Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-17 / 24. szám

BALATON VIDÉK 1900. juníus 10. vatott osztályának, az uri osztálynak. Az uri osztály ne tekintse a népet pári­ának, lianern a oemzeti erő leghatalma­sabb tényezőjének, s mint ilyent becsülje meg. Ezt kívánja a valódi műveltség s a haza érdeke. Többet mondunk. Az egész társadalomra háramlik ama köte­lezettség, hogy mindenütt, a hol csak lehet, a nép érdekei tekintetbe vétes­senek. Ha a nép látja — az a jó magyar nép, melyről azt mondják, a kabátját is leveti, és odaadja, ha vele jól bánnak — hogy nincs elhagyatva, hogy gondos­kodását az állam és a társadalom reá is kiterjeszti s hogy mindakét tényező egész erejével siet megmentésére, ak­kor nemcsak anj-agi jóléte, hanem er­kölcsi ereje is nő. Ezt az eredményt azonban csak ott ér­hetjük el, ahol a népnek hite, vallási ereje van. Amiért erősbitsék benne az örök igazságokban való hitet. Sem tu­domány sem a munka sem a vagyon nem ád neki szivet, boldogságot s bi­zalmat az emberek iránt, hanem a hit. A gazdák ne fogják otthon cselédeiket, az urodalmak ne rendeljék a munká­sokat heti munkadijuk felvételére isten­tisztelet idején. Ezzel hazafias és hálás kötelességet teljesitenek. Ha népünk anyagi jólétén önzet­lenül fáradunk s ha fenntartjuk bennük a vallási igazságokat s eltávolítjuk mindazt a mi bennünk a hitet megingatja, akkor a mezei mun­kásosztályban rettenhetlen erőt bírunk, mely egy európai katasztrófa fergeíegé­ben is megállja helvét, s a haza oly hatalmas erőt nyer, melyre válságos időben bátran támaszkodhatik. Bontz József. Magyar tengerünk. Keszthely, 1900. junius 13. Midőn nyolc évvel ezelőtt, mint hetedosz­tályos reálista kamasz Boglárnál gyönyörű ve­rőfényes nyári nap reggelén legelőször megpil­lantani a mi kedves magyar tengerünket: a Balatont az ő csillogó-villogó, finoman recézett hullámaival, melyekről a reggeli napsugarak vakitó ezüstös fénynyel verődtek vissza, szem­ben Badacsony, Szigliget remek bazalt sziklás ormaival, megrezdültek lelkemben a középisko­lában magamba szitt poézis legtitkosabb húrjai; és a mi nemes felindulás, lelkes elragadtatás j a gyönyör minden mámora csak szivembe fért, kifejezésre juttattam egy balatonvidéki útleírás­ban, a mit annak idején a reáliskolai önképző­kör egy gyűlésén hévvel és büszke rátartósság­gal fel is olvastam. Azóta végigjártam a szép Itáliát ós a fel­séges Helvetiát, lubickoltam a comoi-, vierwald­stádti, zürichi és bodeni tó remek vizeiben, és valahányszor visszatérek a mi szép hazai ten­gerünkhöz, ugyanaz az elragadtatás vesz raj­tam erőt, mint nyolc évvel ezelőtt deák ko­romban. Most vagyok először itt Keszthelyen ; és a mint szép holdvilágos estén, a holdat százszoro­san látom visszatükröződve a tó gyengén hul­lámzó tükrén, balról gyönyörű erdőkkel fedett hegysorral szegélyezve egészen a Szt. Mihály hegyéig, a mely mintegy 7 benyúlni látszik a tó kellő közepébe, tetején poetikusan feltűnő ká­polnájával, előttem pedig a káprázatos határ­talannak látszó nagy víztömeg, ugy nem kell nagy phantasia hozzá, hogy igazi tenger vará­zsával, hasson rám. Es a mint a lágyan édes tavi szellő kö­rülleng, a holdvilág mystikus fénye ráborul a tó tükrére, meg a inéla, néma csend ráfekszik a költőileg elandalitóan szép környékre, melybe csak a gyenge hullámverés álomba ringató cso­bogása vegyül bele és kéjes meséket zsong fü­lembe, ugy érzem, hogy nincs oly felséges con­cert, elragadó festmény, mely még a fővárosi ember fásult lelkére is mélyebb és maradan­dóbb benyomást gyakorolhatna, mint a termé­szetnek ez a nagyszerű harmóniája! Hol van az az ecset, az a toll, mely e magasztos képet megörökíteni tudná ? Mert nincs az a művészet, mely szint, hangot, érzést és hangulatot egyszerre ki tudna fejezni ! Ide jöjjetek mind — mind, ti az élveze­tektől megcsömörlött, élethalálharcot folytatott, mindennapi küzdelmeitekben kimerült testetek­kel es tulfinomult lelketek megromlott idegei­vel! Ide jöjjetek, itt keressetek irt sebeitekre" ne pedig Ostendeban vagy Trouvilleban. Higyjétek ép ugy talárok gyógyulást, mint a messze idegenben, mert itthon érzitek magatokat a édes, szép hazátokban ! ti Stark Zsigmond gépészmérnök. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bisottsága Jan­kovich László gróf dr. főispán ehiöklete alatt f. hó 12-én tartotta rendes havi ülését. Az alispán jelentése szerint a lefolyt má­jus hóban a hasznos háziállatok egészségi álla­pota kielégítőnek mondható, mert a vármegye területén .semmiféle járványos állati betegség nincsen ; sertésvész miatt pedig csak 3 község, nevezetesen : Hidvég, Rátka és Csabrendek van­nak zár alatt. A személy és vagyonbiztonság — az apróbb lopásokat kivéve — megzavarva nem lett s igy az teljesen megnyugtató volt. A m. kir. csendőri őrjáratok által letartóztatva lett: különböző bűncselekményekért 18, vagy Ton el­leni kihágásokért a közigazgatási bizottsághoz elő vezettetett 18 egyén. A közgazdasági viszonyokat illetőleg, je­lenti az alispán, a rozsokat kivéve, melyek nagyobbrészt ritkák, ugy az őszi, valamint a ta­vaszi vetemények ez idő szerint jól állanak. Jelenleg a gazdasági munkálatok közül az elő széna és egyéb takarmány neműek takaritása, a szőlő permetezése és porozása van folyamatban. A pénzügyi adminisztráció*tekintetében az ' előirt adómunkálatok fennakadás nélkül folya­matban vannak, azonban az adó és egyéb kincs­tári követelések behajtása igen nagy nehéz­ségbe ütközik, mert a mult év silány gazdasági eredménye folytán a lakosság teljesen fizetés­képtelen, jövedelmi forrásai pedig még nem nyiltak meg. Minthogy pedig a beérkezett fő­szolgabírói jelentések szerint a pénzügyigazga­tóság az adók és egyéb kincstári követelések behajtását a végrehajtásoknak; legerélyesebb ke­resztülvezetésével elrendelte, holott az előbbi években a végrehajtások a jelen időszakban szüneteltek, mivel maga is intézkedett, hogy a kincstári követelések ott és azoktól, a hol le­ugy is meg voltak már va'ulva, sebes vágtat.ás­sal indultak ki a kapun. A sarokkövön majdnem felfordultam, de hisz magam -.em tudom, ho­gyan jutottam ki az utcára s rohantam del felé, ki a déli kapun. Künn a mezöli ön nem csende­sítettem a sebes rohamot mindaddig, mig a falu egé.-zeu el nem maradt. Akkor megálltam s visz­szalekiutett.em. Az egyenes országúton vissza lehetett messze látni, sem ü'dözöni, sem a má­sik két kocsi nem jött. Mit, csinálok, ha azokat, agyonverték? Egyesegyedül ezen a homokpusz­tán, sehol egy jó barat, sehol, akihez segítségért fordulhatnék, senki, a kit tökéletesen megérte­nék. Yégre a fal ti kapuja előtt, embercsoportot. I láttam megjelenni, a kocsik is jöttek, de lehet., liogy már üldözőim ülnek rajta. Végre a két kocsi külön vált és lassú trapp­ban ügetett felém s nemsokára felismertem hü katouámat, a ki sipkáját lengette felém (ezt, tő­lem tanulta.) Valósággal megölelt, határtalan öröm látszott az arcán, mikor hozzám érkezett. Elmondták aztán, hogy a másik két kocsi azon­nal utánam iramodott, de megszorultak a kapu­nál s e miatt a csőcselék nem tudott utánam jönni, hanem a kerítéseken át a szomszéd ud­varokba kezdtek átugrálni, de nem é'hettek utol. A falu elöljárója is megjelent ezalatt és kikérdezte a szolgát, szétkergette a tömeget s ő maga segítette kiszabadítani a kocsikat, sőt sür­gette embereimet, hogy siessenek utánam,h ogy az uton valami bajom ne essék. Estére a Hoang-ho gátjai alatt tértünk pi­- enőre, jelentéktelen kis házcsoport mellett, Itt is támadt, csődület, de békésen eloszlottak, ami­kor szolgám elmondta, hogy kik vagyunk. Másnap (1898. januárius 14-én) reggelre csúnyán beborult az ég, hideg északi szel tá­madt s nemi hó hullott. Ez volt, az a nagy ' nap, amelyen átkeltünk a Iloang-ho folyón. Kó­lán i"ggel indultunk, hogy elérjük a 10 km. tá­volságban levő révet, mielőtt a konm átindulna. Iieg^l 9 órakor indult ii komp s dacára, boo\ az északi szél tetemesen .segített bennünket, mégis délután négy órára bírtunk csak átver­gődni a déli partra, olyan sebesen folyik a viz. Aztán futóhomokon kocogtunk, azaz sistereg­tünk tovább, lakatlan pusztaságon át. Csodála­tos folyam ez ! Más folyó közelségét dus népes­ség, üde zöldség, buja tenyészet hirdeti: ennek az országa kihalt liomokpuszta, élettelen sivatag. Tuláu magával hozta a sivatag egy részét, a melyen keresztül jött, ? Nagyon későn értünk Kai-föng-t'u elé, a kapu már be volt csukva, kénytelenek voltunk a falakon kívül a külváros egyik kurtakorcsmá­jában megszállni. Más kinai városokuak rende­sen nagyobb a külvárosa, mint, az, a mi a fala­kon belül van. Kni-föng-fu külvárosa néhány rongyos ház, a nol a szegeny ebb vásárosok, uta­sok hálnak meg. Kai-föng-tu alatt az első éjjel nem aludtam valami jól, aggasztott a jövő, a mely soha söté­tebb színekben nem állt előttem. Este azt a hírt hozta szolgául, hogy a városban a nép nagyon fel vau bőszülve az európaiak ellen, mert állí­tólag a németek San-tung tartományt, elfoglal­tál,. Mikor Pekingből megindultam, még szó sem volt a németek kiuai operációiról, roppan­tul meglepett a dolog s ha csakugyan elfoglal­ták a németek ezt a tartományt, ugy nekem nincs menekülésem. 5—600 kilométerre minden tengerparttól, ha a háború kitört az európaiak és kínaiak közt, ugy nem marad más hátra, mint menekülnöm a hegyek közé, a hova nehe­zeu ju'nak el a háborús hirek s valahol más uton jutni ki a kinai területről. De pénz nélkül ! Ez lehetetlen ! Akármilyen ellenséges is a nép, nekem mégis be kell meunein a városba, hogy a man­darinnal beszéljek s tőle valami úton-módon pénzt csikarjak ki. Kai-föng-fubau van ugyan telegráf, de Sang-haiból ugyan hiába kérnék ! a mint, még Pekirgben meggyőződtem, a sang haii konzulra ne számithatok. Másnap reggel megindultain be a városba. A kapu alatt az őrök feltartották a kocsimat s útlevelet kértek. Útlevelem előtt tisztelettel hajol­tak ugyan meg, de az őrök addig nem akartak be­ereszteni, a inig a kapu őrzésével megbizott hi­vatalnok meg nem érkezett. Meg kellett, tehát a kapu alatt állanom. Ebből csődület támadt. Kí­váncsiak állták körül a kocsit, látták, hogy kü­lönös idegen ül abbau, de azt még nem tudták, hogy európai vagyok, hisz a városban 20 év óta nem fordult meg európai. De aztán kisült, hogy 7 micsoda madár az a csúnya, szürkekapu­tos, kékszemű, sápadt alak, aki olyan csodás nyugalommal ül kocsijának ernyője alatt. A nép kezdett szitkokat szórni felém, egyik­FŐTT T ADD é s legszebb keszthelyi és vidéki képes levelezőlapok LLuUÜnDD kaphatók Sujánszky József könyv- és papirkereske­desében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents