Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-28 / 4. szám

1900 január 28. BALATON V1.DEK tisztikar legderekabb, leghumánusabb tagjait támadta meg, vádolta be felsőbb hatóságuknál a legnagyobb cinizmussal, a legundokabb brntálitással valaki — névtelenül. A rágalom képtelensége, a vád tarthatatlansága első szem pillanatra kitetszik ; az esetleges vizsgálat bizonyára a legfényesebb elégtételt fog szolgáltatni a méltánytalanul meghurcolt tiszti kardbojtnak De ki és hogyan fogja valaha lemosni városunkról a szégyent, hogy akadt Keszthelyen intelligens ember (irás és fogalmazás erre enged ugyenis következtetni), a ki névtelenül képes mások becsületét aláásni, társas életünket tönkre tenni ? Ki fogja a meggyanúsított tisztek szivéből kitörölni az elkeseredést ? ki fogja őket. visszatartani, hogy — a névtelen rágalmazót kutatva — a társas élettől magukat ne izolálják s igy amúgy is beteges társadalmunkban uj ék, uj korlát ne kerüljön ? S e jelenség, mint mindannyian tudjuk, nem is az első. Csak néhány éve történt, hogy egyik tanárnak nevét használta fél a névtelen rágalmazó ugyancsak a tisztek ellenében ; s a közelmúlt is annyi ilyenféle aljasságot hozott délszinre, hogy önkénytelenül gondolkozóba kell esnünk. Hiszen ha ez igy mén Keszthelyen, akkor nemsokára mi leszünk e téren a legbirhedtebbek. Kell valamit tennünk ! Jól tudom én

; hogy a magyar ember természetéhez nem vág a kémkedés, a leskelődés; ámde vajon le fog-e ez vonni lelki értékünkből, ha teljes erővel rajta fogunk lenni, hogy az illetőről vagy illetőkről le igyekezzünk rántani a névtelenség óvó-védőköpeny ét s érdemük szerint pellengére állítva átadjuk őket a közinegvetésnek s a földi igazságszolgáltatásnak ? Sőt ellenkezőleg ! a becsületes társadalom hálája fogja kisérni minden törekvésünket, melynek — siker esetén — az lesz a legszebb jutalma, ha többé majd Keszthelyen nem is ismerik ezt a szót, névtelenül. . . . C. c. Visszapillantasz) (Megyei érdek.) II. Me gyei közigazgatasunknak bölcs mersek lettel való vezetése más oldalakról is megtenné áldásdus gyümölcseit. *) Lásd lapunk 1-ső számat, Szerk. bau fog élni önmagával. Nem elég furcsa bábom ez ! Hát a családban képzelhető-e hosszan tartó fegyverszünet vagy béke ? Azt hiszem nem. Mert, akkor az asszonyoknak volna legszerencsétlenebb helyzetük e földön; ki feddené meg a barátságos eszmecserékből vagy a kárty a asztaltól hazatérő férjeket? Ki duzzogna, ha egy szerény kívánságot, nem teljesít a gyöngéden szerető férj ; vagy hát minek találták ki akkora női könnyeket ellenállhatlan fegyvernek, ka mindig és mindig béke uialkoduék a családban. Azt hiszem, nincsen senki, ki felebaráti szeretetből ily súlyos csapást merészelne az aszszony okra mérni; azért csak legáldásosabb marad a családra nézve, ha a békét fegyverszünetnek tekintjük és a hadi állapot, a mely már évezredek óta tart, a jövendő millió évekre is mint szükséges kellemetlenség fenumarad a családban. Ha minden megváltozhat a nap alatt, annak nem szabad megváltoznia de soha. Hát ez nem elég furcsa háború ! Ha nem roppant meg a világ egyensúlya a családi perpatvarok miatt, azt hiszem, ezután sem fog erősebb mérveket ölteni és a féljek, mint türelmes rabszolgák ezentúl is kifogják állani azokat a tüszurásokat és csípéseket, miket az asszonyok fegyverei ütnek rajtuk. A férfi teste annyira be van oltva eme sebek és fájdalmak elviselésére, hogy szinte rosszul esnék, ha bármi okból elmaradnának. Egy ízben panaszkodni hallottam egy aszszonyt, ki férjéről azt állította, hogy nem szereti már őt, mert már nem ütlegeli. Az asszony is, ugy látszik, többre becsülte a családiéletben a háborús állapotot a békénél. Ez is> elég furcsa háború! B. Ez egyebek közt abban a végtelen nagy bizalomban is nyilvánul, melylyel a nép a megyei közigazgatás s annak hivatalnokai iránt viseltetik. A föld népe nem csak