Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-17 / 24. szám

15Aija/rijIN \ IJJ iii 1900. junius 17. Szent Antal kenyere F. hó 13-án egy minden feltűnést kerülő és a legnemesebb cél érdekében zajtalanul működő, városunkban még ifjú egyesület tartott ünnepélyt; ekkor történt ugyanis a róm. kath. templomban az egyesület védőszentjének, páduai Szt. Antal szobrának fölszentelése. Az eszme, mely az ilynemű, ma már a müveit keresztény társadalmak legnagyobbrészében meghonosult egyesületeknek léte: adott és mely azokat fentartja, nem más, mint azon élőhittől áthatott szeretet, mely arra tör, hogy megszorult és igazán szükséget szenvedő embertársainkon tőlünk kitelhető módou segítsünk; nyomorukat enyhítsük, elhagyatottságukban gyámolitsuk. Igaz, Isten már kezdettől fogva ugy alkotta az emberi szivet, hogy benne az embertársai nyomora iránt való részvét és az annak enyhítésére irányuló törekvés meglegyen, de ha valamikor, ugy különösen a mai anyagias korban van nagy szükség arra, hogy az emberi kebel ezen egyik legnemesebb érzelme a létért vivott sokszor keserű küzdelmek közepett meg ne senimittessék, hanem inkább ébrentartassék és gyengéden ápoltassék. És épen ezen tisztre vállalkoznak ezen egyesülatek. Nem kérnek senkitől semmit, nem rónak senkire semminemű számokban is kifejtett kötelezettséget, de igenis vállalkoznak arra, hogy a mit ki-ki önként a szegények sorsának enyhitéséra szánt, ezt a legmegfelelőbb helyére juttassák olyképen, hogy saját tanyáján keresik föl és a nyomort az időnkint begyült összeget Isten nevében Szt. Antal kenyereként annak adják, a ki arra legjobbau rászorul. Szt. Antal kenyerének nevezik e segélyt, mert a kath. egyház e nagy szentje is egyike volt azoknak, a kik egész életüket a szegények sorsának enyhítésére áldozták. Szt. Antal megemlékezvéu az üdvözítő eme kijelentéséről: „A ki egy pohár vizet ad közöletek az én nevemben a legkisebbnek, jjaz nekem adja azt", egés'7 életét az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására szentelte. 0 a szegények érdekében járt-kelt, az ő érdekekben tartotta elragadó szt. beszédeit, nekik áldozta mindenét. íme ez az eszme az, mely mint szép hazánk sok más városában, városunk több fenkölt gondolkozású úrhölgyének szivében is viszhangra talált, akik áthatva annak magasztosságától, azon kérelemmel fordultak a helybeli apátplebánoshoz, miszerint engedné meg, hogy közadakozásból templomunkban egy annak diszéhez méltó szt. Antal szobrot és a mellé egy perselyt állíttathassanak azon célból, hogy az abban összegyűlendő összeget oly házi szegényeknek oszthassák, akik arra igazán rászorulnak. Dunst Ferenc apátplébános a kívánt engedélyt nemcsak készséggel megadta, de a terv kiviteléhez minden oldalú támogatását is szívesen felajánlotta. És a kezdetben csak félve megindított vállalkozást csakhamar nem is remélt siker követte. Az Isten meghallgatta a buzgó hölgyek kérését és a szoborra szükséges öszszeg alig néhány hét alatt, szegények filléreiből, gazdagabbak almizsnáibói egy

rütt volt; a jó templomlátogató közönség pedig oly szépen, oly nemesen felkarolta máris e hozzá méltó ügyet, hogy az apát-plebános elnöklete alatt minden hó 1-én együtt tanácskozó és 12 tiszteletreméltó úrhölgyből alakult bizottság már arról is gondolkozhatik, ha váljon nem sikerülne-e a szigorúbb téli hónapokban nyomasztóbban jelentkezni szokott szükség enyhítése végett tartalékalapról is gondoskodnia? Adja Isten, hogy védőszentjük közbenjárására és a szegények javára nokik ez is sikerüljön. Ezekben vázoltam, a mi szt. Antal szobiunk keletkezésének történetét, egyesületének célját, a mely szobor egyúttal a mai fölszenteléssel egyházunk egyik örökös díszévé is avattatott. Maga a fölszentelés következőképen folyt le : 9 órakor az apátplébános a káplánok segédkezése mellett szt, mise áldozatot mutatott be; utána