Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-21 / 3. szám

1900 január 21 BALATON VIDÉK. vényt végrehajtotta és nem magyarázta ugy, mint egyéb hatóságok. A marcali járás főbírája is különösen az utolsó években a magasabb bírságot alkalmazta az erre érdemet szerző kihágásra. Ilyen eszközök igen is alkalmasak a kihágások megszüntetésére és a törvény iránti tisztelet megteremtésére. Igaz, azt állithatnók, hogy az említett vízvész haldus voltára befolyással volt a kis Balaton, mint kiméleti tér, csakhogv a fogas süllő nem ivik a kis Balatonban, tehát speciel ennek a szaporodása kizárólag — az ikra behelyezés mellett — a törvén}' ^szigorú végrehajtásának eredménye. Nem csekély jelentőségű körülmény az, hogy a halászat ellenőrzése (10 négyszög mértföld) 590 négyszög kilometer víz területre terjed ki, és hogy a területen 1287 közlialász (télen) működött, sikvizen pedig 193 hajó, 47 nagj

r és 51 kisebb hálló. Ily nagy sikterületen lehetetlen sikeres ellenőrzés, és csak is akkor lehetséges, ha a kihágást ért megtorlás képes az elkövetésre szolgáló ingert elfojtani. A Társulat teljes nyugalommal mondhat bucsut az eddigi ügykezelésnek, a Részvénytársasággal kötött szerződés a Társulat érdekeit hatalmas védelemben részesiti, úgyannyira, hogy 25 év múlva a Társulatnak a balatoni halban levő tőkéje megkétszereződik és csak egy esetben lenne a problematikus, ha a halállományban epidemia ütne ki. S midőn a régi rendszert búcsúztatjuk az újtól, mondjunk köszönetet a nagymlgu f'öldmivelésügyi ministeriumnak, a ki minden alkalommal szíves készséggel támogatta Társulatunkat, s a kit ez uton is tisztelettel kérünk: ne vonja meg szíves támogatását tőlünk jövőben sem. 1. Közgyűlés helyeslőleg tudomásul veszi az évi jelentést, határozza, hogy az kinyomatva legyen és egy-egy példányban a nevezett két járás főbírójának elküldessék, egyben köszönetet mond elnök.- alelnök- és igazgatónak a Társulat érdekében eddig kifejtett buzgó működésért. 2. Az 1899. évi számadások átviszgálását Fekete Zsigmond, Venceli Pál, Yirius Vince teljesítvén, jelentik, hogy azt számszerűleg és okmányokkal igazolva helyesnek találták. A bevételek összege 1038 frt 82 kr. Kiadások öszszege 1036 frt 13 kr. Készpénz maradvány 2 frt 96 kr. Ezen felül az enyingi takarékpénztárban van 16 frt 18 kr. Közgyűlés igazgató pénztárnoknak megadja a felmentvényt. 3. Az 1900. évi előirányzatot illetőleg határozza a közgyűlés, hogy egyelőre ezt nem készít, hanem a felmerülendő kezelési költségeket a haszonbér-összegek kiosztása után fennmaradó összegből fedezi, s amennyiben arról — vájjon a részvénytársaság a január 1-én esedékes haszonbér részletet lefizette vagy nem — tudomása nincs, határozza, hogy a részvénytársaságot haladéktalanul szólítsa fel az elnökség, hogy az esedékes haszonbérösszeget űzesse le "a Társulat igazgatója kezeihez, hogy annak kiosztása késedelmet ne szenvedjen. A közalapok képviselőjének Ketzer Zsigmondnak ama követelését — hogy eddigi bérszerződése értelmében a haszonbér összeg után késedelmi kamatokat fizessen a Társulat — nem teszi magáévá a közgyűlés, mert hasonló kamat megtérítésre valamennyi társulati tagnak volna jogos igénye a jelen esetben, ez pedig csak complicálná a bérösszeg-elosztás kiszámítását, haszon pedig ebből senkire sem hárul, mert a kamat is a Társulat zsebéből vándorol ki és az osztalék lenne a kamatra kiadott összeggel kevesebb. Jövőre nézve határozza, hogy a részvénytársaságot elnökség hívja fel, miszerint a jövőben az esedékessé vált negyedévi haszonbéröszszeget mindenkor az esedékesség napját megelőzőleg két nappal bocsássa rendelkezésére, a veszprémi takarékpénztárban Hennel Károly társulati igazgatónak, a ki a bérösszeg szétküldését a Társulat tagjainak cimére dr. Kőszeghi József v. tag közreműködésével sürgősen végezze. A késedelmi kamat iránt támasztható igény szabályozása érdekében határozza egyúttal, hogy az esedékesség napjától számított 15 napig késedelmi kamatot nem tizet a Társulat. Az osztalékra kerülő összegnek mily arányban való felosztása iránt a jövö közgyűlésen ; hoz határozatot. 4. Elnök előadja, hogy alapszabályaink értelmében a választmány mandátuma lejárt, mielőtt ő e helyről távoznék, hogy helyet adjon a korelnöknek, köszönetet mond a Társulat tagjainak a szives támogatásért és jóindulatért, melyet mindannyiszor tapasztalt, midőn a Társulat érdekeinek előmozdítására a választmány tagjaival együtt működött és mert meggyőződése, hogy a közgyűlés vele együtt érez, midőn indítványozza, hogy gróf Széchenyi Imre ur ő méltóságát, a ki önzetlenül fáradozott azon, hogy a Társulat hajója biztos révbe jusson és végre a Balaton bérjövedelme progressiv alapra építtessék, azzal a végeredménynyel, hogy ne csak a Társulat tagjainak érdeke, de a közérdek is kielégítést nyerjen ; s mert ugy látja, hogy a közgyűlés bizalma ismét gróf Széchenyi Imre személye iránt nyilvánul, indítványozza, hogy a titkos szavazás mellőzésével egyhangúlag válassza meg a közgyűlés a Társulat elnökének. A közgyűlés lelkesedéssel magáévá teszi az indítványt és egyhangúlag megválasztja gróf Széehenyi Imrét elnöknek, ugyancsak egyhangúlag alelnöknek Bertalan Alajost. Igazgató, kit szoros köteíék fűzött a Társulat érdekéhez ekként búcsúzik a Társulattói : Ezelőtt 13 évvel volt szerencsém a Társulat bizalmából a titkári állást elnyerni, 1890ben pedig igazgatónak választott meg a Társulat. Hogy mindenha nagyrabecsültem a tekintélyes Társulat bizalmát és dacára annak, hogy nem voltam érdekelt fél, legjobb akarattal tehetségemhez mérten igyekeztem a rám bizott feladatnak és a közgyűlés határozatainak megfelelni ; ezt elbírálni a választmány mélyen tisztelt tagjai vannak hivatva, mint a kik a működés minden fázisát ismerik. Nemcsak azon körülmény, hogy szerencsésnek, megtiszteltetésnek tartom egy ilyen tekintélyes Társulat illustris tagjai bizalmából az igazgatói állásra meghivatni, de az ügy, melynek érdekében a Társulat alakult, tápot adott sovinizmusoknak és dacára annak, hogy az alakulás, a működés célja a halászat felvirágoztatása igen, de annak tárgya a hal, sohasem volt kedves előttem, mégis némi idealismust keltett bennem, szívesen dolgoztam egy szebb jövő reméiyében, bízva abban, hogy majdan e párat| lan kiterjedésű Balaton tó halászata a tulajdonosok érdekét és a hazafias büszkeséget fogja kielégíteni. Ezt volt a kapocs a Társulat illustris tagjai és én közöttem. Ma, midőn bncsuzom 13 év után, köszönetet mondok a választmány igen tisztelt tagjainak a szives támogatásért és ha volt működésemben kifogásolni való, ha nem mindenek megelégedésére cselekedtem, kérem szives elnézésüket, hisz a cselekvés terén kizárólag az individuális képesség a factor, úgyszintén a működés megítélésében is az individuális felfogás az — A melyiket még meg nem rágott a féreg. — Hát honnan tudja a katona ur? — Mintha most is látnám kendet, a mint vállára csapja fegyverét s elmegy vadászni, hol a maga, hol a más területére. — Hüm, mormogott az öreg. — No igen, a máséra is, például a püspöki erdőbe. — Oda, oda — mormogott ismét az öreg. — Hát mikor is volt utoljára bácsi egy kis őz lesre. — Az a mi területünkön nincs, csak