bíráját látja a járási tisztviselőben, hanem tanácsadóját, hiliez ügyes-bajos dolgában bizalommal fordul. Azok a tisztviselők tehát, kik ilyen szellemben fogják föl hivatásukat, kikben megvan a kellő érzék annak belátására, hogy nem lehet, nem szabad mindenkor a törvény rideg betűjét alkalmazni, hanem jóakaró humanizmussal kell a népet a törvénytiszteletre szoktatni, azok igazi atyái a népnek, annak az isten-adta magyar népnek, melyhez fogható sem hazaszeretetben, sem önmegtagadásban, alkotmányhűségben, sem törvénytiszteletben nincsen párja a föld kerekségén. Vármegyénk élén álló férfiak minden lehetőt megtettek arra nézve, a mi a lakosság jólétének emelésére, erkölcsi s szellemi nívójának fejlődésére megkívántatik. Azon elvből indulva ki, hogy értelmes nép könnyebben kormányozható, hogy öntudatos nép teherviselési képessége, munkabírása nagyobb, első sorban oda törekedtek, hogy szellemi erejének színvonalát emeljék s e célból megyénk különböző vidékein iskolák építését mozdították elő, ezzel a közművelődés terjedésének szabad utat adtak ; a meglévő tanerők a szükséghez képest szaporittattak, hogy a népnevelés nagy munkája megosztva, könnyebben, célirányosabban, öntudatosabban és több erélylyel legyen végezhető. Számos iskola dologi része rendeztetett, hogy a „nemzet napszámosai" a néptanítók anyagi helyzete javuljon és ne legyenek kénytelenek a nélkülözéssel küzdeni. Óvodák, gyermek-menedékházak létesültek, hegy a lakosságnak a gyermeknevelés, a gyermekek gondozása megkönnyittessék, hogy az elzüllött gyermekek száma lehetőleg apasztassék. A tan- és ovodaköteles gyermekek községenként, házról házra járva pontosan összeirattak, az összeírások a községek elöljáróinak s iskolaszéknek átadattak, hogy ellenőrizhető legyen. vájjon a szülök gyermekeiket iskolába, ovodába, avagy a gyermek-menedékházba rendesen bejáratják-e. Az e részben tapasztalt mulasztások szigorú megtorlása iránt intézkedések tétettek. Az iskolai törvényeknek szoros végrehajtása mind jobban hozzászoktatja a lakosságot, gyermekeinek taníttatásához s kevesbülni fogazon szerencsétleneknek száma, kik még a nevüket sem tudják aláírni. Majd csak belátja a föld népe azt, hogy tudatlanul nem juthat zöld ágra. Nem kell, hogy minden *ember tanult legyen, de igen is bírjon annyi ismerettel, a mennyit a mindennapi élet tőle megkövetel. Tudjon annyit, hogy ne legyen kénytelen levelezései elvégzését másra bízni, hogy akármelyik szemenszedett világcsaló ne csaphassa be. Tanulja meg, hogy : „Szemesnek áll a világ." Az Alföld népe nagyon előrehaladt e tekintetben. Ott nem esik ritkaság számba, hogy gymnasiumi érettségit végzett egyének állanak az ekeszarvánál, fogják a kapa-, kasza nyeíét és pihenő alatt római klaszikusokat Ovidiust, Horatiust olvassák. Igaz, hogy nem járnak napszámba dolgozni, de serén}' munkások a saját birtokukon ; együtt dolgoznak cselédjükkel naphosszat és nem szégyenük a becsületes, testetleiket edző, szivet nemesítő munkát. Nálunk aki 2—3 középosztályt végzett, már tanult embernek képzeli magát és csak ugy duzzad az urhatnámságtól. „Az ur nem söpör" tartják a mi gazdáink. Pedig ha látnák az aranykalászos Alföld becsületes, magyar népét, milyen okos, milyen tanult; hogy ritkaság a mai nemzedék közt olyant találni, a ki néhány középosztályt nem végzett. Olyant, a ki írni, olvasni, számolni nem tudna, senki se lát. Bizonyára ennek okai a szerte elterjedt munkás egyesületek és munkás olvasókörök, a melyekbe a munkások szabad idejükbe bejárnak, olvasnak, szórakoznak. Az úgynevezett „kubikosok" télviz idején, a mikoron szünetel a munka, rendes látogatói ezeknek az olvasó egyesületeknek ; itt töltik el idejüknek azt a részét, a mely szórakozásra van szánva. Nem fényes a berendezésük, mert a fényűzés ennél a néposztálynál ismeretlen fogalom, de járatnak lapokat, hogy a világ folyásáról tájékozódva legyenek s kisebb-nagyobb könyvtárral rendelkeznek, melyek a tagok használatára állnak. Hogy a szellemi kiképzés mennyire előbbre viszi az egyeseket épp ugy, mint a nagy tömegeket, bizonyítja a kereskedelmi szellem na-y fejlettsége, a melyet az Alföld népeinél látunk Azt mondják, hogy a magyar nem élelmes, nem termett kereskedés üzésére, ez a foglalkozás németnek, oláhnak, tótnak, no meg legfeljebb az ángliusnak való. A ki az alföldi népet ismeri csak mosolyog az ilyen föffogáson, mert tudja' hogy az nagyon is élelmes s annyira bevált kereskedőnek, mint annak a rendje. Számtalanok foglalkoznak az Alföldön azzal, hogy sertéseket vásárolnak, levágják s nyersen elszállítják napi járó földekről Budapestre szekéren. Itt külön piacot teremtettek maguknak, a hol jó haszon mellett adnak tul húson, zsíron. Nálunk szégyen I ene akármelyik gazdánk, hogy ő sertéshús szállításával s eladásával foglalkozzék. Melyik az okosabb, kérdezzük? Asszonyok összeállanak 3 — 4—5-en már télen szervezkednek közös kereskedésre • s a hogy kitavaszodott s az első gazdasági terméknek piacra szállítása kezdődik, megkezdik ók is bevásárlásaikat vagy a helybeli piacon vagy a környéken, azután elszállítják a szélrózsa minden irányába: Bécsbe, Berlinbe, Budapestre, a szerbhatárhoz közelebb lakók Belgrádba, Szófiába, Bnkarestbe. Egyik része utána megy a külderr -nynek s elárusítja, a másik meg küldi a szükségletet újból és újból. Elmaradnak egész késő őszig idegenben s csak akkor térnek Laza, a mikor már a hazai földnek nincs mit teremjen s a társaknak mit utánuk küldjenek. Mikor pedig hazajöttek, leszámolnak egymásnak. Nem élelmesség ez ? Arra a kérdésre pedig, hogy honnan veszik az emberek az ehhez megkívántató tökét, rámutatunk a szolid alapon nyugvó különböző pénzintézetekre, melyek kevésbbé törekszenek vagyongyűjtésre, mint inkább arra, hogy a föld népe boldogulhasson és olcsó kamat mellett nyújt segélyt annak, a ki kimutathatja, hogy valamely életrevaló vállalatot kíván létesíteni. Tanuljon a mi népünk is, képezze magát, hogy lépést tartson más nemzettel és igy legyen a mi hazánk is értelmes, széles látókörű nemzet hazája. s. s. Angolkisasszonyok intézete Sümegen. Sümeg kulturális intézeteinek koronája lesz, ha a sümegieknek bőn óhajtott terve létesül s az angolkisasszonyok intézete megvalósul. Ez az intézet Sümeg összes leánygyenhekeinck nevelését kebelébe vonná, még pedig felekezeti különbség nélkől, interná tussal lenne egybekötve s igy nem csupán Sümeg városának, hanem Zala és a szomszéd vármegyék intelligens családjainak számára is oly intézetet biztositana, ahova teljes nyugalommal küldhetnék a szülők serdülő leányaikat, hogy ezek nevelését betetőzzék. Igy nagy vidék számára igazi kulturmiszsziót teljesítő intézmény létesülne az angolkisasszonyok nevelő intézetében. Á tárgyalások Hornig Károly báró dr. megyés püspökkel befejezést nyertek. Sümeg városa évi 4000 írttal járulna hozzá a fenntartáshoz, megyés püspökünk pedig oly intézetet létesítene, amely a kisdedóvót, az elemi iskola hat és a polgári iskola négy osztályát magába fogadná, a szükséges párhuzamos osztályokkal együtt. Az intézetre Schmall Henrik jeles budapesti müépitő két tervet készített, 100.000 frtot meghaladó költséggel, amibe természetesen a felszerelések beszámítva nincsenek. A tervek szerint pompás, impozáns szép palotával gazdagodnék Sümeg, amely valóban díszére válnék a városnak. Az intézet létrehozása érdekében kötött szerződést ugy Hornig Károly báró dr. püspök, mint Sümeg" képviselőtestülete is elfogadta. A fellebbezésre kiküldött idő is letelt s a szerződés a február havi megyegyüfés, majd a minisztériumhoz kerül jóváhagyás végett. Most már ettől a két forumtói függ az intézet létesítése. Tekintve, hogy Sümeg közönsége egyhangúlag melegen óhajtja az intézet megvalóssitását s tekintve azt a kitűnő liirne-