a szobrot megáldotta, melynek végeztével a nagyszámban összegyűlt hívekhez Szt. Antalról és annak tiszteletéről egy könyekig megható beszédet intézett. Tanítók közgyűlése. A zalamegyei ált. tanító egyesület keszthelyi járásköre junius 13-áu Gnlácson tartotta közgyűlését. Megjelentek a keszthelyi tagok teljes számban s kevés kivétellel a vidéki tagok is. A közgyűlést fél 9 órakor sz6nt mise előzte meg, melyet Papp Imre tördemicí plébános végzett. Azután 9 órakor a nemzeti lobogóval feldíszített iskolában kezdetét vette a kögyülós, melyen a tagokon kívül mint vendégek részt vettek : Papp Imre tördemicí plébános, Weltner Adolf gulácsi földbirtokos, Péteri Hedwig tanítónő, Emecz Gizella, Biró Irma, Szabó Anna, Ujlaky Ilona és Vöröss Anna kisasszonyok. A közgyűlést Csathó Alajos a kör buzgó elnöke nyitotta meg, üdvözölve a tagokat s vendégeket. A jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése utáu elnök megható szavakkal emlékezik meg május 28-án elhunyt kartársról, Varga János, a kör pénztárosáról, kinek emlékét s a járáskör részvétét jegyzőkönyvben kikártól. Ilyent még nem láttak, volt is kelnie, mindegyik egy zsebbel vitt el belőle. Végre sikerült őket egészen megnyernem s az ünnepélyes látogatásból az lett., hogy hárman a legelőkelőbbek közül nálam maradtak reggelire. igazán mondhatom, bog}- jól mulattam velük (odakinn meg-megujult a zaj és «feszítsd megj>) finom, művelt uriumbereknek bizonyultak, akik európait nem láttak s ennélfogva naiv kíváncsiságuk mulatságos volt. üeggeli után ugyan ünnepélyesen bucsut vettünk egymástól, de soha egy percre sem hagytak magamra, hol az egyik, hol a másik volt, nálam. Egyszer aztán a tartomány kormányzójának kiküldötte jött, egy kellemes külsejű, jó modorú fiatal ember. Ez ismét elkérte útlevelemet s annak figyelmes áttkintése után értésemre adta, hogy ezentúl egy hadnagy vezetése alatt egy csapat katona fog kísérni, hogy ne legyen bántódásom, mert a nép mindenfelé nagyon ellenséges. Ezt örömmel is, meg aggodalomal is vettem tudomásul, mert utcai skandalumok ugyan igy nem érhetnek, de szabadságomnak is vége van ; ha nem is nyílt, de bizonyára mindeféle furfanggal kivitt kötött menetben kell ezután haladnom. Felkért ezután a tiszt, hogy holnap hajnalra legyek készen, mert megindulunk. Hja ! de nem ugy van ám ! Nekem okvetlen telegrafálnom kell Sang-haiba pénzért, mert az enyém elfogyott. Mire arra válasz jön, az eltart négy napig. Azalatt megnézem a város és környékét. Az en tisztelt barátom erre a kijelentésemre hirtelen leüit atra székre, a mivel korábban kínál- I vánja megörökíteni. A tárgysorozat következő pontja : »Az osztályozás* c. vitatétel volt. A vitatétel előadói Nagy Margit, Posch Zsigmond és Bóry Imre voltak, kik a tárgyhoz alapos készültséggel szóltál- hozzá, különféle oldalról, tapasztalataik köréből vett példákkal, esetekkel világították meg, magyarázták meg a fontos tételt. Az érdekes előadásokat élénk s tanulságos eszmecsere követte, melyhez a kör tagjai közül többen hozzászóltak. A következő pont Vaszary Kálmán előadása volt a természet után való rajzolásról. Ujlaky Vilmos »A néptanító a nemzeti kultura szolgálatában« c. tételről értekezett érdekesen és élvezetesen. Az előadások után a folyóügyek, a segély-egylet, az Eötvös-alap ügyei intéztettek el. A járáskör elhunyt pénztárosa helyett Murai Lajost választották meg. Az őszi közgyűlés helyének s tárgysorozatának megállapítása utáu a közgyűlés véget ért. A közgyűlés végeztével az egéz társaság Weltner Adolf gulácsi földbirtokos házánál g3'ült össze, hol teritett asztalok mellett gazdag lakoma várta a tanítókat s vendégeiket. A kitűnő balatoumelléki borok s a kedves vendéglátó háziak szívessége csakhamar feloldotta a nyelveket s számos, szívből fakadó felköszöntő hangzott el, szívből éltetve a vendéglátó családot, kivált a