán ügyeit, nem gyanúsítjuk mások törekvéseit és szándékait. Tért nyitunk azonban a közjó előmozdítására szolgáló, személyeskedést kerülő vélemény-nyilvánításoknak, menynyiben azok valamelv ügy megvilágítására szolgálnak. A tárgyilagos megvitatások által tér nyilik arra, hogy a közügyek különböző oldalról ismertekké legyenek, miáltal a közvélemény tisztul, erősödik, jegecedik s a jó ügy könnyebben diadalra jut. Szükséges, hog}

7 ismerjük egymás nézeteit, véleményét és tapasztalait. így kevesebb lesz a csalódás, tisztább a számítás, határozottabb az irány, válogatottabbak az eszközök a közjó 1 ét előmozdításában. Kerüljük a terrorizáló irányt, nem adunk helyet az ilyen tartalmú dolgozatoknak. őrizkedünk mindattól, ami gyűlöletet szit. mert ha ez vegyül az irodalomba. akkor épen a jobbérzésüek véleményszabadságát nyomnók el. Védjük a raf/űsf, rr/.ö/csöf, az egyén, család és az igazság szabadságát s mindazt. ami a társadalom testének szabad, egészséges fejlődését elősegíti. Küzdünk elveinkért, meggyőződésünkért tiszta szándékkal, erős akarattal s változhatatlan kitartással az okoknak meggyőző erejével s az igazság hatalmával. Ingadozást nem ismerünk, a megkezdett munkában ki nem fáradunk s a zászlót, melyre el veinket irtuk, erős kézzel tartva munkálkodunk ; mert tudjuk, hogy a változatlan, kitartó erő nem vesz el : cr/1 ér. Reméljük ezt. annál inkább, mert erősségünk van egyrészt a mi lelkes olvasó közönségünk ragaszkodásában és szeretetében, másrészt az odaadó munkássággal fáradozó munkatársaink diszes seregében. Bontz József. A néptanítók. — A sümegen tartandó tanítói közgyűlés különös figyelmébe ! — Az igazságot az emberek általában esak akkor ismerik el, ha valaki szavakba foglalja. Addig vágy nem veszik észre, vagy nem törődnek vele. Megesik azonban, liogy a leghatározottabban kifejezett igazság sem tud nagyobb feltűnést kelteni. Egy szellemes francia ember mondása szerint azért, mert túlságosan igaz. Ezek közi' a túlságosan igaz mondások közé tartozik az a régi sententia is, hogy akire az istenek haragasznak, abból tanitót csinálnak. Igaz mondás, de hát meg van az a nagy hibája, hogy túlságosan igaz. Ezért nem tud olyan fehünést kelteni, amelyiknek valami tett volna a vége. Pedig nemrégiben a nagy franci a verő Moltke is segítségére jött azzal a kijelentéssel, hogy a porosz-francia háborút a német tanítók nyerték meg. Nekem ugy tetszik, hogy ez is túlságosan igaz. Minélfogva nem is igen való egyébre, mint hatásos bekezdésnek vagy befejezésnek a különböző tósztokhoz. Legalább nálunk ugy van. Pedig hát ez nagy baj, hogy ugy van. Mert jól meg kell azt jegyezni, hogy még a legműveltebb nemzeteknél is a lakosságnak csak a legkisebbik része végez közép és felső iskolát. A többség műveltsége és tudása tehát a néptanítók kezében van. Es hogy ez a többség nálunk igen erős többség, azt nem kell bizonyítani. A dolog tehát ugy áll, liogy a magyar nemzet- nagyobb részének szellemi és lelki világát a magyar néptanítók alakítják. Ugy, a liogy nekik tetszik, ugy, a liogy ők tudják. Vagyis a szerint, a milyenek ők maguk. Mert az világos dolog, hogy a. pánszláv tanító növendékéből nehezen válik jó inagyai ember; a szocialista érzelmű tani tó semmiképen sem szaporítja a társadalom békés elemeit; vallástalan tanító nem nevelhet istenfélő embereket; a tudatlan tanító nem terjeszthet sem tudást, sem műveltséget. Nagyfontosságú. a nemzet életébe vágó kérdés tobát az, hogy milyen a tanítóság helyzete ? Meg van-e a helyes arány a tanítóság üdvkiálias és lap . Ekkor, abbén a pillanatban elfogta szivünket annak a megmagyarázhatatlan érzésnek előjátéka. Isién a megmondhatója, mi volt az. Elszorult, a szivünk, 110111 a fájdalomtól, nem a bánattól, neui a félelemtől, hanem valamitől, a mi öröu' is volt, lelkesedés is, meghatottság is, izgatottság is, megalázódás is és még sok más is egyszerre. Hatalmas, erős érzés volt. Száz féle gondolat villant át »g\u. kon. Meglátom végre az egyház fejét«. »Meglátom azt, a kit látni nem adatott mindenkiuek«. «M-glátom a világ leghatalmasabb fejedelmét.. »Meglátom Krisztus hely tartóját.« »Megláioui n legdicsőségesebb foglyot,• >Mtglát,oin a pipát. »Ali minő lesz? Olyan-e, a minőnek festik ?« »Olyan-e, a minőnek mondják ?« »Olyan-e a minőnek képzelém ?« iMegballom-e hangját, ?

t .Hát valóság-*", hogy én most itt, vagyok és meglátom ö i. ? !« E gondolatok, feleletre váró kérdések raja többször is végigfutott agyunkon, mig 0 szentségét a *\ a 'ósággal szüntelen örömri valgások közt lassan hozták. Izgatottságunk a tetőpontra hágott, a mint a közvetlen mellettünk levő tömeg kiabálta a maga nyelvén az éljent. Mi magyarok már előre megbeszéltük-, hogy teljes szívből s főleg teljes tüdőből fogjuk harsogtatni az »éljen<-t, hogy az elnyomja az öszszes többi nyelvűt. Talán sikerült volna, (lehet hogy sikerült is különben), ha az emiitett érzés legelementárisabb erővel le nem fogja sziveinket ós ajkunkat. Egy asszonyság állt mellettem, a ki egy negyedóráig folyton azt hajtotta, hogy ő mily szörnyű hangos éljeneket, fog kiáltani. Az ám ! A mint. a pápa látókörünkbe ér , a jó aszszonynak torkán akadt. a szó, az érzés mélyéből fakadt köu)«k elfojtották hangját, — fgy ép szót. nem tudott a jó lélek kimondani az egész audiencia alaLt, — csak síri — sin.. — Es sírtak sokuu, nagyon sokan, — nem e<ak asszonyok - - én is — vein szégyenítem. — Tollát a pápa .szemünk Imiókoréiio jöit. Magasan az li|Oiigó, tapsuió, kinbá ó, kalap és kendő lohogi.Miő tömeg folöi.1., Itordószékebeii húzták neme- vivői. »Ez hat. XIII. Ló pápa! — Térdem megcsuklott; — h/. olsö pillanatokban egy szónak nem volf.au ura, csuk azután lön. ki belőlem az »éljeu», a mint csak t,ellett,. Kezem gépiesen nyúlt, az «ni!ékt.árgy\k Után zsebembe s tanon.a fii

1, liogy az Egyház földi fejedelmének a idusát, fogadj" .elem. »Ez hát XIII. Leó liápa !« Istenem, valóbau, a szó teljes értelmében feledhetetlen, leírhatatlan, csodálatos, niegtiatő, fönséges, lesújtó, gyönyörű, inegrá-.ó, költői, megmagyarázhatatlan hatású, elképzelhetetlen látvány. A mint, az a kicsinynek látszó, fehér alak félig fölemelkedik a hordószékben s szivig haló tekintetét Körülhordozva, őrök mosolygásával osztogatja jobbra balra az áldást, közbe, közbe a fehér kapuciumos, galambősz fürtü fej ineglueghajlik a kupolát csaknem fölvető örömriadal köszönetéül, s azok a gyönge kezek az áldást osztó keresztvetéseket néha üdvözlő intésekkel váltják föl ; — a mint, aztán elfáradva a ké113 elniet.ie 1 félig-álló helyzettől, ismét visszadül a 1 iónba, de onnan is mindeg3're csak az a csodálato.. tekintet, az a mosol}', az az üdvözlő l{e/,!»gyjiu,és*k örvendeztették meg a zarándokokat. — Midőn nz oltár elé értek, letették a hordozószéket. 0 szentségével, s elénekelték a Mindenszentek litániáját, az agg egy há/fejedelniet. trónállói fölvezették az oltárhoz, hol Őszentsége csodálatraméltó erős hangon adta apostoli áh'ásat. Azután következett a kihallgatás, a miről a lapuk akkoriban részletesen szóltak. Nem is ismét,lem azokat, A kihallgatás alatt a nemzetek pápai himnusokat énekeltek ; mi meg éppen másodszor az „Egek él.esssgé'

l-fr kezdtük meg, midőn isméi fölemel ke. I-11. r, hordozószék a nagy p ipával, kitört a/, -u'-küuket túlharsogó üdvrivalgás s most. a személy másik oldalát, (mifélénk) kerülték meg vele s újra ismétlődött as a paratlan jelenet, midőn a nemzetek ünnepelték szeretettel, hódolattal, ragaszkodással a legnemesebb fogoly fejedelmet . . . Éljen a pápakirályc hangzott, minden nyelven jövet is, menet is, — ós én elgondolkoztam, vajon melyik királynak van ilyen fogadtatása, ilyen hivöserege és — ilyen kevés — világi hatalma ? . . . . . . Es nem feledem el soha 1900 április 29-át! . . Kollarik Kálmán. Az ezredéves kiállítás orvosi juryre a Ü—10 A Ferencz József kes Kapható : Marton Mór, Wünsch Ferenc és Vas Sándor urak üzletében. valamennyi hasonnemü víz között,,egyedül Ítélteodan Nagy MilleniumiErinet, továbbá egyedül tiszteltetett meg O Felség" által egy legmagasabb kitit ntetéssel. A Ferenc József keserű vizböl mind rendszeres adagegy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges