Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

1900 február 4. 3 földi cég gj'orslábu ügynöke idejében egy va­gorra való árpát, s lefoglalja 100 koronával. Utánna jöuuek szolid kereskedők, de a gazda azoknak már nem adhatja árpáját, mert le van foglalva. A kitűzött szállítási idő lejár, de az ügynök csak nem jön az árpáért. A gazda ír neki, utóbb ügyvéddel, közjegyzővel szólítgatja az ügynököt, de az fülét sem billenti. Utóbb kisül, bogy az úgynevezett nagy külföldi cég liquidált, vagy az árpa ára szállt tetemesen le­jebb és nem használ hatják. Mindezen huza-vo­nába eltelik 7—8—10 hónap, a gazda nyakán marad az árpa és eladhatja, ha ugyanakkor még el tudja adni néhány száz korona veszteséggel, ilyen dolgok gyakran fordulnak elő manapság már az üzleti világban, és ilyenek a sokszor a saját szakállukra dolgozó ügynökök tisztességes üzletei. Es most nézzünk szét egy kissé a heti vásárokban, mert ez minket, a fogyasztó kö­zönséget nagyon is közelről érdekel, s nag}'on idején valónak találnók már egyszer az ott di­vatban levő csalásokat törvény által korlátozni, illetve végképpen kiirtani. Elmegyünk a piacra, hogy szükségleteinket, fedezzük. A piac teli van kocsikkal, megrakva különféle terményekkel mint pl. buza, árpa, rozs, kukorica stb. Tudni való dolog, hogy a piacra hozott, terményeket, melyek mérő szám vannak zsákokban, a város hiteles mázsáján meg kell mérni, hogy a vevő tisztában legyen azzal, bogy mennyiért mennyit vesz. Am a tisztesség­telen üzleti szellemtől már megmételyezett egyik­másik termelő — tisztelet a kivételnek — még­is kijátsza a törvényt és ugyancsak csalja a fo­gyasztó közönséget. Lássuk csak hogyan : pld. kukoricát hoz eladásra. Odahaza 1—1 mérőt a lehető legszűkebben bele mér' egy-egy zsákba. Egyik zsákban azonban jól megméri, még ráadást, is ad rája, hogy legalább is 5— 6 klgraniinal többet nyom, mint a többi, s ezt a jól mag­mért egy zsákot viszi megmérni a város hiteles mázsájára azzal a huncutsággal, bog)' a többi zsákban is annyi van. Megkapja róla a hiteles mázsálási cédulát s most áruija kukoricáját. A vevő megveszi azzal a jó biszemmel, hogy a kukorica mind 34 kilós, s midőn oda­haza véletlenül megméri a többit is, akkor látja, mennyire becsapták, mert a többi alig nyom 26—27 kilót. Igy vagyunk mindenféle termény­nyel, melyet a piacon veszünk". Ez aztán a tisz­tességtelen üzlet, mely annal inkább elszomorító, bogy már az egyszerű nép leikét is megméte­lyezte ai.on nép lelkét, mely a régebbi időkben, szegénjségében is sokat adott, a becsületére, s nem vetemedett ilyesmire. Ezen tisztességtelen üzletnek azonbün vá­rosunk elöljárósága egy kis semmibe sem kerülő jó akarattal, illetve intézkedésével útját vág­hatja eg}' oly rendelettel, melyben szigorú bün­tetés terhe alatt kötelességévé teszi minden el­árusítónak, — s azt, kellőképen ellenőrizteti is — hogy csak megmázsált terményeket árusít­hasson. Igy legalább az anyagi liaszou mellett meglesz az erkölcsi haszon is, mert részben út­ját vágja az egyszerű nép lejtőre való tévedésének. Igy van ez már más városokban is és na­gyon bölcsen, mert, mig egyrészről legalább ezen a téren korlátozza a tisztességtelen üzletet, más részről megvédi a fogyasztó közönséget a csalásoktól. Az olasz bor ellen. Százötven tagu, nagyobbára kisgazdákból álló küldöttség járt január 31-én Széli Kálmán miniszterelnöknél, valamint Hegedűs Sándor ke­resk. ós Darányi Ignác földm.-ügyi miniszterek­nél. Az olasz bor beözönlése miatt panaszkod­tak, a mely a vám olcsósága miatt borainkat, leszorítja a versenytérről. A badacsonyi borvi­dék hatvankét községe nevében kérték a kor­mányt., hogy az 1903-ban lejáró olasz borvám­szerződést a mai alakjában ne hosszabbítsa meg. A küldöttséget Hertelendy Ferenc, a zalame­gyei gazdasagi egyesület elnöke vezette. A kül­döttség tagjai között voltak a többek között : László Mihály, Bogyay Máté, gróf Zichy Aladár, Kálmán Károly országgyűlési képviselők, Herczegh Mihály egyetemi tanár, Takács Jenő, Handlery Gusztáv, Yastagh János badacsonyi szőlőbirtokososok, Putheány Géza br., GaalGas­ton, Szüts Béla igazgató és a balatonparti vasút elnöke, Frisch László, Marton Kezső, Hirsch Lipót, Weiler Dávid ós Gyula, Beszedics Ede dr. stb. Tapolcáról. Hertelendy Ferenc ez alkalommal a követ­kező beszédet intézte a miniszterelnökhöz, mely beszéd megvilágítja a kérdés nagyfontosságát, a küldöttség célját. Nagyméltóságú Miniszterelnök ! Nmélt. Minis­ter Urak ! Kegyelmes Uraink! Mindenekelőtt a köszönet hálás érzete az, a minek kifejezést kell adnunk, hogy Nagymltó­ságtok alkalmat adtak arra, bog}' közvetlenül járulhatunk kérésünkkel Nrntstok elé»; de a mi még eltölti lelkűnket, az a reménynek ós biza­lomnak érzése is, a melyet épen Nmtóságtok kormányzásához füzünk ; mert hiszen, — bogy ugy fejezzem ki — Ninlt. Min. eln. Ur ! nem­csak első politikai bölcső dalát vármegyénk nagy szülöttétől hallgatá és szivta lelkébe, de később is, egész életének működése -—• melyet hazánk sorsának irányítására kifejtett — biztos zálogát képezi azon reményünknek és bizalmunk­nak, melyet a jövőben is Ntutsodnak most már vezérlő, bölcs munkásságától várhatunk ! Kegyelmes Uraink ! Ama nagy csapás foly­tán, mely gazdasági életforrásunk egyik nagy faktorát : szőlőszetünket érte, talán ha indo­kolttá tette is azon időben, hogy bortermésünk hiányát az olasz borok olcsó vámtóteles been­gedésével akartuk fedezui, de ma ez a helyzet már megváltozott, mert ugy földmivelésüg3 Í kor­mánj'unk nagykörű tevékenysége, mint a szer­zett, tapasztalatok és az egj'eseknek fáradhatlan munkássága és áldozatkészsége folytán szőlőink felújítása oly mérvekot öltött és oly mérvben halad, bog}' nekünk többé nem bortermelésünk hiányát kellend behozatal által fedeznünk, — hanem a feleslegünknek kivitelét biztosítanunk! S mégis ma már, midőn még termelésünknek maximumától igen messze vagyunk, csak alig tudjuk, vagy csak nyomott áron értékesíteni bo­rainkat és hogy ezen aggasztó jelenségnek fő­leg az olasz boroknak olcsó vámtétele az oka, azt eléggé illustrálja az, bog)- épen azon vidéke­ken, hova a borkereskedelem nagyban hozza be az olasz borokat,, sokkal nehezebben értékesít­hetek a nii boraink mint másutt. Példa erre a mi balatonparti vidékünk, hol a kiváló badacsonyi ós egyéb hegyi boraiuk már csak azt az árt érik el, — vagy még olcsóbbak, mint a homoki borok más vidéken. Ezen ki"iiuő boraink 20—22 krért, könnyebb boraink 1-4—16 krért csak ne­hezen érték esi ihatok ! Ilyen értékesítés mellett, egész hazai szőlőszetünket válság fenyegeti — dn főleg nálunk, hol egyedüli jövedelmi forrá­sunk a bortermelés, a szép, de a sors mostoha keze által annyira sújtott vidéknek ínenthetle­nül el k«ll pusztulnia, na, boraink ára továbbra is igy marad, vagy még esni fog. Mert ha az előtt féláron adtuk volna is el borainkat, exisz­tentiánk könyebb volt, tisztajövedelmünk nagyobb mint ma — midőn a szőlőnek számos ellen­ségével való küzdelem, a bortermelés költségét három, sőt négyszeressé tette ! — Kegyelmes Uraink ! Nekünk nemcsak önmagunk és csalá­dunk iránti természet adta jogunk zent és kö­telességünk, létfenntartásunk ezen egyedüli té­nyezőjét megvédelmezni ós fenntartani, de ál­lampolgári jogunk is, kérni ós megragadni mindent arra, hogy viszont állampolgári kötelességeink­nek is megfelelhessünk ! De állami érdek is ez, mert meg kell sze­rezni és menteni a hazának azt a roppant ér­téket képviselő adóalapot ; meg kell menteni azokat a milliókat is, a miket az állam a sző­lők felújításába fektetett közvetlenül — és köz­vetve az agrár bank által nyújtott kölcsönök­ben. És ez utóbbi kölcsönök részletfizetése épen most fog majd kezdődni ós ha boraiuk méltá­nyos áron eladhatók nem lesznek, ugy a szőlős gazda kötelezettségének eleget nem tehet, kol­dussá lesz, vagy kivándorol, de árverés alatt visszamaradt szőlője csak ugy akad uj gazdára, amit az a terület épen csak mint, szántótöld megér és ez ugy lenyomja szőlőink értékét, hogy azok még azt sem képviselnék, a mi betáblá­zott kölcsön azokat terheli. Óriási veszteség lenne ez az államra ugy anyagilag, mint erköl­csileg — ezen szőlőtermelő vidékek derék mun­kás népessegének teljes elszegényedése. — Ke­gyelmes Uraink ! A jog fogalma szüli a törvényt, ennek nevelő dajkája az igazság és mi nemcsak a két elsőre, de főleg az utóbbira támaszkodunk midőn a nagy bajunk orvoslásáért Nagyméltó­ságtokhoz fordulunk és Tapolca vidékének kül­döttsége, — gyűlésének határozata értelmében azon alázatos kérést terjeszti Nmlttok elé, hogy az ujonan megkötendő vám ós kereskedelmi szerződésben oda hatni méltóztassék, hogy az olasz borokra a régi vámtétel visszaállíttassák és addig is, mig a jelenlegi vámszerződés fennáll a bortörvény kapcsán kiadott min. rendeletben a külföldi borok, vagy oly magyar borok, a me­lyekbe 25 százaléknál töbt) olasz bor keverte­tett, csak mint külföldi bor hozassák forga­lomba. — Kegyelmes Uraink ! Ezen kérésünk­höz még csak azon óhajtásunkat, csatoljuk, hogy sokáig fordulhassunk még bármily bajunkban Nagy méltóságtokhoz azon a helyen, a melyet hazánk javára betölteniük a Gondviselés se­gítse ! Hertelendy beszédére a miniszterelnök a következőkép válaszolt : Ugy a magam, mint min. társaim nevében is szívesen látom a küldöttséget éj mindannyian kötelessógszerüleg egyformán foglalkozunk az ország minden érdekével, de a panaszt, mit ba­rátom az ön szónokuk előadott, tel jesen jogosult­nak tartom és természetesnek, hogy a kormány figyelmét erre felhívják. A mint azonban az elő­adott kórós indokolása kettős ós pedig az egyik hogy kormákyzásunktól várják bizalommal ba­juk or-voslását, a másik az olasz borvám ellen­súlya által előállt helyzetre a figyelmeztetés, igy válaszom is kettős leend. Az utóbbira a panaszt teljesen jogosultnak tartom ós nagyon termé­szetesnek, hogy a kormány figyelmét felhívják arra, de amint ez indokolt is, hogy az olasz borvám clauzula hátrányaira figyelmeztetik a kormányt, épen ugy legyenek meggyőződve, hogy a kormány tudja, ismeri azokat a bajokat, és hogy a jogos panaszt figyelembe veszi. De ma határozott Ígéretet ne várjanak, mert azt az ügy természeténél fogva is ' nem ' tehetek, de tenni nem is akarok, mert, ilyen nemzetközi szerződéseknél a tárgyalás ideje előtt kormány­nyilatkozatokat tenni aem lehet, de tenni appor­tunus nem is volna. Nemcsak reánk, de az ala­pokra is foutos ez a szerződés és mint ilyent, már egyoldalulag a kérdés nem megítélhető és el nem dönthető. Válaszom másik része azon reánk nézve hízelgő bizalom nyilvánításában az elő­adottakból megnyilatkozott, hát igenis én nem titkolom, "őt nyíltan ki is mondom, hogy ben­nem is él egy érzelem világ, a mely engem épen közelebb fiiz Zalavármegyéhez, ós ^pen az az érzelem világa, a melyet felidézett szavaiban a szónok, — de még magam is mind zalaine­gyei birtokos és-szőlőbirtokos is, ha nem terme­lek is oly kiváló borokat mint az önök vidéke; már ez is kiváló gonJoskodásom tárgyává teszi, hogy vidékük érdekeit mindig szivemen hord­jam ós azt min. társaim részéről biztosítsam. Visszapillantás. (Megyei érdek,) III. Hogy a nép szellemileg művelődhessék, szükséges, hogy egészségügyi állapota is rende­zett legyen. E téren is nagyot lendített vár­megyénk közigazgatása. A körorvosi állásokat majd mind betölteté ; javadalmazásukat a lehetőségig rendezte. Fu­varátalánynyal látta el, hogy havonkínt leg­alább is egyszer, a hatóság által előre meghatá­rozott napon körük minden egyes községét meg­látogathassák s a lakosság szegényebb részének betegségében segélyére legyenek. Ilyen módon lehetővé tette, hogy a népnek az a rétege, mely mostoha anyagi viszonyainál fogva a távol lakó orvoshoz nem fordulhat, szükség esetén ingyen gyógykezelést vehessen igénybe. Minő nagy jó­tétemény ez a szegény osztályra, mely másként heteken, hónapokon át kénytelen betegen fe­küdni a nélkül, bogy orvosi segélyt vehetne igénybe ; mert nem telik sem fuvarra sem az orvos napidijára vagy gyógyitószerre. Az, kit a Gondviselés kedvező anyagi viszonyokkal áldott meg, ki, habár sok küzdelem árán biztosítani tudja magának a megélhetést és nem ismeri a nélkülözést, cl sem tudja képzelni, hogy milyen érzést kelt az a körülmény, mikor a szegény

Next

/
Thumbnails
Contents