szeretetre méltó háziasszonyt, ki főkép volt tanítói iránti szeretettől s hálától indíttatva hívta meg házához a tanügy munkásait. A dus lakoma után a remek vidék szépségeiben gyönyörködött a kiránduló csapat s már jó öreg este volt, midőn holdfénynél a legkellemesebb haugulatbau haza értek a gyűlésező tanítók, hogy a kedvesen eltöltött nap után ujult erővel folytassák komoly, fáradságos munkájukat — az évzárást. Egy jelenvolt. tam. Nem tudott szólni, csak mosolygott és a medett, kétségbeesett arcot csinált, gondolta magában : «Hogy a sárkány vitt volna el, te fertelmes idegen ördög, — de ne a mi tartományunk határain belül ! Hangosan azonban azt mondta, hogy H nép nagyon ellenséges, el nem hagyhatom a vendéglőt. A vidékén nincs semmi nézni való, a liong-ho régi elágazásából nem lehet semmit sem látni, régen elhordták a régi töltéseket már az ujakhoz (ez igy is vau tényleg), a város körül nincs más, csfik keg3'etlen homok, a mibeu nem terem semmi. Induljak csak neki holnap reggel jókor, hajnalhasadtával, mikor még nincsen nép az utcákon, különben nem állhat jót semmiért, stb., stb., stb. ismert kínai szóvirágokkal tele. De ha nincs pénzem ! Fölugrott és elszaladt. Egy félóra múlva ismét ott volt, markában 150 tél, azaz körülbelül 200 forint értékű ezüsttel. Nyugtát sem kivánt, csak arra kért., hogy telegráfön küldjem Cun-]ikung bankár címére. Mentve voltam ! Ezzel tehát eljutok Han-kouba s onnan már nincsen messze Sang-hai ! Gőzösök járnak a Jangce-kiangon ! Másnap hajnalban csakugyan el is indultunk, de már annyi nép volt az utcákon, hogy csakis leeresztett lüggönyuyel elzárt kocsiban mehettem végig a városon. Amennyit mégis ki tudtam venni a függőn}' résein át, szép templomok s egy európaiasan berendezett, nagy kéményü arzenal mellett mentünk el, mígnem egyszer viszhangozva döngött a kocsi a kapu boltozata alatt s künn voltunk a végtelen, határtalan alföldön / Tisztelt Szerkesztő Ur! Balaton-Füred 1900, Jól teszi! Szidjon össze amolyan isteniga zábn! Az az ha látná minő fekete paraszt lett belőlem, ugy egy csöppöt sem csodálnék, hogy semmi máshoz nincs érzékem, mint a napszámoshoz, (no meg a csinos napszámosnőkhöz) kapálás és permetezéshez. Nap-nap után kérgesebb lesz a tenyerem és ma-holnap már alig tudok tollat fognij remegő kérges tenyerembe. — De amúgy is — liigyjen nekem, irtózom a túlitól és tintától, miből oly annyi kijut nekem a tél folyamán, hogy szinte csömör*) fog el, ha rá gondolok. Olyan vagyok mint euy gőzmozdony, mely kiszaladt a vágányok közül, mely bár telve gőzzel, de mégis tehetetlenül fetreng a földön. Nem érek rá gondolkozni - az elfáradtság egy neme vesz rajtam erőt, melyet leküzdeni nincs elég energiám. Ez az egyedüli ok, miért késett első íürdőlevelem oly soká. Mind ezt jóval rövidebben fejezhettem volna ki, ha egyszerűen a divatos hóbort bő köpönyegét akasztottam volna eddigi lustaságom fölé és röviden aimj'it mondottam volna, hogy a munka szecessiónak hódolva átadtam magamat az édes semmittevésnek, nem törődve n tárcával a zsebemben de azzal sem, a melylyel t. olvasóimnak tartozom. Ugy-e ezt a kifogást is elfogadta volna ! Ha jó, legyen ugy a mint akarja, — azt hiszem eleget mentegettem magamat s önbeismerés amivel megtettem azt a bizonyos első lépést is, mely a javuláshoz vezet. Fürdőlevelet költeni az ilj-en busán fejlődő idényben különösen nehéz mesterség, jóllehet e hely paradicsomvolta szárnyakat kölcsönöz még a nádasban bujkáló fantaziának is. Igenis igen nehéz mesterség és hogy kellő fogalommal bírjon róla t. szerkesztő uram, csak annyit mondok, hogy a „nemzet csalogánya" távol időz még valahol Budapesten, pedig az évadnak ő egyik legelső hírnöke, még pedig édes szavú hírnöke. Az a megátolkodott kiállítás szép fürdőnknek is hadat üzent, csak azzal a külömbséggel, hogy ép ezért nem sürögnek-forognak Magyar betegség.