Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

1900 március 11 gedése csak az illető városoknak az ügy iránt való meleg érdeklődése és áldozatkészsége mellett lehetséges. Igy tehát a tanügy és különösen a testi nevelés ügye iránt való érdeklődésre és áldozatkészségre számított akkor, midőn a tankerületi főigazgatóságok utján felhivást intézett azon városok elöljáróságaihoz, a melyekben középiskola van elhelyezve. Ilyen felhívás érkezett Keszthely város elöljáróságához is. Azonban fájdalom, a város megfelelő területtel nem rendelkezvén, az elöljáróság ismert jóakarata és buzgósága dacára sem volt képes erre alkalmas helyet kijelölni, a mely könnyen megközelíthető, portól mentes, fákkal szegélyezett és olyan fekvésű legyen, hogy ott sem a tanulókat senki nem zavarja, sem ők nem okozhatnak másnak alkalmatlanságot. A főgimnázium tehát, a mely a körülményekhez képest a kötelességén felül, saját jószántából, eddig is minden lehetőt megtett a testi nevelés érdekében, oda jutott, hogy a jövő tanév szeptember havában életbe léptetni szándékolt délutáni reades játéktanitást mint eszményi célt a miniszter ur dicséretes szándékához képest meg nem valósíthatta volna, és a versenj

Tt e tekintetben is nem vehette volna fel más szerencsés helyzetű középiskolákkal, hacsak nem akadt volna az ügye iránt mindenkor melegen érző és áldozatkészségéről ismeretes jótevője gróf Festetics Tassito ur 0 Nagyméltósága magas személyében. Bizonyára mindenkinek élénk emlékezetében van, hogy, midőn a keszthelyi algimnázium megszüntetéséről volt ijed mej. Peyramole csak nézi..., eztán gondol eg3'et. Tél az idő, február közepe, hideg, fagyos. • Bernadettel mondd meg ama nőnek, ki téged, állitásod szerint ide küldőit, hogy azon rózsabokor, meljet te lábainál látsz most szárazon, levéltelenül : — viruljon ki, akkor hiszek neki s neked.« A vadrózsabokor nem virult ki, de megkezdődlek H csodák. >Menj ! — mondá Bernadette-nek a csodás jrlenés — s mosakodjál meg a forrásból s egyél a fűből, mely mellette van.« Bernadette indul a Gáve fogóhoz, mint)iog3' más vizet nem látott. »Ne oda menj, nem mondtam, bogy a Gáve-ból igyál, a forráshoz menj, itt vanBernadette a megjelelt, helyen ködröcskét kapar ujjaival s ime 1 felserken a víz, csergedezni kezd ; másnap karvastagságban bugyog elő ; s midőu Lossene, ki szem világát e viz csodás hatásának köszöni s hálából Lourdes történetének megírására vállalkozott, megvizsgálta, már 122,000 liternyi vizet adctt naponkint. És ki volt ama nő ? Megmondta maga : Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás. Ez Lourdes története dijóhéjban. Nem vizsgálom, nem magyarázom, nem mutatok a szembeszökő csodás gyógyulásokra. Kevés vagyok én ahhoz. Megvizsgálták azokat tudósok, megvizsgálták egyetemi fakultások. Nagy irodalma van már ennek a dolognak. Én csak rámutatok: Tolle ! lege ! A »Hotel de la chapelle«-be szálluuk. Pompás, nagy szálló ez, több van benne 200 szobánál. Bernadette egy cousine-jének tulalajdoua, de bérben van. Roppant utat tettünk egyhuzamban Parayle-Manialt.ol Lourdes-ig : majdnem szakadatlanul szó, Ő Excellenciája netncsak a fennmaradása mellett emelte fel tekintélyes szavát, hanem annak teljes főgimnáziummá való fejlesztését is keresztülvitte, sőt a jóindulatát még áldozatkészségével is megtetézte. Ezt el nem feledve és tudva azt is, hogy Ő Nagyméltósága akadályozás tekintetében oly sok oldalról van igénybe véve, a szerénység megsértése nélkül még a szép cél érdekében is alig lehetett volna egyenesen hozzá folyamodni. Azonban O Excellenciájának a tanügy iránt való meleg érdeklődése, éles tekintete és jószívűsége észrevette a zavart, a melybe a főgimnázium legszebb törekvése megvalósítása által került, nagylelkűségével felmentette a lidércnyomás alól és késznek nyilatkozott a hazafias célra oly területet átengedni, a melyet bármely középiskola méltán megirig}

relhetne tőle. Igy tehát a keszthelyi főgimnázium testi nevelésének lesz állandó játéktere a szép Balaton mellett az uj Erzsébetliget elején, portalan, öntözést nem igénylő pázsitos talajon, zavartalan helyen, közel a városhoz. A tágas sik területet fák szegélyezik, a melyek Erzsébet királynénk iránt tartozó kegyeleten kivül a nagy jótevő iránt való mély hálára is fogják emlékeztetni az ifjúságot. Ilyen hazafias nag}' jótétemény után örvendező szivvel, igaz tisztelettel ismételten elmondhatjuk: gróf Festetics Tassilo ur Ü Nagyméltósága előtt le a kalappal! vasúton ültem. Két éjjel nem aludtain és mégsem éreztem legkisebb fáradságot, legcsekélyebb levertséget sem. Siettem az uti porból, piszokból kitisztulni, átöltözni s mindjárt a barlangot kerestem fel. Társaim közül már többet találtam ott, -- imádkoztak-. Leborultam, oda hulltam a rácsozat elé, aztán percekig nem tudtam miigam felől. Az érzelmek feldagadt árja elboritá lelkemet, mint az Óceán hulláma a hajót. Vagy talán nem is éreztem semmit ! talán kiesett szivemből minden érzelem! Nem tudom; nem tudok semmit. Csak arra emlékezem, hogy egyszercsak ugy éreztem magamat, mintha nagy, sötát mélységből merülnék fe

1, hogy szivem gjorsan és hangosan dobogott, hogy keblemből mély sóhaj szakadt fel, hogy szemeim megharmatosodtak, hogy ajkaim mozogtak . . . Mozogtak, de hangot nem adtak. Imádkozni akartak, de szó nem hagyta el azokat. Q-oudolkodtam : hog3'an is vau ? — és eszembe jutoLt. Kezdtem mondani a »Miatyánkot«, — akkor meg végére nemjutottam. Próbáltam az »Udvözlégyet«, — nem tudtam befejezni. Istenem ! hát nem tudok imádkozni itt, e szent helyen, hol ugy terem az ima, mint az ég harmatos csókjára a mezők virágja ! Kezdtem szégyenkezni, restelkedni. Végre megeredt; akkor meg ugy folyt ajkaimról az ima, mint harmatos réten a csevegő patak melynek kristály vizében megfüröszti zománcos fejecskéjét a parti virág. Igy fürdött lelkem is az imamalasztos hullámaiban. Alig tudtam abban hagyni. Pedig kellett, mert misézni akartam. Előbb azonban szótnéztem. A barlang nem nagy. Magas vasrácscsal van elzárva, melyen két ajtó nyílik — jobbról és balról. A jobb oldr.li a be-, a balolgali a kijáró. Ez ezért van, hogy a látogatók össze ne torlódjanak s ne akadályozzák egymást, a mozgásban. Jobb felől van a szószék, a rácsozaton belül. Folyt köv. Gyomor-bélhurut és elhájasodásnál a A Ferencz József keserűvíz Böjti gondolatok. A farsang lezajlott. A tánc dobogása, muzsikaszó szava elhallgatott. Újra reánk borult a szürke élet a maga sok gondjával, ajával-bajával. S^ minthogy egyesek alkotják a családot s a családok a társadalmat : talán maga a társadalom is jobban ráér most már — a jókedv mámora múltán — ezer apró cseprő szükségletével is törődni, régi hiányainak pótlásáról, ujabb eszmék megbeszéléséről és felkarolásáról tanakodni. Alkalomszerűnek véljük tehát t. közönségünket egy kis szellemi, hamvazásra hívni, hogy megemlékezvén gyarló por és hamu-voltunkról, társas életünk, városi haladásunk soksok zökkenőjéről és kátyújáról, komolyan fáradozzunk egy szebb jövendő megteremtésén . . . I. Cikksorozatunknak mindjárt az elején magáról a mi társadalmi életünkről, annak sok viszszájáról óhajtunk egyetmást elmondani. Mosolyog talán a t. olvasó ? Nem is csoda. Hisz' már annyiszor hallott, olvasott ilyféle panaszokat ; a vidéki lapok legtöbb száma szinte duskálkodik a vidéki társadalom bajairól zengett filippikákban, jeremiádokban. Igazi tengeri kígyó e kérdés. Hivatottan és hivatatlanul mindenki róla zeng s az egyén megtévelyedéscért mindig a társadalom felelős. Beismerjük, túlzás e részben is gyakorta történik, melynek bő köpenyéből alig-alig lehet kihámozni az igazságot. Ámde mindez még korántsem jelenti azt, hogy bajok és hibák nem volnának, sőt inkább csak a baj és ferdeség nagy jelentőségéről, roppant fontosságáról fesz tanúságot. Csat: kolera idején rémit halálra egy kis láz is, csak folytonos gyújtogatások idején reszkettet meg minden harangkondulás. Épen igy vagyunk a társadalmi bajokkal is ! Annyi veszedelmet okoztak már, annyi szerencsétlenség jár nyom tikban, hogy az első beteges jelenségre harangot kondítunk, a láz első jelére konzíliumot tartunk. Más kérdés azonban — vájjon tulozunk-e akkor is, midőn a keszthelyd társadalom bajairól, viszásságairól esik szó köztünk ? igaztalan-e, méltánytalan-e a vád, mely a keszthelyi társas élet mizériáiról hangozik fel mindenuntalan ? Megjegyzéseink, eszmélkedéseink további sora adja majd meg a feltett kérdésre az őszinte feleletet. A legtöbb vidéki város társadalmi életéről felhangzó panaszok részint általános természetűek, részint helyi vonatkozással birok. Igy nagy és általános baja a magyar vidéki városoknak, hogy nem érzik át hivatásuk fontosságát, a vidéki központok szellemi vezetésének nagy horderejét ós szükségességét. Hivatásuk magaslatára tehát nem. vagy csak részben emelkedve végzett munkájuk is többnyire csak fél munka s az eredmény is csak fél sikert jelent. Bitkán van továbbá egy-egy vidéki város társadalmi életében egység, mely egy hivatott vezér személyéhez, kel

1, hogy fűződjék. Érdekből-e, másból-e? nem kutatom, de az bizonyos, hogy a vezető és irányító személyében ritkán van közmegegyezés : ezek ezt, mások amazt látnák szívesen a társadalmi mozgalmak élén s megkezdődik a sorvasztó széthúzás, a sikeres akciót tönkretevő klikkalakulas. Az előbbi jelenséget a társadalmi közöny, az utóbbit a társadalmi egyenetlenség szüli. S ha a mi társas életünkön végigtekintünk, nem találja-e meg — fájdalom! — mind a kettőt kutató szemünk? Atérezte-e valaha a keszthelyi társadalom szerepének fontosságát? s volt-e ez átérzésnek valaha őszinte megnyilatkozása ? Avagy él-e, szerepel-e köztünk férfiú, kit a közbizalom és köztudat a vezetésre hivatottnak ítélt vagy arra felszólított ? Tárol van-e tőlünk a társadalmi széttagoltság, az izoláló klikkszellem jelensége ? Altalános természetű továbbá ama másik vád is, mely nz egyéni és társadalmi függetlenség hiányát veti a vidéki városok társas életének szemére. Amazt a vidéki városok hagyományosait szükkörü életfelfogása, a hatalmi pozícióval birók túltengő önérzete, — emezt saját elmaradottságá

nak beismerése, az egyetlen nagyógyhatása páratlan. Ajánlntos ~ csakis Ferenc József vizet kérni és nem budai vagy egyébb elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jöu íorgalomba. 2—124 Kapható: Marton Mór, Wiinscli Ferenc és Vas Sándor urak üzletében.