a püspöki erdőn és mezőn. — Na igen, hát ott. — Ott ? ! Nagyon régen: — Hát miért, mit árt az a püspöknek, ha egy-két őzét ellövik. — Nem árt, nem sokat, árt, de én nem voltam. — De hát miért ? — Miért, miért ? — És sápadt az arca, mintha valami viszszaemlékezés betmtaná. — De vég e is, mi köze ahhoz a katona urnák ? — Hát majd azt is megmondom. Észrevette, hogy az öregnek a lelkiismeretét, azt, a mit nem létezőnek tartott, mikor erős volt, azt bántja valami. Mint, előkelő parasztnak, kötelességéből is el kellett mennie a templomba, pedig ott nem merte azt mondani : uram, bocsásd meg a mi bűneinket. Hanem nem imádkozott, Megöregedett, a mikor még teljes férfi erőben kellett volna leuuie. Féllába a sirban volt, pedig beteg sem volt. Hanem ha látta azt a két öreget, a nyugalomba vonult kantort és nejét, buzgón áhítatosan imádkozni a nagy Istenhez, akkor ugy elfogta valami, hogy lélegzeni is aiig tudott. Hányszor lépett a két öreg felé, hogy megmondja nekik, ne sírjatok, fiatok nem csak testben ép, de lelkében is ártatlan, mert nem ő volt a bűnös, hanem én, meg De aztán abba hagyta. Hisz az a másik : neki is megígérte, hogy ő is meghal ha kimond valamit. Az a gyilkos. Es annak semmi baja, egy egészen ártatlau pedig börtönben ült az ő bűne miatt, ő pedig sorvad a lelkiismeret furdalásaitól. Mindezek eszébe jártak az öreg EgyedyneK, a midőn szótlanul ült a kapitánynyal i szemben. Nem nagy lélekbúvár volt a kapitány ur,. i s nem is azámitott, hogy milj'en hatása lesz a kérdésnek, hanem számítás nélkül csak katonásan kirukkolt a kérdéssel. — Hát csak mondja meg lelkére bácsi, igaz, hogy maga nem túrija, hogy 8 óv előtt, a mikor ugy látom maga is utoljára volt a püspöki erdőben, ki lőtte meg a töardészt ? E kérdésre, a mi gondolatmeneteiével anynyira talál'. még sápadtabb lett az öreg-Egyedy; torkán akfdr a ii.<ug, s meredten barnult a kapitány arCrti;a. Majd egy nehéz sóhajtás szállt el kebléből és a.ig iialhatóau szólt. — De tudom katona ur. , — Ki, ki? — Besnyői Ferenc. — El még ? — Igen. Az imént láttam fegyverrel kimenni. Azt hiszem megint a püspökibe ment. Én nem vcltam azóta arrafelé sem. Fegyver sem volt a kezembe. Haj katona ur, most már mégis mintha könnyebben érezném magam. Megyek egyenesen a kántor urékhoz s megmondom, hogy ne sirassák már a fiakat. — De ki kell ám ezt előbb adni az egészet Írásban is. — Hogyne. Most már mindent. Hiszen mióta kimondtam ezt az igazat, mintha megfiatalodtam volna. Ott megy a biró egy elöljáróval, kiáltsa be katona uram. És ismételte az egészet, a mit mi már elmondtunk, azzal, hogy Besnyői már előbb akart lőni a főerdészre, kire uagyou haragudott, hanem a mikor a fiatal Károly lövése eldördült. volt feléje, szemben a főerdész, s akkor lőtt ugy, hogy a két lövés oly gyorsan történt egy m.i-t után, hogy észre sem lehetett venni, mintha a második más irányból jött volna. — Hát most eredj öreg a kántorókhoz, én meg nieg}'ek az erdőbe és Ferkét fogom el. — Hátha meglövi. — Ne félj. Emberekre ón tudok caak vadászni. Elfogta s átadta a bíróságnak. Láncaiban is dühöngött a-/, öreg és Benedek Károlyra a vén vadorzó. De beismerte, hogy ő lőtte meg az erdészt, - Hiszen láthatták volna maguk is — szólt a vén betyár — hisz az a köyök csak a hátát lőhet r.e v ua meg az erdészuek is, mint a lónak. Pedig a lövés a szivéhez volt ám célozva. Az a i erdők titkaiból ez az egy kiderült, de sok titok van még ott, a mi talán fel sein lesz fedezve, mert az Isteu bot nélkül is megbünteti a bűnöst. Mig azt nem mondja, itt vau megint egy, a kit ti is büntessetek meg földiek!