Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

1900 február 4. 3 földi cég gj'orslábu ügynöke idejében egy vagorra való árpát, s lefoglalja 100 koronával. Utánna jöuuek szolid kereskedők, de a gazda azoknak már nem adhatja árpáját, mert le van foglalva. A kitűzött szállítási idő lejár, de az ügynök csak nem jön az árpáért. A gazda ír neki, utóbb ügyvéddel, közjegyzővel szólítgatja az ügynököt, de az fülét sem billenti. Utóbb kisül, bogy az úgynevezett nagy külföldi cég liquidált, vagy az árpa ára szállt tetemesen lejebb és nem használ hatják. Mindezen huza-vonába eltelik 7—8—10 hónap, a gazda nyakán marad az árpa és eladhatja, ha ugyanakkor még el tudja adni néhány száz korona veszteséggel, ilyen dolgok gyakran fordulnak elő manapság már az üzleti világban, és ilyenek a sokszor a saját szakállukra dolgozó ügynökök tisztességes üzletei. Es most nézzünk szét egy kissé a heti vásárokban, mert ez minket, a fogyasztó közönséget nagyon is közelről érdekel, s nag}'on idején valónak találnók már egyszer az ott divatban levő csalásokat törvény által korlátozni, illetve végképpen kiirtani. Elmegyünk a piacra, hogy szükségleteinket, fedezzük. A piac teli van kocsikkal, megrakva különféle terményekkel mint pl. buza, árpa, rozs, kukorica stb. Tudni való dolog, hogy a piacra hozott, terményeket, melyek mérő szám vannak zsákokban, a város hiteles mázsáján meg kell mérni, hogy a vevő tisztában legyen azzal, bogy mennyiért mennyit vesz. Am a tisztességtelen üzleti szellemtől már megmételyezett egyikmásik termelő — tisztelet a kivételnek — mégis kijátsza a törvényt és ugyancsak csalja a fogyasztó közönséget. Lássuk csak hogyan : pld. kukoricát hoz eladásra. Odahaza 1—1 mérőt a lehető legszűkebben bele mér' egy-egy zsákba. Egyik zsákban azonban jól megméri, még ráadást, is ad rája, hogy legalább is 5— 6 klgraniinal többet nyom, mint a többi, s ezt a jól magmért egy zsákot viszi megmérni a város hiteles mázsájára azzal a huncutsággal, bog)' a többi zsákban is annyi van. Megkapja róla a hiteles mázsálási cédulát s most áruija kukoricáját. A vevő megveszi azzal a jó biszemmel, hogy a kukorica mind 34 kilós, s midőn odahaza véletlenül megméri a többit is, akkor látja, mennyire becsapták, mert a többi alig nyom 26—27 kilót. Igy vagyunk mindenféle terménynyel, melyet a piacon veszünk". Ez aztán a tisztességtelen üzlet, mely annal inkább elszomorító, bogy már az egyszerű nép leikét is megmételyezte ai.on nép lelkét, mely a régebbi időkben, szegénjségében is sokat adott, a becsületére, s nem vetemedett ilyesmire. Ezen tisztességtelen üzletnek azonbün városunk elöljárósága egy kis semmibe sem kerülő jó akarattal, illetve intézkedésével útját vághatja eg}' oly rendelettel, melyben szigorú büntetés terhe alatt kötelességévé teszi minden elárusítónak, — s azt, kellőképen ellenőrizteti is — hogy csak megmázsált terményeket árusíthasson. Igy legalább az anyagi liaszou mellett meglesz az erkölcsi haszon is, mert részben útját vágja az egyszerű nép lejtőre való tévedésének. Igy van ez már más városokban is és nagyon bölcsen, mert, mig egyrészről legalább ezen a téren korlátozza a tisztességtelen üzletet, más részről megvédi a fogyasztó közönséget a csalásoktól. Az olasz bor ellen. Százötven tagu, nagyobbára kisgazdákból álló küldöttség járt január 31-én Széli Kálmán miniszterelnöknél, valamint Hegedűs Sándor keresk. ós Darányi Ignác földm.-ügyi minisztereknél. Az olasz bor beözönlése miatt panaszkodtak, a mely a vám olcsósága miatt borainkat, leszorítja a versenytérről. A badacsonyi borvidék hatvankét községe nevében kérték a kormányt., hogy az 1903-ban lejáró olasz borvámszerződést a mai alakjában ne hosszabbítsa meg. A küldöttséget Hertelendy Ferenc, a zalamegyei gazdasagi egyesület elnöke vezette. A küldöttség tagjai között voltak a többek között : László Mihály, Bogyay Máté, gróf Zichy Aladár, Kálmán Károly országgyűlési képviselők, Herczegh Mihály egyetemi tanár, Takács Jenő, Handlery Gusztáv, Yastagh János badacsonyi szőlőbirtokososok, Putheány Géza br., GaalGaston, Szüts Béla igazgató és a balatonparti vasút elnöke, Frisch László, Marton Kezső, Hirsch Lipót, Weiler Dávid ós Gyula, Beszedics Ede dr. stb. Tapolcáról. Hertelendy Ferenc ez alkalommal a következő beszédet intézte a miniszterelnökhöz, mely beszéd megvilágítja a kérdés nagyfontosságát, a küldöttség célját. Nagyméltóságú Miniszterelnök ! Nmélt. Minister Urak ! Kegyelmes Uraink! Mindenekelőtt a köszönet hálás érzete az, a minek kifejezést kell adnunk, hogy Nagymltóságtok alkalmat adtak arra, bog}' közvetlenül járulhatunk kérésünkkel Nrntstok elé»; de a mi még eltölti lelkűnket, az a reménynek ós bizalomnak érzése is, a melyet épen Nmtóságtok kormányzásához füzünk ; mert hiszen, — bogy ugy fejezzem ki — Ninlt. Min. eln. Ur ! nemcsak első politikai bölcső dalát vármegyénk nagy szülöttétől hallgatá és szivta lelkébe, de később is, egész életének működése -—• melyet hazánk sorsának irányítására kifejtett — biztos zálogát képezi azon reményünknek és bizalmunknak, melyet a jövőben is Ntutsodnak most már vezérlő, bölcs munkásságától várhatunk ! Kegyelmes Uraink ! Ama nagy csapás folytán, mely gazdasági életforrásunk egyik nagy faktorát : szőlőszetünket érte, talán ha indokolttá tette is azon időben, hogy bortermésünk hiányát az olasz borok olcsó vámtóteles beengedésével akartuk fedezui, de ma ez a helyzet már megváltozott, mert ugy földmivelésüg3 Í kormánj'unk nagykörű tevékenysége, mint a szerzett, tapasztalatok és az egj'eseknek fáradhatlan munkássága és áldozatkészsége folytán szőlőink felújítása oly mérvekot öltött és oly mérvben halad, bog}' nekünk többé nem bortermelésünk hiányát kellend behozatal által fedeznünk, — hanem a feleslegünknek kivitelét biztosítanunk! S mégis ma már, midőn még termelésünknek maximumától igen messze vagyunk, csak alig tudjuk, vagy csak nyomott áron értékesíteni borainkat és hogy ezen aggasztó jelenségnek főleg az olasz boroknak olcsó vámtétele az oka, azt eléggé illustrálja az, bog)- épen azon vidékeken, hova a borkereskedelem nagyban hozza be az olasz borokat,, sokkal nehezebben értékesíthetek a nii boraink mint másutt. Példa erre a mi balatonparti vidékünk, hol a kiváló badacsonyi ós egyéb hegyi boraiuk már csak azt az árt érik el, — vagy még olcsóbbak, mint a homoki borok más vidéken. Ezen ki"iiuő boraink 20—22 krért, könnyebb boraink 1-4—16 krért csak nehezen érték esi ihatok ! Ilyen értékesítés mellett, egész hazai szőlőszetünket válság fenyegeti — dn főleg nálunk, hol egyedüli jövedelmi forrásunk a bortermelés, a szép, de a sors mostoha keze által annyira sújtott vidéknek ínenthetlenül el k«ll pusztulnia, na, boraink ára továbbra is igy marad, vagy még esni fog. Mert ha az előtt féláron adtuk volna is el borainkat, exisztentiánk könyebb volt, tisztajövedelmünk nagyobb mint ma — midőn a szőlőnek számos ellenségével való küzdelem, a bortermelés költségét három, sőt négyszeressé tette ! — Kegyelmes Uraink ! Nekünk nemcsak önmagunk és családunk iránti természet adta jogunk zent és kötelességünk, létfenntartásunk ezen egyedüli tényezőjét megvédelmezni ós fenntartani, de állampolgári jogunk is, kérni ós megragadni mindent arra, hogy viszont állampolgári kötelességeinknek is megfelelhessünk ! De állami érdek is ez, mert meg kell szerezni és menteni a hazának azt a roppant értéket képviselő adóalapot ; meg kell menteni azokat a milliókat is, a miket az állam a szőlők felújításába fektetett közvetlenül — és közvetve az agrár bank által nyújtott kölcsönökben. És ez utóbbi kölcsönök részletfizetése épen most fog majd kezdődni ós ha boraiuk méltányos áron eladhatók nem lesznek, ugy a szőlős gazda kötelezettségének eleget nem tehet, koldussá lesz, vagy kivándorol, de árverés alatt visszamaradt szőlője csak ugy akad uj gazdára, amit az a terület épen csak mint, szántótöld megér és ez ugy lenyomja szőlőink értékét, hogy azok még azt sem képviselnék, a mi betáblázott kölcsön azokat terheli. Óriási veszteség lenne ez az államra ugy anyagilag, mint erkölcsileg — ezen szőlőtermelő vidékek derék munkás népessegének teljes elszegényedése. — Kegyelmes Uraink ! A jog fogalma szüli a törvényt, ennek nevelő dajkája az igazság és mi nemcsak a két elsőre, de főleg az utóbbira támaszkodunk midőn a nagy bajunk orvoslásáért Nagyméltóságtokhoz fordulunk és Tapolca vidékének küldöttsége, — gyűlésének határozata értelmében azon alázatos kérést terjeszti Nmlttok elé, hogy az ujonan megkötendő vám ós kereskedelmi szerződésben oda hatni méltóztassék, hogy az olasz borokra a régi vámtétel visszaállíttassák és addig is, mig a jelenlegi vámszerződés fennáll a bortörvény kapcsán kiadott min. rendeletben a külföldi borok, vagy oly magyar borok, a melyekbe 25 százaléknál töbt) olasz bor kevertetett, csak mint külföldi bor hozassák forgalomba. — Kegyelmes Uraink ! Ezen kérésünkhöz még csak azon óhajtásunkat, csatoljuk, hogy sokáig fordulhassunk még bármily bajunkban Nagy méltóságtokhoz azon a helyen, a melyet hazánk javára betölteniük a Gondviselés segítse ! Hertelendy beszédére a miniszterelnök a következőkép válaszolt : Ugy a magam, mint min. társaim nevében is szívesen látom a küldöttséget éj mindannyian kötelessógszerüleg egyformán foglalkozunk az ország minden érdekével, de a panaszt, mit barátom az ön szónokuk előadott, tel jesen jogosultnak tartom és természetesnek, hogy a kormány figyelmét erre felhívják. A mint azonban az előadott kórós indokolása kettős ós pedig az egyik hogy kormákyzásunktól várják bizalommal bajuk or-voslását, a másik az olasz borvám ellensúlya által előállt helyzetre a figyelmeztetés, igy válaszom is kettős leend. Az utóbbira a panaszt teljesen jogosultnak tartom ós nagyon természetesnek, hogy a kormány figyelmét felhívják arra, de amint ez indokolt is, hogy az olasz borvám clauzula hátrányaira figyelmeztetik a kormányt, épen ugy legyenek meggyőződve, hogy a kormány tudja, ismeri azokat a bajokat, és hogy a jogos panaszt figyelembe veszi. De ma határozott Ígéretet ne várjanak, mert azt az ügy természeténél fogva is ' nem ' tehetek, de tenni nem is akarok, mert, ilyen nemzetközi szerződéseknél a tárgyalás ideje előtt kormánynyilatkozatokat tenni aem lehet, de tenni apportunus nem is volna. Nemcsak reánk, de az alapokra is foutos ez a szerződés és mint ilyent, már egyoldalulag a kérdés nem megítélhető és el nem dönthető. Válaszom másik része azon reánk nézve hízelgő bizalom nyilvánításában az előadottakból megnyilatkozott, hát igenis én nem titkolom, "őt nyíltan ki is mondom, hogy bennem is él egy érzelem világ, a mely engem épen közelebb fiiz Zalavármegyéhez, ós ^pen az az érzelem világa, a melyet felidézett szavaiban a szónok, — de még magam is mind zalainegyei birtokos és-szőlőbirtokos is, ha nem termelek is oly kiváló borokat mint az önök vidéke; már ez is kiváló gonJoskodásom tárgyává teszi, hogy vidékük érdekeit mindig szivemen hordjam ós azt min. társaim részéről biztosítsam. Visszapillantás. (Megyei érdek,) III. Hogy a nép szellemileg művelődhessék, szükséges, hogy egészségügyi állapota is rendezett legyen. E téren is nagyot lendített vármegyénk közigazgatása. A körorvosi állásokat majd mind betölteté ; javadalmazásukat a lehetőségig rendezte. Fuvarátalánynyal látta el, hogy havonkínt legalább is egyszer, a hatóság által előre meghatározott napon körük minden egyes községét meglátogathassák s a lakosság szegényebb részének betegségében segélyére legyenek. Ilyen módon lehetővé tette, hogy a népnek az a rétege, mely mostoha anyagi viszonyainál fogva a távol lakó orvoshoz nem fordulhat, szükség esetén ingyen gyógykezelést vehessen igénybe. Minő nagy jótétemény ez a szegény osztályra, mely másként heteken, hónapokon át kénytelen betegen feküdni a nélkül, bogy orvosi segélyt vehetne igénybe ; mert nem telik sem fuvarra sem az orvos napidijára vagy gyógyitószerre. Az, kit a Gondviselés kedvező anyagi viszonyokkal áldott meg, ki, habár sok küzdelem árán biztosítani tudja magának a megélhetést és nem ismeri a nélkülözést, cl sem tudja képzelni, hogy milyen érzést kelt az a körülmény, mikor a szegény